Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-23 / 25. szám

1904. junius 23. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 25. sz. 3. — Papszentelés. A pécsi szeminárium kis papjai közül öten veszik fel az egyházi rend szent­ségét az idén. Ifj. Perczel Dezsőt, Perczel Dezső házelnök fiát, a ki theologiai tanulmányait két éve fejezte be, Budapesten ordinálja Kohl Medárd föl­szentelt püspök e hó 24-én alszerpappá, 26-án szerpappá és 27-én áldozópappá. Heíényi Alajos, Hortobágyi József, Mmdszenty Vilmos és Szeicz József e hó 25-én, 26-án és 27-én szenteltetnek alszerpapokká, szerpapokká és áldozó-papokká Vesz. prémben, ahova a vasarnap estétől csütörtökig tartó exercicium után utaznak. Az ex^rcicium alatt jövő, nagy hivatásukra Virág Ferencz pécsi sze mináriumi spirituális készíti elő őket. — Kézimunka kiállítás. A vizsgálatok ideje alatt sok látogatója volt a szekszárdi polgári leányiskola kézimunka kiállításának, mely az intézet egyik tágas termét foglalja el. A kiállításról, mely a maga nemében ritkítja párját, a legnagyobb elismeréssel szólha­tunk; mert magában foglalja mindazon szükséges és hasznos női kézimunkákat, melyek előnyösen tüntetik fel a növendékek nagy szorgalmát és ügyességét, főleg pedig Streithné Rézler Ilona tanárnő kiváló szak­tudását, aki valóban szép nívóra emelte a szekszárdi polg. leányiskolában a kézimunka tanítást. — Bezerédj István szobrára a szekszárdi iparlestület 128 koronát adományozott. — Ezzel a szoboralap főösszege 23,527 K. 71 fillér. — Áthelyezések. A földmivelésügyi miniszter Kilián Ottó szekszárdi törvényhatósági állatorvost — saját kérelmére — Balassagyarmatra, S'gora Lajos enyingi járási állatorvost pedig Szekszárdra helyezte át, — Rosszak az utak. Lapunk egyik olvasója azon panaszt tette, hogy általában rosszak me­gyénkben a megyei és országutak. Különösen a szekszárdi vasúti állomás felé kivezető és a kese- lyüsi útra hívja fel az uj m. kir. államépitészeti főmérnök figyelmét. — Gubóbeváltás. Megkez födött már az or­szágban felállított összes beváltó állomásokon a gubóbeváltás. Az idén igen kedvező időjárás volt a selyemhernyó tenyésztésre és igy a gubótermés is szép jövedelmet hozott a tenyésztőknek. Az első osztályú gubókat 2 K. 20 f., a Il-od osztályúakat 1 K. 20 f. és a III-ik osztályúakat 20 fillérért váltják be kilogrammonként. igen jól viseltem magamat. Dúsa azonban igen dühös volt, hogy nem kapott gyümölcsöt és egyre azt mondta nekem, hogy ezt nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két napig dühös volt, mert nem eresztették az ebédlőbe, hanem külön terítettek neki a gyerekszobában, akkor aztán kész volt a bosszúállás terve. Estére végre is hajtotta és én segítettem neki, bár nagyon féltem és ellenkeztem, mégis segítettem ne :i, meri amit ő akart, azt min­dig megtettem. Az urak egész estig vadásztak és künn a tarlókon zsiványpecsenyét sütöttek, úgy, hogy mi­kor hétkor hazajöttek, majd leragadt a szemük a nagy fáradtságtól meg a bortól és tüstént ágyba feküdtek. Édesmama a húgaimmal odaát volt Szom- bathyéknál teán, de Dúsát és engem nem mertek magukkal vinni. És ekkor hajtottuk végre a ter­vünket. Dúsa kibontotta a haját, az arczát befehé- ritette lisztporral és korommal nagy fekete katikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt ve t magára, mint a kisértetek szokták. A fekete kan­dúrt bepólyázta egy gyerekpólyába, de a farkát künn hagyta, hogy megfoghassa a kezével. Én pe­dig magamhoz vettem a varázslámpámat, melyet laterna magica-nak hívnak, s amelyet az édes Jé­zuska hozott nekem 4 frt 50 kr.