Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-22 / 38. szám

1904. szeptember 22.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 38. sz.

3.

— Anyakönyvi kinevezés. A m. kir. belügyminiszter Brogli József községi jegyzőt a mázai anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé, Somogyi Vilmos segédjegyzőt pedig a b e d e g i kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki.

— Tanítói gyűlés. A »Szekszárd-vidéki rk. néptanító-egyesület« választmánya van. d. e. 10 órakor Szekszárdon, a belvárosi rk. elemi népiskola egyik tantermében ülést tartott Fekete Ágoston tolnai prépost-plébános elnöklete alatt. A tanácskozás főtárgyát a közgyűlés programmjának megállapítása képezte.

— »A dicsőséges Madonna.« E czim alatt bocsájtotta közre Éber Géza bükösdi káplán, jeles tollú földink egyik kiváló művét, mely immár rövid idő alatt a második kiadását érte el. A szép tudással megint művet szerző melegen ajánlja minden katholikus családnak. A mű ára kötve 70 fillér, fűzve 20 fillér. Megrendelhető a szerkőnél Bükös- dön, Baranya m.

— ÜJ lap. Sok vajúdás után végre megszületett a «Szekszárdi Friss Újsága, melynek felelős szerkesztője Straub Ödön szekszárdi könyvkereskedő, munkatársa pedig Kánig Géza szekszárdi fiatal izr. néptanító. Az uj lap részben Budpesten és részben Szekszárdon szerkesztődik és nyomódik, amennyiben a belső oldalait készen küldik Budapestről, a két külső oldalát pedig Szekszárdon töltik ki. A legelső számot múlt vasárnap osztották szét.

— A munkások foglalkoztatása. A tSzek- szárd-báiai Armentesitö Társulat« a földmivelésügyi miniszter felhívására a most tartott ülésében, melyen Hirling Ádám dr elnökölt, elhatározta, hogy a szükség enyhítése czéljából inségmunkát végeztet a bátai töltésen, melyre 40,000 koronát irányzott elő. Az inségmunkában csakis az ártér területén levő községek munkásai vehetnek részt.

— Szüret- A hetes eső nagyon sietteti a szüretet, mert minél tovább hagyjuk künn a termést, annál több a kárunk. Az esőzés hatása alatt a Bakta—Bartina hegyközség is kénytelen volt a mai nappal megereszteni az ál'alános szüretet.

— Névmagyarosítás. Friedenthal Gyula alsónyéki lakos nevét »Faragó i-xs. változtatta.

— Sajtóper. A bátaszéki iparkiállitás rendezőbizottsága, mint halljuk, sajtópert indított a iBáta- szék és Sárközt czimü lap felelős szerkesztője ellen, mivel ez a lapjában becsületében megsértette a nevezett bizottságot. A rendező bizottság jogi képviselője Steiner Lajos dr. szekszárdi ügyvéd.

— Esküdtek. A szekszárdi kir. törvényszék mint esküdtbiróság folyó évi október hó 10-én kezdi meg az esküdtszéki tárgyalást. Ezen ülésszakra a következő esküdtek sorsoltattak ki:

Fejős Károly mérnök Szekszárd, Kemptner Ernő gazdatiszt Simontornya, Holub János polg. isk. t. Szekszárd, Pirnitzer Manó kereskedő Szekszárd, Báró Jeszenszky László földbirtokos Csibrák, Per- czel József bérlő Bikács, Liebhauszer István bor- kereskedő Bátaszék, Háry Ede népb. ig. Szekszárd, Burka Ferencz órás Szekszárd, Bódai Gusztáv czi- pész Szekszárd, Hája Béla építész Szekszárd, Gyimóthy Jenő gyran. tanár Gyönk, Frei János Takler földm. Szekszárd, Szalai Ignácz földm. Ta mási, Ádám József gymn. tanár Gyönk, Wigand János főgymn. ig. Szekszárd, Dobrovszky Kálmán mérnök Űzd, Krammer János polg. isk. ig. Szekszárd, Nyitray Lajos polg. isk. t. Szekszárd, Boda Vilmos orszgy. képv. Szekszárd, Fodor István főerdész Majsa, Pesthy Endre földb’rt. Uzdborjád, Dr. Zipszer Jakab főgymn. t. Szekszárd, Szeif Elemér oki. gazdász Kéty, Rieder Ödön gazdatiszt Pálfa, Haugh Béla főgymn. t. Szekszárd, Ocskay János polg. isk. t. Szekszárd, Haidekker Károly bérlő Fadd, Szeghy Sándor gyógyszerész Szekszárd, Jeszenszky Andor földbirtokos Csibrák.— Helyettes esküdték: Fridman Mór szobafestő Szekszárd, Fekete Mihály molnár, Schlesinger Ignácz kereskedő, Cziráki Imre szabó, Ferner Mihály lakatos, Vörös Ignácz csizmadia, László István asztalos, Honorics Nándor, Steinsdörfer József, Hidasy Mátyás szabó.

