Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-07 / 27. szám

1904. julius 7.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 27. sz.

A „Tolnavármegyei tűzoltó testületek szövetsége“ elnökségétől

F elhívás a vármegyei tűzoltó szövetség tagtestületeinek Parancsnokságához.

Vármegyei tűzoltó szövetségünk sz. határozatával 100, azaz Egyszáz koronás alapítványt létesített oly czélból, hogy ezen összeggel évről-évre kiküldhessen egyet a tagtestületek működő tagjai közül a Budapesten évenként tartatni szokott tűzoltói szaktanfolyamra kiképeztetés végett.

Felhívom azért a tagtestületek Parancsnokságait, hogy idevonatkozó kérvényüket a szövetség elnökségénél haladéktalanul nyújtsák be, abban teljes pontossággal kitüntetvén azon egyén nevét, tűzoltói rangját, polgári állását és életkorát, kinek részére a Parancsnokság az alapítványi összeget kéri.

Az elnökség — a hivatkozott közgyűlési határozat értelmében — fentartja magának azon jogot, hogy a kiküldendő egyént legjobb belátása szerint megválaszthassa, azon határozott utasítással, hogy kiképez- tetését az országos szaktanfolyamon nyert oklevéllel tartozik az illető a szövetségi közgyűlés előtt igazolni.

Szekszárd, 1904. julius 2.

Boda Vilmos,

szövetségi elnök.

KÜLÖNFÉLÉK. __

— Személyi hirek. Döry Pál alispán Gastein- bői felüdülve visszaérkezett Szekszárdra és ismét megkezdte hivatala vezetését. — Dr. Selcs József szekszárdi kir, törvényszéki elnök még az elmúlt héten üdülés végett Margitszigetre utazott.

— Ki lesz a vármegye tiszti ügyésze ? Ezzel a kérdéssel foglalkoznak most a vármegye iránytadó köreiben és már némelyek

i tudni vélik, hogy a kombináczióba hozottak közül egy régi megyei agilis ügyvéd nyeri el az elhunyt Fördős Vilmos állását, ha erre hajlandóságot mutat.

— A baja-bátaszéki vasúti hid. Most már minden jel arra mutat, hogy jövő ta- vaszszal megkezdik a baja-bátaszéki vasúti hid építését, melynek közigazgatási bejárását Baján múlt hétfőn, Bátaszéken pedig múlt kedden tartotta meg az e czélból kiküldött bizottság. Tolnavármegye közigazgatási bizottságát a bejáráson 7otth Ödön bizottsági tag és az államépitészeti hivatal főnöke, Tolnavármegyét Simontsits Elemér főjegyző és Szévald Oszkár III-ad aljegyző, továbbá a központi járást Nunkovich Ferencz főszolgabíró képviselték.

— Eljegyzések. Bún Lajos paksi tekintélyes kereskedő és tüzoltófőparancsnok eljegyezte Sárdy Sarolta urhölgyet Budapestről.

Karánsebesi és vajdahunyadi Mádatdy József Ferencz gyógyszertártulajdonos eljegyezte szent- györgyvölgyi özv. Szép Gézánét, szül. Fodor Gizellát, baranyamágocsi gyógyszertár és szikvizgyár tulajdonosnét.

— A vasutasok újbóli felesketése. Az összes vasutasoknak újból le kell tenniök a hivatali esküt. A szekszárdi vasúti állomás összes hivatalnokai, altisztjei és szolgái múlt csütörtökön d. u. 5 órakor esküdtek fel újból. A lelesketésre 7olnay főfelügyelő, a zágrábi üzletvezetőség képviseletében és Medanich főfelügyelő, a vasúti és hajózási főfelügyelőség képviseletében jöttek meg. — A vasutasokkal a lefolyt sztrájk miatt tétették le újból az esküt.

— Képviselő-testületi gyűlés. Szekszárd képv. testületé folyó hó 4-én d. u. 2 órakor gyűlést tartott, melyben tárgyalás alá vették Saager Kornél gyógyszerész kérvényét, aki a harmadik gyógyszer- tárnak Szekszárdon leendő felállithatása iránt folyamodott. A képviselő-testület a kérelmet nem találta teljesíthetőnek, mivel a meglevő két gyógyszertár is elegendő. Jóváhagyták az 1903. évi községi közmunkára vonatkozó számadásokat, úgyszintén helyben hagyták a »Szekszárd Szálló« épületében levő bolthelyiség bérbeadása tárgyában megtartott árverést is. Még néhány apró ügy elintézése után a gyűlés véget ért.

