Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-05 / 10. szám
— Utazás egy íbisz körül. Azon a vidéken történ, ahol Somogy, Tolna és Baranya összeszö- gelik, de nem mondjuk meg, hogy hol! A kántor réczelesen egy hosszucsőrii madarat lőtt s miután nem tudta mi mifajta, megmutatta a főerdésznek, aki megmondta neki, hogy ez íbisz, nem ugyan az egyiptomiak szent madara, hanem egy rokonfaj, amely nálunk is nagy ritkán ‘megfordul. Kérte tőle a főerdész, hogy majd kitömeti, de a kántort a hiúság bántotta, elküldötte tehát a madarat a megye székvárosában levő gimnázinm természetrajzi gyűjteményének Pillés Lipót természetrajzi tanár czimére, a segédjegyző pedig, aki üres óráiban laptudósitó, referált a nagylelkű adományról a «Világ és Vidéke» czimü lapnak. A hosszucsőrü madarat vitte a posta Pillér tanár urékhoz. — A tanár ur nem volt otthon, az asszony pedig nagyon megörült a madárnak, mert télen ugyan kaptak néha-néha nyulat, de igy tavaszkor sohasem jött vad a konyhára. Mivel sem ő, sem a cseléd nem ismerték a madarat, tanácsot kértek a doktornétól, aki mindját megmondta, hogy ez szalonka! Szerették volna eltenni, mig a tanár ur hazajön, de mivel enyhe idő volt, nem merték, hanem szépen megsüttötték, nagyon Ízlett az még a gyermekeknek is. Mikor Pllés hazajött, mondták neki, hogy kaptak snepfet és megették, nehogy megbüdösöd- jék. A tanár csodálkozott egy kissé a korai és ajándékba kapott snepfen, aztán elfeledte a dolgot. A «V. és V.» legközelebbi száma (az újság minden második csütörtökön jelenik meg. Űrnapja és Áldozó csütörtök kivételével !) a' következő hirt hozta: «A hangonyi népiskola igazgató-tanára Kefekötő Endre a minap réczevadászat közben egy egyiptomi Íbiszt (Ibis redibis) lőtt, melyet kitömve a szentmátéi gimnázium természetraj/i múzeumának ajándékozott.» (A zoológiái névvel a főerdész csapta be a segédjét !) A közlemény «Ritka vadászszerencse» czimet viselt, de a kántor jobb szerette volna, ha «Nagylelkű adomány» czimen jelent volna meg s úgy, hogy az Íbiszt ő csak »ajándékozta, de nem lőtte — hanemhát úgy jelent meg! Ebből a hírből keletkezett a bonyodalom: A gimnázium kereste az íbiszt a kántoron, az beküldte a reczepiszt, A tanár reklamálta az Íbiszt a postán, az bemutatta Pillésné aláírását. Erre a tanár kereste az Íbiszt a feleségén, aki nem tudott mást bemutatui, mint a Pistika kalapján levő snepf- tollat ... A ritl^a | vadászszerencséről a pénzügyigazgató is olvasott s megnézette a nyilvántartásokat, ekkor kiderült, hogy Kefekötő urnák nincs vadászjegye ! ... S ezt nevezi a szép nyakkendőtű segédjegyző «vadászszerencsének» ! ! — Tolvajok a pusztán. Orbó pusztán múlt hó 23-an éjei tolvajok jártak, a hol Eabriczius István urndalmi ispán baromfióljából 18 Örb. tyúkot, Erdélyi József béres kamrájából pedig 8 sonkát, 7 tábla szalonnát, 3 oldalast loptak el. A kár 72 korona. A tetteseket a csendőrségnek még nem sikerült kinyomozni. — Egy teljesen uj állapotban levő biczikli (Helical 6.), mely a gyárból megrendeltetvén, még 5 perczig s-em volt használatban, vasállványnyal és teljes felszereléssel együtt olcsón eladó. A többi megtudható Lengyel Ferencznél Tolnán. TA N Ü G Y. _4. ____________________________*____ Eg yházmegyénk általános tanító egyesülete. Döbrössy Alajos egyházmegyei tanfelügyelő felhívta az egyházmegyei tanítókat és lelkészeket, hogy általános tanitó-egyesületet alakítsanak. Az eszme nagyon szép és megvalósítása hasznos, felette szükséges tanügyre és tanítókra egyaránt. Összegyűjteni egy táborba a nagyszámú tanítókat, hogy a nevelés-tanítás körül felmerülendő kérdések felett határozzon, hogy a szétágazó véleményeket s a gyakorlati oktatásba egységes eljárást öntsön. Szükségünk van ilyen — már a tagok számát tekintve is — tekintélyes egyesületre; hát még ha azt a szellemi erőt tekintjük, mely a tanitóságban meg van, közösen, vállvetve, egyöntetűen egy és ugyanazon czél felé törekedni: kételkednünk pillanatig sem lehet abbán, hogy egyházmegyénk tanügyére döntő befolyást gyakorol, hogy a tanítóság kezébe veszi azt a jogot, mely méltán illeti meg a tanügy vezérszerepét. