Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-22 / 38. szám
KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egéiz évre. ..... 12 kor. — fill. Fél évre ...... 6 „ - „ Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztfíség: Bezerédj István-utcza 6. sz.f hová a lap szellemi részöt illető minden közlemények intézendök. Kiadóhivatal s Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök Megjeleni Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ........................3 kor. 74 fii. 10 0—200 S „ 74 200—300 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Az államvasutak. Neményi Ámbrus országgyűlési képviselő, a magyar képviselőház pénzügyi előadója nemrég a »Budapesti Hírlapban« egy rendkívül érdekes czikksorozatot tett közzé a magyar államvasutakról, melyben kimutatta, hogy nem íelelnek meg a pénzügyi helyzetnek azok a havi közlemények, melyek számtani pontossággal megjelennek s a hírlapokban közzététetnek s melyek mindég arról számolnak be, hogy mily összeget szállítottak be, mint fölösleget, a központi állampénztárba; mert tényleg a magyar államvasutak számadásai évenként hiánynyal záródnak s 19 millió koronára rúg azon összeg, melylyel az állam évenként a vasutak kezelési költségeit pótolni kénytelen. Azután reámutatva a központosított s minden országgyűlési ellenőrzés alól kivont igazgatásra s annak félszeg és czélszerütlen intézkedéseire vagyis inkább az intézkedések teljes hiányára, azt indítványozza, hogy a központi igazgatást meg kell szüntetni s jövőre Poroszország és Ausztria példájára kerületi Igazgatóságokat kell felállítani, melyekben az adófizető polgárok megbízottai is résztvesznek s mint helyi ismerettel biró tagok a bajok orvoslásában czélszerüen közreműködnek. Hát helyesebb eszmét mostanában alig vetett fel valaki, mint nevezett képviselő, mert annyi bizonyos, hogy soha senki ebben a nagyvilágban annyira még nem zárkózott el mindennemű bajok orvoslásától, mint a mostani központosított Igazgatóság tagjai, a kik eleget vélnek tenni a közönség iránti kötelességeiknek, ha egyszer egy évben' kényelmes szalonkocsijaíkban végig utazzák a vonalat s fenhordott fejjel s vasmarokkal tartott alárendeltjeik alázatos hódolatát fogadva, megmutatják országnak, világnak, hogy náluk még a legczélszerübb intézkedés iránti kérelem, vagy legjogosabb kívánság is állandóan süket fülekre talál. Az idők és viszonyok örvendetes fordulójaként lehet tekintenünk azon körülményt, hogy egy kormánypárti képviselő tárja fel és pedig a felesleges kímélet teljes mellőzésével azon tűrhetlen állapotokat, melyeket a közönség már rég ismer s melyek javítására irányzott minden törekvése az igazgatóság és űzletvezetőség vaskalapos, makacsságán állandóan hajótörést szenvedett. Különösen tűrhetetlen a helyzet az államvasutak kezelésébe átvett helyiérdekű vasutaknál, hol, ha valami újítás nagy időközökben egyszer előfordul, az sohasem a helyzet javulására, hanem állandóan az utazó közönség újabb zaklatására irányul. Maradjunk csak a mi csigavasutunknál, a szekszárd—sárbogárdi helyiérdekű vasútnál, mert annak viszonyait alaposan ismerjük s a mit arról elmondunk, az az összes helyiérdekű vasutakra kivétel nélkül alkalmazható. Évtizedeken keresztül sürgette a köz- igazgatás, a sajtó és az utazó közönség, hogy változtassák meg a vonatok menet- I sebességét; hiszen ma napság az óránkénti 20 kilométer sebesség lehetetlen, hogy kielégítse az utazó közönség jogos igényeit. Nem tették meg. Halom számra ment fel a kérelem, a panasz, az előterjesztés, hogy minő a szekszárdi várótermek helyzete; I hogy azok szükek, elégtelenek s a tisztaságot teljesen nélkülözik. Rá sem hederin- tettek, hanem a helyett jött három ukáz. Az egyik betiltotta a dohányzást a várótermeknek csúfolt poros helyiségekben; a másik hat korona