— Szabadságon. Reich Oszkár, a dombóvári járás szolgabirája, egészségének helyreállítása végett julius, 4-től kezdődőleg négy heti szabadságot kapott.

— Pártszervezkedés. A paksi kormánypárt s zeretné a paksi kerületet a függetlenségi párttól elhódítani s ezért Kovács Sebestyén Endre elnöklete alatt a vezéremberek értekezletet tartottak és elhatározták, hogy községenkint szervezik a pártot.

«Rozet Coix« modern főpapja, a szép Sár Peladan, —I kiváncsi, nagyvilági hölgyeitől körülvéve itt tartotta kabbalista istentiszteletet . . . Mme d’Etiole suttogva az első termekben lelkesítette a fiatalokat. Mintha csak jelmezbálon lett volna, szokása szerint ma is Mme de Sévignének volt öltözve. Szinevesztett zöld selyemruhája széles habban omlott ki a karosszékből, halántékfürtei hosszan és klasszikusan lógtak be arczába, a kezében egy valóságos Louis legyezőt tartott. Erősen ki volt festve | igy este, villanyfénynél nem nézett ki többnek, mint — párisi szólásmód szerint -— egy »negyvenéves fiatal asszonynak«. Azt mondják, nappal hetvenéves volt — de hiszen különben ez lényegtelen, mert nappal sose látta senki ... A régi franczia szalondáma akarta őt megvalósitani ez vott minden ambicziója. Persze nagyon meg- kellett alkudnia a mostani demokrata és bohém világgal. Sem a pohos bankárok, sem a fésületlen művészi nagyságok nem voltak nagyon festői jelenségek, — aztán meg ezek a bohémek sose éltek törvényesen rendezett szerelmi viszonyok közt, Mme d’Etiole azonban megbocsátott nekik .* a szabad szerelem rendszerét fogadta el szalonjában sőt annyira ment engedékenységében, hogy a mű vészeket és félhivatalosan elismert kedveseiket mar nem-egyszer mint «Monsieur«-t és «Madame«-ot vagyis, mint házastársakat jelentette be inasával, tisztán az előkelő «stilus» kedvéért. Hány boldog, vagyis boldogtalan házasságnak vetette meg ez a berendezés alapját: ... A modern Mme de Svig- némest felkelt és megszólított azzal az udvarias

megdöbbenéssel, melylyel rendes szalonja kiváló csillagairól szokott beszélni.

— Nos mit szól ehhez a tüneményszerü nőhöz | . . . Most már el van döntve : ő a század legcsodásabb tüneményei

Mme d’Etiolenek az volt a szavajarása, mindig a szalon legutolsó újdonsága volt a «század legcsodásabb tüneménye«.

— Rajta urak, menjenek — folytatá — találják ki ennek a szfinxnek a titkát! Most érdekes, most még senki sem tudja . . .

— Hát igazán semmit sem tudni felőle? — kérdeztem, — senki sem tudja, micsoda rejtélyes ihlet hozta létre a remekműveket?

— Senki mo nami, — mondom ő a század legcsodásabb tüneményei

— Csinos ?

— Még kérdi: Mikor látott nálam csúnya nőket? Az én szalonom esztétikai szalon, a Szép otthona . . . Menjen be és nézze meg!

Egy szépségflastrom akkor pattant le az arczárói, de ő nem vette észre. Én követtem a szinte bucsujárásra tóduló frakkos sereget a másik terembe.

*

Milyen lehet ez a geniális asszony? Férfias- kodó van kisasszony, fantasztikus, csúnya némber, vagy a legjobb esetben egy perrczfaelita szentet fogok-e látni ? Egy bohém Botticzelli-utánzatot, ami flóreúczi palástban sétál, s liliomot tart a ke zében? . . . Első pillanatra annyi volt az ember az Empire teremben, hogy semmit sem láttam. Nagynehezen körülkerültem ahhoz a fehér oszlop_________________________________________

— Jubileumi zarándoklat. Magyarország sz. Ferencz harmadrendesei a szeplőtelen fogantatás hitczikkelye ünnepélyes kihirdetésének 50. évében jubileumi zarándoklatot szerveznek. Loretto, Assisi és Rómába Csúszka György kalocsai érsek fővédnöksége alatt. Indulás 1904. szeptember 29-én este 8 óra 30 perczkor. Útirány: Budapest. Fiume, Ancona, Loretto, Assisi. Róma és ugyanazon utón (Assisit kivéve) vissza. Utazási dij Rómába és vissza: a vasúton I. oszt., a hajón díszterem 285 kor. A vasúton II. oszt., a hajón 1. oszt. 233 kor. A vasúton III. oszt., a hajón III. oszt. 114 korona.

