Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-22 / 38. szám

1904. szeptember 22.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 38. sz.

— Elmozdított tanító. Vercsevics Demjén medinai gör. kel. szerb tanító, mivel magyarul nem tudott, állomásáról elmozdittatött. Helyébe Gyuricsin Vukoszava oki. tanítónő választatott meg.

— Tanügyi hírek. Uj tanítói állás. A paksi ág. hitv. ev. el. iskolánál a harmadik tanítói ál lomás szerveztetvén, ezen állomásra Kinkel György oki. tanító választatott be. — Varsádi ág. hitv. ev. iskolához Fitiler Henrik, a szabadi iskolához pedig Jány János válaztatott meg tanítónak.

— Furfangos csalás. A pénzszerzés egy újabb módját találta ki Lengyel János őcsényi szolga ember. Beállított az elmúlt napok egyikén Orbán Imre szekszárdi gazda emberhez és neki egy kazal szalmát kinált megvételre. Orbán nem ismerte Lengyelt és mert szalmára volt szüksége, vállalkozott a vételre, de előbb látni kivánta a portékát. Lengyel el is vezette az őcsényi határba s ott megmutatott neki egy jókora baglyát, mely azonban egy előbbi gazdájáé é nem az övé volt. Orbán mit sem seitve, a szép kazal' szalmára hamarosan megalkudott és 10 korona foglalót adott. A furfangos eladó sietett a pénzzel odébb állni, mig a szerencsés vevő ott maradva, a szalma mikénti hazaszállításán gondolkodott. E közben az arra menő őcsénvi emberekkel beszélgetésbe eredt és tőlük nagy álmélkodására megtudta, hogy a szalma igazi tulajdonosa Máté János őcsényi gazdaember, kinél valamikor Lengyel szolgált, ki most már azonban nem tartózkodik Őcsényben. A becsapott Orbán 10 koronával megkönnyebbülve a vonattal hazautazott.

— A községi elöljáróság figyelmét felhívjuk a tavasztól kezdve épülő Csizmazia-féle (Strasser bolt) házelőtti állandó sárra, úgy, hogy az ott felhalmozódott anyag miatt arra menni alig lehet, örökös sár és viztenger van ott. Kérjük eltávolítását, hogy száraz lábbal mehessünk arra,

— A kölesdi álLLvásárt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter jövő október hó 4-ére engedélyezte.

— Minden konkurrenczia ellenére legelterjedtebb, lehát legolvasottabb lapja ez országnak ma is a Pesti Hírlap. Mert politikája népszerű ; minden irányban független, szókimondó; a nagyközönség igaz érdekeit szolgálja s a közvéleménynek mindig hű tolmácsa. Czikkírói, tárc/aírói, szaktudo- sitói, humoristái az ujságiró-világ jelesei. Tartalma- — komoly és mulattató — az összes napilapokét felülhaladja s mégis rendkívüli kedvezményekben is részesíti előfizetőit. így minden előfizető karácsonyi ajándékul kapja a Pesti Hírlap nagy képes naptárát s kedvezményes áron rendelheti meg a Divat Szalon czimű kitűnő divatlapot. Az új évnegyed alkalmából azért felhívjuk az ország legkedveltebb lapjára t. közönségünk figyelmét, megemlítve, hogy az elő-B fizetési ár (negyedévre 7 korona, a Divat Szalon- j nal együtt 9 korona) a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Budapest, V., Váczi-körút 78.) küldendő.

— Szilágyi Diskánt, ftriskolczi gépgyáros czég kitűnő bori-ajtóira, valamint legújabb »Villám« centrifugális bogyozó és zúzógépére felhívjuk olvasóink i figyelmét. Kiemelendők különösen a czég által feltalált és készitett »Kincsem» és »Hegyalja« borsaj- \ tók, nemkülönben a nagy üzemü préseléshez készi- j tett »kettős kosaru« sajtók, a melyeknél a régi , világ fából - készitett prése genialisan egyesítve | van a modern technika vívmányaival. A sajtó felső része aczél, alsó része faszerkezet. Ennélfogva a j must sehol sem érintkezik va^részfkkel, hanem csak í a fával, ami a must színét, zamatját nem befolyá- j solja. A torkolt sem kell összevagdalni, hanem ki- 1 sebb darabokban is könnyen ki lehet venni. Az | 1901. évi temesvári, az 1902. évi egri és a pozso- | nyi II. mezőgazdasági országos kiállításon a czég ,

' borsajtói első dijjal, aranyéremmel lettek kitüntetve, j A czég ízléses árjegyzékét kívánatra minden érdeklődőnek megküldi.

MULATSÁGOK.

— A dunaföldvári iparos ifjúság 1904, szept.

