Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-14 / 28. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 28. sz. 1904. julius 14. De ez nem azt teszi, hogy Mohács példáját követni helytelen dolog volna, mert egy város haladottságának és kulturális állapotának egyenesen az a megfelelő mér­téke, hogy a nemzeti érzések és magyar­nyelv terjesztésére hivatott szinművészetró 1 tud-e? akar-e? kellően gondoskodni. Azt hisszük, hogy tudni fogunk és aka­runk is. Előbb azonban vessük minden erőn­ket a mérlegbe, hogy minden haladásnak egyedüli és nagy előfeltételét létesítsük vá­rosunkban, hogy arra azután építhessünk. Csináljuk meg mindenekelőtt Szekszár- don a rendezett tanácsot 1 b. TÖVISEK. _________ Fü rdő és yakácziő. Mikor évekkel ezelőtt — még ama boldogabb időben, boldogult Székely Ferkó barátom naptárját megelőzőleg, a szintén boldogult B&ter János könyvnyomdájában — én is szerkesztettem egy helyi kalendáriumot, hát ebben a kalendáriumban elneveztem a különféle hónapokat röviden ily formán: január — (a farsangra való tekintettel) »hű-hó« ; a szép május — »báj-hó « ; a forró julius — »hö-hót stb. — Nohát, ugy-e, hogy rövid és jellemző ne­veket adtam az egyes hónapoknak? Ugy e, hogy a jövőbe láttam? íme a julius most is igazi *hShó<, nem tagadja meg a természetét; forró, mint a sus- torgó tüzes istennyila, — poros, mint a zálogba nem tett télika' át, — felhőtelen, mint egy balpárti ember tiszta lelke I... Mit tegyünk e már-tnár kellemetlenné fajuló forró napok alatt mi, kik nem mehetünk földmivelő polgártársainkkal a »kenyérmezei diadalt-ra, az aratás mezejére, pőrére vetkőzve ? Tán elmenjünk Port Artúrba, hol most csak úgy sír az ég, úgy esik szakadatlanul ? . .. Isten ments I Ott könnyen náthát kaphatnánk, — orosz náthát — vagy eső közben is könnyen eléghetnénk japán bomba-tűz- ben 11.. Jobb a békesség I Jobb nekünk itthon rúgni a port, túrni a port, mint Port-Arturban lakni jelenleg I — Igen, dehát ha lesz már — bála Istennek — mit együnk T megint csak ránk mered a kérdés: mit tegyünk? ebben a »hő-hóban«, — ebben a már megunt, egyhangú nagy vakáczióban? Van, ki úgy oldja meg a nehéz kérdést, hogy egyre-másra belső borogatást használ a czuk- rászdában, vagy otthon fagylalt flastrommal; van, ki a kaszinó kertjének árnyai alatt beletemetkezik a különféle újságok tömkelegébe délelőtt, délután szép csendben, de teljes biztossággal fogyasztja a pimasz cseh italt, a jégbe hűtött sört, melynek sárgasága mindig eszébe juttatja most a sárgabőrü japánt, az olykor belepottyanó légy a muszkát, mely nemcsak jelentése szerint légy, hanem most véletlenül olyan sor-ra jutott, mint a sörbe esett légy, megöli őt a sárga japán; van, kinek a sör biz nem kell, mert hát ő jó magyar ember s gon­dol egyet — nem is furcsát! — veszi a nagy pincze kulcsát s locsolva lesz izzadt garat csakha­mar a hős föld alatt I . . . Legtöbben azonban a kaputos osztálynak aratni nem tudó emberei közül megelégszenek a vakácziónális élvezetnek ama keskenyvágányu kéj­vonatával, mely a Mutschenbacher-féle vasúti kertbe, vagy még tovább a bájos Cs'órgetég idylli világ­fürdőjéhez viszen, hogy amott szunyogtábor által megköpülyözött testüket, emitt friss vizzel és vér­piros finom zóna-halpaprikással gyógyitgassák, erő­sítsék. Ez az igazi kéjéldeletl Csak ne volna garni- rozva fiakker mizériával, vagyis, hogy hát mindig kaphatnánk oda jó kocsit s ne volnánk kénytele- t nek úgy kutyagolni ki e