-ért, mert kará­csonykor elég jó bizonyítványom volt és akkor még senki sem merte volna remélni, hogy év végén megbukom két tantárgyból. Én sem. Mikor a vendégszoba előtt hallgatództunk, Kempelen bácsi már úgy hortyogott, mint az inár- esi fűrészmalom, amely gőzerőre van berendezve. Óvatosan benyitottunk a sötét szobába. — Dúsa ál­lott az ágygyal, szemközt magam pedig a dívány mellé — A magyarnyelv apostolai. A ma­gyar nyelv terjesztéséért a tolnavármegyei kulturalapból az 1904-ik évre a következő tanítók, tanítónők és óvónők nyertek jutal­mat : Schuler,]ózsef bátaszéki községi, Filipp József börzsönyi községi, Szám József báta­széki községi, Bayer Vanda dunakömlődi r. k., Pech Jakab szakadáti r. k., Radios Gyula zombai r. k., Unfried Mária mucsii r. k., Kresz János kisdorogi r. k., Lagler Sándor varasdi r. k„ Kircz István teveli r. k., Hauk Ferencz nagyvejkei r. k., Pol­gár József keszőhidegkuti ág. ev., Urtika Elza hőgyészi r. k., May Ezzsi hőgyészi r. k., Lambert Ede tolnai r. k., Gajdosi Erzsi tolnai r. k., Polgár József németkeéri r. k., Kardos Ferencz mucsii r. k., Hoff­mann Ákos murgai ág. ev., King Gyula udvarii ág. ev., Muhi János mucsfai ág. ev., Hatz Sámuel györei ág. ev., Purth Gyula kalaznói ág. ev., Máthesz Adolí györ- könyi ág. ev., Coriary István kismányoki ág. ev., Nöthling Dániel nagyszékelyi ev. ref., Müller Imréné mórágyi ev. ref., Szusz Ármin hőgyészi ev. ref. tanítók, illetve tanítónők egyenkint 150—150 koronát kaptak; Molnár Teréz hőgyészi r. k. és Schröder Laura kurdi áll. óvónők 150—150 koronát, özv. Slay Ferenczné györkönyi, Graics Mária dunakömlődi, Heiliger Mária bátaszéki, Glosz Ilona bonyhádi és özvegy Stein Antalné bátaszéki menedékházvezető­nők 100 — 100 koronát. — A magyarnyelv elsajátításáért megjutalmazandó tolnamegyei tanulók részére 763 K. 73 fillért osztottak ki. Nevezetesen alsónánai ag. ev. iskola 10, apári r. k. 10, bátaapátii ág. ev. 10, bátaszéki közs. 60, belaczi r. k. 5, belecskai ág. ev. 5, bikácsi ág. ev. 10, bonyhádi r. k. 20, bonyhádi ev. ref. 5, bonyhádi ág. ev, 15, bonyhádi men ház 10, bátaszéki menház 10, börzsönyi községi 5, czikói r. k. 15, csibráki r. k. 10, dibsberényi r. k. 10, dúzsi r. k. 5, dunakömlődi r. k. 15, duna­kömlődi menház 5, felsönánai ág. ev. 10, grábóczi r. k. 5, gyón ki ev. ref. magyar 5, gyönki ev. ref. 10, gyönki ág, ev. 10, gyönki közs, menház 10, györei r. kath. 5, györei ág. ev. 10, györkönyi ág. ev. 20, györkönyi menház 5, hőgyészi r. k. 30, hőgyészi r. k, ovoda 5, hidegkúti ág. ev. 5, hanti r. k. 5, izményi ág. ev. 10, kakasdi állottam és fogam borzasztóin vaczogott a félelem tői, de azért mégsem szaladtam el. Ekkor a later- nából kék fényt vetettem a falra és Dúsa odaállott a fényes tányérba és a szemét forgatta. A fekete macskát pedig a karján tartotta, mintha pólyás- gyerek volna. — Ámbár tudtam, hogy Dúsa mégis olyan iszonyú és kisérteties volt, hogy halálra meg­ijedtem és a laterna reszketett a kezemben és kék fény is tánczolt. De azért mégsem szaladtam el. És Dúsa ekkor üvölteni kezdett. — Kemplemenl Kemplemen! — üvöltött — Kemplemen ! Hanem a bácsi igen mélyen aludt és csak akkor ébredt föl, amikor Dúsa már sokszor üvöl­tött. Ekkor egyszerre felült az ágyában és mereven nézte a reszkető fényt. — Ismersz Kemplemen ? — üvöltötte Dúsa. — Ki az ? Mi az ? — ordította a bácsi. — Suskovicsné vagyok, akinek meggyilkol­tad az urát. A gyerekemnek nincs sem apja, sem anyja, elhoztam neked, nesze, neveld föl I Azzal a farkánál odadobta a macskát az ágyra. A macska ijedt nyekkenéssel ráesett Kemple­men mellére, onnan fölugrott az almáriom tetejére, mint egy fekete ördög. Kemplemen bácsi nem szólt semmit, hanem visszafeküdt a párnára. Én pedig hirtelen elfujtam a laterna gyertyáját, aztán kiszaladtunk az ajtón, miközben jól összeütöttük a fejünket. A macska a lábunk alatt rohant ki, azt hittük, hogy Kempe­len bácsi fel fogja lármázni az egész házat, de biz az meg se moczczant a szobájában. Dúsa aztán megmosakodott, anélkül, hogy valaki észrevette volna a cselédek közül s mire édes- mamáék visszajöttek Szombathyéktól, akkor már r. k. 10, kakasdi menház 5, kalaznói ág. ev. 5, kétyi ág. ev. 10, kétyi menház 