Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-19 / 20. szám
XXXII. évfolyam. 20. szám Szekszárd, 1904. május 19. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanitó-egyesüle tnek, ___a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Elő fizetési ár: Egén évre................................12 kor. — fin. Fél évre ..... . 6 „ - „ Negyed évre.........................3 „ — „ Sz ámonként 24 UH. e lap nyomdájában SzerkesztAség ■ Bezerédj btrán-utcza 6. sz., hoyá a lap szellemi réezét illeti minden közlemények intézendfik. Kiadóhivatal i Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére minden- nemű hirdetések és pénzktUdemények intézendfik Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 ül. 100—200 ............................ 5 „ 74 „ 20 0—300 ., ..... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával tóbb. Munkára fel! A nemzetek sorsába manapság nem csak a kard hatalma, nemcsak a katonai rátermettségnek ereje dönt, hanem sok más olyan tényező, amely valaha alig-alig számított valamit. Manapság nemcsak dicsőségért patakzik a vér; nem azért, hogy nyelvének és műveltségének szerezzen tért az egyik nemzet a másiknál, hanem leggyakrabban s legfőképpen azért, hogy termékeivel árassza el azt, akár nyers, akár feldolgozott alakban. Mert a kereskedelem olykor nagy morális erőtényezőket rejteget magában. A szükségleti czikkek révén bejutnak az illető nép sajátságai, tőlük tanulunk haladni, tűlük lessük el, miképen dolgozhatjuk fel az anyaföld természetadta termékét azzá, hogy művelődésünk egy színvonalon állhasson a többi nemzetek kultúrájával. . A világkereskedelem jövőbeli hatalmas feladata az, hogy megvalósítsa az egy pásztor, egy akol felemelő gondolatát. Az ilyen proféczia, igaz, ma még az utópiák világába tartozik, de ha visszagondolunk azokra az átalakulásokra, melyek ennek nyomán támadtak, ha szemügyre vesszük a tudomány mai törekvéseit, melyek feladatunk gyanánt a természet kifürkészését tekintik, ha látjuk, mennyire serénykedik az ipar, hogy a tudomány eredményeit a produkczió javára TÁR CZ A. A koma. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. Egyleti gyűlés volt. Mindannyian az iskolateremben voltak és »vegyes érzelmek«-kel kevert ■figyelemmel hallgatták Berkes Lajos fiatal, tul- ambitiozus, önmagával »szörnyen megelégedett« tanítónak bombastikus frázisoktól puffogó, a »tudomány« külső, de belső tulajdonok nélkül ékeskedő, az ideálizmustól »sugárzó«, theatrális pathoszszal, de annál több helytelen gesztussal előadott vilag- boldogitó »szavalat« ját. A fiatalabb generáczió tüntetőleg helyeselt, tapsolt, éljenzett a fiatal »szellemorias«-nak, mintha mondani akarta volna: __ No öregek, állítsatok hat olyan embert kö zületek a porondra, mint mi, ki ilyen nagyszerű értekezést tud produkálni. Ugy-e, már most csak elismeritek, hogy hátra vagytok ? Mi? Szegény öregek! No de azért ne búsuljatok, nem vagyunk büszkék irányotokba, hanem igaz kollegiális lenézéssel — pardon akarom mondani — leereszkedéssel — (már amint ez a képzettebb elemhez illik) — társalgunk veletek. Igaz, hogy szánalomra y méltók vagytok, de hát elvégre ti sem tehettek róla. Egy jól alkalmazott frázisbombára, amely hatalmas puffogássaj durrant el, újabban tört ki az éljen és taps. Csak úgy hangzott az iskolaterem tőle. felhasználja és hogy milyen lázas sietséggel töri magát a kereskedelem, hogy a feldolgozott áruknak piaczot teremtsen, hogyan épülnek a szemünk előtt hosszú vasutak, milyen lendületet vesz a hajózás és mint enyészik el a földi távolság a telegráf és kábelek révén, akkor bezzeg nem fogunk mosolyogni azon a jövendölésen, amelyet ma a vallás ideális világában szeretünk sorolni. Elmúlt az az idő, amikor még a har- czias fajjellem szerzett tiszteletet egy népnek. Mostanában nem a győzelem, hanem a győzelemmel való élés teszi a népek becsülését. Ily czélok felé gravitál minden olyan nemzet, amely számot tart rá, hogy műveltnek mondassák. A jövő állama az ipar állama. Most is az első iparos állam, Anglia viszi a vezérszerepet úgy a világkereskereskedelem, mint minden más hatalomban. A hatalom és kereskedelem pedig egymással az ok és okozat összefüggésében