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 10. sz. _________1903. márczius 5. A megtartott esperes kerületi gyűlések a megalakítás mellett nyilatkoztak s az alakuló gyűlésre képviselőket küldöttek ki. Egyúttal kimondották határozatban azt is, hogy minden tanítóra kötelező lesz a tagság. Nagyon helyesen van. A vélemény megoszlott azonban arra vonatkozólag, hogy a lelkészek, mint hitoktatók és igazgatók kötelességből tagjai, vagy pedig a belépés tetszésüktől függ? Ezt a kérdést tisztáznunk kell mig idő van rá, mielőtt az egyesület megalakult volna. Hát ez kérem vita tárgya tulajdonképpen nem is lehetne. Római katholikus iskolákban a tanítás szoros kapcsolatban van a lelkészekkel. Ők hitoktatók s egyszersmind igazgatók, tehát szinten tanítók. Már pedig nagy fonákság volna, ha valami kötelező mindenkire s az igazgatóra nem s a hitoktatást valaki kivonni szeretné a népnevelés fogalmából. A józan gondolkozás ellene mond. Lelkészek és tanítók között nem választófalakat kell építeni, hanem le kell rombo'ni a meglevőket is. Lelkészek kivételesen eddig is részt vettek a tanítók gyűlésein, hanem szüséges, hogy ezután részt vegyenek úgy, mint akár a tanítók, mert ezen egyesület kebelében kell összpontosulni minden — a népoktatásra vonatkozó elsőrendű kérdésnek, ezen a gyűléseken kell azon határozatokat, rendeleteket hozni, melyet eddig a tanfelügyelőség tanácsára megyés püspökünk kibocsájtott. A tanítóság véleményét, akaratát itt tudjuk meg s az eddig dívott czentrális rendszer deczentrizálva leend s ez a leghelyesebb, mert minden ügyben legjobb intézkedést csak az alkothat, ki avval egy életen át foglalkozik, annak él, nemcsak elméletben, hanem a harcz szintén szerezi tapasztalatait. Itt pedig szüksége van a tanügynek a lelkészekre is. Néhány szavam van még a kerületek által kiküldött képviseltetésről. Vájjon azokat az eszméket teszik-e magukéivá, melyet küldőiknek nagyobb része vall ? Erre ők maguk sem felelhetnek, mert még nem ismervén a tervezetet, az egyesülés czéljainak egyes pontjait s igy a kerület véleményt nem is mondhatott, s igy nem tudhatja a kiküldött, hogy milyen iránybán foglaljon állást. Igaz, hogy megbíznak benne, mert különben nem választják meg. Hanem annak egészen más nézete lehet egyes dolgokról, mint a küldőknek s igy husz-harmincz tag akarata nem érvényesül. Véleményem az, hogy az alapszabály tervezetét előbb kellett volna kibo- csájtani, mint képviselőket választani, vagy pedig mielőtt tanácskozásra mennének a központba, újból összejöjjenek az esperes-kerületi tanítók. Az alapszabályok megalkotásánál szavazattal csak a képviselők bírnak, de azért meghívnak minden tanítót, Ha nem érvényesülhet, akkor miért menjen -oda? Azért vonatkoztattam csalt az alapszabályokra, mert abszurdumnak tartom, hogy az évi rendes gyűléseken is igy lenne, mint többen hangsulyoztatják a tanítók közül, mert kötelességet róni valakire akkor lehet, ha jogot is adnak hozzá. Ha általános egyesület lesz, akkor módot kell nyuj'ani arra, hogy minden tanitó megjelenhessen a gyűléseken a luvar és napidijak ügyét előzetesen egyházmegyei rendelettel kell megoldani. Még igy is kíván a tanítótól anyagi áldozatot. És ezt meghozza a tanitó, ha eredményét látja. A mily örömmel üdvözlöm az alakítandó egyesület eszméjét, úgy nem habozom kimondani, hogy ha olyan hatáskörrel, olyan alapra lesz fektetve, hasonló szervezettel, mint eddig is fennálló egyesületeink legtöbbje, akkor fölöslegesnek tartom s az alakitás ellen kell nyilatkoznom. Nem lehet czélja egy ilyen hatalmas egyesületnek csupán az, hogy a fehér asztalnál találkozzunk s ott panaszkodjunk egymásnak, hanem a programmban benne kell lennie anyagi bajaink orvoslására való törekvésünknek. A. programm első poniját kell képeznie a tanítók anyagi helyzetén való javításnak. Ha mi nem foglalkozunk vele, kiket első sorban érdekel, akkor kitől várjuk? A tanítókhoz intézett buzdításokban oly szépen emlékeznek meg a nemes hivatásról, hogy önkénytelen jön a kérdés : ha mindenki olyan