Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-20 / 42. szám
1904. október 20. — Agyonlőtte az apósát. Takács Benedek j magyarkeszi lakos per patvar között élt a vagyon miatt apósával: Takács Istvánnal, akit erős szóvál- I tás uttn agyonlőtt. A szekszárdi k ir. törvényszék, ! mint esküdtbiróság múlt szerdán tárgyalta ezt a ) bűnügyet. A tárgyalást dr. Selcz Józset törvészéki elnök vezette, az ügyészséget pedig Krcsmarik Pál , főügyészhelyettes képviselte. Védőül dr. Steiner j Lajos szekszárdi ügyvéd szerepelt. A beidézett tatiuk azt igazolták, hogy a vádlott mulató, dolog- j kerülő ember volt. lakács Benedek vádlott ta- I gadta, mintha ő előre elhatározta volna apósa agyon- I lövését, mert — úgymond — a pisztoly véletlenül 1 sült el. Az esküdtek verdiktje alapján a törvény- j szék a vádlottat négy és fél évi fegyházra Ítélte. Az Ítélet jogerős, mert abba úgy az elitéit, mint a vádló is belenyugodott. — Anyagyilkos. Sáfár László paksi lakos folyó évi márczius hó 25-én éjjel részegen ment ; haza es mivel ezért őt édes anyja megpirongatta, j neki esett és addig fojtogatta, mig kezei között meg nem hali, A szekszárdi kir. törvényszék, mint j esküdtbiróság múlt szombaton tárgyalta ezt a bűn- j ügyet, a mely már a tavaszi ülésszakra is ki volt j tűzve:; de ekkor a vádlott epileptikus rohamokat színlelt, amiért elmebeli állapotának megfigyelése vált szükségessé. Dr.t Hangéi Ignácz törvényszéki és dr. Kramolin Gyula fogházi orvosok Sáfár j Lászlót megfigyelve, ép elméjűnek találták és ugyanezt állapították meg a budapesti országos megfigyelő intézetben is. A vádlott a csendőrség előtt ! tettét beismerte, most azonban vallomását visszavonta és mindent tagadott, azt állítva, hogy a csendőrség úgy erőszakolta ki belőle a vallomást. A kihallgatott tanuk azonban azt vallották, hogy a csendőrök nem bántotlák a vádlottat, hanem az önként tette meg beismerő vallomását. A kihallga- , tott paksi orvosok, kik a bonczolást a megfojtott ! asszonyon végezték, azt konstatálták, hogy özv. Sáfárvé halálát megfojtás okozta. A vádhatóságot j Beke Ferencz kit. alügyész képviselte, védőügyvéd pedig dr. Beöthy Károly szekszárdi ügyvéd volt. . Az esküdtszék a vádlottat a felmenő ágbeli rokonon erős felindulásban elkövetett szándékos emberölésben találta bűnösnek, melynek alapján a kir. törvényszék Sáfár Lászlót y évi fegyházra Ítélte. Az Ítélet i jogerős. — Az alsónyéki gyilkosság. Borzalmas gyilkosság történt folyó évi május hó 15 én a Báta- székről Alsónyékre vezető országúton, ahol Bíró István, ifj. lóth Mihály és Asztalos János alsónyéki lakosok boszuhól orozva megtámadták a kocsin haladó Scholl Henrik alsónyéki lakost és agyba- főbe úgy összeverték, hogy ennek következtében meghalt. A csendőrség másnap már letartóztatta a tetteseket, akik felett múlt csüiörtökön és pénteken ült törvényt a szekszárdi esküdtszék. A vádhatóságot Beke Ferencz kir. alügyész képviselte, a védelmet dr. Steiner Lajos, László Lajos és dr. Pirniizer Béla szekszárdi ügyvédek teljesítették. A kir. törvényszék az esküdtek döntése alapján ifj. lóth Mihályt 8 évi, Asztalos Jánost y és fél évi és Biró Istvánt 7 évi fegyházra ítélte. A vád képviselő az ítéletben megnyugodott, a vádlottak és a védők ellenben felebbeztek. IRODALMI