Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-12 / 7. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7. sz. kony hatását hangoztatják s szinte nem egészen alap nélkül. Azért leghelyesebben cselekszünk, ha a műkedvelői szereplés nagy elterjedésével szemben a várakozás álláspontjára helyezkedünk. Ha annak fentebb hangoztatott káros következményei előállnak, mindég módunkban lesz az új irányzatra zsongitólag hatni; ha pedig azok ijesztő mérvben be nem következnek, csak örömmel szemlélhetjük mindenek fölé helyezett, édes anyanyelvűnk terjedésének ez újabb tényezőjét, Csak azután ne legyen ez ismét az, mivel nemzetünket oly gyakran és tán nem is alaptalanul vádolják : a hires szalmaláng! H). Tolnavármegye közigazgatási ülése. Folyó hó 6 án tartotta meg Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Döry Pál alispán jelentette, hogy a vármegyei pénztáraknak állami kezelésbe történt átadásánál elismerésre méltó rend találtatott. Átadatott a házi pénztár is az abban kezelt összes alapok, illetőleg pénz- és pénzértékekben 1,994.420 K. 81 fillér, a gyámpénztári tartalékalap,, illetőleg 4,452.485 K. 81 f. Állami kezelésbe átadott tehát a vármegye mindössze 6,446.905 korona 66 fillért. A közbiztonság á lapota a csendőrkerületi parancsnokság által közölt esemény jelentés adatai szerint a múlt hó folyamán kielégítő volt. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán egy esetben sem rendeltetett el, rendbirságolás kizárólag községi közegek ellen 8 esetben alkalmaztatott. Fmk Kálmán pénzügyigazgató jelentése szerint az elmúlt január hóban egyenes adókban 112.680 K. 89 f, hadmentességi dijakban pedig 1.874 K. folyt be, összesen 114.554 K. 89 fillér. Jelentette továbbá, hogy Esze Tamás szeg- zárdi kataszteri irattárt kezelő irodatiszt hason minőségben fegyelmi utón Balassa-Gyarmatra, Schultz Béla kataszteri irodatiszt pedig az egri pénzügy-; igazgatósághoz helyeztetett át. Keszthelyi Károly budapesti kataszteri dijnok pedig Szegzárdra irattárt kezelő irodatisztnek rendeltetett ki, a másik irodatiszti állás pedig beszün- tettetett. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentette, hogy január hó folyama alatt 10 iskolát látogatott meg. Nevezetesen meglátogatta a tolnai állami elemi és gazdasági ismétlő, a bátaszéki belvárosi, a tolnai építő és iparosianonc községi, a tolnai fiu- és leány, és a mözsi r. k., továbbá a tolnai izr. és végre a Sárközi-féle báttaszéki magán leányiskolákat 32 tanteremben. Továbbá jelentette, hogy az Ozsák pusztai r. k. iskolával kapcsolatban alakult ifjúsági egyesület alapszabályait a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter jóváhagyta. Daxner Ferencz 200 K. nyudijpótló és özv. Zsilli Dániel- nének évi 676 K. segélyt engedélyezett,- végre hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter Gyula- jovánczán egy állami óvodának szervezését kilátásba helyezte. Krecsmank Pál kir. ügyész jelentése szerint I a szegzárdi kir. törvényszék fogházban az elmúlt hó alatt le volt tartóztatva 91 egyép, a kik közül ! fogházra volt ítélve 1, börtönre 54, fogházra 28, elzárásra 1, vizsgálati fogságban volt 5. felebbezés alatt állott 2 egyén A fogházi kórházban kezeltetett összesen 23 egyén, ezek közül felgyógyult 12, meghalt 1, további gyógykezelés alatt maradt 11 egyén. Sass László közgazdasági előadó jelentette, hogy Tolnavármegyében a közgazdasági állapotok kielégítők, daczára a korán beállott télnek, mely az őszi munkák elvégzését akadályozta meg. Oly váratlanul jött a tél, hogy