Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-14 / 28. szám

1904. julius 14.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 28. sz.

3.

— A »Budapesti Újságírók Egyesülete« segélyalapja javara egy Almanacht ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves festőművész festményei, mint különálló műmellékletek* lesznek a műben. Az Almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtető nagy albumalaku diszmű lesz. Ára 5 forint. — Megrendelések a »Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja« ki* I adóhivatalához küldendők, Budapest, VII., Károly- körút 9. Mutatóul tárczarovatunkban közöljük Portó (dr. Ágai Ádolf) czikkét, melyet az Almanach számára irt.

— ideiglenes nyugdíjaztatás- A vallás- és közoktatásügyi miniszter Klein Malvina bonyhádi izr. tanitónőt 840 koronával ideiglenesen egy évre nyugdíjazta.

— A Bakta-Bartina hegyközség A szekszárdi Bakta-Bartina hegyközség múlt vasárnap d u. 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a városháza nagytermében, melynek tárgyát a főút ki- köveztelésének kérdése képezte. A közgyűlést Nagy János Prantner hegyközségi biró nyitotta meg, aki bőven kifejtette, hogy ő miért ellenzi a főút kikövezését. Tóth Károly főmérnök és Török Béla ügyvéd a kikövezés mellett érveltek, ellenben a polgárság hallani sem akart a kövezésről. Végre szavazás utján 37 szóval 31 ellenében elfogadták Tóth Károly indítványát, mely szerint egy öttagú j bizottságot küldenek ki, hogy ez reális számítást készítsen és kész tervezettel járuljon a közgyűlés | elé. A bizottság tagjai lettek; Tóth Károly, Kram- mer János, dr. Drágíts Imre, Stondy István és Horváth József.

— Zászlószentelési ünnepély. A lengyeli önkéntes tűzoltó-egyesület folyó évi augusztus hó 15-én zászlószentelési ünnepélyt tart, melyet az egyesület 20 éves fennállási jubileumával köt össze.

— Egy elhunyt plébános jótékonysága. A Pécsett elhunyt Kutor Ferencz nyug. magyarkeszii plébánosnak, aki életében is sok jót tett, most bontották fel végrendeletét, mely szerint 100 koro nát hagyott a pécsi nagyszemináriumnak, 50 koronát a kisszemináriumnak, a magyarkeszii teplom- ban végzendő csendes misére 200 koronát. A jótékony plébános különösen szép alapítványt tett a boldog emlékű hetyei Hetyey Sámuel püspök által alapított püspöki tápintézet javára. Ez az alapítvány 10,000 korona. A tápintézetben első sorban vérrokonai gyermekeinek lesz hely, ha pedig ilyen nem találkoznék, akkor Magyarkeszi, ehhez tartozó Nagyszokoly, Dombóvár és Nagybajom község róm. kath. tanitók gyermekei veendők fel.

— Dijnokból írnok. A »Pécsi Napló« folyó hó 10-iki számából hozzuk a következő híradást; »Az ország néhány vármegyéjében megtörtént a furcsaság, hogy a napidíjasokat felvették a nyugdijI jogosultak sorába s ezáltal az időleges állás állandó jellegűvé vált. Fából vaskarika. Nyugdíjas napi- díjas I Baranyában is voltak ilyen rendszeresített napidijasok, Az uj fizetésrendez^sről alkotott törvény n pidijasokról nem is bes/él és igy ezek a szegény emberek elesnének fizetésemelés jótéteményétől. Baranya vármegye alispánjának előterjesztésére az állandó választmány azt lógja javasolni a közgyűlésnek, hogy a rendszeresített és az előirt minősítéssel bíró dijnokok vétessenek az írnokok sorába, s a dijnoki elnevezés töröltessék. Ezzel az anomália megszűnik s a nyugdíjjogosult dijnokok méltányos és megérdemlőit elbánásban részesülnek.« — A fenti közleményt — mely a tolnavármegyei dijnokok helyzetével teljesen azonos (s mely állandó választmányt javaslatot Baranyavát megye folyó hó II-én tartott közgyűlésé teljes egészében már el is fogadott) — a küszöbön álló fi/e’.ésrendezési közgyűlést intéző férfiak jóindulatába aiánljuk.

