Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-06 / 40. szám
1904. október 6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 40. sz 7. VIDÉKRŐL. Tekintetes Szerkesztőség 1 Alulírott tisztelettel kérem, legyen kegyes becses lapjáben a következőknek helyt adni. A tolna ozorai kath. legényegylet tudomására jutott részben lapok utján, részben pedig a gyöngyösi ipartestület átiratából, melyet a tolna-ozorai ipar- testületnek küldött azon borzasztó tűzvészről, amely Gyöngyös városában 97 iparos családot tett tönkre. Amiért is a nevezett egylet is iparkodoit filléreivel bár csekély részben, de jó szívvel a nagy csapás enyhítéséhez hozzájáruin i. És pedig A tolna-ozorai kath. legényegylet 5 kor., Pintér Károly plébános, Fodor József káplán 1—1 korona, Fábián Antal, Krézler Antal, Sóthy István, Oberlender Imre, >íombati Imre 60—60 fillér, Sipos Gyula, Rúzsa György +0—40 fillér, Kovács János 30 fillér, Németh Mátyás, Oi. Molnár Mihály, Ki'S Viktor 20—20 fillér, Átky Pál, B. Horvath József 10—10 fillér. Összesen 11 kor. 90 fillér. Tisztelettel Krézler Antal egyleti 'itkár. IRODALOM. — Előfizetési felhívás. Midőn elhatároztam, hogy elbeszéléseimet kinyomattatom, számítottam külöoösen ismerőseim támogatására, mint a kik irói tehetségemet már ismerik a »Torontál* a tTolnamegyei Közlöny», a «Kiscell és Vidéke» és a »Veszprémi Napló* hasábjairól. Mindenki, a ki nekem műveim kinyomattatá- sára segédkezet nyújt, a ki irói tehetségem pártfogásával még nagyobb és művészibb működésre ösztönöz, azon tudattal teheti azt, hogy pártfogását nem felejtem, hogy jóindulatát, mint iró tökéletesebb munkák szerzésével hálálom meg. E könyvem november hóban kerül ki a sajtó alól Dtngreve Nándor celldömöiki könyvnyomdájából. A szétküldés is akkor lesz. Mindenesetre igen fontos dolog, hogy az elküldendő könyvek számát körülbelül október hónap közepéig tudhassam. Szives pártfogásukat újból kérve, maradók. Celldömölk, 1904. október 1. Bevár dy Gyula, gyógyszerész. EGYLETEK és TÁRSULATOK. Jegyzőkönyv. évi junius hó egyletéinek (Folytatás.) legidősb tagFelvétetett G y ö n k ö n, 1904. 28 án a «Simontornyai járás jegyzői rendes közgyűlésében. jelentem továbbá, hogy egyik | társunk Laki Gusztáv kölesdi jegyző múlt évi december hó 6-án váratlanul, rövid szenvedés után elhalt. A december 7 én d. e. 10 órakor kapott távirati értesités folytán megtettem a temetésre vonatkozó intézkedéseket. Koporsóját az egyesüiet kép viseletében megkoszorúztam, sirja felett pedig búcsú beszédet mondtam. Állására december hó 23-án Hess Lajos gyönki aljegyző tagtársunk választatott meg. A szerencsés választásért üdvözölhetjük Kölesd községet. De vannak tiszteit közgyűlés élőhalottjaink is. Fidler Gyula hőgyészi, — Glöckner Béla kétyi kartársaink egyesületünket ellökték maguktól, abból kiléptek. Ki kellett pedig lépni Klein Endre gyönki jegyzőnek. Nyugdíjaztatási kérvénye felett a felügyelő választmány április hó 19-én határozott és évi 1750 korona nyugdijt állapított meg számára a folyó hó 1-tŐl kezdődő hatálylyal. Utódjának nehéz helyzete lesz. Egy fél ember élettel járó becsületes munkásság kell ahhoz, hogy ott a hivatali tekintély, bizalom helyére álljon. Az állásra pályázat még nincs hirdetve. Betöltésig Várkonyi Imre rendeltetetett ki helyettesként. Elköltözés is történt az elmúlt évben Eifert István murgai kartársunk szeptember 23-án Ruszt szabad kir. város főjegyzőjévé választatván meg, járásunkat október hó 15-én elhagyta. Búcsúzó levelére egyesületünk nevében nyomban válaszoltam, biztosítván őt, hogy emlékezetét baráti és kartársi melegséggel fogjuk megőrizni. 