Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-19 / 12. szám

2.

Szabadság ünnepén.

Igazi szép nemzeti ünnep volt vasárnap széles Magyarország minden részében, még az utolsó kis községben is kifejezésre juttatták márczius tizenötödikének nagyhorderejű jelentőségét. Csupán a hivatalos testületek és a katonaság vonta ki magát a nemzet ünnepéből.

A hazafias polgárság, az egyesületek, kaszinók, olvasókörök és iskolák egész Tolnavármegyében nagyszabású ünnepélyeket rendeztek, hogy áldozzanak a nagy nap emlékének.

Szegzárd.

A nagy nap előestéjén a polgári olvasókörben szép számú közönség jelent meg, hogy mint minden évben, úgy most is megüljék a szabadság hajnalhasadásának évfordulóját. A rendezett társas halvacsora 7 óra után kezdődött, melyen az első beszédet a kör szeretett elnöke : Boda Vilmos országgyűlési képviselő tartotta, a kinek nagyszabású beszédjére lelkes éljenzés tört ki. Igen érdekes és tanulságos volt Garay Antal nyugalm. uradalmi főtisztnek és 48-as hős honvédnek felolvasása a szabadságharczról, kit viharos éljenzéssel tüntettek ki. ltnberl Ferencz, az olvasókör öreg, 48-as honvéd alelnöke is érdekes reminiszencziókat beszélt el a 48-as időből.

Szép alkalmi beszédeket tartottak még: T. Nyitray Lajos polg. isk. tanár és Hauk Károly választmányi tag.

Márczius 15-én fellobogózták a főgimnázium, a polg. iskola, a kath. Olvasókör, a Májer-féle magániskola, a szegzárdi Takarékpénztár, az első magyar asztaltársaság, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, a polg. olvasókör, az uradalmi hivatal épületeit és több magánházat. Feltűnt az idén is a hazafias lakosságnak, hogy a városházán és a kaszinón nem lengette a szél a nemzeti zászlót.

Délelőtt felemelő iskolai ünnepélyt tartottak a polgári fiúiskolában és az áll. főgimnáziumban, hogy a tanulók szivébe oltsák a nagy események iránti tiszteletet. A főgimnáziumban megtartott ünnepély programmja a következő volt: 1 Hymnus. Énekelte az ifjúság. 2. Megnyitó beszéd. Tartotta Haugh Béla, az önképző-kör tanárelnöke. 3. Márczius tizenötödikén, B o d n ár Istvántól. Szavalta Pető István VII. o. t. 4. »Talpra Magyar ...» Énekelte az ifjúsági vegyeskar. 5. Ünnepi beszéd. Tartotta Schelesznik Károly VIII. o. t. itj. elnök. 6. Induló. Énekelte az ifjúsági férfikar. 7. Alkalmi költemény. Dúzs Sámuel VIII. o. tanulótól. Szav. Tóth Pál VIII. o. t. 8. Kossuth búcsúja. Énekelte

az ifjúsági férfikar. 9. A vén czigány. Melodráma Farkas Imrétől. Szavalta Plank Elek VII. o. tan., zongorán kiséri Selcz Gyula VH. o. t. 10. Szózat. Énekelte az ifjúság.

Délután fél 5 órakor a kath. olvasókör tartott ünnepélyt, a hol a jobbágyság történetéről Kálmán Károly szegzárd-belvárosi r. k. tanitó olvasott fel, kit szép felolvasásáért megéljeneztek. Alkalmi költeményeket szavaltak: Búzás István, Stier Rozika, Lengyel Ferencz, Szabó József és Kardos József. Műsoron kívül »Férjhez menjek-e* ? czimü monologot Buzásné nagy tetszés között adta elő, akiben egy jó színésznő veszett el. A kath. énekkar a közönséggel együtt elénekelte a Hym- nust és a Szózatot.

Esteli 8 órakor a kath. legényegylet is méltó módon áldozott a márczius 15-iki események emlékének. A* egyesület két szobáját a közönség teljesen megtöltötte, kik között nagy számban voltak a hölgyek. Itt Horváth Ignácz szegzárd-belv. tanitó olvasott fel márczius 15-éről és azokról a nagy eseményekről, a melyek a magyar szabadság kivívását megelőzték és azon szomorú következményekről, melyek nemzetünkre nehezedtek. Szépen szavaltak : Klein Imre, Szilágyi Katicza, Bajomi Ferencz, Zámbó János és Darázsi István. Végül W'ölfel Ferencz elnök zenekisérete mellett a közönség * elénekelté a Hymnust, a Szózatot és a Kossuth nótát.

