Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-26 / 9. szám
XXXI. évfolyam. 9. szám. Szegzárd, 1903. február ^ KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...............................12 kor. — fill. Fé lévre ..................................6 „ — „ Negy ed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjeleli: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100— 200 ...... 5 „ 74 „ 200—300 .................... 7 „ 74 „ mi nden további 100 szó 2 koronával több. Iparpártoló egyesületek. A szegzárdi általános ipartestület kezdeményezése folytán még a múlt év őszén tartatott meg a polgári olvasókör helyiségeiben a népes értekezlet, mely kimondotta, hogy egész Tolnavármegyére kiterjedőleg, Szegzárd székhelylyel, iparpártoló egyesületet alakit. A lelkesedés és rokonszenv, mely székvárosunk egész közönségét az eszme meg- penditésekor áthatotta, azon jogos reményt kelthette bennünk, hogy a magyar ipar fellendítését czélzó mozgalmunk, nem sok idő múlva, tényleges eredményeket lesz képes felmutatni. Sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy az eszme halva született s a nagy lelkesedés csakhamar lelohadt. Még annyira sem tudtuk vinni, hogy az általunk készített és már ki is nyomtatott felhívás s tagságra jelentkező aláírási iv szétküldetett volna. Annál nagyobb örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy a szomszédos Bácskában egy állami tanitónőképző lelkes igazgatója: Balajthy Ilona úrnő, hasonló czélból, a tanítványai szivét iparkodik megnyerni, hogy azok a jó ügynek valódi apostolaivá fejlődjenek. Hogy az elhintett mag reményteljes fejlődésnek indult, mutatja a gyengéd növen- déki kéztől eredő s hozzánk intézett következő levél, melyet egész terjedelmében itt közlünk: »Mélyen tisztelt Uram 1 Nagyságos képviselő Úr! Bocsásson meg, hogy ismeretlenül felkeresem. Egy országos érdekben keresem Önt fel — én leendő tanítónő. Ugyanis mi, a szabadkai áll. tanitónőképző intézet növendékei igazgatónőnk buzdítására kimondottuk, hogy czélunk lesz terjeszteni, pártolni a magyar ipart. Minden van a mi szép hazánkban, csak az ipara, az még nem jutott önnállóságra. Mellékelve itt küldök két lapot. Ön megtalálja bennük az idevonatkozó czikket. Ott mindez a mit eddig is leírtam, szebben-jobban van kifejezve. Kérésem tehát abból áll, hogy tegyen meg Ön, ki annyit tehet,' lapja hasábjain ez ügyben mindent. Közöljön e. czikkekből a mennyit jónak iát. — Egy nagy hazafias mozgalomnak legyen Ön is harczosává. — Mi kicsinyek, 'félig iskolába járók, mind a 200 harczo- saivá szegődtünk azon eszmének, melynek zászlajára van irva: »Pártoljuk a hazai ipart!« Ha Ön szives lesz lapjában közölni valamit e czikkből, küldjön czimemre belőle nehányat tovább terjesztés végett, Szives fáradtságáért áldja meg az Isten! Maradok Szabadkán, 1903 február 15-én. hazafias üdvözlettel ; HOFFMANN ETELKA, IV. év. tan. jel. S most álljon itt a czikkely, melyet az igazgatónő a lapokban á czél érdekében irt és közzétett: Magyar kéz mtmkája. Nemzetek nagyságának hőmérője büszkeségünk. Nem az teszi* nágyságukat, ami értékes bennük, hanem az érték öntudata. Még ha büszkeségünk tárgya hamis érték is, a büszkeség érzése nemzeti erő, amit nagygyá kell nevelni. »Mert habár hamis értékek' nem csilloghatnak sokáig a büszkeség fényében. a,z üresTmszkeség csakhamar értékes tárgyat ^eres* ^ követel magának. Ezért kell nevelni a büszkeséget, mert ha knzdetben hiú is, később megérdemeltté válik. Sokáig csak arra voltunk büszkék, a mit az Isten adott: földünk és bérczeink gazdagságára, dús termésére. Megértettük az idők szavát: nemzetek nagysága nem lehet többé egyedül Istennek ajándéka, hanem első sorban saját fiai szelleme és munkás kezei alkotásainak eredménye. Szellemi alkotások terén eddig is sokkal dicsekedhetünk és hála közoktatás- ügyünk