10 évig volt egyesületünknek ügybuzgó, becsületes tagja. Isten áldja meg őt újabb hazájában. Állása december hó 5-én Schád Vilmos egyesületi tagtársunkkal töltetett be. Üdvözölhetjük az ő községét is szerencsés választásáért. Megfeleltem a tavalyi közgyűlésről felvett jegyzőkönyvünk 12. pontja alá foglalt megbízásnak azzal, hogy báró Jeszenszky György főszolgabíró urnák és Késmárky Dezső szolgabiró urank egyesületünk tiszteletbeli tagjává történt megválasztatásukról szóló díszoklevelet augusztus hó 20 án és október 18-án kézbesítettem. Marcsa Gyű a tagtársunk indítványából eredő megbízatásomnak szintén megfeleltem olyan formán, hogy az adóhivatal által szolgáltatandó nyomtatványok jegyzékét összeállítottam és annak készle - ben tartása iránt a gyönki nyomdászt felkértem. Ebbe a kimutatásba csak a nyomtatvány szükségletet kell bejegyezz« a fajuk után hagyott rovatba. Két fontos körülmény merült fe a közigazgatás életében az elmúlt évben, a melyekről meg kell e helyütt emlékeznem. Az egyik a községiegyzői fizetéseknek országos törvénnyel törtéül rendezése, a másik a jegyzői magánmunkálatokért járó dijak szabályozásának kérdése. A községi- és körjegyzők anyagi helyzetének javítása régóta hangoztatott közkérdés, mely nemcsak a közvetlenül érdekelt jegyzői kar köréből sokszor megújuló óhajokban jutott úgyszólván állandó kifejezésre, hanem az egész közönség közérdeklődésének tárgya lett. A községi jegyzők részére tisztességes megélhetést biztosítani, emberiségi tekintetek és a köz- igazgatás fejlesztésének érdeke egyaránt megköveteltetik. Már a községek teudezéséről alkotott 1871. évi I Will, t, ez. a közigazgatás érdekében szükségesnek látta a jegyzők anyagi megélhetésének minimális mértékét biztosítani. E czélból a 67. §-ban megszabta, hogy milyen összeg az, a melynél kevesebb nem lehet a jegyző fizetése. A tövény tisztességes lakáson kívül a fizetési minimumot 400 forintban állapította meg. Ugyanakkor gondoskodott, hogy a hol a jegyzők a mini mumnál magasabb fizetést húztak, annak élvezetében azontúl is meghagyattak és sem a készpénz, sem a fizetés részét képező termények mennyisége alább nem szállít tat ha tik. A törvény ezen intézkedése csak a jegyzői fizetés legalsóbb mértékének szabván határt, azt lehetett várni, hogy a fizetéseknek a minimumon felüli kedvező alakulása a fejlődő igényekkel lépést fog tartani. A törvények keletkezése óta lefolyt 32 év tapasztalatai azonban arra mutatnak, hogy ez a várakozás nem vált be, jobbára csak a népesebb és jelentékenyebb községekben működő jegyzők részesülnek a fizetési minimumot meghaladó ill ,-t- ményekben, s a jegyzők jórésze tényleg ma is a minimumra van utalva. Az 1886. évi XVII. t. ez. ezzel szemben módot adott a törvényhatóságoknak a minimumként ott is megállapított 400 forintos fizetésnek 600 