Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-07 / 1. szám
? I. szám. Bzekszárd, 1904. január KÖZ1GAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-közpor.tl tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre..........................12 kor. — fill. Fél évre..........................6 „ — „ Negyed évre.....................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőségi Bexerédj Iatván-uicza 6. az., boré a lap szel le ml Megjeleli: réstét illaté minden közlemények intótendők. Hetenként egystgr, csütörtökön. Kiadóhivatal ■ Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Molnár Mór könyvnyomdája, hord a lap részére minden- 1 nemű hirdetések és pénzkflldemények intévendök. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hir. hirdetések: 100 sídig ..... S kor. 74 fit. 100—200 ............................. 5 „ 74 „ 200-300 ...........................Í „ 74 m mi nden további 100 scd 2 koronával td*'*'. Icszérdl I lergldr Előfizetőink figyelmébe. 1904. évi január 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 0 kor. Negyed évre 3 korona. A „ Tolnamegyei Közlöny u-t, mely 1904. jan. 1-én a XXXII. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnptne- gyei Közlönyu a „ Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület11 -nek hivatalos közlönye. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A ine&oldás. £9 Most már előrelátható, sőt mértani pontossággal megállapítható az Olaszországgal heteken át a hírhedt borvám-záradék eltörlése tárgyában folytatott tárgyalások eredménye. A magyar bortermelést, rövid szavakban fejezve ki a dolgot, egyszerűen — kivégezték. Még pedig álnok, ravasz módon. Hosszú időn keresztül, a két állam megbízottai közt, legalább a hivatalos híradások szerint, el kesere dett harcz folyt; egyik fél sem mutatott hajlandóságot az engedékenységre. A mi megbizottaink is kemény legényeknek mutatkoztak. Az érdekelt magyar bortermelő közönség remegve leste az eredményt s egyszerre csak arra ébredt, hogy alaposan ki van játszva. — A nagy közönségnek bengáliai tűzfény mellett bemutatott küzdelem egyedüli következménye az, hogy annyi olasz bor fekszik Fiúméban és Triesztben, mely elegendő két- három éven keresztül a közszükségletet teljesen födözni s igy a hazai borra egyáltalán nem kerül a sor; termelőink akár kivághatják szőlőiket, mert mégis csak jobb semmit sem termelni, mint a termelésre ráfizetni. * ■‘i Végre is az olaszok megmutatták, hogy fütyülnek a mi nagy zajjal bevezetett borvám záradék eltörlése iránti handaban- dánknak; ők behoznak egy év alatt annyi bort, mennyit behoztak volna rendes viszonyok között három év alatt s ha ez a menyi- ség elfogy, majd ismét találnak valami ügyes fogást, melylyel a mafla magyarnak kitörülik a szemét. S a magyar kormány tétlenül nézi a magyar bortermelésre mért ezen halálos csapást ? Hát ezért kellett 50 millió koronát áldozni a közvagyonból bortermelésünk lábra állítására, hogy egy körmönfont olasz fogásra lerakja a fegyvert ? Az már csak mégis világos, hogy azért sürgette az egész magyar közvélemény osztatlanul a kedvezményes borvám eltörlését, mert tudta, hogy mig az olasz bor beözön- lése tart, a magyar bortermelés fellendítésére tett intézkedések eredménynyel nem fognak járni. Ha tehát a vámemelésnek az volt a i czélja, jiogy bortermelésünket megvédelmezze, akkor semmi módon sem lehet el-, tűrni azt, hogy ez a czél meghiúsítható legyen. Ha az olaszok fogással kijátszottak bennünket, játszuk ki mi is őket hasonló módon; mert itt már nem a tisztességről van szó, hanem csak arról, hogy ki tudja a másikat alaposan becsapni.Ha a talián, tultéve magát mindenféle tekinteten, az utolsó perczekben egy millió hektoliter bort zúdított a nyakunkba s ez által a magyar bor védelmére szolgáló minden eszközt kiütött a kezünkből, alá kell nekünk is szállnunk a pocsolyába s ott kell vele a küzdelmet felvenni. Ha ő, kihasználva az alacsony vám érvényének utolsó napjait, hosszú időre, sőt tán őrökre megbénította termelésünk