Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-06 / 40. szám

40. szám. XXXII. évfolyaíii. Szekszárd, 1904. október 6. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. As országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Szerkesztőségi Megjelen: Hiv. hirdetések: Egész évre .................... Pél évre . . . , 12 kor. — All. fi BezerédJ Utrán-ntcza 6. sz., hová a lap azeUeml réuét illata minden közlemények intézendók. Hetenként egyszer, csütörtökön. 100 szóig....................3 kor. 74 fll. Neeve d évre . ® « ii fi __ Kiadóhivatal i Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. 100—200 „ ..... 5 „ 74 H-- w II » Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden­nemű hirdetések és pénzkflldemények intézendők Hirdetések jutányosad számíttatnak. 200—300 ............................7 „ 74 „ mi nden további 100 szó 2 koronával több. Olvasóinkhoz, 1904. évi október 1-én uj előfizetést nyitottunk a „Tolnamegyei Közlöny11-re, mely a megye legrégibb lapja.' Felkérjük tisztelettel azon előfizetőin­ket, a kiknek előfizetése lejárt, bogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési djjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanitónőknek fél árért vagyunk haj­landók megküldeni, mivel a „ Tolname­gyei Közlöny11 a „ Tolnamegyei Általá­nos Tanitó-egyesület“ -nek hivatalos köz­lönye. A „Tolnamegyei KözlönyK-t, mely XXXII. évfolyamának utolsó negyedébe lép, vármegyénk hazafias közönségének jóakaratú figyelmébe ajánljuk. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Olasz kereskedelmi szerződés. Sok alku, vajúdás és számtalan valót­lan híresztelés után, végre, ha az újság közlemények megfelelnek az igazságnak, létrejött egyrészről a magyar-osztrák, más­részről az olasz küldöttek között, úgy az ideiglenes — 1905. évi január 1-jóig tartó — mint a végleges kereskedelmi szerződés iránti megállapodás. Az egyezmény egyes részletei csak akkor lesznek hitelesen köz­ismertek, ha a kormányok a hivatalos szö­veget, kötelességükhöz híven, az ország­gyűléseknek bemutatják; de a számos, su­galmazott hírlapi közleményből már körül­belül meglehet állapítani annak tartalmát, legalább főbb vonásokban. Bennünket, mint elsőrendű bortermelő vidéket, leginkább a bo. /ám uj alakulása érdekel s igy ezúttal kizárólag azzal kívá­nunk fejtegetéseinkben foglalkozni s az erre vonatkozó megállapodásokat vesszük boncz- kés alá. Abban minden hírlapi közlemény meg­egyez s igy aií a valóságnak megfelelőnek tekinthetjük, hogy 1905. évi január hó 1-jén i az olasz boroknak nyújtott minden eddigi j kedvezmény megszűnik s hu valakinek jövőre kedve kerekednék az országba azt behozni, i kénytelen lesz csupán vámban húsz arany 1 fői Intőt métermázsánként fizetni; a mi a magyar bortermelés jövő fejlődése tekinte- | téből teljesen kielégítő megoldás s széles körökben teljes megelégedéssel fog talál- : kozni. Másként áll azonban a dolog az ideig­lenes szerződés közlött megállapodásába vonatkozólag, mely még nagyon is alkal­mas arra, hogy érdekelt körökben a jogos idegenkedés érzetét költse fel. A híradások szerint ugyanis az olaszok­nak harmadfél hónapon keresztül meg lesz engedve, hogy 450.000 métermázsa fehér­bort behozhatnak kedvezményes 6 forint 50 I krajczáros, aranyban fizetendő vám mellett; I a mi az eddig fizetett 3 forint 20 krajczáros vámnak több mint kétszeresét teszi ugyan, de a magyar közvélemény és érdekeltség ebbe a megállapodásba csak akkor nyugod­hatnék bele, ha valónak bizonyulna azon köiiilmény is, hogy ennek a nagy 'mennyi- j ségü fehérbőlnak a behozatala még egyéb feltételekhez is köttetett; nevezetesen, hogy I csupán házasitási czélokra használható s I ennek megállapítása hatóságilag fog meg- ! töicénni