Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-15 / 37. szám
XXXII. évfolyam. 37. szám. Szekszárdi 1904. szeptember 15. GYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a" tolnamegyei általános tanító-egyesül« tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Bfétt évre ................................12 kor. — fill. Ml éwe..................6 „ — „ Ne gyed évre..........................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában SzerkesztAségi Bfiürédl Isfváo-atcM 1 •«.. hová a tap evallaml résiét illaté minden kftilsaés^sk tatataadAk. Kiadóhivatal i Molnár Mór könyvnyomdája, h»vi a lap raaaéra minden- | nemű hirdrtáaak aa péntkQUftaradnyak mta«andAk Hegjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jntinvosan számíttatnak Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... S kor. 74 flt. 100—200 „ ..... I H 74 „ 200—S00 ..... 7 N 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Természet játéka. A rendkívüli forróság és szárazság, mely a folyó évi nyarat jellemezte, pusztulást és nyomort zúdított az emberiség nyakára. Az élelmiszert szolgáltató gabona- termés még úgy a hogy bevált s ebben a tekintetben aggodalomra nincs ok, annyival inkább, mert ma már a szállítási eszközök tökéletesítése folytán könnyen lehet még más világrészekből is odaszállítani az élelmiszert, a hol arra szükség van. Baj csak abból származhatik, ha népünk fő táplálékát képező burgonya és bab csekély hozama folytán, a gabonaneműek ára annyira emelkednék, hogy azt a szegényebb sorsú lakosság magának megszerezni képes nem volna. Egészen másként áll azonban a dolog az utóbbi időkben nagy fejlődésnek indult állattenyésztésünkre nézve, mert a takarmány hiány a legnagyobb valószínűség szerint nagy pusztításokat fog véghez vinni állományunkban, úgy, hogy több év szükséges arra, miszerint ez az ütött csorba kiköszörülhető legyen. Ezen a gazdasági fontos téren tehát nagy veszedelem fenyegeti országunkat, a melyet az eddigi kormány- intézkedések, mint a takarmány kiviteli tilalom s az állami erdők lombozatának átengedése, elháritani alig lesznek képesek. A természetnek — mondják — megfoghatatlan játéka, hogy midőn a termés oly rosszul üt be, hogy úgy az emberek mint állatok életének biztosítására rendkívüli TÁR CZ A. Péter barát malacza. (Folytatás.) Alig, hogy a páter quardián megpillantotta őt az ablakából, rögtön lejött elejbe, testvériesen kezet fogott vele s ké'dé : — No Péter, hogy sikerült a kollekczió ? — Meglehetősen, páter quardián. — Nem volt semmi kellemetlensége az utón ? — Nem. Mindenhol a legnagyobb szívességgel fogadtak. — No látja, ennek örülök ! Különben is nincs önt mitől féltennem. Az egész vidék ismeri, mindenki a legnagyobb tisztelettel beszél önről. Szóval, örülnek, ba önt látják. Ezalatt a cselédek leeregetlék a bárányokat, ők pedig lassan besétáltak az ebédlőbe, a hol Péterre már a szokásos bor, meg kenyér várt. X pusztán Péter távoztával az ispán rögtön a konyhába vitette a malaczót s meghagyta a gazd- asszonyoak, jól tartsa, hogy minél előbb meghízzon s hozzá még úgy vigyázzon rá, mint szemevilágára, mert ha Péter a farsangra kijön, leöljük s csapunk egy kis disznótort. Ezt az utasítást meg is fogadták, mert a malacz szemlátomást bízott s hozzá már úgy megintézkedések foganatosítása válik szüksé* gessé; mikor az éhínség fenyegető képe jelenik meg látóhatárunkon, akkor egy tekintetben oly pazarul szórja reánk áldásait, mely feljegyzésre méltó s mely rendkívüli voltánál fogva, igen alkalmas arra, hogy megfigyelés tárgyát képezze. Mikor az emberi és állati lény táplálkozása, éppen a termés szűk volta miatt veszedelemben látszik forogni, akkor oly óriási gyümölcstermés zúdul az emberek nyakába, mely tán egy évszázadban egyszer szokott előfordulni. A gyümölcsnek minden fajtája: körte, alma, baraczk, szilva és dinnye oly irtózatos mennyiségben kerül a piaczra, mely minden fogalmat meghalad s mely egyenlő a; ok teljes elértéktelenedésével. A gyümölcsfák legnagyobb része, ha meg nem támogatják, összeroskad óriási hozamának terhe alatt. Az árak természetesen megfelelnek a kereslet és kínálat közti viszonynak. Az utókor számára fel kell jegyeznünk a gyümölcsárak némelyikét, hogy egy szűk termésű évben csodálkozhassanak rajta. A legszebb körte