forintig való felemelésére, annak a jogának érvényesítése azonban sok esetben kellemetlen összeütközésekre adott alkalmat a község és jegyző közt, a mik a közigazgatáshoz fűződő érdekeknek nem váltak hasznára. A múlt hó 21-én életbe lépett 1904. évi XI. t.cz. egy csapásra rendezi a községi- és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeit. Ezzel a törvényhozás a magyar tisztviselői kar azon csoportjának anyagi helyzetén kívánt javítani, melynek hasznos mankája eddig a törvény- hozás részéről aránylag a legcsekélyebb méltá- nyolásban részesült. (Folytatása következik.) IRODALMI CSARNOK. fejét tűzre az és beszélt Őszi harmat után... — Történelmi elbeszélés. — Irta: SCHULTHEISZ REZSŐ. (Folytatás.) A hatalmas bognár lehorgasztotta ifjú előtt, mintha rossz fát tett volna a elérzékenyülve ragadta meg a kezét : — Köszönöm, urfi, hogy telkemre Belátom magam is, hogy majdnem bolondot tettem szólt Markos mester s bement műhelyébe, hogy kitérjen a katonák csúfolódásának. Az ifjú Kapuváry ezek után a német tisztekhez sietett, üdvözölte őket s így szólt: — Uraim, bocsássanak meg, hogy ügyükbe, amihez különben semmi közöm, beleavatkozom, de jó szolgálatot vélek teljesíteni ezzel önöknek és a városi közönségnek is. Egy erősségnek erőssége mindenekelőtt lakósai egyetértésében réjlik; tehát el kell kerülni és meg kell akadályozni mindent, ami félreértésre adhatna okot a polgárság és katonaság között. Hogy itt most mi történt, azt nem tudom, de nem is kell; csak arra kérem önöket, hogy a katonákra ráparancsolva vegyék elejét a polgárság és katonaság közti félreértésnek I A tisztek, akiknek a nyalka ifjú ezen fellépése tetszett, belátták szavainak igazságát, csakhamar eltávolították a katonákat és rájuk parancsoltak, hogy kerüljenek a polgárokkal való mindenféle ellenségeskedést. Sárkány gyilkos pillantásokat vetve Kapuvá- ryra és tiszttársaira, kik így ót boszuja végrehajtásában megakadályozták, szintén eltávozott. E kínos jelenet után elállóit a zápor, kisütött a nap és a mint az üdítő szél meg-megrázta a fákat, az esőcseppek, mint valami gyöngyszemek peregtek le a levelekről. A természet felszabadul a vihar uralma alól, mely már elvonulóban volt s csak néha-néha lehetet* hallani az egyre távolodó égzengést. Az érsek-újvári polgárok is, kikre az előbbi kínos jelenet igen nyomasztólag hatott, most, hogy a dolognak szerencsés megoldását látták, megköny- nyebbülve lélekzettek fel és hálát adtak Istennek, hogy Tihamért még idejében hozzájuk küldte, mert nélküle bizonyára pirosra festette volna ma még közülük egynéhánynak vére a földet. Miután a katonák eltávoztak, körülfogták az ifjú Kapuváryt, aki kezet fogott velük s miután körülnézett, hogy nincse valami idegen a közelben, néhány szót szólt hozzájuk. — Kegyelmeteknek örvendetes hirt hozok. A nagyságos fejedelem hadai mindenütt szerencsével járnak, a Felvidék úgyszólván teljesen meghódolt, Dunántúlon pedig Bottyán apó ért el szép eredményt. Nemsokára Érsek-Újvárra is rákerül a sor, j ha Bottyán apó dolgai továbbra is szerencsével folynak. — Áldja meg az Isten a mgys. fejedelmet — tört elő a fojtott felkiáltás egyszerre a keblekből, de Kapuváry Tihamér csendre inté őket. — Szép a lelkesedés, de