kies, de messze vidékre, avagy úgy röpülni ki oda merész fantáziánk ikarusi szárnyain, mely könnyen leolvad ebben a nagy melegben, a nélkül, hogy hirtelen belekapaszkod­hatnánk a felettünk úszó sötét fellegekbe, amilyen | most nincs, úgy bezárult a magas ég, ami nem volt már nagyon rég, — már a föld talpunk alatt ég, — csak ne jöjjön egyszer a jég! De félre gond, félre bánat, — szivemben szép remény támad, — mit remegnénk a vihartól, ’sz vihar-ágyú megvéd attól! Ember te csak bízva bízzál, a remény emlőin hízzál, megóv a seregek ura, élj vidáman, sine cura ! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A főispán üdülése. Gróf Széchenyi Sándor főispán, v. b. t. tanácsos három heti üdülésre Gasteioba utazott. — Áthelyezés. Lovich László zirczi magyar kir. pénzügyőri biztos Szekszárdra helyeztetett hason minőségben. — Tolnavármegye rendkívüli közgyű­lése. Még nincs ugyan a rendkívüli közgyű­lés napja kitűzve, de okvetlenül meg kell azt pár nap múlva tartani, mivel a minisz­teri leirat ezt elrendeli. A közgyűlésnek fő­tárgyát ugyanis a vármegyei tisztviselők illetményeinek ssabályozásáról szóló 1904. évi X. t. ez. végrehajtása tárgyában kibo­csátott 62000/1904. belügyminiszteri uta­sítás 24. §-a értelmében a vármegyei alkal­mazottaknak fizetési osztályokba és foko­zatokba sorozása és annak alapján az egyes alkalmazottak illetményeinek megállapítása fogja képezni. — Múzeumok felülvizsgálása. Wosinsky Mór szekszárdi apát plébános, a múzeumok és könyv­tárak országos főfelügyelője, hat heti szabadságra, ment s ez idő alatt meglátogatja és felülvizsgálja a vidéki múzeumokat és könyvtárakat. Wosinsky múlt héten Szabadkán időzött s Bibó Bige György vezetése mellett megtekintette az ottani múzeumot, másnap pedig Zomborba utazott és itt is felülvizs­gálta a város múzeumát. Amint Wosinsky körútját befejezi, Balfon pihen meg testvéröcscse gyógy­fürdőjében. — Kinevezés. Boráczy Béla m. á. v. főmér­nök, dombóvári jsztálymérnök'ég főnöke Zágrábba pályabiztossá neveztetett ki. A népszerű és köz- tiszteletben álló férfiút folyó hó 2 án búcsúztatták el a dombóváriak, mely alkalomból tiszteletére bankettet rendeztek. — Eljegyzés. Sós Lajos, a mágocsi takarék- pénztár könyvelője eljegyezte Hónig Etelka kisasz- szonyt, özv. Hónig Jakabné leányát Mágocson. — Tanitóválasztás A mázai községi iskola­szék a megüresedett tanítói állásra Worber József jelesen képesített tanítót választotta meg. — Az adó. A szekszárdi pénzügyigazgató a múlt szombaton Szekszárdon megtartott közig, bizottság ülésén jelentette, hogy az elmúlt hó lefo­lyása alatt Tolnavármegye területén egyenes- és, közvetett adókban bevételeztetek 384,848 korona 34 fillér, mely összeg a múlt év hason időszakával egybehasonlitva, 146,776 korona 89 fillérrel ked­vezőbb. — Lisztharmat. A hosszú szárazsággal vele jár a szőlőknek egyik betegsége: a lisztharmat, mely a szekszárdi szőlőkben is már fellépett, de még eddig csak kis mértékben és igy nagyobb aggodalomra nincs ok. S közben egymás hegyin-hátán rohannak előre a legcsodálatosabb találmányok és fölfedezé­sek : a kőfalat átvilágító Röntgen sugár, a villamo s távlátás, a szurok érczből kicsiholt radium az ő kifogyhatatlan világitó és melegítő energiájával, az örök mozgony és a — halhatatlanság, az Andrenin, amely uj életre költi a merev holtat. Már most még csak a Marsbeliekkel értsük meg egymást — azután se biblia, se miatyánk, a ma­gunk ízlése szerint rendezzük be