Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-28 / 17. szám
XXXII. évfolyam. 17. szám. • Szekszárd, 1904. április 28. közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. ' Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre..........................kor. — fill. Fé l évre 6 _ Ne gyed évre ..... 3 „ „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában SzerkesztAség s Bezerédj István-utcza,6. sz., tíoyá a lap szellemi - részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—200 „ ..... S „ 74 „ 200—300 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. A fizetés javításért. Miről lehetne nekünk is Írni ez alkalommal másról, mint arról a nagy szerencsétlenségről, mely az országot a vasuti munkabeszüntetés folytán érte s arról, mely sok magyar embert és családot a legközelebbi jövőben érni fog. Annál inkább sajnálatra méltók ez emberek, mert részben lelketlen izgatás, de különösen az értelmesebb elemeknél, mint személyesen tapasztalni alkalmunk volt, egy megfoghatlan, sötét fanatizmus áldozatai. Vagy nem a legsötétebb fanatizmus' kell-e ahhoz, ha a magyar nemzetnek egy aránylag kis töredéke, mely az egészhez mérten, sem a szellemi képzettség, sem az anyagi hatalom eszközeivel nem rendelkezik valami nagy arányokban, meggyőződésből eredőleg, azzal a komolyan nem vehető jelszóval megy a harczba: a vasutasok legyőzhetlenek,! Teremtő Isten! micsoda beteges képzelődés, minő nagyzási hóbort szükséges ahhoz, hogy valaki ily jelszóval a magyar állam nagy hatalmával szembe szálljon. Hát mi nem akarjuk ezeknek az áldozatoknak sorsát még súlyosbítani s így nem fogunk részletesen foglalkozni azzal a fogalomzavarral, mely őket tudatosan vagy tudatlanul fogva tartja, hogy tudniillik ők az állam vagyonával, mint sajátjukkal rendelkezni véltek, összetévesztették az állam hatalmát, melynek ők csak kezelői voltak, saját hatalmukkal s igy az országnak sok milliókra menő károkat okoztak. Azt hangoztatják, hogy éveken keresztül sürgették — szerintük — türhetlen állapotaik javítását, de mindég süket fülekre találtak; hát nem vitatjuk, lehet, hogy e téren történt mulasztás, de elég ok-e az arra, hogy hivatalos esküjöket megszegve, a forradalom terére lépjenek s úgy egyeseknek, mint az összeségnek: az államnak soha meg nem térülő nagy károkat okozzanak; sőt olyan embertelenségre vetemedjenek, hogy egészben ártatlan utasokat az utszélen lerakjanak s kitegyék őket majdnem az éhen- halás veszedelmének. Azután meg tessék figyelembe venni az adózó polgárság fizetési képességét is, mevrt az adó fizetésnek megvannak a maga határai s minden fillérnyi fizetés emelést azoknak kell ismét nyakukra venni, kik már is elvi- selhetlen teher alatt görnyednek. Hát mindenki jó indulattal volt a vasutasok iránt s belátta, hogy terhes szolgálatot teljesítenek s igy sorsuk javítása elől senki el nem zárkózott; maga az állam már a folyó évben hét millió korona fizetés javítást helyezett kilátásba s a további segítségtől sem vonakodott; semmi ok sem forgott tehát fenn, hogy az országot ily nagy bajba keverjék. Tessék egyesületet alkotni s érdekeik kielégítése tárgyában tevékenységet fejteni ki, mint az állami tisztviselők teszik. Ez lett volna a helyes ut, de nem az országot abba a kellemetlen helyzetbe sodorni be, hogy vagy kénytelen fizetett alkalmazottai előtt megalázkodni, vagy saját vérei léte ellen törni. Most, midőn e sorokat írjuk, a vasutasok fizetés javítás iránti harcza megszűnt, de már előre veti árnyékát, hpgy a kormány a makacs, ellentállás megtorlására szánta el magát, a mi egyenlő sok ezer félrevezetett ember és családjának anyagi tönkjével. De egyúttal előtérbe nyomul a fontos kérdés, hogy mi módon lehetne az országot hasonló, nagy anyagi károktól és'személyi kellemetlenségektől megóvni és annak megismétlődése ellen a nemzetet biztosítani. S itt előtérbe nyomul, mint egyedül alkalmas eszköz, az egész vasuti rendszer újjáalakításának s más alapokra fektetett rendszeres szervezetének nagy kérdése. És ennek a megújhodásnak