— Elsőrendű vasúti vonalak. A baja— bátaszéki dunai hid kiépítésével a dombóvár—báta- széki vonalat elsőrendű vasúti vonallá alakítják át. E czélból már meg is kezdték a szükséges tervek elkészítését, mely munkálatra a zágrábi vasúti üzletvezetőseg Lengyel Lajos pécsi osztálymérnök- ségi és Osstriis Dezső üzletvezetőségi mérnököt Szekszárdra küldötte.

— A Döry-ménes Lapunk egyik számában azt irtuk, hogy Döry József világhírű ménesét az állam megveszi. Illetékes helyről vett értesülésünk szerint az állam nem veszi meg Döry József ménesét, hanem csupán a birtokot fogja átvenni csikótelep létesítése czéljából. A ménes továbbra is Döry József tulajdona marad.

— A »Budapesti Újságírók Egyesülete* segélyalapja javara egy Almauacht ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves festőművész festményei, mint különálló műmellékletek lesznek a műben. Az Almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtető nagy albumalaku diszmű lesz. Ára 5 forint. — Megrendelések a »Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja« ki- adóhivatalához küldendők, Budapest, VII., Károly- körut 9. Mutatóul »Tárcza« rovatunkban közöljük Pékár Gyula czikkét, melyet az Almanach számára irt.

— A bajai főgimnázium igazgatója. Dr.

Werner Adolf egri főgimnáziumi tanárt nevezték ki a bajai főgimnázium igazgatójává. Az újonnan kinevezett igazgató 37 éves, a cziszterczita rend kormánytanácsának választott tagja s mint pedagógus, nagy hírnévnek örvend.

— Hä HZ adó az Írásbeli teendők elhanyagolása miatt évül el: a községi biró kártérítéssel nem tartozik. (A m. kir. közig, bíróságnak 1902. évi 22371. számú határozata.)

— Czimzetes fogházörmester. A pécsi kir. főügyész Varga Ádám szekszárdi kir. törvényszéki fogházőrt i gyanide czimzetes fogházőrmesterré nevezte ki.

hoz, ahol ennek az udvarnak közepén sejtettem, s ott egyszerre közelről megpillantottam Madame Johanne Valéryt.

Ott ült az oszlop alatt egy etruszk diszü nagy zöld karosszékben, szórakozottan nézett végig a társaságon, s mosolyogva felelt a hozzá intézett tömeges kérdésekre. Elbámultam, mindent vártam volna, csak ezt nem. Férfiaskodó némber, vagy Botticzelli-utánzat helyett egy nemzetközi elegáncziával öltözött, teljesen normális, modern szép asszonyt láttam ott. Határozottan ő volt a legnormálisabb az egész irodalmi szalonban, — annyira az, hogy bele se illett d’Mme d’Etiole gyűjteményébe. Én is, mások is csodálkozva néztük, mintha tévedés lett volna a dologban . . . Pedig ő volt az. Madame Johanne Valéry: egy 35—86 év körüli, nyúlánk, de már gömbölyödő, kívánatos szőke asszony, aki első pillanatra mindenre inkább látszott teremtve lenni, mint a művészetre.

Szép volt, abból a bizonyos lusta, szőke fajtából s nagy kék szemei és kissé vastag ajkainak mosolya mögött sajátságos, szerelmes öntudatlanság aludt. Körülötte mint prédára leső ragadozók ültek az ifjú és vén írók, analitikusok, szimbolisták, kritikusok, — s igazi irói kérlelhetetlenséggel vallatták. Mindenik meg akarta találni a szfinx titkát s ezért örökké egymás szavába vágtak. A szőke asszony lusta mosolylyal hallgatta őket a szabályos, nyugodt arcza egy pillanatra sem változott el. Felelt neki egyszerűen, minden póz nélkül, — olykor szinte szégyenkezve, de különben olyan egykedvűen, mintha egész művészete voltakép nem érdekelné őt . . .