Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-25 / 34. szám

1904. augusztus 25.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 34. sz.

hogy lesz szivar ezután is, talán még éghetetlenebb jó szivar, mint eddig volt, az alapos meglocsolás folytán, — s a Kárthágó romjain merengő Márius- kent nem kell búslakodnunk — »nikotin-imádóknak« a ferenczvárosi dohánygyár felett, — áremelés nélkül lesz szivarunk elég, — éghetetlenebb bár az eddiginél is, de tartósabb a meglocsolás folytán s ez tiszta profit a fogyasztóknak I . . .

*

Alig égett le a ferenczvárosi dohánygyár: égett Gyöngyös is. — Ez a szomoruságos eset megczáfolta a régi közmondást: * Helyén van, mint Gyöngyösit Igen szép, egyenes fennsíkon fekszik a kedves kis Gyöngyös városa, jól megvédve az észak-keleti romboló viharok ádáz hatalmától, a magas Mátra-hegy enyhe ölében. Talán innen vette eredetét a közmondás ?! . . De most — fájdalom! — »nincs helyén Gyöngyös«. Tűzvész sújtott hajléktalanná lett szegény lakosai kint tanyáznak a vásártéren. Vajha minél bővebben s minél gyorsabban nyílnék meg számukra az országos könyörület, közadakozás szent forrása, hogy az én kedves városom Gyöngyös, hol pályám kezdetén oly boldog voltam fiatal korom arany idejében egy rövid ideig: ismét helyén legyen!

*

Gyöngyös után jött a sorba Topánfalva. Ez is porrá égett! Szomorú--------leverő! — Szerencse a gyászban, hogy Csizma-város, Bocskor- falu, Harisnya-község, Nadrág-telep — stb. — épen maradtak a rombolva dúló tűzelemoen az idei nagy szárazság alatt.

Tüzek mindenfelé I kürtölték a lapok az országos csapást, gúnyjául az örvendetes ténynek, hogy a világ tűzoltói fővárosunkban tartottak nemzetközi kongresszust. De hála az égnek az augusztus vége megsokalta az időjárás tüzes- gorombaságát s a Lajos-nap, nagy Kossuth-apánk áldott, békitő szelleme megszüntette (már csupa közelgetésével is) a természet visszásságait s meghozta az arany esőt. Éljen a neve, a dicső emlékezete közöttünk mindörökké! ...

Palást— Kérjük mindazon előfizetőinket, akiknek előfizetése folyó évi julius hó végén lejárt, hogy azt megújítani s az összeget czimünkre beküldeni szíveskedjenek.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Kontra „Nyári históriák Dombóvárról.“ Igen Tisztelt Szerkesztő Ur 1 »Dombóvári* * álnév alatt rejtőzködő tudósitója a múlt számban úgy tüntette fel városunkat, mintha itt melegen és poron kivül semmi említésre méltó sem volna, s mintha az egész élet egy másodrangu mulatóhelyen, szalmaözvegyek találkozóján összpontosulna. Ezen csúnya madár a saját fészkét — hozza rossz hírbe, mert leszólja, még pedig alaptalanul. Kérem én egész nyáron itt viszem sétálni fehér flanellruhámat és hamis panama kalapomat, tehát jobban meg tudom bírálni a dombóvári nyarat, mint az ön tudósítója, aki — mert bár a helyesírási hibákat a szedő korrigálta, de a stílusról ráismerek! — csak nem rég jött haza fürdőből, nem tudom Baden- Badenből vagy Balaton-Bagotáról.

Kérem 1 Dombóvár egyike a legkellemesebb nyaraló helyeknek! Savanyu, vagy mint Dombóvári elmincke doc mondja »keserű* uborka szezon itt nem létezik, egyáltalában semmiféle szezon, azaz hogy — hogy is mondjam ? itt állandóan tart a >hót szezon/« (Talán holt szezon. A szedő)

Reggel korán, mikor a Justus-féle pirosra festett öntöző kocsik végig locsolták az utczákat, sürü csoportokban tartanak a téli alsós-partik által tönkretett urak a sziget felé, ahol a Keidl ur egy gyógyviz-pavillont állított fel. Ott aztán sétálnak a vén fák alatt s nézegetik a vakációs fiatalság első szárnypróbálkozásait a tenniszpályákon.