— A csörgető! fürdő- N<gy előnye a szekszárdi közönségnek, hogy van kellemes, friss vizű szabad fürdője a Csörgető n, a mely az idei nyári idény alatt uj'a fel log virágzani, ha a szekszárdi bérkocsisok naponként legalább kétszer délelő t 9 órakor és d. u. 4 órakor társ<s* kocsikat bocsátanak azon közönség rendelkezésére, amely nem togadhat külön kocsit. Gondolják csak meg a berkocsi tulaidono ok, hogy mily szép jövedelmet hozott nekik pár évvel e eiőtt a Csörgető* höz való bét kocsizás midőn különösen délutánonként alig voltak képesek a D czenty-féle ház sarkától kiszállítani a fürdő ő közönséget. Most is nagy szükségét érezzük a szabad fürdésnek és bizony mindenki vágyakoz k arra, hogy a tikkasztó hőségtől ellank dt testét felüditse, esik ne volna oly nehéz a fürdőhöz jutni, amin csakis a társaskocsik meginditá-ával lehetne segíteni.

— A szénkéneg árának felemelése. A íöld- mivelésügyi miniszter elrendelte, hogy az állam és bizományi szénkénegraktárak julius 1 -élői kezdődő eg a sénkénegért 30 k. helyett 31 k.-rt szedje nek métermázsánkint, a kezelési dij azonban jövőre sem lehet több q.-kint 1 k. 20 f-nél A szénkéneg hordókért leteendő hordóbiztositék ezentúl következőleg állapítandó meg: 1 q.-ás hordóért 15 k., 2 q-ás hordóért 25 k., 3 q-ás hordóért 35 k., 5 q-ás hordóért 45 k., vagyis a biztositék-összegek lényegesen leszálli atnak azon megjegyzéssel, hogyha a felek az elvitt hordót 3 hónapon belül nem szál- li ják vissza sértetlen állapotban, úgy e különbözet a régi és az uj biztosíték összegek közt a fe lek ál al megtérítendő lesz.

Mendemondák a pécsi püspöki szék betöltéséről. A Csanádi pöspöki aulához közel álló temesvári újság írja ezt a kissé rejtélyes, de érdekesen pikáns hirt: A pécsi püspöki szék betöltése, illetőleg be nem töltése foglalkoztatja most a magyar klérust. A püspökségre tudvalevőleg biztos jelölt volt Várady Árpád dr. czimzetes püspök, Csanádi kananok, aki a kultuszminisztériumban az egyházi ügyek előadója. Kinevezése már Rómát is bejárta, amikor egy szép napon kiderült, hogy baj van. Informálták a római főpapot, hogy Várady nem lehet püspök, mert . . . Ártatlan kis irás az egész. Egy Csanádi egyházmegyébe tartozó pap irta, aki azzal argumentál, hogy erre az informáczió-adásra fölszólították illetékes helyről és a fótisztelendő ur tiszta lelkiismerete szerint ennek meg is felelt. Amikor Dessewffy Sándor megyés püspök Rómában járt, pattant ki a titok. A Csanádi papság zarándokai Engels János dr. prépost-kananok vezetése alatt ebben az ügyben tisztelegtek is Merry de Pál vatikáni államtitkárnál, aki személyesen fogadta a deputácziót, mely Várady Árpád püspök-jelöltet védeni volt hivatva. Azóta már néhány hónap múlt el és a szenzácziós ügyben még nem állott be fordulat. Pedig a kormány álláspontja állítólag az volna:

— Vagy Várady lesz Pécsett püspök, vagy Pécsett nem lesz püspök . . .

Erre csak az a megjegyzésünk, hogy Várady Árpád pécsi püspökké való kinevezésének a kormányon kívül is nagy suly- lyal piró pártfogói vannak. De ettől eltekintve néhai Dulánszky Nándor dr. halála után 11/a évig volt üresedésben a pécsi püspöki szék, mig Hetyey Sámuel püspök halálának első évfordulója csak szeptember 4.én lesz. Tehát épenséggel nem oly feltűnő jelenség, ha a pécsi püspöki szék még nincs betöltve.

— Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Kembala Imre fehérgyarmati királyi járásbirósági telekkönyvi betétszerkesztő írnokot a bírósági írnokok rendes létszámába beosztás mellett, a bonyhádi kir. járásbírósághoz helyezte át.

— Az 1896. évi XXVI. t.-CZ. 28. §-a alapján közigazgatási bírósági panasz tárgyává tehető az a kérdés, hogy valamely községi állás újabb választás utján való betöltésének van-e helye? {A m. kir. közigazgatási bíróság 1903. évi 3993. sz. határozata.)

MYNHEER LUCIANUS FAUSTUS

LÜBBERT VAN DE BR0GH

Inventor

VYKERDAM

— Miféle? — kérdem Juczit a névjegyet forgatva.

— Papfélének látszik, mert olyan paposán kinéz, — feleli a lány.

— Tán kinézer s magát jött megkérni. No, bocsássa be!

