Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-30 / 26. szám

XXXIL évfolyam.

26. szám.

Szekszárdi 1904. junius 30.

il ül

KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítőié.

Előfizetési ár:

Kféu évre

.........................14 kor. — fill.

Fél évre ....................fi ____

Ne

gyed évre....................fi „ _ H

számonként 24 fin. e Up nyomdájában

Saeerkesztftség i

Bot órád] !ttvAn*ulcu Ä. is., u>«vh , i. p ktHIpihI résiét illető minden Wtlemén|rsk iitéiMidők

Kiadóhivatal a

Molnár Mér könyvnyomdája, I« v* « lap minden*

nemi hirdv’t«‘j*«-k ém péfiakOldviiiányek int#.r>ndAk

Megjeleni:

Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérhen 3 hasábon petitsor 30 fitter. Hirdetések jutányosán számíttatnak

Hiv. hirdetettek:

100 szóig ..... 3 kor. 74 11.

100—200 ....................S i, 74 I,

200

—300 .................... 7 ,, 74 „

mi

nden további 100 szó 2 koronával tóbh.

A szőlő.

A gazdasági ágak között a szőlő az, melynek művelése aránylag a legtöbb pénzbe kerül, melynek* édes gyümölcse nemcsak rengkivül kedves az emberi szájnak, hanem ha természetszerű erjedésén keresztülment s az értékesítési viszonyok kedvezően alakulnak, dúsan jövödelmező vagyona a gazdának. Vagy tán helyesebben és az igazságnak inkább megfelelőleg fejezzük ki magunkat, ha így állítjuk tel a tételt: busásan jövödelmező vagyona volt a gazdának. Ezelőtt húsz évvel, ha valaki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a szekszárdi jobb hegyeken 10 hold szőlővel birt, az annyit jelentett, miszerint az átlag legalább 6000 korona évi tiszta jövödelemmel rendelkezik, a miből a legtöbb ember tisz- teségesen meg tudott élni. De az utolsó évtizedben tíz hold szőlő bírása biztosan azon következéssel járt, hogy az illető vagyonilag tönkrement, ha csak személyes keresetével nem tudta magát fenntartani, mert a szőlőnek csak akkor van értéke, ha szőlő; ha egyszer szántófölddé alakul át, akkor oly csekély értéket képvisel s oly kevés jövödelmet hajt, hogy abból való megélésre gondolni sem lehet. Fel kell tehát venni a gazdának a harezot a természet csapásai, de még a magyar kormány pusztító közgazdasági politikája ellen is. Egy részről tetemes költséggel védekezni kellett a fillokszera és peronoázpora pusztításai ellen s a kipusztult részeket

újra telepíteni; más részről fel kellett venni a küzdelmet a csekély áru mellett beözönlő olasz bor versenyével.

Ki ne ment volna tönkre ily termelési viszonyok között, ha jövödelmi forrásul csak a szőlő szolgált, midőn az nem hasznot hajtó, hanem tőkét emésztő gazdasági ággá sülyedt.

Kínos tiz évi harcz után, most már a magyar szőlős gazdának sikerült a lábát megvetni s a természet mostohaságával szemben a küzdelmet sikerrel felvenni, úgy, hogy ha az olasz borral folytatott áldatlan verseny is állami intézkedések folytán megszűnik, a magyar bortermelő egy szebb jövő hajnalát látná maga előtt derengeni.

Miért bújik tehát a magyar kormány két értelmű, semmit mondó, csupán diplo- mácziai nyelvezet értékével biró nyilatkozatok mögé, mikor a tömegesen megtartott népgyülések küldöttségek utján kívánnak tőle felvilágosítást, megnyugtatást nyerni. J Örökösen azt az unalomig hangoztatott választ lehet csak feljegyezni, hogy a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások és alkudozások most folynak s az ország érdeke tiltja, hogy erre vonatkozólag nyilatkozatok történjenek.

Hiszen az iránt tisztában lehet mindenki, hogy a nagy nehezen tekintélyes állami segítséggel félig-meddig lábra állított bortermelést semmiféle érdeknek feláldozni nem szabad és nem lehet.

Nem szabad azért, mert az adófizető polgárok százezreit ujjolag egy elhárithatlan válságba sodorni anynyi lenne, mint saját fajának, idegen érdekekért, pusztitá* sára törekedni, nem lehet pedig azért, mert a legutóbbi állapot fenntartása, széles körökben oly elkeseredést szülne, mely nem rettenne vissza még tán a nyílt ellen, állástól sem.

Azért leghelyesebben cselekesznek a magyar államférfiak, ha az olaszokat egy perczig sem hagyják azitánt kétségben, hogy úgy az alacsony behozatali vám fentartása, valamint egy meghatározott mennyiségű olasz bornak kedvezményes vámtétel melletti behozatala hazánkban oly ellentállásba ütköznék, melynek szomorú következményeiért a felelősséget el nem vállalhatják.