24-én az «Egyenlőség Kör* helyiségében az átutazó iparossegédek szálló javára zártkörű szüreti mulatsággal egybekötött tánczvigalmat rendez. Belépődíj : személyenkint 1 korona. Családjegy 2 korona 50 fillér. Kezdete este 8 órakor. A nemes czélra való tekintettel szőlőadományokat és felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Műsor : A szüret megnyitása. Amerikai árverezés. A szüret befejezése. Bevonulás a tánczterembe a táncz- hoz. Tánczközben: polgári házasság, confetti, szerpentin csata, s világposta jutalomtárgyai. Személyek: Cziráky János öregbiró. Kurucz Rózsika biróné. Kecseghy Lajos nótárius. Horváth Lukács kisbiró. Cziráky Andor, Ringbauer János, Lovodics András,

Kubotov Endre, Németh Iván, Kováts Sándor, Spigl Ferencz, Schérzmeir Ferencz, Pólón János, Boros Kálmán, Sindler Imre csőszök. Kurucz Erzsiké, Vastag Erzsiké, Veraszt Ninuska, Oláh Teruska, Hovanyoczky Rózilca, Spiegl Juliska, Kelemen Mariska, Takács Etelka, Lábody Margitka, Linka Erzsiké, Lábody Ilonka csősznők. Borbély János puttonyos. Veisz András prése?. V immer Ferencz permetező. Csörgő Lajos czigányvajda. Nemes Gyula postás. Nemes Gyula pénztári ellenőr. Csókási Bálin* postás. Németh Irmuska, Havonyoczky Erzsiké, Horváth Mariska, Patay Teruska posta- és árusnők. Halasy Gyula tót legény. A zenét Kovács István zenekara szolgáltatja.

A KÖZÖNSÉG KÖBÉBŐL*

A »Szekszárdi Friss Újság«

t. szerkesztőjének.

Lapjának első számát olvasva, megbotránkozással kellett tapasztalni, hogy azzal mindjárt a társadalom egyik szerény, de nélkülözhetetlen fundamentu- mos osztályát rágalmazza egyik hirecske; azt állítja ugyanis, hogy a szekszárdi általános ipartestület múlt heti gyűlésén a testület czipész tagjai által egyhangúlag elfogadott, a gyári czipők javítását megtagadó határozatot hozott. Ily módon akarnak czipészeink helyzetükön javítani, de kérdés, elérik-e czéljukat, mert a testület nem czipész tagjai szívesen örömest elfogadnak mindennemű munkát, csak kapjanak».

Nem mulaszthatjuk el erre nézve megjegyezni, miszerint az ipartc '.tületnek gyűlése nem is volt, ennélfogva semmiféle határozatot nem hozhatott. A szekszárdi czipész mesterek a gyári czipő megjavításának ezentuli el nem vállalását a maguk külön értekezletén határozták el, nagyon helyesen.

Ez a tévedés még megbocsájtható ugyan, de már a közlemény gúnyos, az iparosságot lealacsonyító részét t. i. «de kérdés elérik-e czéljukat, mert a testület nem czipész tagjai szívesen örömest elfogad mindennemű munkát, csak kapjanak» határozottan vissza utasítjuk, mert a szekszárdi általános ipartestületnek minden tagja bir annyi élet- képességgel, hogy a szakmájába vágó munkából tisztességesen megél és más, pláne «mindennemű» munkára nem vállalkozott és nem vállalkozik a jövőben sem.

Ennyit kívántunk tisztes múltú iparosaink tekintélyének megóvására megjegyezni, azon jó tanácsunk hozzáfüzésével, hogy a jövőben t. szerkesztő ur se fogadjon el «mindennemű munkát», mert úgy, az újonnan született tacskóból nem válik derék legény.

Szekszárd, 1904. szeptember hó 22-én.

A szekszárdi ált. ipartestület elnöksége.

* Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felelissig azonban a beküidSt terheli. A szerk.

T A N Ü G Y.

Újabb miniszteri rendelet.

A népnevelés és oktatásnak nemzeti iránybani fejlesztése érdekében sok helyes és üdvös minisz- teti rendelet lett már kibocsátva.

Ezekben — időközönként — hol a tanfelügyelő,

I hol meg a tanító személye szerepel.

A legújabb rendeletben meg van írva, hogy I a tanfelügyelő fő gondját az iskolalátogatásra for- I ditsa, hol is mindent tüzetesen tekintsen be s a tanítót mulasztás esetén szigorúan vonja felelősségre. Mert a tanítónak nemcsak az iskolában kell tanítania, hanem künn az életben is, mindenkor és mindenütt jó példával kell elöljárnia, hogy a nép az ő jó magaviseletét vegye alapul és hasonlóképpen éljen.

Körülbelül ez a veleje az újabb miniszteri rendeletnek, mely minden tanfelügyelőnek megküldetett miheztartás végett.

