Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-08 / 2. szám

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi

ie.

Előfizetési ár:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Megjelen:

Egész évre.............................12 kor. — fill.

Fél évre.............................6

Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap

Hetenként egyszer, csötörtökön.

Negyed évre ..... 3 „ — „

szellemi és anyagi részét illető minden köziemé* Nyllttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér.

Számonként 24 fill, e lap nyomdájában.

nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők.

Hirdetések jutányosán számíttatnak.

Hív. hirdetések:

100 szóig

.....................3 kor. 74 fii.

100

—200 „ ...... 5 „ 74 „

200—300 ............................. 7 „ 74 „

minden további 100 szó 2 koronával több*

Kóros tünetek.

Hajdanában, midőn a magyar nemzet kiváltságos osztálya: a nemesség birt csak azzal joggal, hogy a vármegyei és városi tisztujitásba befolyhatott s szavazatát érvényesíthette, csak ez az aránylag nem nagy osztály volt kitéve a csábításnak, hogy támogatásáért anyagi előnyöket biztosítson magának. Még ma is, midőn ez a kor már csak történeti emlék, mesébe illő részletek forognak közszájon az óriási vesztegetésekről, etetésről és itatásról, melyeket a betöltendő állások tehetős jelöltjei végrehajtottak azért, hogy a szavazatok többségét a magok részére biztosítsák. Hetekig, hónapokig folyt ?/ dinom, dánom, megemésztve számtalan előkelő család egész vagyonát.

Később, midőn a nép szélesebb rétegei, bejutva az alkotmány sánczaiba, szavazati joggal .ruháztnttak fel, a fentebbi választási eszközök kiszorultak a vármegyéből, nem azért, hogy megszűnjenek, hanem, hogy sokkal nagyobb mérvben más téren szerepeljenek. Ekkor az országgyűlési képviselő választások voltak az alkalmak s az elfogulatlan krónikás feljegyezheti, hogy az újabb kor korcsszülöttje teljesen méltó volt elődjéhez s ha azt túl nem is haladta, de annyi bizonyos, hogy egészen nyomában járt; sőt sokkal veszedelmesebb jelleget öltött az által, hogy lényegesen nagyobb rétegeket érintett s az erkölcstelenséget nagyobb arányokban terjesztette. Voltak községek és pedig nem is nagyon meszsze tőlünk, hol a szavazatoknak meghatározott

ára volt s nem ritkán fejenként húsz koronára, sőt többre is felrúgott. Különösen a nem magyar ajkú lakosság esett a vesztegetéseknek áldozatul, mert kevesebb igényei voltak s a felvidéken egy kis pálinkáért, másutt napidíjért volt kapható. Ott nem járta a pötyögős bor (pezsgő), meg a pántlikás szivar (regalitas).'

Az meg azután már a komikum határát érinti, hogy voltak községek, — magyar ajkút ilyent nem tudunk, — a hol a biró alkudott a jelölttel az összes szavazatokra nézve s ha megtudtak egyezni, a fizetett összeg a község pénztárába folyt be, de valamennyi szavazó köteles volt az egyezményes jelöltre szavazatát leadni, mert a ki ez ellen cselekedett volna, annak nem lett volna maradása a községben.

Belátta végre mindenki, hogy ez az egészségtelen állapot, válságos időkben nemzeti szerencsétlenségnek lehet" okozója s a közhangulat arra vezette a. törvényhozást, hogy a vesztegetést, etetést és itatást tiltó, de soha végre nem hajtott törvényeket újakkal cserélte fel; de egyszersmind, miután az volt a tapasztalat, hogy a képviselő urak nem igen akarják egymás ellenében a megtorló intézkedéseket alkalmazni, gondoskodtak arról, hogy a választások feletti bíráskodás független kezekbe kerüljön s azt a legfelsőbb magyar bíróságra ruházták-.

A m. kir. Kúria komolyan vette feladatát s néhány esetben ugyancsak erélyes határozatokat hozott az etetők és itatok ellen.

Azt hinné az ember, hogy ily óvó rendszabályok alkalmazása folytán kiszorulván

az erkölcstelen szavazatgyűjtés ezen áldatlan módja úgy a vármegyékből, mind a választó kerületekből, nem tud magának alkalmas talajt találni sehol.