örökéletünket, ami nem lesz egyéb, mint a végtelenbe nyúló folyta­tása a jelennek minden ő édes megszokásaival. De még itt sincsen vége a csodáknak. Mr. Lumineux — omen et nomen — a camera obscura fehér lapjára vetődött utc/át minden mozgó em­berestül s állatostul, a vidéket, az eget az ő csil­lagaival a maga színeiben s ragyogásában akarja oda rögzíteni. Rögzített is már belőle egy darabot. A maga valóságában láttam azt a szép creol leányt, aki elomolva a zsölyében, szinte pihegni látszott s kebelén a rózsa megrezdült s illatozott. És int már a psychographus is, aki röntgeni alapon neki szögezi az ő kérlelhetetlen csövét az én becses fejemnek s lefényképirja belőle az én sanyarú pár gondolatomat. Lelkemnek minden ger­jedéseit, féltett gyöngyszemeit kiszedi belőlem, mint kuglufból a mazsolyaszemet. Mi lesz a világ­ból? Mikor mosolyogva s áradó örömszóval kö­szöntőm az én látogatómat: ő a psychographion- jával azt olvassa ki az agyamból, hogy: »Vitt volna el az ördög!« Mit alkalmatlankodik ez a majom akkor, mikor épp méregetek magamban valamely vitás jogesetet? Bankot, vígjátékot, köl­csönt ? Edward Lytton Bulwer (aki a Gépek köztár­sasága c/imen irt egy igen elmés elbeszélést), Jules Berne és dr. Jókai Mór nem tudnak kitalálni olyan jövő század csodáját, hogy azt valamely nyughatatlan ifjú technikus elme. valóra váltani ne igyekezne. Probléma nem lehet oly hóbortos, vakmerő, istenkisértő, hogy az újkor tudósa, fölé­nyesen mosolyogva, ne készülne megoldani. Hol van már a nyolezvan nap alatt meg­kerülhető föld, mikor Tho. Cook és Ta hatvan nap alatt kerítik meg azt velem. A villámmal s a napsugárral való irás és a légi repülés után: tréfa már a viz alatt akár a tenger fenekére fura- kodnunk; színházi estét, hangversenyt a pamlagon elnyúlva, szivar mellett élveznünk; saját szavunkat hengerre göngyilitenünk, hogy *a dédunoka is megértse belőle: istenben boldogult, érdemes em­lékezetű dédapja milyen kulcs szerint káromkodott ? Bassusban-e vagy tenorban? És mindez blietrissi-. műm ahhoz képest, hogy én nem sokára teleopto- fonon fogok az én Gányó Laczi pajtásommal ta­lálkozni színről színre, hangról-hangra — pedig^ vagy 10,000 kilométerre esünk egymástól. Hallani és látni fogom az én Laczimat. A jó fiú 1 Hogy elagarászta, elkurizálta, elkártyázta, elpuskázta s. elhazafiaskodta apai örökét, messze Amerikában (Odibart Creek, Msschssts) egy — különlegesség­nek, a magyar módra savanyított kovászos uborka, conservnek szerez most bő keletet. Még csak a táv i/közlő van hátra, hogy a new-yorki Delmonicónak hires menüjét itthon dró-, ton élvezzük. — És ki csodálkozna még a Kart Lassivitz padagogiáján, amelynek egyik avatott hirdetője 1920-ban az agyvelő lobusai szerint mű-, véli a gyermeki elmét? És ugyanakkor tapsolunk majd annak a jeles művésznek, aki tűzzel és len­dülettel fogja iga/gatni a jószág egy Beethovené­nek »Panador« czimü illatsymphoniáját. Quo vadimus? Hová hajtjuk még bolondjában. Ebben a perezben bepörög a Juczi s egy idegen urnák a névjegyét hozza tálezán : K Sirolin 9 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhnrnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és njeg- megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáradban üvegenként 4.— koronáért kapható.------ Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: ­F. Hoffmann-La Roohe & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 32—35

Next

/
Thumbnails
Contents