CSARNOK. Őszi harmat után... — Történelmi elbeszélés. — Irta: SCHULTHEISZ REZSŐ. (Folytatás.) .3 Tüzes, epedő pillantásokat vetnek egymásra a fiatalok, szólniok lehetetlen, mert egy kissé távol vannak egymástól. Boriska mÖgötT ajtónyitás h illat- szik, mire a kis lány, daliás szomszédjának nagy szomorúságára, ijedten elrebben az ablaktól. De hát hogyha oly nagyon szeretné őt látni és vele beszélni, mért nem megy hozzájuk, hisz Gyürki uram nem emberevő. Nem emberevő, semmi esetre sem az, de Tiha- mérnak mégsem barátja, pedig az ifjú nem vétett neki semmit. Tihamér nem is tudta addig, hogy Gyürki uram oly nagy ellensége, a mig leánya kezét meg nem kérte tőle. Az a felelet, amit Gyürki uramtól kapott, nagyon is meggyőzte őt arról, hogy a kereskedő neki halálos ellensége. »Én a lányomat — így irt a kereskedő — semmiféle Kapuváry sárjadéknak oda nem adom, ha mégannyi vagyona van is. Ha enijek okát nem tudná, kérdezze meg az öreg János bácsit, az majd ad felvilágosítást.« Tihamért nagyon meglepte a kereskedőnek ezen válasza. Azt tudta, hogy a házassági ajánlat, ami a vagyont és származást illeti, Gyürki uram előtt elég fényes lehetett, tehát csak valami személyes gyűlölet, vagy más valami körülmény folytán adhatta neki ezt a kedvezőtlen választ. Hiába gondolkodott, nem tudta magyarázatát találni, hogy mért tagadta meg tőle a kereskedő leánya kezét. Előhivatta tehát János bácsit, az öreg huszárt, odaadta neki Gyürki levelét és azt mondta : TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. 5. —f No, János bácsi, hát halljuk, mivel bántottam meg én Gyürki uramat annyira? János bácsi, aki már meglehetősen élemedett ember volt és mint kiszolgált cseléd kegyelem kenyéren élt Tihamér érsek-uj vári házában, nagy nehezen végig betűzve a levelet, így szólt: — Instálom alássan, úrfi! azt nem tudom, hogy mért haragszik Gyürki uram az urfira, de j hogy az apjára, az én nemesszivü, jó uramra nagyon haragudott, (azt tudom. — Hát azt tudja-e, János bácsi, hogy miért? — Tudom azt is, urfí. — Nó, hát ha tudja, akkor mondja el nekem is, János bácsi! Az öreg huszár engedelmeskedett az ifjú parancsának, leült egy székre és elmondta, hogy és miként történt a dolog. — Hogy mikor volt, mikor nem volt, azt már magam sem tudom — kezdé az Öreg — hanem hogy régen volt, az bizonyos, mert akkor még az én öreg lábaim, melyek most úgy remegnek, mint a miskolczi kocsonya, — folytatta az öregsége mellett is vígkedvű János bácsi — huszárosán pön- gették a sarkantyút és szemeimmel tüzesen pislo- gattam a szobaleányokra, a kik közül — Istennek legyen hála — lógtam is magamnak egy jó feleséget. Édesapja akkoriban annyi idős lehetett, mint most az urfi és épen olyan nyaika, daliás legény volt, csakhogy egy kicsit vigabb. — Jó 1 jó! öreg csak térjünk a tárgyra, szólt Tihamér türelmetlenül. — Éppen itt tartózkodtunk akkor a városban, — folytatta az öreg huszár — mikor a városi polgárság egy kis nyári mulatságot rendezett. Az urfi édesapja is elment és sokat tánczolt. Különösen egy szatócsmesternek barnahaju szép kis lányával tánczolt igen sokat. Ez a kis fruska Gyürki uramnak volt a kedvese, aki akkor még nem volt olyan gazdag ember, mint ma, hanem csak olyan egyszerű kereskedő-segéd. Az urfi édesapja, mint mondtam, jól mulatott