A szegzárd-ujvárosi kath. ifjúsági egyletben szintén megünnepelték a szabadság napját, a hol Kálmán Ferencz r. k. tanitó tartott felolvasást.

Pakson.

A paksi közönség márczius 15-ikét több helyen igen kedélyesen ünnepelte meg. Előestéjén a Büttl-féle vendéglőben szép számmal megjelent közönség részére halvacsora volt, melyen több hazafias beszéd hangzott el és a társaság jókedvének csak a hajnali órák vetettek véget.

A polgári fiúiskolában 15 én délután 3 órakor tartatott hazafias ünnepély és ugyanakkor este a kaszinóban bankett volt, az ipartestület pedig a »Vadászkürt* vendéglőben rendezett társas vacsorát, melyen közel 100 iparos vett részt.

Márczius 15-ét a Paksi Kath. Kör is megünnepelte szokásos vagybőjti felolvasásainak keretében. Legelőször Streicher József apátplebános, a kör eluöke tartotta meg megható felolvasását a keresztéhy anya hivatásáról, majd aztán Német Pál káplán a kör II. elnöke ügyes és lendületes beszédében ismertette a 48-as törvények nagy jelentőségét nemzeti életünk fejlődésére. A felolvasást és beszédet szokásos szavalatok követték. Nevezetesen ez alkalommal Prutscher Juliska, Nagy Erzse, Osztermayer Ferencz és Schmidt Lajos nyújtottak nagy szellemi élvezetet szavalataikkal. Végül elnök meghívta a díszes közönséget a következő vasárnapi felolvasásokra.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 12. sz.

1903. márczius 19. Gyönk.

Gyönk intelligentiája igen szépen ünnepelte márczius 15-ikét, a nemzeti nagy átalakulás kezdetének évfordulóját.

A kaszinó dísztermében, a mely nemzeti szinü zászlókkal, drapériákkal és Kossuth Lajos nagy arczképével volt díszítve, már d. u. 4 órakor családjaikkal gyűltek egybe a díszközgyűlésre egybehívott kaszinó-tagok. A kaszinó elnöke Mura- közy László kir. járásbiró pont 5 órakor lelkes szavakkal nyitotta meg a közgyűlést, és helyének elfoglalására Gyimóthy Jenő tanárt kérte fel, aki viharos éljenzéssel megszakított magas röptű beszédben méltatta a nagy napot. Utána Bévárdy József szavalta el Petőfinek a »Nemzethez* czimü költeményét, melylyel nagy fiatást ért el.

Végül az összes jelenvoltak elénekelték ä Szózatot és a Hymnust, a mely után elnök a díszközgyűlést »Isten áldd meg a magyart* végszavakkal, kitörő éljenzés közepette, bezárta.

Szakoson.

Az idén a szakcsiak is nagy fénynyel ülték meg márczius 15-két, a nemzeti szabadság ünnepét. Már kora reggel lobogó díszben állott az egész község. Délután pedig kezdetüket vették az ünnepségek. 3 órakor a kath. kör tartotta meg ünnepélyét künn a szabad ég alatt, a tágas iskolatéren, mert a kör helyiségei szűknek bizonyultak a nagyszámú ünneplő közönség befogadására. Ott volt a község apraja és nagyja, az édes anyák még karon ülő kis gyermekeiket is elhozták a szép nemzeti ünnepélyre, a melynek gyönyörű verőfényes tavaszi délután kedvezett. A lobogókkal feldíszített emelvény körül ember ember hátán szorongott, szent lelkesedés és a hit sugárzott valamennyinek arczá- ról. A Hymnus eléneklése után, a melyet az iskolás gyermekek énekkara adott elő K é t y i László kántortani'ó ügybuzgó vezetése mellett. Fetter Gyula, rom. kath. káplán szavalta el tele tűzzel s lelkesedéssel, messzire hallható erős hangon Ábrányi Emil alkalmi költeményét »Márczius ig én* czim- mel. A szavalást követő éljenzés elhangzása után Vitkovits. Ferencz szakost,„plébánosi,t ártott a meg hazafias hévvel előadott, eszmegazdag ünnepi beszédét, a melyben könnyed modorban és szívhez szóló hangon a nap jelentőségét fejtegette a£ egybegyült tengernyi nép éljenzése, helyeslése és tapsai között. A beszédet hazafias dalok éneklése követte, melyek elhangzása után az emelvényen megjelent Horváth Lászlóné úrnő elegáns alakja, teljes feketében, a vállán széles nemzeti szinü szalaggal s meghatottságtól remegő hangon, teljesen, átérezve, nagy tudással s gyakorlottságra valló ki— A férfiak nem érdemlik, hogy őszinték legyünk hozzájuk.