nagyon alaposnak kell lenni, mert a magyar nemzet sokkal szegényebb úgy vágyonilag, mint ember anyagban, semhogy hasonló rázkódtatásokat és veszteségeket pusztulás nélkül elbírna. Ettől pedig minden áron meg kell menteni, mert vasutasok akadnak más rétegekben is, de hazánk csak egy van s azt rontani nem engedhetjük. b. TÁRCZA._____ Berzsenyiék. Kisvárosi idill. A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — — Irta: Szabó Imre. — (Kornélia, egy 16 éves. bakfis és társnői, Adél, Ilona. A mama Koméba regényei és kézi- mánkája között kotorász és véletlenül kezébe kerül egy illatos levél; megnézi, olvassa.) Mama: Kori, ki irla neked ezt a levetet? Kornélia: Micsoda levelet? Én nem tudom, mama te folyton az én dolgomban turkálsz, az a levél nem is az enyém. Mama: Hát hogyan, került akkor ide ? Kornélia: Találtam. Mama: (Elővesz egy egész kis csomó hasonló irásu tevéikét) Hát ezt mind talaltad ? Ezek egyike sem szól neked? No hiszen lássuk csak a tartalmát, majd megtudom én, hogy ki firkál neked olyan sokat. (Kornélia anyjához rohan, sírást színlelve kéri, hogy kímélje meg őt társnői előtt. (A lánykák távozni akarnak) Maguk csak maradjanak, meg akarom büntetni azt a haszontalant. (Olvas.) Kedves, szeretett Korika nagysád. Csak egy napig vagyok távol öntől és el nem képzelheti azt a.gyötrő szívfájdalmat, mit e napon keresztülszenvedtem ... Szerető Pistája. Ki az a Pista, kicsoda az? — Talán ez se neked szól? Kedves Korika, aranyos Korika! Adok én neked Pistikát; bemész mindjárt a kamrába, te semmire- kelő, majd kiverem a fejedből azt a diákot. (A zajra benyit a papa.) Papa: Mi az, mi az r — Mama: Semmi, semmi, csak eredj a dolgodra, odakint várnak a kunsaftok. Te is mindenbe belekotyogsz; mit érdekelnek téged a lányok ügyei ? . Papa (dühösen): Már hogyne érdekelnének, mikor én a szivarQzásról mondtam le és nem csináltatok magamnak egy tisztességes télikabátót, csakhogy a leányaimnak tegyen zongoramesterre, szép elegáns ruhára, finom kalapokra. Hát azért kell nekem cselédeket kiszolgálnom, hogy annyi jogom se tegyen, hogy kérdőre vonhassam a gyermekemet, mit csinál a zsebpénzével ? (A leánykák a kényes helyzetre való tekintetből elhagyják a szobát.) i Mama: Te igazán egyébre se gondolsz, mint arra, hogy nekünk boszuságot okozz. Te egy félreismert zseni vagy. Talán jobb tett volna, ha fűszeres bolt helyett megválasztatod magad ellenzéki képviselőnek. Papa: Ugyan kérlek, hagyj fel a te rossz viczczeiddel; nekem ez az esztendő már igazán annyiba van. hogy azon a. pénzen képviselő is lehetnék. Mama: Mit akarsz még; hiszen úgy is képviselő vagy, hitközségi képviselő, sőt elnök is. Vagy tán nem azért nem állnak szóba a leányaink a Bélával, meg a Dollival, mert mi rangban többek vagyunk? Persze az a két csacsi a minap megverekedett egymással a Margitunk miatt. De csak verekedjenek, ez legalább reklám a lányainknak. Sohse bánd azt a pár forintot, amit a gyerekekre áldozol, meghozza az a tőkét kamatostul. Papa \ Szeretném tudni, ki az az ember, aki ideadja majd magát kasszaskontónak azért a sok pénzért, amit kidobok rájuk és kiváncsi vagyok, hogy mikor szivbatok megint egy száraz szivart? 'Mama: Hagyj fel azzal a jajgatással; ha akarsz szivarozni, akkor ne adakozz annyit hitközségi czélokra. Papa : Ki adakozik1 hitközségi czélokra ? Igazán restellem, hogy már az Andii is többet ajándékoz, mint én, pedig még az irigység se foghatja rá, hogy gazdag. Mama: Ha akarod, hogy a lányaid elsőrangú társaságokba jöjjenek, akkor ne fukarkodj vagy legalább ne mutass fukarságot velük szemben. Ami sikk, az sikk. Remélem, te se néznéd jó szemmel, ha afféle gabonakereskedő udvarolna a lányodnak. Örülj, hogy egy fess nemesnek akadt meg a szeme Korikán. Az ha nem is partié, de feltétlenül kitűnő reklám. Papa : Csakhogy nagyon drága reklám : én az újságban azt olcsóbban kapnám és mellette még pörkölt kávét is hirdethetnék. Mama: A vevők türelmetlenkednek. Erigy már a boltba. (Férj el. Kornélia, ki időközben kiment, visszaérkezik.)