— A sióvidéki ág. hitv. ev. tanítóegyesület f. hó 14-én tartotta közgyűlését Sárszentlőrinczen. Főtárgya volt az énektanítás és a tisztujitás. Men- dói Ede sárszentlőrinczi tanitó vegyes karral több hangra mutatott be a templomban orgona kísérettel gyönyörű szép, összhangzatos énekeket, melyek igazán nagyban fokozzák az ájtatosságot és gyönyörködtetik a hallgatókat. Elnöknek ismét Lagler Sándor kölesdi lelkész választatott meg. Ez a kiváló tanférfi képzettségével, szeretetével és általános jóságával lebilncselte a tanítókat", miért is választása egyhangúlag, nagy lelkesedéssel történt. Alelnök Haiszer Henrik paksi, főjegyző pedig Hoffmann Ákos murgai tanitó lett. Délben közebéd volt.

— Tanító választások. A bölcskei ev. re- iskolához 1egz.s S. Zsigmond, a faddi rk. iskolái hoz Kreskay János, a paksi ev. ref. iskolához Bed'ö Gábor, a pálmonostori rk. iskolához pedig Hot váth József választatott meg tanítónak.

— »Szerelem és jellem.« A közelgő őszi napok beálltával lapunk olvasóinak szórakoztatására az Irodalmi Csarnokban a jövő hóban megkezdjük 'Stubenwohl Gyula, lapunk ismert tollú munkatársának a Szerelem és jellem« ez. magyarra fordított elbeszélését. Az érdekes közleményt lapunk olvasóinak figyelmébe ajánljuk.

— Akik nem részesültek fizetésemelésben. A vármegyék alkalmazottjainak fizetésrendezése alkalmával az utbiztosok és rendszeresített napidija- sok kimaradtak a kalkulusból; az utbiztosokra nem gondoltak, a rendszeresített napidijasokkal nem törődnek, az utbiztosokról senki se szólt, a dijnokok- ról azt mondta a miniszter a vármegyének, hogy napidijasokról nem szól a fizetésemelést tárgyaló törvény, tehát azok nem is részesülhetnek a fizetés- emelés áldásában, már csak azért se, mert amugyis kimerült a rendelkezésre álló pénzforrás. Most a baranyavármegyei »rendszeresített« napidijasok a kormány rendelete ellen bírósági panaszszal élnek. Kimutatják, hogy csak az elnevezésük »napidijas«, ami helytelen, mert valósággal írnokok s mint ilyenek joggal tartanak igényt a fizetésemelésre. A szervezési szabályrendeletben állásuk rendszeresített, a minősítésük irnoki, a főispán nevezi ki őket, nyugdíjjogosultsággal bírnak, nem fólmondás vagy elbocsátás utján hagyják el állásukat, csak fegyelmi utón mózdithatók el, végül van egy korábbi belügyminiszteri rendelet, mely szerint az ilyen jellegű napidijasok Írnokoknak tekintendők. A vármegye rendszeresített napidijasai abból az okoskodásból indultak ki, hogy ha valamely fiú gyermeket leánynévre keresztelnek is, ha annak idején kivilágosodik a tévedés és egyébként alkalmas az illető a szolgálatra, nem kérdezi az állam, hogy mi a neve, hanem besoroz tatja katonának; az igazság itt is azt követeli, hogy akármi az elnevezés, fő a lényeg : a vármegye minden alkalmazottja rászolgált a fizetésemelésre. Az utbiztosok a közgyűléshez folyamodtak.

— Nyugdíjigény felemelés. Grosch Ödön gyönki ág. hitv, ev. tanitó nyugdíjigénye 1100 koronáról 1175, Schall Mihály váraljai ág. hitv. ev. tanitó nyugdíjigénye 800 koronáról 1575 és Néveryné Eichmüller Emilia nyugdíjigénye 820 koronáról 1000 koronára emeltetett fel.

— A szekszárdi villanytelep igazgatójának áthelyezése. A Siemens és Halske vállalat főigazga' tósága Kotier Györgyöt, a szekszárdi villanytelep igazgatóját szolgálati érdekből Bécsbe helyezte át.

— Az adó. Fink Kálmán szekszárdi kir. pénzügyigazgatónak a közigazgatási bizottsághoz beterjesztett jelentése szerint az elmúlt hóban közadók- I ban és illetékekben befolyt összesen 816,116 K. 84 fillér, mely bevétel összehasonlítva a múlt év hason időszakában elért 600,941 K. 55 fillér, bevétellel, kedvezőbb 215,175 K. 29 fillérrel.

\

gondolni is. Az én házam, amely eddig mindenki előtt nyitva volt; mindig vendégszerető ember voltam, hogy tudnék most egyszerre ily tettre vetemedni s ilyesmit véghez vinni és hozzá még egy ilyen szeretetreméltó tisztelendő úrral. Jöjjön csak ki gyorsan.

Erre a novicius, egész testében még remegve, nagy nehezen kimászott. Félve fogta meg a feléje nyújtott kezet, mire aztán szótlanul bementek a házba s csak bent, midőn már a halálra ijedtet leültette, s vele erőnek erejével egy kupicza szil- vóriumot felhajtatott, folytatta a félbeszakadt beszélgetést :

_ Most mondja el tisztelendő ur, bátran,

őszintén, hogy került a disznóólba.