van. Az ipar megteremtette nálunk is a kereskedelmet, mely azonban még sok-sok kívánni valót hagy maga után. A praktikus angolok kereskedelmük segítségével olyan nagy társadalmi befolyást szereztek maguknak, amivel sok más nép nem dicsekedhet akkor sem, ha kardjával szerzett érvényt az ő nemzetiségének. Hogy csak egy felületesnek tetsző jellemvonását adjuk az angolok társadalmi térhódításának, elég megemlíteni az angol divatot, mely annyira elterjedt a férfi világ körében, hogy posztó és kalapgyártmányainkat csak úgy fogadjuk el, ha elhitetik velünk, hogy azok angol gyártmányúak. De milyen mély érzelmi és értelmi hatás az, amit az angolok örök életű dráma költészete és újabban az elbeszélő irodalom ébresztettek. Ezek termékenyítették me g minden népnek Íróit és mondhatjuk, hogy külsőleg is, belsőleg is, bár közvetve az egész intelligens világ az angol fajjellem felé törekszik. Ez a törekvés addig természetes és jogosult, amig karakterünk a sok magunkra hatás ellenére is teljesen épségben marad, ámde öngyilkosságot követ el a nemzet, mihelyt egészen átadja magát egy másik nemzet kultúrájának. Ezzel megtagadta en- maga létét és nem érdemes rá, hogy továbbra is nemzetnek mondassék. A nemzetek karakterisztikuraa pedig sajátos nyelvéből, a történelem folyamán sajátságosán kialakult szokásaiból és hagyományaiból áll, melyekhez ragaszkodni szent kötelessége mindenkinek, aki a hazafi nevet nagyra becsüli. Ebből az ösztönszerü törekvésből kell magyarázni azt a nagy felbuzdulást, ami időről-időre egy nemzeten erőt vesz, hogy nyelvét idegen befolyás alól purifi- kálja és hogy történeti emlékeit egybegyűjtve kegyeletesen visszaemlékezzen zivaKorbáts Elek, ki egy ablakmélyedésben állott és egészen más gondolatokkal látszott foglalkozni, mert oda sem hederitett a szónokra, hanem folyton vizsgálta az utczát, mintha ott vesztett volna valamit, egyszerre csak hangosan — a serczegő frazio- logok közepeit — kezdett kiabálni: — Itt a koma. Az egész társaság fiatal tagjai megbontrán- kozva nézték Korbá sót és kedvetlen morajjal és pisszegéssel adott »nemtetszésének« kifejezést. De Korbáts, mintha ehhez semmi köze sem volna, egész nyugodtan togta kalapját és méltóságának teljes tudatában tartott az ajtó felé. Kiérve, gyors tempóban tartott az utczaajtó felé, mely előtt egy hintó állott meg s abból egy ur szállott ki. — Szervusz komám 1 — kiáltott feléje Korbáts örvendezve. Hogyan kerülsz te ide? Az idegen megáll, körülnézett, hogy talán nem is őt illeti a megszólítás. Mikor azonban látta, hogy mégis ő volna a koma, a köszöntő felé ment és barátságosan mosolyogva mondá; _ Úgy látszik, itt tévedés van. Én különben Da rvas Oszkár királyi tanfelügyelő vagyok, de koma azért még lehetek. — Ezer bocsánat nagyságos uram! — Én Korbáts Elek bajt ti tanitó vagyok. Komámnak néztem nagyságodat, ki annyira hasonlít. . . — Mondja kérem tanitó ur, megkezdődött már a gyűlés? — kérdé Darvas. — Oh igen. — Gondoltam, hogy elkésem. No de sebaj, majd kireperáljuk. Jöjjön hát komám és vezessen be — mondá tréfálkozva a tanfelügyelő — és karonfogva bement az iskolaterembe. Beérve nagyot néztek a tagok, hogy ki lehet az az elegáns úri ember, aki Korbátssal karonfogva jön. Ki lehet Korbátsnak ez a komája. Az elnök ismerte már a belépőt, eléje ment és őt üdvözölve, az elnöki emelvényre vezette és stentori hangon bemutatá: — Mélyen tisztelt közgyűlés, szeretett kartársaim 1 Van szerencsém bemutatni vármegyénk uj királyi tanfelügyelőjét, nagyságos Darvas Oszkár urat. — Éljen! — dörgött a gyűlés tagjainak ajkáról. A tanfelügyelő néhány szóval üdvözölte a gyűlés tagjait és kérte őket a gyűlés folytatására. Korbátsnak már nem volt nyugta. Boszanko- dott önmagára, de kiváncsi társaira, kik folyton kérdezték tőle, hogy hol lett ő az uj tanfelügyelővel koma? De bizony volt annyi esze és nem mondta meg senkinek, hanem bölcsen — lapított. Két év múlott el azóta. A tanfelügyelő igen népszerű ember lett a megyében igazságos szigora és barátságos volta révén. A tanítók rajongtak érte, az urak tisztelték, becsülték. Korbáts még azóta sem látta a tanfelügyelőt, mert Bajta község jól messze feküdt a főbb közlekedési utaktól.