büntetést szabott arra, I ki rokonait a vonatig kisérte, vagy pod- 1 gyásza elhelyezésében segédkezett; a harmadik betiltotta a dohányzást a vonatok ( egyetlen, használható kocsijában, úgy, hogy az utazó közönség nyolcztized része kény- I télén az unalom űző dohányzásról 3—4 órán keresztül lemondani — ennyi idő alatt teszi meg a vonat a 65 kilométernyi utat — vagy pedig kénytelen első vagy második osztályú jegygyei a harmadosztályon helyet foglalni, mert a másik I. és II. osztályú kocsin — több nincs a vonattal — ott van a tilalmi tábla messze láthatólag: szolgálati szakasz és pedig állandóan, noha nagy ritkán utazik valaki, a ki a szolgálati szakaszra igényt tarthat. Ilyenek a viszonyok az ország legjövedelmezőbb helyiérdekű vasutjánál: a székTÁR CZ A. Őszi hangok. (Tolnamegyei uj nóták) — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Irta: Stubenwohl Gyula. I. Temetőben... Temetőben egy mirháimon rózsafa, Az én édes 5-züIém pihen alatta. A rózsafán kis gerlicze azt búgja: Nekem is volt édes anyám valaha 1 Olmós eső hullik a sírhalomra, Úgy zokogok a íejfát átkarolva; Mert mióta meghalt az én jó' szülém Boldogtalan, szerencsétlen vagyok én. II. Éjfélt ütött... Éjfélt ütött a toronyban az óra, Zugó vihar az ablakom csapkodja. Zúg a fejem és sír bennem a lélek : Érzem én már úgy sem sokáig élek. Czifra búza virágzik az utszélén Hej, de nagyon boldog alan vagyok én; Megvert engem a Teremtő, de nagyon, .Hűtlenné lett az én kedves angyalom. Nem tudom, hogy mért hagyott el a hamis, Hogy szerettem, jól tudta ő maga is; Mégis-mégis megcsalt azért a hűtlen, Pedig még a bűnét is úgy szerettem. III. Kis keszkenőm. Gyászos, piczi selyemkeszkenőt vettem, Abba hullik az én bánatos könyem. Sirok-sirok, éjjel-nappal de sokat, Tegnap temették a kis angyalomat. Szétfoszlott már a keszkenőm, csupa rongy; Ez a világ én felőlem, mit nem mond : Azt mondja, hogy álnok volt a szerelmem, De hazudik, mert igazán szerettem. • (Folytatjuk.) Péter barát malacza. (Vége.) Ezzel rohamos léptekkel sietett a disznóólak felé. Mindjárt a legelsőt kinyitva, anélkül, hogy észrevette volna, hogy onnan egy süldő kiszaladt, bebújt s annak egyik sarkában meghúzta magát. Hányta-vetette magára a keresztet. Elmondta az összes imádságokat, amelyeket csa<k tudott s kérte a Mindenhatót, hogy csak most az egyszer mentse meg az ’életét. Alig hogy az imákat elmondta, máris lépteket hallott az ól felé közeledni. Egész teste remegett. Figyelni kezdett, s ime párbeszédet hall... Az illetők mindig közelebb jönnek, egyszerre csak az ólnál megállnak . . . Most már veszve érezte magát, újra elkezdte magára a kereszteket hányni, mire hirtelen az ólajtó kinyílt.-— Iparkodjunk csak András komám, ma' nagyon csípős hideg van megint, az embernek csaknem a szája befagy, — mondá a hajdú az első béresnek. — Hiszen magam is azon vagyok, hogy ezzel a baráttal minél előbb végezzünk. — András komám, én nem tudom elgondolni, mi juthatott az ispán urnák az eszébe, hogy éppen ezt a barátot szemelte ki áldozatul, éppen erre fáj neki a foga, holott elég disznója van s hozzá még jobb húsban is, mint ez. No de nekünk teljesíteni kell a parancsot s igy mindegy lehet, akármelyiket kell leölnünk. Próbáljuk meg tehát szaporán, hogy lehet a kést a barátban megforgatni ? András béres erre lehajolt, kinyitotta az ólajtót s elkezdte a süldőt hívogatni: — Barát ne 1 Barát ne! . . . No, nem mozdulsz ? Barát ne 1 Barát ne! ... És nem mozdul a lene egye meg! Adja csak ide azt a lámpást, János komám, hadd világítsak rá, majd kihúzom én a sehonnait. Ezzel fogta a lámpást s bevilágított az ólba. De amily gyorsan bedugta a fejét, épp oly gyorsan ki is liuzta onnan; mert a legnagyobb rémületere látta, hogy a barát nevű süldő helyett igazi barát ül ott. Csaknem a guta ütötte meg. Nem is