itt mindenütt kémek vesznek körül bennünket s így vigyáznunk kell, ne hogy valamit megtudjanak. Csak várják be most nyugodtan a későbbi fejleményeket és viseljék okosan magukat, hogy ne tudjanak meg semmit. Most pegig én is megyek. Isten velünk I — Alija meg az Isten az urfit I mondották a jó emberek és elszéledtek. Tihamér pedig ismét felült lovára, megsarkan- •tyuzta a jó Tatárt és gyorsan elvágtatott. Rokon- szenve. alakja csakhamar eltűnt az utcza kanyarulatánál. II. Tihamér — nevezzük most már csak igy az ifjút — miután két szűk utczán végig lovagolt, egy szélesebb utczára fordult be. Ez Érsek-Újvár legszebb utczája volt; itt tartózkodott az aristok- ráczia és a városi polgárság szine-java. Különösen két egymás mellett álló emeletes ház tiiut az idegen szemébe, melyek egyrészt nagyságuk, másrészt csinos és ízléses építkezési modoruk által tűntek ki a többiek közül. Erkélyes ház volt mind a kettő. Az egyiken a kapu felett ott diszlett az ötágú korona és a Kapuváryak czimere, ez Tihamér háza volt; ennek szomszédja, mely csinosabb és gondozot- tabb is volt amannál, Érsek-Újvár egyik leggazdagabb kereskedőjének, Gyürki Aladárnak a háza volt. Az utóbbi ház előtt a járda szép gránit kövekből volt kirakva ; a jó karban tartott ház homlokzata világos sárgára volt meszelve és barna zsaluk voltak az ablakokon. Látszott, hogy a ház gazdája sok gondot fordít a csínra és hogy időnként az egész ház alaposan ki lesz tatarozva. Tihamér megállt háza előtt, mely inkább ódonszerüsége áltál vonta magára a figyelmet; olyan régies épület volt, mint a nemesi hajlékok rendszerint szoktak lenni. Leugrott lováról, melyet egy elősiető ■inas csakhamar elvezetett, és a csigalépcsőn leimen* az emeletre, a hol az ő lakása volt. A földszinti helyiségeket a cselédség lakta, vagy egyáltalában lakatlanok voltak Tihamér levetette átázott ruháját, házi öltözéket vett magára és néhány gazdagon bútorozott szobán keresztülmenve az ebédlőbe érkezett, hol már ízletes étkek várták, amit jó étvágygyal el is fogyasztott. Étkezés után a könyvtárszobába vonult, olvasgatott és irt. A gazdagon berendezett lakás és a nagyszámú cselédség mind arra vallottak, hogy gazdájuknak van mit a tejbe aprítani. Nyitrában és Dunántúl Fehér és Baranyamrgyékben voltak nagy kiterjedésű birtokai a Kapuvá ryaknak, mely birtokok Tihamér atyjának halála után mind Tiha- mérra, mint egyedüli örökösre szállottak. Az ifjú nagybátyjánál nevelkedett. Nagykorúságát elérve felszabadult gyámsága alól és felváltva érsek-újvári házában vagy birtokain tartózkodott. Egy év óta azonban csaknem mindig a városban lakik. Érsek- Újvárhoz való ezen nagy ragaszkodásának okát tán legjobban megértjük, ha az erkélyre kilépett ifjú tekintetét követjük, mely a szomszédos ház ablakára van szögezve. Egy szőkefürtü bájos fejecskét pillantunk meg a félig nyitott zsalu mögött. Nagy barna s eme- ivel félénken tekint körül, finom metszésű mosolygós ajkai közül két rogyogó gyöngysor csillog elő. Gyürki kereskedő tizenöt éves, aranyos Boriskája az a kis mosolygós angyal, akit most az erkélyen álló Tihamér barátságosan üdvözöl. Tehát ez az a hatalmas mágnes, mely az ifjút oly erősen Érsekújvárhoz lánczolja. (Folyt, köv.)