— Vannak kivételek.

— Például mindig a jelen levők.

— Higyje meg Mariska, én megérdemlem.

— Látja még elvemet nem is ismeri.

— Örvendeni fogok, ha méltat annyira, hogy megismertessen azokkal.

— Ha nem sértődik meg.

— Szerencsémnek tartom.

— Én előttem a jelen lévők soha, hanem mindig a távol levők a kivételek.

— Köszönöm a bókot.

— Ugy-e, megjárja a kiváncsi ember.

— Szép az őszinteség.

— Különösen, ha nem nekünk mondják.

— Öntől mindig örömmel hallja az ember.

— Előbbi udvariatlanságát bókkal akarja elsimítani.

— Csak nem aprehendál ?

— Jól tudja, hogy kedélyem nem hajlandó erre.

— Egy nő, ki nem aprehendál!

— Annyi rossz fát tett a tűzre, hogy eddig minden nő megaprehendált önre ?

— Nem csak reám, hanem a nők általában . . .

— Őrizkednek a maga bókjait elfogadni, hanem a kellő értékére szállítják le.

— Többé soha nem bókolok.

— Szép elhatározás, ha komoly.

— Komolyság talán nincs bennem ?

— Nem mondhatok sem igent, sem nemet.

— Nagy hadvezér veszett el önben.

— Hát olyan nagy cselszövőnek tartja önmagát, hogy nem gondol senkit, aki önt kijátsz- hatná ?

— Nem jó gondolat olvasó.

— Tévedni emberi dolog, de most kivételesen eltaláltam gondolatát, ismerje be.

— Angyalok nem szokták az embert rosszra csábitani, hanem csak kisértik, hogy jó útra téríthessék.

— Nem mernék vállalkozni, hogy magát más útra térítsem.

— Annyira gonosz vagyok?

— Hát beismeri ?

— A mit ön parancsol, mindent beismerek.

—Hát ha visszaélek ajánlatával ?

— Bizom jóságában.

— Erre építi hát nagy mondásait, hogy nem fogom megszégyeníteni. Hanem támadni nem fogom, hitelt adok szavainak s igyekszem bebizo- nzitani, hogy némely mondásaiban van igazság.

— Mondja inkább, hiúságának.

— A hogy parancsolja.

— Panaszkodott, hogy a nők a férfiakkal szemben kíméletlenek.

— Bocsánatért esedezem, mihelyt bebizonyítja az ellenkezőt.

— Nem akarom mindig erre kényszeríteni.

— Nagyon elnéző irántam.

— Nyugtával dicsérje a napot.

— Előlegezni is merek, tudja, hogy hazárd játékos vagyok.

— Hátha elveszti a játszmát?

— Elvem mindent nyerni vagy veszteni.

— Nem jó kereskedő.

— Szabadságomat például elveszteném.

— Sokan pályáznak rá, vigyázzon!

— Ha ön is köztük volna . . .

— Nem lehetetlen.

— Akkor mindent nyernék, azaz önt.

— Lassabban az agarakkal.

— Jól van, mindent elmondok.

— Először, hogy Kardos Annának udvarolt,.

— S szivét nála felejtette,

— Hanem érette mentem.

— S megint ott hagyta.

— Akkor még nem ismertem önt.

— Mindig csak rólam beszél.

— Szivem azt dobogja szüntelenül, hogy imádatra ön a legméltóbb.

Hányszor mondta ezt Radeczky Herminnek ?

Hódolatra késztetnek a szép szemek s a mosolygó ajkak.

— Ö nem fukar a mosolygásban s magasabb tetszését a legnagyobb mértékb nyerhesse.

Felebarátját szabad, sőt keresztén^ lessége minden embernek szeretni.

Különösen pedig, ha olyan s az a felebarátnő, mint Márton Zsuzsika.

Önnek Mariska a legkedvesebb

S igy remélhetem, hogy az ő rév is jut egy morzsácska nagyrabecsülésébő

Az ibolyát nem levele, hanen kedveli mindenki.

lehat szeret engem az ő kedve