s úgy reggel felé mentünk csak haza. Gyürki uram, akit kedvese az égé z mulatság alatt úgyszólván ismerni sem akart, igen elkeseredett és sokáig nem kereste fel szive választottját. Végre mikor már azt gondolta, kogy Em- muska — igy hívták a szatócs leányát — elfeleji tette a daliá.s Kapuvárit, megkérte a kezét, de a , leány visszautasította. E miatt elkeseredésében Gyürki uram, aki nagyon szerette a leányt, egy i fenyegető levelet irt az urfi édesapjának, amit az nekem is megmutatott. A szatócs leánya pártába I maradt, mert visszautasitott minden kérőt, mint aggszüz is mindig arról a szép nyári mulatságról álmodozott. . . . Annyit tudok tehát, hogy Gyürki uram nagyon haragudott az én jó uramra, akit az Isten nyugosztaljon, de hogy ezért most még az urfira is haragszik, azt igazán nem értem. — Elég lesz János bácsi 1 szólt Tihamér. (Folytatása következik.) 3- szor. Mint tényt állapítottuk meg azt, hogy az agyondicsért Hága Ádám a fennálló szabályok ellenére, a hitközség adóját nem az előző évi biztos alapra, hanem a folyó évi exlexes adóalapra vetette ki. Elkövette azt is, hogy az egyh. hatóság engedélyének ellenére nem az előirányzott 15252 K. 44 fillért, hanem 16300 K. 10 fillért, tehát 1047 K. 66 fillérrel többet rót ki hitközségi adó czimen. Mely 1047 K. 66 fillér távolról sem okozhatja a Hága állal kimutatott 1971 K. 77 fillér pénztári maradványt. Magyarul mondva, nem stimmel 1! 4- szer. Az is ténynyé vált, hogy Hága Ádám 296 korona olyan összeget fizetett ki, melyet most mint jogtalan kiadást ismét be kell szedni. 5- ször. ,Tény az is, hogy Rencz Ferencz 4 K, 97 fillérrel, Ézer János pedig 2 K. 45 fillérrel lett tisztán Hága Ádám igazság szeretetéből kifolyólag állami adóalap nélkül, hitközségi adóval megróva, mig Plank József kormányos csak azért maradt ki az adózók sorából, mert Hága Ádám atyai szeretetét bírja, lévén családjának kedves tagja. 6- szor. Kovács István borbély befizetett 2 K. 70 fillérje — daczára a félévig tartó utánjárásnak — még elkönyvelve sem volt csak azért,, nehogy a példás rend ! 1! csorbát szenvedjen 7- szer. Ugyancsak a példás rendnek !! érdekében fizetett: Wiedeman Péter1 5 K. 4 fill. özv. Link Józsefné 11 K. 19 fill. Ádám Ferencz 2 K. 63 fill. Schabl András 2 K. 66 fill. Dalmann Gusztáv 4 K. Link József 8 K. 14 fillérrel többet a törvényes járuléknál. 8- szor. Az agyondicsért példás rend nagyobb dicsőségére ténynyé vált az is, hogy egyesek 5 éven túl is végre lettek hajtva hátralékaik miatt, mások 5 éven belül sem lettek végrehajtva, sőt Bucher József, daczára 54 K. 31 filléres hátralékának, még hátralékosnak sem lett kimutatva csak azért, mert Hága Ádámnak kedves sógora. 9- szer. Hogy a 6—7 ezer korona tényleg hiányzik-e, majd akkor fog kitűnni, ha az 1903. évi főkönyvi összesítésből vett adatok helyeseknek fognak bizonyulni, amit a bizottság a jelen alkalommal csak azért nem konstatálhatott, mert a hirlapilag is megdicsért példás rend és fényes elégtételnek érdekében : az 1903. évi főkönyvi összesítés eltűnt. Ezek után röviden arra kell kérnünk a fönt idézett sorok íróját, hogy várja be nyugodtan a szentszék bölcs Ítéletét. A magunk részéről addig is Ígérjük, hogy semmiféle hőstől magunkat sem beugratni, sem pedig elijeszteni nem engedjük. S itt a nyilvánosság előtt Ígérjük meg azt is, hogy mindaddig, mig Tolna rk. hitközség tanácsának bizalmát bírjuk, oda fogunk törekedni, hogy önkormányzati alapszabályainknak szó- és beiüszerinti végrehajtását ki fogjuk vívni. Ettől az Ígéretünktől még az sem riaszt vissza, ha akár Pécsre, akár a magas miniszter Úrhoz kellene is ismételten utaznunk. Addig is a jó Isten áldása legyen velünk ! NYILTTÉR.