Csekélységem is e rendelet mellett foglal állást Hiszen el sem képzelhető a tanitó másnak, mint a nép lelkes vezérének, a jó és nemes dolgok felé!

ő rakja le a fundamentomot, de e házat is segíti építeni; mert amidőn a gyermek már megszűnt iskolatöteles lenni, akkor sem kerüli el a tanitó gondos figyelmét s ha baja esik az élet nehéz körülményei között, ő ott van ismét, gyámo- litja újból lelkesítő, bátorító tanácsaival.

Ez igy van. Ebben nem kőtelkedig senki.

De ha már a tanítónak az életben csak úgy, mint az iskolában, tanítania és nevelnie kell, — neki gazdasági oktatónak, méhésznek, egyletek és társulatok szervezőjének, vezetőjének, szóval: az élet minden rendű és rangú állásában otthonosnak kell lennie, amint azt a min. rendeletek halmaza folyton hangoztatja, sőt megköveteli, kérdés már most, vájjon a tanitó képes-e megfelelni mindezeknek ?

Feleletem erre az, amit ezer és ezer kartársam velem bizonyít : ez lehetetlenség, ez tulkö- vetelés I

Mikor a miniszter ur rendeleteket bocsájt ki, nem kérdezi, miképpen van az a szegény tanitó, — van-e neki családja, — föl van-e mentve a súlyos anyagi gondoktól ? Pedig azt a miniszter ur igen jól tudja, hogy éhes gyomorral munkálkodni nem lehet.

Mindaddig, mig 800 koronás szégyenletes fizetés megmarad, addig az ily követelések foganatosításáról — általánosan — szó sem lehet.

Az a szegény tanitó, ki az ő koldus 800 koronáját terményekben kapja, bizony utána néz, hogy a földje jó termést, vagy legalábbb közepeset hozzon, ami valósággal elvonja attól, hogy ez újabb miziszteri rendeletnek mindenekben eleget tehessen. Első sorban tehát a kenyérkérdés elintézése a fő dolog, és csak azután következik a többi.

Nyolczszáz koronája egy dijnoknak is van, kinek egyébb tenni valója nincs, mint másolni s ha ezt alvégezte, ráadásul még meg is dicsérik érte.

(E két állás ugyan nem is hasonlítható össze, csupán azért tettem erről említést, hogy a tanitó szégyenletes anyagi helyzetét föltárjam. A bajai állami tanitóképezde pedellusa is kap 800 koronát csak azért, hogy óra végén csenget, meg a direktor előtt kinyitja az ajtót. A tolnavármegyei kapusok meg pláne 1200 korona fizetést és 180 korona lakbért élveznek.

Már most képzeljüok el egy szegény 800 koronás tanítót nagy családdal. Egy tanteremben 6 osztály van 80—90 gyermekkel kezelése alatt. A délelőtti órák, — ha minden osztályban érdemlegesen foglalkozik — kevésnek mondhatók. Déli 12 órára teste lelke el van fáradva. Szüksége van táplálékra, erősítőre, hogy délután folytathassa munkáját. Ámde az asszony csak burgonya leveskét tálal, sóba-vizbe főzve és sopánkodva beszéli férjének, hogy a még meglevő pénzen három gyermeknek kellett lábbelit vásárolni, meg a kisebbiknek szoknyácskát, mert dideregtek szegények . . .

És mit tesz a szegény tanitó ? Talán eszik abból a sovány ételből jó lakásig ? Dehogy! Egy I két falatot nyel, aztán abban hagyja, megy róni a falut, biztatja a népet, hogy biztosítsa házát, szőlő- j jét, gabonáját stb. meg kinálgatja részletfizetésre a sorsjegyeket, mert ebből feslik szegénynek néhány fillér kenyérre való . . .

Egyletek, társulatok stb. vezetéséhez majd csak ezután néz természetesen, ha kerül rá idő.

Nagyon bajos dolog éhes gyomorral ideális eszméket megvalósítani 1

Olyan tanítót el sem tudok képzelni, ki a nyomorról ne tudna meghatóan beszélni. Azonban a leglelkesebb néptanító is megakad előadásában, sőt a vezérfonalat teljesen elveszíti akkor, mikor rágondol szerető hitvestársára, kinek rongyos a szoknyája, kiről a Miklós Pali azt mondta többek előtt, hogy lyukas a czipője, meg a . . . májkója is.

És igy tovább. Lehetne könyvet írni a tanítók nyomorúságáról.

Amikor a kormány, úgyszólván, mindenki fizetését felemelni igyekezett, első sorban tennie kellett volna ezt a tanitóéval.

Azért a kir. tanfelügyelő urak, mikor a miniszteri rendeleteket tanulmányozzák, jusson eszükbe, hogy a tanitó, ki mindenét a népnevelés oltárára teszi, nagyobb megbecsülést érdemel, miért is javasolják első sorban az anyagi bajok javítását