és alma ára dara- bonkint egy fillér ; a szilvának litere 2 fillér, még igy sem kell senkinek s a legtöbb j gyümölcs a fán, vagy a fa alatt pusztul el; i niég a gyümölcstolvajok is megvetően ha- 1 ladnak el a gyümölcstől tarkított fák mellett. A legfontosabb s közgazdasági szem- I pontból tekintve, mindenesetre a legértéke- i sebb gyümölcs: a szóló, kivéve a melegebb déli hegyrészeket és a homokszőlők egy I részét, szinte gazdagon rakva van fürtökkel szokott a konyhány, hogy midőn az ispán karácsonytájt az ólba tétette, három cseléd nem bírt volna vele, ha a gazdasszony elől az evőtáljával nem ment volna s folyton nem hívogatta volna, hogy »Barát ne I Barát ne!« Péternek pedig, a hányszor kijött, mindig személyesen meg kellett győződnie, hogy a »barát* malacz éleiben van s még hozzá hízik. Mikor aztán mindenszentek után kijött s az ispán már tudta, hogy a farsangi kollekczió előtt az az utolsó, figyelmeztette őt mégegyszer a disznótorra és meghagyta neki, hogy ha esetleg a kollekczió dolgában valami változás állna be s a páter quardián nem őt akarná kiküldeni, akkor csak adja elő a malacz-históriát s ő biztos abban, hogy a páter quardián megfogja engedni a kijövetelt. A zárdában is gyorsan múltak a napok. Egyik kollekczió! a másik után szépen elvégezték s egy-kettőre, itt volt a farsang. Péter már minden ebéd- és vacsoránál várta a páter quardián felszólítását, míg végre egyszerre csak ebéd közben, épp kollekczióról lévén szó, rögtön Péter felé fordulva, kérdé : — Péter nem jó volna talán holnap a hús- kollekcziót x járásban megkezdeni ? Pétert mint már előbb emlitém, hogy várt már a felszólításra, nem is lepték meg a páter quardián szavai s igy készen is volt a válaszszal. s ha a folyó hónapnak még hátralevő része, időjárás tekintetéből, megfelelő lesz, — komikum számba megy, hogy meleg és száraz időre van szükség — akkor gazdag és bő szüretnek nézünk eléje. Ezt a ritka tüneményt még fokozza jelentőségben azon körülmény, hogy a bor minősége ritka jónak, sót kitűnőnek Ígérkezik. Tehát egy Ínséges évben, a gazdaság egy ágában, bő termés van kilátásban. Ha a természeti okok után kutatunk, melyek e meglepő állapotot teremtették, úgy reá kell jönnünk, hogy az két körülményben leli magyarázatát. — Az egyik a csapadékban gazdag tél; a másik. pedig azon a szárazsággal daczoló mély gyökérzet, mely úgy a gyümölcsfákat, mint a szőlőt jellemzi. De bármi okozza is, mindenesetre örvendetes jelenség, hogy végre val ah ára, a sors csapásaitól annyira látogatott bortermelő feje fölött is kezd egyszer már virradni, ha ugyan a kedvező szerencsét nem ellensúlyozzák azok, kikre a hazai érdekek gondozása van bízva s kik egyre alkudoznak azon, hogy mennyi olasz bort eresszenek be kedvezményes vám mellett. Eddig csak 200,000 hektolitert emlegettek, most már felrugtatták négyszázezerre. Holott faji érdek, hazafias érzelem és saját adófizető polgárai iránti köteles tekintet mind azt írná elő, hogy ne eresszenek be semmit 1 b. — Az ideje itt volna, páter quardián, de mivel én egy kissé gyengélkedem, nem lehetne most az egyszer erre a járásra a noviciust kiküldeni ? — Dehogy nem. Hisz jó lesz, ha az is begyakorolja magát; de mivel még ez nem volt sehol, tehát járatlan is a kollekczió dolgában, magyarázza meg neki a teendőket, hogyan viselje magát a hi vekkel szemben és a plébánián : végre sorrendben írja le neki a községeket is. És önt pedig __ a noviciushoz fordulva — figyelmeztetem, hogy sehol sokat ne késsen, a plébániákon illedelmesen viselkedjék, ne hogy valami panaszt halljak önre; a mint valamely községben végez, rögtön tovább menjen, hogy minél előbb haza érjen I Megértené 1! — Igen kérem, páter quardián. Megjegyzendő, hogy ez a novicius alig volt két hónapos szerzetes. Fiatal, alig 18 éves ifjú volt. Az alázatosság és szelídség csak úgy rit ki a szemeiből. Egy parányi bátorság vagy merészség sem volt benne. Szóval, igazi szerzetesi typus volt. Péter egész este egyebet sem tett, mint ma- gyarázgatott neki, buzdította, de egyúttal intette is, hogy óvakodjék a gonosz emberektől. A községeket is szépen, sorrendben jleirta neki s másnap útnak indulhatott. Szegény ekkor még nem is álmodta volna, hogy x pusztán mi vár reá. Ötöd napra, a legnagyobb csikorgó hidegben, délre ért oda. A mint *«