* Tekintetes Szerkesztő Ur! . 1, ». ■ . - ... II Nagybecsű lapjának legutóbbi számában a I «Különfélék» czimü rovat alatt a következő sorokat olvastuk: «Rehabilitált pénztáros. Tolnán néhány [ izgága ember nagy lármát csapott s Hága Ádám , rk. hitközségi pénztárost azzal vádolta, hogy az adót rendetlenül kezeli, sőt 6—7 ezer korona hiány van. A sok panaszra és hercze-hurczára kirendelt az egyh. hatóság Pécsről egy számvizsgálót, ki múlt héten a vádaskodókkal együtt néhány napon át alaposan megvizsgálta a számadásokat s mindent példás rendben talált. A rágalmazó bizottság persze ! szégyenkezve ismerte el hibáját s Hága Ádám fényes elégtételt nyert. Az e/ál al fölmerült 207 korona költséget alighanem az a hős fogja megfizetni, ki néhány hiszékeny embert beugratott arra, hogy menjenek be Pécsre Hágát bepanaszolni.» E megszégyenítő sorok megjelenése kényszerít bennünket arra, hogy teljes tisztelettel kérjük a tek. Szerkesztő urat, alábbi soraink szives közlésére. Hogy Hága. Ádámnak könyvelői, pénztárosi és ellenőri példás rendben?! kezelt irodájában az egyh. hatóság kiküldött számvizsgálója és az úgynevezett rágalmazóit bizottság minő rendet tapasz- ; talt, azt az alább fölsorolt néhány szemelvénynyel i I kívánjuk illusztrálni. 1- ször. A legalaposabb megvizsgálással sem j sikerült megállapítani azt, hogy mennyi olyan hit\ községi adó folyt be, mely állami adóalap nélkül J lett kivetve. Pedig ezen a törvény és önkormány- I zati alapszabályainak ellenére beszedett összeg, I egy fillérig visszafizetendő. 2- szor. Az sem volt megállapítható, hogy az 1903 évben mekkora összeg folyt be párbér czimen. Ezen tény sem, közömbös a hitközségre nézve, mert a nevezett évben a behajtott hátralékos párbérek osztatlanul a hitközség pénztárát illetik. *) Ezen rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Tolna, 1904. okt. 15 én. Horváth Ferencz, Ádám Ferencz, Kvanduk Ferencz, Edlmáyer Lipói, bizottsági tagok. bizottsági tagok. A szekszárdi anyakönyvi hivatal értesítése 1904. évi október hó 12-től hó 19-ig. Született: 2 fiúgyermek. Kihirdetetett: Szászi Ferencz — Pekari Lenkával, Klézl Sándor — Kovács Júliával, Baka István — Taksonyni Rozáliával, Házasságot kötött: Dr. Gruber Gyula — Sziget Margittal, Andics Gyula — Kulcsár Rozáliával. tteijhaltak: Klézli Istvanné Fajfarits Mária, Hevesi Pál, Csanád Éva, Gyorsok István, özv. Szűcs Jánosjié Török Katalin, Rácz Ferencz, Csötönyi Ferenzné Törjék Zsuzsánna, Csötönyi Lajos, özv. Drubics Györgyné Jónás Zsuzsánna, Simon István. Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, kik felejthetetlen jó édesatyánk Zvonitsek Józsefnek végtisztességén megjelenésükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ez utón is hálás köszönetünket. Szekszárd, 1904. október 14-én. A gyászoló család. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: BODA VILMOS.
