Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-12 / 19. szám

XXXII. évfolyam.

19. szám.

Szekszárd, 1904. május 12.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesül« tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője.

Előfizetési ár:

Egész évre................................12 kor. — fill.

Fél évre ..........................6 „ — „

Negyed évre

.........................3 „ _ n

Sz

ámonként 24 fill, e lap nyomdájában

Szerkesztőség a

Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap .szellemi részét illető minden közlemények intézendők.

Kiadóhivatal s

Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemónyek intézendők

Megjelen:

Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak.

Hiv. hirdetések:

100 szóig ..... 3 kor. 74 fii.

100—200 .................................. 5 „ 74 „

20

0—300 .................................... 7 „ 74 „

minden további 100 szó 2 koronával több.

I

Harcz az utakért.

Mióta a beruházási törvényjavaslat a kormány által a magyar országgyűlés képviselőházának benyújtatott és ez által nyilvánvalóvá lett, hogy az 1904—1909. évek folyamán, részletekre felosztva, kevés kivétellel az összes törvényhatósági közutak, nagyobb részben az állam, kisebb részben pedig a törvényhatóságok anyagi erejével kiépíttetni szándékoltatnak, egyszerre megindult a mi vármegyénkben is a küldöttségek felvonulása, hogy a kedvező alkalmat felhasználva, tűrhetlen útállapotaik javítását kieszközöljék. Első volt a sorrendben Gerjen, utánna következett Hőgyész, múlt vasárnap pedig a Sárköz vonult tekintélyes számban Döry Pál alispán elé, hogy őt nagyon is indokolt törekvésük támogatására felkérjék. Hát- kétségkívül Gerjen éppen úgy, mint Hőgyész, sok kárt, bajt és kellemetlenséget kénytelen elszenvedni azért, mert az év jelentékeny részében utjai járhatlanok s igy természetesen a legmelegebb rokonszenvvel kisérjük a mozgalmat, melyet a baj megszüntetése okából indítottak; közvetlen tapasztalattal azonban csak a Sárköz útviszonyairól bírunk s igy ha ennek állapotját megrajzoljuk, azt hisszük az ráillik Gerjenre és Hőgyészre is.

TARCZA.

lajus.

A rózsás ujjú hajnal Tetszik mosolygva már,

Bús gerle búg sóhajjal,

Fecseg a fecskepár.

Megjött a május játszva,

Eét és kert oly dalos,

Virágzik az akáczfa,

S illatja balzsamos.

Szorgos méh útra kelve,

Alvó virágra száll;

S megnyílik rózsa kelyhe,

Harmat hullásinál.

Pacsirta égi boltnál Zengvén dicsénekét,

Visszhangra kel az oltár,

S áldást hint szerteszét.

Tapsol a fának ága És kart egekre tár —

Oh, Isten szép világa,

Áldott légy, napsugár!

Lüktet, pezsdül az élet,

Mozdul a lomha rög,

Beteg gyógyulva eled,

Hálát esd s könyörög.

Szivemben is virág nyit,

S száll hála-illatom:

Érzelmem a virág itt Illatja: e dalom.

SÁNTHA KÁROLY.

A Sárköz négy községe tudvalevőleg a dunai lapályból kiemelkedő magasabb helyeken épült, melyek a Dunavédgát létesítése előtt, minden áradatkor, szigeteket képezve, emelkedtek ki az őket körülhöm- pölygő vizárból. Akkor még könnyű volt az élet. A sárközi magyar leoldotta a ház tor- náczán függő csolnakát s beleülve elkezdett »peczázni«; (a halfogás egy neme) megélt abból, a mit naponta fogott s minden lelki megindultság nélkül, nyugodtan várta, mig a Duna visszatakarodik medrébe s kövér földjei könnyű megmunkálásához foghat. — Bora is termett elég a szekszárdi hegyláncz folytatását képező szőlőben' s igy könnyen megélt bú és gond nélkül. Az utóbbi időkben azonban »nagyon megnehezült az idők járása felette«. A közterhek óriási mérvben megszaporodtak, hires bort termő szőlőhegyei elpusztultak s nagyon is rászorult arra, hogy szerencsés helyzetét kihasználva, mint Szekszárd és Bátaszék éléstára, - szerezze meg megélhetési eszközeit. Hozzá is látott a dologhoz s baromfi tenyésztése nagy lendületet vett. Minden szerdán és szombaton befogta czimeres, derék lovait, megrakta a hosszukocsi derekát szép fajú »apró marhával«, élete párját háta mögé ültette — igy nem éri a goromba szél — s a szekszárdi heti vásárokon szerzett magának ily módon

Hit, remény és szeretet.