felvirágzásának, oly vetésre tekint- he:ünk, mely a jövőben az eddigieknél is gazdagabb szellemi termést igér. Kezeink alkotásai, iparunk a többi nemzeteké megett van ugyan, de ezen a téren is tettünk már egy nagy lépést: a mink van, azt ápoljuk és büszkék vagyunk arra. A nagy nemzetek között ipari büszkeségünk még csak hamis csillogás, de ezt a büszkeséget növelnünk kell, mert az öntudat ereje lappang benne, azé az öntudaté, hogy ily fejlett iparra van szükségünk, melyre méltán lehessünk büszkék. Szűk hatáskörömben tettem én egy kísérletet, egy kezdő lépést, melyet lehet, hogy elfogult vagyok, amikor hiszem és alkalmasnak tartom arra, hogy iparunk felvirágoztatására némi gazdasági lendületet teremtsen, de ezt a lépésemet arra nézve már valóban jónak, fontosnak tudom, hogy hazai iparunk pártoló szeretetét a serdülő ifjúság leikébe oltsa. Növendékeimet magam köré gyűjtöttem s felszólítottam őket — -azon óhajomnak adtam kifejezést — hogy "ruházati és egyéb ipari szükségleteiket egyedül magyar ipari termékekből fedeznék. Ezt a kérésemet ők egy szivvel-lélekkél, mondhatom nagy lelkesedéssel magukévá tették. Hogy ez könnyen és sikerrel legyen keresztülvihető, hogy a kívánt szükségletek előállittassanak és megszerezhetők legyenek,. ipartelepekkel és kereskedőkkel lépek összeköttetésbe és hiszem, hogy vászon, ruhaszövet, harisnya, czipő, keztyü, kalap stb. mind hazai és hozzá még jó minőségben lesznek beszerezhetők. Gondom lesz arra, hogy kezdettől az intézet növendékei a legközelebbi tavaszi ruházkodásnál már mind magyar iparos kezek munkáját szerezhessék be. A hazai iparpártolás hasonló módjára szándékozom a többi tanító és tanítónő* j képzők s az összes népoktatási intézetek vezetőit megnyerni. Amit egy el nem érhet, elérheti ezer és ezer, ha karöltve dolgozik. Tömörüljünk! Ne csak akkor, amidőn a saját egyéni érdekeink azt megkívánják, de vállvetve sorakozzunk most, a mikor a szomszédos népek ipari munkássága kiaknáz bennünket, elszegényedéssel, gazdaságilag elnyomással fenyegeti az országot. Sorakozzunk és a mint azt egyesek hiszik, hozzunk áldozatot, pedig nem áldozat az, csak kötelességet teljesítünk saját véreink, a hozzánk tartozók és önmagunk iránt. A hol pedig^Sak kötelességet teljesít .valaki^ ott áldozatról nem lehet szó. Hiszen csak rövid ideig kell majd beszerzéseinknél jelenlegi, szegényes iparunkhoz alkalmazkodni, nemsokára ha belátják, hogy tőkéjük, munkájuk biztosítva van, iparosaink és gyárosaink alkalmazkodni fognak szükségleteinkhez. Alig tettem a kezdő lépést, az első felhívást, elértein azt, hogy az egyes gyárosok, a kiket minta és árjegyzék küldésére szólítottam fel, már is ajánlkoztak figyelembe venni gyártmányaiknál mindazt, a mire beszerzéseinknél szükség lesz. Most, természetesen agitáczió szükséges ehhez és ha igen tisztelt szerkesztő Úr e czikkemet b. lapjában pártfogásába veszi, az agitatió sikeréhez nagyban hozzájárul. Kívánságára esetleg rendelkezésére bocsáthatóm az eddig megszerzett pár adatot, hogy hol és mi rendelhető meg. A tanügyi sajtó nyilvánossága úgy az ipari termelésnek, mint a gazdaságos és czélszerü megrendeléseknek csak javára szolgálhat. Kellően lelkes agitatió, állandó propaganda mellett az ifjú nemzedéknek hazai iparpártolása, mint a futó tűz terjedhet szét egész hazánkban, a szülők is beállanak gyermekeik tanítványainak és az ily módon elérhető tömegesebb fogyasztás képessé teszi iparunkat a megizmosodásra, úgy a termelt czikkek mennyiségére, mint minőségére és olcsóságára nézve. Ne panaszkodjunk örökké szegénységünk miatt; de segítsünk önmagunkon: tanítsuk munkára a népet és adjunk nekik munkát. így válhatik az istenadta Eldorádóból, a magyar szellem és kéz alkotásai által, igazán erős és nagy nemzet! BALAJTHY ILONA. — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