— Nagyon egyszerűen. Amint reggel felébredtem, rövid időre rá hallottam, amint valaki a nagyságos ur szobájába jött s jelentette, hogy a kések meg vannak köszörülve, a viz forr stb., mire aztán a nagyságos ur erős hangon kiadta a parancsot, hogy amint hatot mulat az óra, fogják meg a barátot s öljék le. Ezen szavak hallatára egész lestem elkezdett remegni. Eszembe jutott a tegnapi nap s mindjárt tisztában voltam azzal, hogy miért tartóztatott és itatott le a nagyságos ur. Hamarjába i az a gondolat támadt bennem, hogy innen menekülnöm kell. Rögtön felöltöztem s kiugrottam az ablakon., Az udvaron újabb aggodalmak fogtak el, mert láttam, hogy nem menekülhetek, mert a kapu még zárva van, a bástya pedi0 oly magas, hogy azt lehetetlen átmásznom. Uira törtem a fejemet, hogy mitévő legyek, mig az az ötletem támadt, hogy addig is, mig a kaput kinyitják, a disznóólak egyikébe elrejtőzöm. De ott sem volt soká maradásom, mert alig bújtam

be s adtam hálát a Mindenhatónak, hogy egyelőre | meg tudtam menekülni, már is rám akadtak. Ez a való tény. A többiről pedig, ami ezentúl történt, nagyságos urnák már úgy is van tudomása.

Az ispán a novicius egész beszédje alatt csak mosolygott s midőn ez bevégezte, igy szólt:

— Tisztelendő ur, nem figyelmeztette Önt a Péter tisztelendő ur semmire, mielőtt kijött hozzám kollekcióra?

— Nem, kérem.

— No látja, igy hát egyedül ő az oka mindennek. De azért elmondom én most az egészet s látni fogja, hogy tulajdonképpen min fordul meg a dolog. Midőn Péter tisztelendő ur a nyáron künn volt báránykollekción, útközben kapott egy malaczot. Minthogy a bárányok folyton szaporodtak s a malaczczal sehogy sem akartak megférni s igy Péter már örömest túl is adott volna rajta, de nem tudott. Lehangolva ért hozzám, panaszkodott, mire én azt az ajánlatot tettem neki, hogy ha megígéri, högy a farsangba kijön huskollekcióra, akkor kicserélem neki a malaczot egy báránynyal. Ennek ő természetesen mégörült s rögtön visszanyerte régi szokott humorját s megígérte, hogy minden bizonynyal ki fog jönni. Én a malaczot kitettem a konyhára s ott neveltettem. De mivel nagyon szelíd és tiszta volt s hozzá még szemlátomást hizott is, az egész háznépe elaevezte »Barát«-nak. Péter tisztelendő, mikor utoljára künn volt, akkor is azzal váltunk el, hogy viszontlátásra a farsangi disznótoron. Már most igazán nem tudom, hogy tényleg beteg-e, vagy pedig már előre látta maga előtt’ a malacza históriáját igy lefolyni, mert azt meg kell neki hagyni, hogy ő ezermester, gondolatolvasó, mindent előre meg tud mondani, hogy mi történhet

és mi fog történni, szóval ezt is már szagolta, és azért küldte önt ki. B iztosan gondolta magában, amint meg is történt, hogy ha én önnek föle hallatára kiadom a parancsot, hogy a barátot le kell ölni, akkor ön rémületétől megijed s ideje korán még megszökik, vagy talán még meg is betegszik, ő pedig huzamosabb ideig fog rajta majd nevetni. Legalább ez az én véleményem róla. Tisztelendő ur, meglehet győződve, hogy én a történtre nem voltam elkészülve, tudniillik annak következményeire nem számítottam s akár kijött Péter barátom, akár nem, a malaczot, melyből most már szép süldő lett, le akartam öletni s a disznótort megtartani a ezért marasztaltam önt is itt. Remélem, hogy a mondottak után nem fog kételkedni ártatlanságomban és akárhogy történt is már a dolog, sebaj, a nagy ijedtség i tán jön most a vigság. A barátot azért leöletem s csapunk egy kis disznótort s a tisztelendő ur majd csak holnap fog elmenni innen.

— Köszönöm szépen ezen újabb megtiszteltetést, de én semmi szin alatt sem maradhatok tovább itt, először a nagy ijedelemtől úgy sem érezném már magamat jól, másodszor pedig a pater guardián szigorú utasitasa nem engedi a további ittmaradást s igy amint világos lesz, rögtön befogatok s útnak indulok.

Hasztalan volt az ispánnak minden beszédje, minden hízelgése, azért a noviciust még sem birta tovább visszatartani s igy amint világos lett és a reggelit bevette, rögtön útnak indult a legközelebbi faluba.

Az ispán pedig, amint a novicius elment, behivatta a hajdút s boszankodva kérdezte, hogy reggel nem-e emlékezett már arra a tisztelendő