(Hugóm konfirmácztójára.)

Ha majdan az élet göröngyös ösvényén, Tövistől vérezve, ágtól megszaggatva, Legszebb, legédesebb álmaidtól fosztva, Könnyeid hullanak s eltűnik a remény;

S zúgó viharok a tánczoló habok közt Kisded sajkád ide-oda hánytorgatják,

S élted egét komor fellegek borítják,

Nem hagyva csipetnyi kéket a ború közt,

Ha szived vérzik is, reményed veszik is, Csüggedned nem szabad 1 Keress írt sebedre 1 Nyisd ki a bibliát, s megtalálhatod itt,

Mert egyedül a hit az, ami boldogít 1

Ha majd küzdened kell az élet árjával,

S irigyidtől űzve, ármánytól leszketve, Csapásokkal verve, nyomorba teperve, Csüggedés borít el sötét fátyolával;

Tekints fel atyádhoz a magas egekbe!

Éltető, zöld reményt helyez ő szivedbe.

S hol a remény virít, ott a bú eltűnik, Fényesen süt a nap, daltól zeng a csalit!

És ha néha mégis borúi élted ege,

Elűzi a felhőt a remény melege.

Csapás és nyomorban már az is nyeremény, Ha szivünkben lakik az éltető remény.

Ha erős hitednek kemény kőkeresztjét Zöldelő folyondár, éltető reménység Tartja átkarolva; reája helyezd még Szeretet rózsáit, s hintsd őket szerteszét 1 Élet viharában, megpróbáltatásban,

Szeretet ad erőt ezernyi csapásban!

annyi pénzt, melyből kifizethette adóját s ruházati kiadásait is fedezhette. El lehet képzelni már most a helyzetet, mely kifejlődik, ha ez a keresetmód hat hónapon keresztül minden évben szünetelni kénytelen. Se ember, se állat ki nem rtiozdulhat télviz idején, az utak teljes járhatlansága folytán nemcsak a határból, de meg magából a községből sem. Az igavonó állat istállóra szorul, a kocsiközlekedés teljesen megszűnik, még a leveleket és hírlapokat is csak úgy kaphatják meg, ha a messze fekvő vasúti állomáshoz lovas embert, vagy gyalogos postást küldenek érte. S ezeken az állapotokon nem segített a létesült vasúti közlekedés sem, mert az. állomások távol vannak a községtől s azon való szállítás drága és nagyon meg van nehezítve.

Ilyen a helyzete a tolnavármegyei négy sárközi községnek, melyekben szinmagyar nép lakik s mely negyven év óta, minden zúgolódás nélkül fizeti magas útadóját.

Már most nem lennénk-e mi, mint újságírók, hitványak, ha ennek a jó vérü magyar népnek érdekeit fel nem karolnók s a nagy közönség figyelmét reájok irányítani meg nem kisérlenők. Meg is fogjuk tenni híven,

r

becsületesen. Es pedig első sorban azért, mert a teljes, tökéletes igazság részükön van s ez már maga elég, hogy lelkesedésSzeresd tieidet s azok is szeretnek,

Szeretet a legfőbb kincse a sziveknek!

Az élet utjának göröngyein járva Egy halavány csillag rezeg a homályba’,

És ez a kis csillag? — kérdezem — Ismered? Hugocskám, nem lehet más, mint a szeretet.

Nem kívánok, húgom, mást neked e napon :

Hit, remény s szeretet kisérjen utadon 1

Schultheisz Rezső.

Az öngyilkos.

A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája.

Tágas Dénes lehorgasztott fővel ült iróaszt ala mellett. Arcza sápadt, mint a halál, homlokán a fájdalom redői vonulnak keresztül. Egész külseje elárulja nagy lelki szenvedéseit, melyek kebelében | marczangolják egész belsejét.

Egyszerre felugrik helyéről és nagy léptekkel méregeti szobáját.

— Ej mit 1 Miért élek hát ? — beszélt magával. Öröm nagyon kevés volt, de annál több bú, bánat, fájdalom, keserv. Miért élek hát?

Azért, hogy egy múló örömöt száz meg száz íájdalom árán szerezzek meg ?

Könnyű azt mondani: miért élek hát ? Könnyű azt mondani: meghalok. De nehéz megtenni. Érzem, hogy nehéz!

De mit csináljunk ?

Türelemmel el kell viselnünk a töviseket, miket utunkba ejt az élet, csak arra kell vigyáznunk, hogy minél kevesebb szúrás érjen. Isten azért rendelte az embert a világra, hogy szenvedjen, tűrjön, nyomorogjon. És hogy ezt jól kibírja,