A délelőtt, az bizony elég csendes, a hölgyek indiai pongyolákban hüselnek otthon, a férfiak hivatalokban, irodákban, üzletekben virradnak, vagy pedig kint »sülnek* a gazdaságban. Csak a zsenge magzatok élveznek a Kapos, uszodákban akkora zsivajt csapva, hogy múltkor a vonatvezető megállította a vonatot az összekötő vasúti hídon, azt hívén, hogy szerencsétlenség történt. Fürdés után a nagyobb diákság a szigeten kugliz vagy flaniroz, a bátrabbak már megnézegetik a játszadozó kisdedeket őrző német és franczia bonnokat, vagy a szerepüket tanuló színésznőket is.

E közben az éltesebb urak jó falusi szokás szerint a patikában gyülekeznek egy kis snapszra s a ház előtti árnyas fák alatt politizálnak, vagy szidják az időjárást és elüljáróságot.

Dél — teljes nyugalom !! —

Mikor a fagylaltos kocsi és utána az estéli öntözőkocsik végigjárják az utczákat, akkor kezdik

a redőket nyitogatni, ébred a város 1 Az utczakon megjelennek a fehér czipők és piros napernyők, mindenki igyekszik a szabadba. A fiackerek egymás után szállítják ki a szomjas embereket Vadkerthez, sportruhás párok vagy csoportok rakettel a kézben a szigeti tennisz-pályák felé tartanak, ahol a hölgyek egyelőre még többségben vannak, de 6 óra után egyik kocsi a másik után robog be a szigetbe, feketére sült, merész szabású vadászruhába öltözött urak jönnek haza foglyászásnSl, Kényelmesebb urak sörözve és kuglizva élvezik a kellemes estét.

Mikor azután 7 órakor a szinpártoló egyesület elnökének két sárgája kijár a szigetbe, akkor mindenki czihelődik, a közönség az arénába tódul.

Színház után »Ős Dombóvár* terraszán vacsorázunk, s irigykedve nézzük a »soros* két szalma - özvegyet, akik ma Kinizsy Paula oldalán ülnek. »Ma nekem, holnap neked!« Hozzá meg »Lató Filst muzsikál, mert az öreg Lató Luzernban vagy Zürichben vendégszerepei. A »minorum gentium« emberei a »Dombóvári* által központtá előléptetett Neuwirth-kertben hallgatja a nagyon harmadrangú énekes társulat produkczióit.

Tizenegy órakor záró óra — hacsak a szolga- biró maga is nem mulat (a főbíró nincs idehaza, nyaral)!

Végül: »Zúg az éji bogár, neki megy a falnak, nagyott koppan, akkor azután elhallgat 1«

Elhallgat az ön kész hive is! Dombóvári II.

— Személyi hír. Tihanyi Domokos kir. tan- felügyelő múlt pénteken haza érkezett és hivatalát ismét elfoglalta.

— Szent István ünnepe. Szekszárdon is hagyományos kegyelettel ülte meg a lakosság törvénybe iktatott országos ünnepünket: Szent István napját. Már hajnalban az ős Bartinán megszólaltak a mozsárágyuk; a hivatalokra, iskolákra, egyesületekre, több magánépületre, a templomokra és a belv. plébániára kitűzték a nemzeti trikolórt. A belvárosi róm. kath. templomban a főistentiszteletet Wosinsky Mór apát-plébános teljes ornátus- ban segédlettel végezte, melyen a hatóságok és testületek tagjai is megjelentek. Mise után Wölfel Ferencz s. lelkész épületes vallásos és hazafias szentbeszédet tartott.

— Szekszárd rendezett tanácsú várossá való átalakítása. Nagyfontosságu gyűlése lesz ma d. u. 2 órakor Szekszárd nagyközség képviselő-testületének. Ekkor határoz a képviselő-testület, ugyanis Szekszárd nagyközségnek rendezett tanácsú várossá való átalakítása tárgyában. Úgy tudjuk, hogy ma már egyetlen ellenzője sincs a képviselő-testületben a rég óhajtott üdvös reformnak és igy rövid idő múlva Szekszárd, Tolnavármegye székhelye is belép a rendezett tanácsú városok sorába, melynek immár minden modern intézményeivel rendelkezik.

— A nemzetközi tüzoltókongresszus. A

I Budapesten lefolyt nemzetközi tüzoltókongresszuson

Szekszárdról részt vettek: Boda Vilmos, főparancsnok, a megyei tüzoltószövetség elnöke, Nikitits Imre és Wilhelm Ede alparancsnokok, Kunczer János kerületi kürtös, Korch Ernő és Végh Lajos csővezetők.

— A danaföldvári m. kir. adóhivatal áthelyezése. A pénzügyminiszter értesitette a szekszárdi pénzügyigazgatóságot, hogy a dunaföldvári m. kir. adóhivatalt Paksra, a járás székhelyére helyezi át.