s hogy a behozandó bor szállítása nem vizen, a mi nagyon kedvező, hanem csak szárazföldön eszközölhető s az ország fővárosában kerül vámolás alá. Ha ezek a mellékfeltételek is valóknak bizonyulnak, akkor nincs ok semminemű aggodalomra, mert ez annyit jelentene, hogy mindennemű visszaélésnek egyszer minden­korra be van vágva az útja s a beérkezendő bor már a piaczon való megjelenése alkal­mával, legalább 20 korona költséggel lesz megterhelve s igy a magyar borok verseny- képességét nem érintheti. Ily módon ebbe az intézkedésbe is bele lehetne nyugodni s fölötte napirendre térni, ha nem volna még egy különös köiülmény az ideiglenes szerződésre vonatkozó meg­állapodásokban, mely nagyon is kihívja a jogos bírálatot. S ez az, mit keres a szer­ződésben az a 4000 métermázsa mozsolya must, mely kedvezményes vám mellett jövőre is behozható? Tán csak nem azt jelenti, hogy mód és alkalom nyujtassék arra, miszerint a vi­lághírű tokaji bort a jövőben is teljes ké­szültséggel hamisíthassák ? Szóval — nézetünk szerint — korai még, hogy az uj szerződés fölött öröm- ujjongásban törjünk ki. Várjuk meg a szer­ződés szövegének hivatalos közzétételét s majd akkor elmondhatjuk, teljesen tájékozva lévén, alapos véleményünket. Addig pedig készüljünk a háborúra s tartsuk szárazon a puskapor unkát, mert sok bizonytalan dolog van a világon, de az már bizonyos, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel védekezni fogunk az ellen, misze­rint tovább tartson az az őrült helyzet, mi­dőn egy állam saját adózó polgárainak anyagi tönkjén dolgozik azért, hogy egy idegen állam polgárait vagyoni jólétben emelje. Ebből az eszeveszett gazdasági politi­kából elég volt 13 esztendő, egy nappal sem engedjük meghosszabbittatni. ­TÁRCZA Őszi hangok. (Tolnamegyei uj nóták.) _ A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. Ir ta: Stubenwohl Gyula. VII. Csalogány-dal. Kis csalo0ány fészket rak a Sűrű lombos bokorba, Hű párjának édesdeden így csattog, ezt dalolja: Li-li-li, li-li li, li-li-H • • • Mi jó? Mi szép? A szerelem, Csak ez kell mindig énnekem ! Árva lányé a szerelmem Érte dobog a szivem; Mint a csalogány párjának Ő is igy zeng énnekem : Li li-li, li-li li, li-li-li .. . Mi jó? Mi szép? A szerelem, Csak ez kell mindig énnekem! VII A némedii kisbiró nótája.- Aszongya a feleségem: Hájjá apjuk hej! De jó vóna minden reggel E’kHs meleg tej. Mondok neki: asszony beszéd, Süsse meg a buta eszét; Heje-huja, heje-huja, Zsinóros a mándlim ujja! Százszor jobb vóna : Fölkeléskor, lefekvéskor, Dolog közben, no meg máskor Egy kis pálinka. Nem olyan ember a k'sbiró nálunk, mint más. Kijár neki hébe korba e’kkis áldomás, Innen csurran. onnan csöppen így élek én öregesen : Heje-Huja, heje-huja Zsinóros a mándlim ujjsr 1 Százszor jobb vóna ; Fölkeléskor, lefekvéskor,' Dolog közben, no ipeg máskor, Hogyha bor folyna. __ Köz ségházunk udvarán van : egy tüzojtó kád Akibe az én két szemem mindig vizet lát. Mondok a szógabirónak: Viz való ökörnek, lónak. Heje-huja, heje-huja, Zsinóros a mándlim ujja! Nekem jobb vóna, Fölkeléskor, lefekvéskor, Dolog közben, no meg máskor Abbul bort iűynya! Ha megsegít a Teremtő s hordós borom lesz; Legalább is akkora, mint a Nebolysza-hegy. Az lesz az én boldogságom, A z világot fumigálom : Heje-huja, heje-huja, Zsinóros a mándlim ujja 1 Akkor csak iszok; Fölkeléskor, lefekvéskor, Dolog közben, no meg máskor Egyet kortyantok. Egy szónak is száz a vége: hej régi dolog. Mindenféle öröm, bánat bor körül forog. Ha örülök, úgy is iszok, Ha búsulok, úgy is iszok ; Heje-huja, Heje-huja, Zsinóros a mándlim ujja! Borom legyen csak, Fölkeléskor, lefekvéskor Dolog közben, no meg máskor : Gégém meg a csap!

Next

/
Thumbnails
Contents