Mindaddig, mig határozottan szint nem vallanak; mig az olaszokat, éppen a szükséges nyíltság hiánya folytán, azon reménynyel kecsegtetik, hogy czéljukat szívóssággal, kitartással el is érhetik, — nem lehet a kedvező s az ország érdekeinek megfelelő elintézését az ügynek reményleni; — ellenkezőleg, ha tiszta bort öntenek a pohárba s olaszoknak megfelelő módon és alakban értésükre adják, hogy az azon tér, melyen mindennemű alku teljesen ki van zárya, melyen engedményeket, tekintettel az ország hangulatára, kicsikarni egyáltalán lehetetlen, akkor bizonyára az olaszok is alább hagynak lehetetlen követeléseikkel, — Magyarországon pedig bekövetkezik a telkeknek annyira szükséges nyugalma.

ba

TÁR CZ A.

Bam-Bum.

— A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. —

A szép, meleg júniusi nap első sugarait küldözgette a kis szobába, melyben Ferike — Péteri Mátyás és felesége: Magda gyermeke — a halállal vívódott.

Ferike két éves volt. Még három hét előtt rózsás volt az arcza, örvendezve, élénken ugrándozott ! ... De egy délután nehéz fejecskével, forró-izzó kacsókkal hozták haza az iskolából. Azóta itt feküdt ezen az ágyon és a mosolygás eltűnt halvány ajkáról. Merev szemekkel látszott valamit, nem tudni, mit ? ott a messze távolságban keresni.

»Talán odafönn kutat már valamit«, gondolta megrázkódva Magda.

»Akarsz valamit, Ferike ?«

»Nem, nem akarok semmit.«

>De ki kell őt vonni ebből a búskomorságból«, mondta az orvos. »Ez a sok gondolkodás veszélyes. Fundálják ki, mivel vidíthatják föl gyermekűket.«

S a deiék emberek gondolkoztak, fürkésztek. Tudták, mennyire mulattatja a kicsikét a paprikajancsi és azért Péteri Mátyás vásárolt egy paprikajancsit ábrázoló bábut. Ott tánczoltatta a gyermek ágyán. De Ferike nem neveti.

»Akarsz egy pisztolyt, akarsz katonákat, akarsz léggömböt ?«

»Nem«, válaszolt a ßueska.

»De csak fogsz valamú kivánni magadnak, mondd csak meg nekem, egyedül nekem, a mamádnak. «

Ekkor a gyermek kinyújtotta kezét valami láthatatlan felé és mondá;

»Bum-bum-ot akarok.«

Bum-bum 1 Szegény Magda ijedten nézett a férjére és halkan suttogta:

»Elveszítjük I«

De az apa egyszerű munkás arczán csaknem boldog mosoly mutatkozott; mosolya egy elítéltnek, a kit a kiszabadulás egy reménye kecsegtet.

»Bum-bum!« Emlékezett, hogy Ferikével a czirkuszban volt. Hallotta a gyermek csengő ka- czagását, a mikor a bobócz, a szép, egészen arany csillogókba öltözött bobócz, a ki fekete jelmezének hátán nagy, fénylő arany hímzésű pillangót viselt, a porond boszában bukíenczeket vet, egy istállófiu lábai közé vetette magát, a csillár magasságáig nemezkalapokat dobált, melyeket a tejével ügyesen felfogott s eredeti mutatványainak mindegyike után elkiáltotta magát: »Bum-Bum« 1

Este Péteri Mátyás egy mozgatható, csillogókkal elfedett bobóczot hozott haza gyermekének. Négy munkanap bérébe került ez a játékszer.

Egy pillanatig nézte a gyermek e játékszert, mely a fehér kendőn csillogott, azután szomorúan mondá:

»Ez nem Bum-Bum I . . . Bum-bum-ot akarom látni 1«

Oh, ha elvihette volna gyermekét a czir- kuszba, hogy megmutathatta volna ott neki Bum- bum ot, mily szerencsés lett volna I

Elment a czírkuszba és megkérdezte a bobócz lakezimét. Megmondták neki. Félénken izgatottságtól remegve, mászott föl egy lépcsőről a másikra, a művész lakásáig.

Mátyás belépett és egy előkelő, fekete ruhába öltözött ur előtt állt. Zavartan és félszegen hebegte el Mátyás a kérelmét és sírva nézett a bobócz arczába.

»Hol lakik ?« kérdé Bum-bum.

»Nem messze innen, a Harangutcza 25. sz. házában.«

»Menjen haza I« szólt a bobócz. »Fia meg fogja látni Bum-bum-ot 1«

Félórával később kinyílott a beteg szoba ajtaja és fekete jelmezben, az aranyhímzésű lepkével a hátán, bohócz-sipka a fején, csakúgy, mint a czirkuszban, megjelent Bum-bum, az igazi Bum- bum, a munkásnegyed Bum-bumja, a kis Ferike Bum-bum-ja 1