szépnek, fontosnak tartja a tanitói hivatást, akkor miért törődnek oly keveset a tanítókkal? Feleletet provokálni ezen egyesületnek lesz kötelessége. A tanítóság sokat dolgozik és még többet vár a haza, az egyház. Mindent megteszünk, amit erőnk enged, de a nemzetnek is meg kell tennie, hogy bennünket támogasson, hogy még többet tehessünk. Nemcsak tanítók lehetnének tagjai az egyesületnek. A mi működésünk mélyen szánt a nemzet, a család testében. A szülőkre nézve nem lehet közömbös, hogy fia, leánya milyen képezést nyer az iskolában, mert annak jövőjétől függ az ő boldogsága, vagy boldogtalansága. Anyagi . ügyeinknek rendezése nem tőlünk, hanem attól a társadalomtól függ, melyben élünk. S hogy minden erőnket hivatásunknak szentelhessük, hogy erre a módot, az eszközöket megkapjuk, nemcsak a mi, hanem olyan mértékben az apa érdeke is. Igen is be kell vonnunk őket egyesületünkbe. Jól tudom én azt, hogy száraz fejegeté- seinket még szakemberek sem igen örömest hallgatják végig. Hanem gyűlésünkre eljön kivülünk más is, ha a mindennapiság légköréből kiemelkedünk s egy igazán élvezetes estét nyújtunk. Gyűlésünkre megjelennek; ha tudják, hegy szórakozást is találhatnak. És 400—500 tanitó vájjon nem érez magában annyi képességet, hogy zene, szavalás és felolvasással felejthetetlen órákat nyuftson egy művelt közönségnek? Ezt bevallani annyi volna, mint magunkról a szegénységi, szellemi szegénység bizonyítványát kiállítani. Meggyőződne a társadalom arról, hogy mennyire haladott a tanítók műveltsége s megbecsülné. A tanitói tekintély emelődnék s ennek utján kivivnók a nagyobb javadalmazást. Hasztalan vitatjuk ezeket szaklapokban, mert azt csak mi olvassuk. A társadalmat közönyösségéből felébreszteni csak az a lap tudja, melyet: mindenki olvas. Nem egy testület, hanem a nemzet érdekeiről szólottám, azért bátorkodtam e b„ lapban czikkeimnek helyet kérni. Alakítandó egyesületünktől ezen a téren sor kát követelünk, azért nem fölösleges mindenről, legyen bármi csekély is, gondolkozni. Kántortanitók részéről panaszt panasz követ a természetben való javadalmazás miatt. A nem állami tanitók kedvezményes vasúti jegye, amely Horánszky halálával mély álomba merült. A nyug- dijrendezés, mely elé bizonyos okokból a tanítóság nagy része nem néz bizalommal. Ezek után következnek a többi ideális dolgok, melyekkel nem szándékom foglalkozni, mivel más lapok csakis ezzel foglalkoznak. Lesz tehát programmja az egyesületnek s a- tagok kitartó, lankadatlan munkások lesznek, csak harezba kell vinni őket. Mutassa fel az első eredményt, mely ezen a téren haladást jelent, egyházmegyénknek nincs olyan távoli községe, honnan ne sietne a tanitógyülésre. De mig a régi nypmon haladunk, működé- sünn körét nem tágítjuk, addig ne várjon lelkesedést senki ezen egyesület iránt, Alapszabály tervezetet kérünk s azt közzétenni valamely lapban, legyen idő megvitatni mindent, ne az utolsó pillanatban üssük össze úgy, a hogy, vagy pedig már készet kapjunk, melynek esetleges hibáin javítani ne lehessen. Nincs oly tökéletes valami, minél jobbat, czélszerübbet készíteni lehetetlen. A nyilvános bírálat rostáján kell átereszteni, hadd hulljon ki, ami nem oda való s jobbal pótoljuk. Sokat várunk ezen egyesüR tehát szervezni, hogy várak-'- ' Szilárd alapokra fektessük, m s egy reményünkkel többet lás. lárd kövekből rakjuk az alapot, . hassa ki a megrázkódtatást, mely i cselekvés terére lép. Erősen bizom, hogy nem riad vissza t. tói, melyet meg kell vívnia; rendithetlen a h. hogy győztesen kerül ki a harczból s hálával en lékszünk azokra, kik megalakították. Rajta kedves kartársak! mielőtt felépülne, vizsgáljunk meg az anyagból minden parányi, hogy a nem oda valót elvessük s a szükságessel pótoljuk. Szükséges ezen egyesület, erről meg vagyunk győződve, de létjogosultsága csakis akkor lehet, fia az általam felhozott, de minden tanitó lelkében élő eszméket magáévá teszi. Bizom benne, üdvözlöm az eszmét. Adja Isten, a következmények czá- foljanak meg, hogy hozzászólásom fölösleges volt. Franczia János. úgy kell öleljen. ' Mjön