a dombóvári és tamási, járásban kisebb nagyobb területeken bent maradt a földben a czukorrépa. A szőlőkben a munkaiatokat is megakasztotta ezen váratlan időjárás, egy részük bekapálatlan maradt, a homoki szőlőkben pedig az őszi döntés maradt el teljesen. Takarmány hiány az idén nincs. Felhívta azután a közigazgatási bizottság figyelmét azon sajnos körülményre, hogy a múlt évi nedves időjárás folytán a tökéletesen meg nem érett tengerit nedvesen kellett behordani, a hirtelen beállott fagy következtében fokozatosan nem száradhatott, hanem a csutában levő nedvesség megfagyott s január elején beállott gyenge idő következtében egyszerre kiengedett s romlásnak indult úgy annyira, hogy a tengeri termésünk 20—25 százaléka tőnkre ment, ezen csapás jobbára a nagyobb gazdákat érte. Jelentette még, hogy a dohánybeváltás folyó hó 8-án kezdődött meg a faddi m. kir. dohánybeváltó hivatalnál. Perszina Alfréd kir. főmérnök a többek között jelentette, hogy a Szegzárdon keresztül húzódó állami uj műutat, mely kiskő burkolattal készült, Haritg Sándor miniszteri osztálytanácsos vezetése mellett az összes közúti felügyelők s minisztériumból mérnökök megtekintették és annak különös olcsóság melletti jóságát kiemelték és a látottak felett megelégedésüknek ad ak kifejezést s annak jövőben való terjesztését indokoltnak találták. Dr. Hangéi Ignácz vármegyei főorvos jelentette, hogy a közegészségi állapot a lefolyt janu ír hóban nem volt kedvező, sem a. hevenyfertr betegségek, sem az influenza által hozott légzőszervi bajok nem kevesbedtek, 1 lyosabb volt, különösen a kanyaró járványként uralkodott a dunaföldvári j. Kömlőd és Gerjen községeiben, gyakran tüdőlobbal, vagy hárty..s torokgyíkkal complik. Ezen nagyobb számú megberegedések s suly^ sabb Ír folyás következtében ahdalozas is nagyabb volt. Számszerint észlelteiéit dilteriiisz 18, vörhe y 56, kanyaró 217, szamárhurut 17, gyermekágyi láz 1, hagymáz 2. Tői vényszéki bonczo'ás 3, rendőri hullavizsgálat 8 te jesittetett és pedig 4 öngyilkosság, 3 véletlen halá eset s 1 hin elen gyanús elhalálozás folyt m. Védhimlőoltás szünetel, az előkészültek az 1903. évi oltásra megtétettek, a varmegye községei harmincz oltókörre osztattak. Megvizsgálva lett a lefolyt hóban 63 közhelyiség, 13 iskola, 6 ovoda, ragályos betegség leíulyása után 21 lakás let fertőtlenítve, végre élelmi és élvezeti szerek, italok, szódagyárak 47 esetben képezték közegészségi vizsgálat tárgyát. A szegzárdi Ferencz-közkórházban múlt évről, ápolás alatt maradt 449, januárban felvétetett 251,. ápoltatott összessn 691, ebből elbocsájtatott gyógyultan 214, javultan 75, gyógyulatlan 9, meghalt !5 egyén. KÜLÖNFÉLÉK. 1903. február 12., — Üdvözlő felirat a miniszterekhez. A »Tolnamegyei Gazdasági Egyesülete múlt. csütörtökön Szegzárdo ben Bartal Béla cs. ét ványára elhatározta, h intéz Széli Kálmán m László pénzügyminisztt _ _uajos Kere skedelemügyi miniszterhez, a miért határozottan kijelentették, hogy a beruházási törvény keretébe a baja-bátaszéki dunai hid megépítését is felvették. Épp Juliuskáék háza előtt ment el, mikor egy gyönyörű szép, kis fiúcskát látott a falhoz dőlve szomorkodni. A gyermeknek olyan kék szeme volt, mint a derűs ég azúrjának és szőke haja dúsan omlott alá vállára I Csontos István valami különöset érzett a szive tájékán és a gyermek felé indult. Megczirogatta Laczikát és jóságosán megkérdezte : — Hogy hívnak, fiacskám ? A fiúcska fölvetette szemét és bátran válaszolt: — Laczikának ! — Aztán miért sírsz ? —. Beteg az éd’s anyám