— Előléptetés. A szekszárdi róm. kath. iskolaszék. és hitközségi tanács a folyó hó 21-én tartott ülésében Éber Márton tanító nyugdíjaztatása által megüresedett uradalmi tanítói javadalmazásba Bállá Sándor szekszárd-ujvárosi tanítót léptette elő.

— Eljegyzések. Tagányi Arthur gyógyszerész eljegyezte Tolnáról laubner Margit úrnőt.

Békéi Péter bonyhádi m. kir. posta-távirda főtiszt folyó hó 20 án jegyezte el Győrből Staab Evelin urhölgyet.

— Közgyűlés. A tolnai ev. ref. egyházmegye folyó hó 13-án Szekszárdon tartotta meg évi ren| des közgyűlését, melyen Dómok Péter esperes és ' Szilassy Aladár gondnok elnököltek.

_______________________ 3.

Eg

yszer egy zsák búzát kért kölcsön az igari paptól.

— Tudod mit, Péteri mond az igari kollega; azt mondják te igen erős ember vagy; ha elviszed, adok egy zsák búzát ingyen.

— Egy zsákkal nem érdemes vesződni, mond Dávid Péter, hanem ha adsz két zsákkal, arra vállalkozom, hogy elviszem.

Az igari pap megtöltetett jó két papzsákot (a nagyobb fajtából) finom igari tiszta búzával, előre is mosolyogva, hogy a simontornyai pap azt fel sem tudja majd emelni.

Hanem Dávid Péter szépen az egyik hóna alá kapta az egyik zsákot, a másik hóna alá a másikat s ily helyzetben lévén még pipát töltött, kicsiholt és rágyújtott s jó egészséget kívánván, szépen útnak indult.

Az elképedt igari pap csak nagy rimánkodva tudta rávenni a kálvinista Sámsont, hogy a papi állásra való tekintetből mégis csak illőbb lesz a két zsákot kocsin vitetni haza.

*

Ehhez hasonló erőmutatványi diadala volt Dávid Péternek az, midőn mint czeczei lelkész az újonnan épített templom alapjának szegletkövét, mely széliében s hosszában egy öles volt, egymaga gördítette helyére, mely érdekes részletességgel van leírva a Protestáns árvaházi képes naptár 1877-iki évfolyamában, mely után e dolgokat közöljük. Hanem sokkal érdekesebb ezeknél a következő esemény:

Egyszer beállított hozzá egy tagbaszakadt fiatal ember s illő becsülettudással előadta, hogy ő Tengeliczen a Gindly uraságnak a csikósa; őt tartják a környéki homokságon a legerősebb embernek; de ő már sokat hallott a czeczei papról, azért alázatosan kéri a tiszteletes urat, mérkőzzék

meg vele, nehogy továbbra is bizonytalanságban maradjon.

A megtisztelt lelkész ugyancsak szabadkozott, hogy állásánál fogva a próbaversenyre rá nem állhat s azután egy kis uzsonnával kínálta meg a különös vendéget.

Uzsonna után levezette a fiatal csikóst pin- czéjébe s hogy jó példát adjon neki, felvett egy akós hordótt ráköszöntötte vendégére s átnyújtotta a fiatal csikósnak, hogy igyék belőle. S ez bizony meg is tette. így haladt e kinálgatás fokozatosan a két, három akós hordókkal, mig végre a csikós beadta a derekát és sietve távozott megaláztatása helyéről, hol ereje cserben hagyta, hanem mielőtt elment volna, szives házi gazdájának illendően kezet csókolt.

E pillanatban egy fájdalmas ordítást hallatott a csikós a jelenvoltak nem kis rémületére.

— Jaj nekem, — úgymond — ez életben többé nem tudok fogni a jobb kezemmel.

Úgy is volt. Dávid Péter a kézcsókolás alkalmával egyet szorított a csikós kezén, hanem aztán ez oly kézszoritás volt, melyet a csikós egész életében el nem felejtett.

Érdekes ezek után tudni, hogy Dávid Péter sámsoni ereje daczára is csak középkort élt, valószínűleg azért, mert'az ily mutatványokkal nagyon megerőltette magát. így pl. szívesen marasztott vendége kocsijának kerekét megfogta és a lovak nem bírták vagy csak nehezen a kocsit kimozdítani helyéből; nyomtatás alkalmával úgy adogatta fel a földről a padlás ajtajához állított nyomtatóknak a tele zsákot, mintha csak pipaszárát nyújtogatta volna fel.