egyik TÁRCZA. Régi vendégfogadók és kávéházak. A * TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. Nemrégiben fölfedeztük, hogy most van két S'áz esztendeje annak, hogy 1. Lipót király privilégiumlevéllel ismét szabad királyi várossá emelte Budát és Pestet; visszaadta a két városnak a régebben uralkodó királyoktól kapott jogokat és kiváltságokat uj jogokkal és kiváltságokkal. Az ember szinte megilletődik arra a gondo- la'ra, hogy ez a két százados évforduló volta- képen Budapest újjászületésének az évfordulója. Mikor 1686. szeptember 2-án kitakarodott a török Budavárából, fölégetett, elpusztított mindent, ami útjába akadt. Buda és Pest falai között csak füstös romok és halottak maradtak. Úgy kellett ujja építeni a két várost a múlt romjain. S most, a Budapest újjászületésének évfordulóján a kétszáza- 1 dós múlt históriájának elsárgult lapjaiból foltámad- nak az emlékek ; a régi akták, a poros födelü pro- | tokollumok megelevenednek s beszélnek arról, hogy mint lett a nagy faluból nagy város, mint nőtt, fejlődött nagygyá, a mi szép, hatalmas Budapestünk. Ma palotasorok állnak ott, ahol hajdan még lakatlan pusztaság volt.. Az Andrássy-ut meg a Lipótváros helyén mocsár volt, melyben vadlibát lőtt a pesti czivis. Ma előkelő szállóink, fényesen berendezett kávéházaink dicsekesznek az idegennek, hogy világváros vagyunk, azt azonban nem tudja az idegen, hogy kétszáz esztendővel ezelőtt bizony még szálloda, kávéház nem volt, legfölebb egy-egy apró csapszék volt, az is az útfélen s csak idők múltán, karöltve a fejlődéssel teremtette meg a szállót s a modern kávéházat a kényelem- szeretet és a praktikusság. Érdekes megfigyelni, hogy lassanként mint vezette rá a kényszerűség az embereket, hogy vendégfogadóra és hávéházra is szükség van. Nem is csoda. Kétszáz esztendővel ezelőtt bizony még nem igen érezte hiányát a pesti meg a budai polgár sem a vendégfogadónak, sem a kávéháznak. Otthonülő ember volt s ha megszomjazott : saját termésű borát itta. Hogy hol tartották a banketteket ? Pest városa ugyan már a régi jó időben is rendezett bankettet, teszem tisztuji- táskor, de ehhez a banketthez nem kellett sem vendéglő, sem szálloda, mert a város pinezéjében rendezték az áldomásokat. 1721-ben aztán megszűntek az áldomások, hanem az áldomások helyett lakomákat rendeztek. így például meg van írva, hogy 1741-ben a tanácsbeliek részére a piaristáknál rendelt ebédet a város tanácsa, melyért 60 forintot utalványozott, a választott polgárságot (a mai városatyákat) pedig 90 forinttal a városházán vendégelte meg. Valószínű, hogy erre a czélra szerezték be azt a 136 czintányért és tálat, melyekre a városi czimer véséséért 1747-ben 4 forint 4 k raj ez árt adott kt a város. Elsőnek azok érezték meg a vendégfogadó hiányát, akik tellárogattak a budai, meg a pesti vásárokra. A vásárosok azonban könnyen segítettek magukon, mert az iparos: iparos ismerőséhez szállt, a kereskedő: kereskedő ismerőséhez. Akinek pedig sem ismerőse, sem komája, sem egyéb atyafia nem lakott Pesten, az sátrat ütött, az alatt lakot*, mig a vásár tartott. A legelső vendégfogadósok az országút mentén teleped ek meg. Náluk aztán egy-egy napra megszállt az utas. Ott olcsó pénzért kapott kosztot is, kvártélyt is. Később azonban élelmes emberek kifundálták, hogy bent a városban is nagyon elkél a vendégfogadó. Az eszme gyorsan hódított. Nem sokára annyira elszaporodtak a korcsmák, hogy a két város szabályrendeletet dolgozott ki a korcsmákról és vendégfogadókról. Érdekességképen íme egy statútum, amelyet Buda város tanácsa 1701. május 25-én adott ki.*) Szól pedig ez a statútum ilyeténképen : »A vendégfogadók fölosztása és az italmérés rendezése tárgyában határozatba ment a mai tanácsülésben : Hogy ugyanis egy vendégfogadónak legalább 3 szobája legyen szállásra és 8 lóra való istállója. Ezek a legkisebb fajtájuak és fizetnek ezégér- adóban 12 rbénus tallért. Középrendü vendégfogadóknak legyen : #) Eredetijét levéltárban. német nyelven lásd a székesfővárosi lm I /