5, kisdorogi r. k. 10, kismányoki ág. ev. 5, kistormási ág. ev. 10, kisvejkei r. k. 5, kocsolai r. k. 15, kurdi r. k. 15, kurdi áll. ovoda 10, lengyeli r. k. 10, lengyeli r. k. ovoda 5, majosi ág. ev. 10, mázai r. k. 5,^ mórágyi ev. ref, 15, möcsényi r. k. 5, mözsi r. k. 15, mözsi menház 5, mucsjai ág. ev. 10, mucsii r. k. 20, murgai r. k. 5, murgai ág. ev. 5, nagymányoki r. k. 15, nagy­székelyi ev. ref. német 20, nagyszékelyi menház 4, magyarkéri r. k. 20, nagyvejkei r. k. 5, párii r. k. 15, paksi községi 10, paksi r. k. 50, paksi ág. ev. 10, paksi r. k. ovóda 10 paksi közs. ovoda 10, paksi orth. izr. 10, paksi status izr. 5, szakadáti r. k. 10, szálkai r. k. 10, szárazdi ág. ev. 10, tabódi r. k. 5, teveti r. k. 20, tolnai áll. 20, tolnai r. k. 50, tolnai ovoda és menház' 20, udvarii ág. ev. 10, udvarii r. k. 5, varasdi r. k. 5, varasdi ág. ev. 10, váraljai ág. ev. 5, várdombi r. k. 10, závodi r. k. 10, zombai r. k. 20 koronát. — A szekszárdi áll. főgimnázium érettségi­zett ifjai által rendezendő nyári mulatságra, a kik méghivót véletlenségből nem kaptak és arra igényt tartanak, szíveskedjenek a rendezőséghez fordulni. — A sorozás' eredménye a dombóvári já­rásban. Már Dombóvárott is befejezték a had­kötelesek sorozását, melynek eredménye az, hogy a felhívott legényeknek egy harmadát ^besorozták. Legegeszségesebb a legénység Ujdombóvár község­ben, ahol majdnem valamennyi legény bevált kato­nának. Sok legénytől megkérdezte a sorozó liszt, hogy ahar-e tengerész lenni ? Aki azután igennel felelt, azt bevették a hadi tengerészeihez. Ebből azt következtetik, hogy a magyar elemet szaporítani akarják a hadi tengerészein, l. — Vizsgálatok- A szekszárdi iparos tanoncz- iskolában f. hó 19-én délelőtt, a kereskedelmi is­kolában pedig délután tartották meg az évzáró vizsgálatokat, melyeken az érdeklődő kereskedők és iparosokon kívül a Tihanyi Domokos kir. tanfel­ügyelő is megjelent. A szorgalmas és jómagavise­letű tanulóknak Krammer János igazgató buzdításul könyvbeli jutalmakat osztott ki. — TánCZkOSZOrucska Harkány fürdőben a szokásos tánczkoszorucska folyó hó 29-én, Péter j és Pál napján fog megtartatni. — Ugyanitt meg­említjük, hogy a fürdőveiidégek száma folyó hó 20-ig 780 volt. mi ketten mélyen aludtunk, ki-ki a maga szobá­jában. Mikor reggel fölébredtem, igen örültem a sikerült tréfának, de apa roszkedvü volt reggelinél s azt mondta, hogy Kemplemen bácsit haldokolva találták a szobájában. Erre már én sem örültem. Kemplemen bácsit a nyavalya törte és félrebeszélt és édes mama azt mondta, nagyon kellemetlen, hogy éppen a mi házunkban lett beteg. Később Dúsával kimentünk az ököristáló mögé és ott ün­nepélyesen megesküdtünk, hogy ezt nem fogiuk elmondani senkinek. Meg is tartottam az esküt, csak két jóbarátomnak mondtam el, de ők viszont esküt tettek, hogy a kinpadon sem vallják be az igazgató urnák. (Mind a kettő igen elszánt ismétlő.) Kempelen bácsi még öt napig feküdt nálunk, de nem halt meg, hanem hazávuték tragacson. Még akkor sem tudta, hogy fiu-e vagy leány. Azóta elmúlt egy esztendő és most már egészen jól van. A múltkor láttam a templomban, bottal jár, de azért egeszen jól van, csak czukkol egy kicsit. A vakáczió, fájdalom, igen gyorsan röppent el, mint rendesen és Dúsa igen sajnálta, mikor a kedves szülei három hét múlva már kibékültek és őt hazavitték. Ámbár csak leány, mégis be kell vallanom, hogy nem ismertem még fiút, aki olyan lett volna, mint ő. Mert akárhányszor fájt is neki valamije, azért sohasem sirt, amikor megrugta a Fánni. (Fánni egy csikó.) És nem is árulkodott soha. Most is sokat gondolunk egymásra és gyak­ran igen szép képes levelezőlapokat kapok tőle. Ha nagy leszek, talán feleségül veszem, mert ő ezt igen óhajtja, de előbb meg kell tanulnom a boxolást, különben mindég neki lenne igaza, ami lealázó volna rám nézve. Herczeg Ferencz.

Next

/
Thumbnails
Contents