s nem akarja meg- gyógyitani a jó Istenke. — Hát hol van az édes anyád ? — Erre ni! s behúzta magával Csontos Istvánt. Erre ni 1 segéljen rajta bácsikám, segéljen rajta, az Isten is meg fogja érte áldani! Csontos István belépett a szobába és összeszorult szívvel állott meg Juliska leánya betegánya előtt. Laczika pedig hangosan kiáltotta: — Ed’s anyám, behoztam ezt a bácsit, segíteni fog rajtad! Juliska fölvetette nehéz szempilláit, aztán ijedten meredt Csontos Istvánra. — Rossz helyre jött, apám! — Dehogy, az Isten vezérelt ide. Laczika meg megfogta Csontos uram kezét. — Maga az a nagyapa? Hát mért nem jött előbb ? . Csontos István pedig fölemelte a kis fiút és megszégyenülve, könyezve ölelte szivéhez szépséges, kékszemü unokáját. A rettenetes Juon. Egy esztendő telt már el azóta, hogy Juon, a kit szerte a rettenetesnek neveztek, oltár elé vezette a szép Milenát. A mi Juonunk széles, hatalmas ember volt, kiben a vasgyuró Goliáthot látom megtestesülve, ha olykor visszagondolok reá. Egész legényéletében I csak egyszer akadt veszekedése, amikor a duhaj . Dimitrovicsot, ki megbántotta Milenát, amúgy istenigazában elagyabugyálta. Azontúl oszt’ csendesen éldegélt, mint az oroszlán a ketreezében; óriás termetét megcsodálták s erejét rettegte az egész falu apraja-nagyja. Milena apátlan-anyátlan árva volt, akivel szerettek a falu legényei incselkedni; de mellette bizony senkise gondolt komolyan arra, hogy elvegye. Pedig szép volt Milena, mint a tavasz virágfakadása, rózsás ajkai úgy mosolyogtak, mint a hajnalpirka- dás, mikor aranybibor sugarai keresztültörik a szü r- kület ritkás fátyolát. Egyedül nőtt fel, mint a vadon virága, melyet az Úristen táplál az ég harmat- könyeivel s azé lesz, ki először tűzi keblére. S Juon volt a legelső, neki megtetszett a lány s Milena nem is ellenkezett. Tetszett neki, hogy a faluban mindenki rettegi az ő Juonját. Talán ez a büszkeség érlelte meg benne azt a szilárd elhatározást, hogy örökre adja kezét — a rettenetes Juonnak. Aztán megtörtént az esketés. Juon a lakzi után szorgalmasan tovább dolgozott a sóbányákban; de arczárói lecsillogott a megelégedés sugárzó fénye, amely részére bearanyozta a bányamunkák egyhangúságát. Történt pedig, hogy egy szép napon a hetyke Dimitrovics visszatért a katonasorból. Eleinte újra folytak a dáridók, de később a legény nagy érdeklődést tanúsított a szép Milena iránt; hiába figyelmeztették pajtásai, hogy vigyázzon, mert Milenát a rettenetes Juon őrzi, aki öklével elsöpri a föld színéről. Dimitrovics csak nevetett ezen; aztán meg — borittas fővel — fogadott, hogy egy kerek héten belül övé lesz Milena és itt hagyja véle — a rettenetes Juont. A fogadás állt. Dimitrovics pedig úgy szálltakerülte körül Milenát, mint a tarka pille a himporos virágot. Szépen csengő szavakkal ámította s lágy dallal elringatta lelkiismeretét bűbájos szerelmi álomba. Nem csuda, hogy Milena viszonozta a legény szerelmét. Uj volt neki az a gyöngédség, amelylyel Dimitrovics elhalmozta. Juontól nem szokhatott ehhez, mert benne megvolt az a testi nyerseség, amit nem tudott kellően elpalástolni sohasem . . . A gaz Draku, aki régi ellensége volt Dimitro- vicsnak, mert az mindig csúffá tette a leánysereg előtt s besúgta Juonnak a fogadást. Igaz, hogy remegve, félve tette, mert attól tartott, hogy dühöngése őmagát fogja először érni. De csalódott. A rettenetes Juon nem tört ki, csak a szeme szórta a haragos pillantásokat, mint az ég a villámait. Milena pedig elidegenedett egészen Juontól. (Vége következik.)