Hiú ábránd! Ott vannak a községi elöljáró választások, most ott készül romboló hatását érvényesíteni.

Nincsenek értesüléseink a vármegyénkben többi községekben lezajlott elöljáró választás folyamatáról, de a székhelyen szemtanúi voltunk annak s igy tapasztalatból állíthatjuk, hogy több tisztelt jelölt minden aggodalom és lelkiismeret furdalás nélkül nyúlt a kapaczitáczió ezen modern neméhez s pálinkába és borba akarta fullasz- tani a tiszta választás magasztos eszményét.

Választó közönségünk érintetlen erkölcsi állapotának fényes tanúságául szolgál, hogy ily eszközökkel az elöljárói állást elnyerni egynek sem sikerült.

Tisztelt jelölt urak, tessék figyelembe venni, hogy a bizalom elnyerésének vannak egyéb — tisztességes — módjai: a várös ügyei iránti meleg érdeklődés s üdvös tevékenység. Tessék jövőre ezeket alkalmazni, mert, a mint a megtörtént választás igazolta, a bor és pálinka, nálunk, habár meg is ivódik, de azért eredményre nem vezet.

Azt hisszük, a most adott leczke elég lesz arra, hogy ezek a szégyenletes dolgok városunkban ne ismétlődjenek ; de ha ismétlődnének, biztosak vagyunk benne, hogy leszünk elegen, kik városunk jóhirneve érdekében, megkíséreljük annak minden lehető módon — útját állni!

b.

TARCZA.

Örök tavasz.

Csak bolyongtam a nagy mindenségben Egymagámba, szótlan, betegen ,.,

Valami kimondhatatlan bánat Tépelödött árva ielkemen .

u

Ősz volt akkor; örökös, kietlen,

S tavasz után vágyott a szivem: Mikor dalol, mosolyog az élet S a kopár föld virágot terem

Kikeletért vágyott szivem, lelkem:

Virág és dal meggyógyit talán , ■.

Ez örökös őszi hervadásban,

Derűs hajnal nem hasad reám .,.

“ Akármerre vezetett a vágyom :

Bú emészté fájó lelkemet ...

Itt akartam hagyni e világot:

Hol e szív már annyit szenvedett .,,

j S ah mi történt? felvidult az élet,

Ború után mégis fény fakadt;

A lomb zöldült és a lombos ágon:

Dalra nyilt a kis madár ajak,

Virág nyilt utamon merre jártam ,.. Szivem örök tavaszára lelt;

A mióta esdeklő szavamra:

A Te édes jó szived felelt ,.,

Amióta találkoztam Véled:

Derült fel magányos életem.

S örök tavaszról zeng majd az ének Addig, amig Te lészel velem. —

Nem ismerek rá a régi tájra A köd elszáll, nyomán fény derül .«• Most tudom csak, mit érne az élet: Nélküled bolyongni — egyedül.

Ifj. MUTSCHENBACHER ÖDÖN.

Egy szép nóta.

Illatos lapocska ! ... aranyért nem adnám Nem hogy az egészet, de egy darabkáját ...

0 irta le rája piczinyke kezével

Az ő legkedvesebb, legszebbik nótáját:

»Áld meg Isten, áld meg’ a szeretőm házát.

Illatos lapocska! ... hogyha szólni tudnál ...

S hogyha megkérdezném, ugy-e megmondanád, Hogy naponta hányszor gyönyörködöm benned Hányszor dúdolgatom azt a szép kis nótát;

»Verd meg Isten, verd meg a benne lakóját.«

Korán virradatkor, hogyha felébredek,

Feledve az éjnek mindenféle álmát S hallva a sok madár vidám csicsergését,

Én is énekelek ... tovább, a bús nótát:

»Azt se mindegyiket, csak az édes anyját.«

S este, ha az álom már szemeim felett Lebegteti könnyű, nyugtot hozó szárnyát,

És: már félig alszom, akkor is magamban Dalolom a nóta legutolsó sorát:

»Mért nem adta nékem, az ő kedves lányát!«

Ifj. LÁSZLÓ LAJOS.