Juczi kissé megilletődve snhogott ki a szobábál, ahová egy pillanattal később egy gondosan beret- vált, piros arczu, köpezös úri ember lépett be. Hosszú sürü fehér haja hátra omlott, apró kék szeme aranyfoglalatu szemüvegen pislogott felém, ajkán a művelt ember nyájas mosolya.

— Kérdezni fog uram, — szól választékos angol nyelven, — miért éppen önnél kötöttem ki ? ■Önt az én elhalt mesterem és pártfogóm, a nagy Cornelius Donders, sokat emlegette előttem, mivel hogy ismerte szándékomat; Magyarországon terjeszteni találmányaimat és fölfedezéseimet. Immunis talajra, szűz országra van szükségem ezek terjesztése végett, mielőtt az Edison-Röntgen Currie-Rész- vény-Társaság az ő szerencsétlen inventiókkal elárasztja. íme uram: a németalföldi orsz. siatisz- tikai hivatal legújabb kimutatása, melynek egyik adata szerint a most lefolyt 1903-ik évben csak a telefon-intézmény magában Amsterdamban, Hágában és Utrechtben 426 őrültet szolgáltatott a különféle ideg-gyógyintézetekbe.

— Foglaljon helyet, uram. Örömmel állok szolgálatára. (E. m. a. f. I)

Az én látogatóm rejtelmesen mosolygott. Nyilván a psychographionjával kiolvasta belőlem, hogy voltaképen milyen érzelmekkel viseltetem irányában. De hát business is business, és igy folytatá :

— Lássa uram, a világ már a tönk szélére jutott. Minden harmadik ember az Ibsen és Lombroso örökével van megterhelve. — Megoldatlan euig- mákban keresi az igazságot. Turkál a sötétségben s elnevezi az egyetlen világosságnak; hónaljig vájkál a bűzben s ezt vall|a a valóság ki- sugárzatának. Gyanús előtte a józanság s beszél az egészség járványáról. Én ennek a nyavalyás nemzedéknek a meggyógyitására törekszem. Azt akarom, hogy jószagunak ismerje . rózsát, édesnek a dalt, szomorúnak a halált s boldogítónak az élet aranyos derűjét. Hogy ne a kőszén moslékjából érezze ki a rezeda illatát, ne a szétmar- czangolt hangnemek közt elvérző, vonagló töredékekben ismerjen rá a melódiára, ne az oda suhintott festék-gubanezokban a színnek és vonalnak örök szépségeit és ne a feltámasztott halottban keresse az életet.

— És milyen eszközei vannak e végre ? — kérdezém.

— Hiszen ez az éppen uram, am’ről szólni akarok . . . S óvatosan körültekintve, suttogvást folytatá: Az én találmányaim kiterjednek minden életkorra s az emberiség minden osztására. Vallás, tudomány, költészet, művészet, politika, társadalom, szóval az életnek minden megnyilatkozása,

az emberi elmének minden szerzeménye más-más mederbe terelődik. Erkölcs, hajlam, szokás mind uj irányt vált.

— Példákat, uram, példákat I — kiáltám szorongva.

— J’y szus, monsier. Tehát; vallja meg, uram, hogy megunta a mai utazásnak módját. Egyelőre a szárazföldi utazásról szólók. Agyát úgy e bár megrengetik a vasúti kocsi lökései; utálja a kénszagu füstnek betol «kodását minden résen ; ne tagadja, hogy a táviró-rudak porczellán gombjai között kifeszitett vas-fonalak föl s alá- hullámzása megs/éditi agyát s hogy az állomások lázasan csilingelő jelzői ránczigálják az idegszálait. A biczikli gyerek-sportját mellőzve, az automobil ádáz rohanásait csak nem tekinti élvezetnek? Az én találmányom uram, végét veti ezeknek a borzalmaknak. Uram, képzeljen egy járművet, amely elé e czélra idomított egy, két, vagy négy ló van fogva. Nevezzük el ezt a járművet csézának vagy hintónak. A rossz időjárás ellen van neki födele. Tiszta időben az ernyője lebocsátható s ön ott megveti magát a hintó szögletében, mig a jólnevelt állatok szapora ügetésben ha aduak, élvezi a mész- sze kéklő hegyet, a csörgedező patak mentén virágzó mezőt, a sürü erdőt, a fénylő eget és felhőinek játékát s szívja a fűszeres levegőt. Az útba ejtett fogadóban, mig a hű állatokat meg- abrakolják, ön is kedvére megebédel s folytatja a vidám utazást akkor, amidőn tetszik. Semmi második, semmi harmadik csengetés, semmi zaklató fütty. Semmi kihajlási tilalom, semmi kártéritési intés, sem vészjelző.