Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-31 / 53. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 53. sz.

3.

1903. deczember 31.

— Eljegyzések. Jobaházy Döry József, cs. és kir. huszarhadnagy, eljegyezte özv. A r d e c k hercegné szül. Prince Annát. Mayerweck Károly közös hadseregbeli főhadnagy ejegyezte Opris Péter pécsi posta- és távirdaigazgató leányát, Angela kisasszonyt. — Gáspár Endre okleveles czikói segédjegyző karácsony másnapján eljegyezte Baranyaófaluból Dosnyák Gizella kisasszonyt.

— Weinberger Ede hódm.vásárhelyi épület fakereskedő eljegyezte Szekszárdon Fleischer Ödön épületfakereskedő leányát, Irén kisasszonyt. — Dr.

A r á n yi Zsigmond hérkulesfürdői orvos és az Ujság- iró Egyesület orvosa eljegyezte K o h n Janka kisasszonyt, Kohn Gábor tolnamegyei tb. főorvos leányát.

— Jegyzőválasztások. A Laki Gusztáv elhalálozásával megüresedett kölesdi jegyzői állásra a képviselő-testület a pályázók közül Hesz Lajos gyönki aljegyzőt választotta meg.

— A dunaföldvári képviselő-testület az ott megüresedett III. jegyzői állást Huber Ferencz dunaföldvári községi Írnokkal töl- í tötte be.

— Egy érdemes tanitó megtiszteltetése. | Azon alkalomból, hogy Bitter Péter apari tanító j 40 évi munka után nyugalomba vonul és igy a j boriyhádvidéki tanítói kartól és egyúttal körünkből j is eltávozik, nagyszámú tisztelői és barátai elhatározták, hogy ezen érdemekben gazdag férfiú tisz- i telttére bucsu-közebédet rendeznek 1904. január hó 2-án déli 1 órakor a bonyhádi r. k. olvasókörben.

A közebéden való megjelenésre e lap utján fel- j szólítja és felkéri a helybeli és környékbeli ismerősöket a rendező bizottság nevében: Weisz János, Osztrich M'hály, dr. Schweiz Antal, dr. Jozgits | János, Müller József, Mártin György, Klein József, Schmau Jáncs. Rei.tberger István, Marton Sándor.

A jelentkezéseket dr Jozgits János bonyhádi plébánoshoz kérjük.

— Áthelyezett segédlelkészek. A pécsi püspöki helynök Kiss Lajos kurdi segédlelkészt Pécsre karkáplánná nevezte ki. Horváth Dénes Ráczpetréről Mágocsra, Horacsek Endre Kővágószöllősról Egetághra. és. F r i d r i k Géza Szabolcsról Kurdra helyeztettek,, át segédlelkészi minőségben.

— Tanitónöválasztás. A Báta községhez tartozó F u r k ó pusztára az iskolaszék özvegy Pekárné Rimler Erzsébet tanítónőt választotta meg.

— Szocziálisták Bátaszáken Sok hive van a szocziális eszméknek a bátaszéki kőmivesek és ácsok között, akik most azon törekesznek, hogy egyesületet alakíthassanak, mely czélból a központból egy szocziális vezér leküldését kérték.

— Uj egyesület. Ócsényben »Ifjúsági köz- művelődési egyesület* czimen egyesület alakult, mely elnökévé B o d a Vilmos országgyűlési képviselőt választotta s azt vele a következő levéllel tudatták:

Nagyságos Képviselő Ur!

Az »őcsényi Ifjúsági Közművelődési Egylet* tegnap délután tartott közgyűlésén egyhangúlag és lelkesedéssel elnökké választotta s a midőn ezt ez utón tudomására hozzuk, kérjük tisztelettel, ne vesse meg kérelmünket, fogadja ezt el, irányítson bennünket magas szellemével, pártfogásával, melyben annyira bízunk és hiszünk.

Ezzel maradunk mindenkor és mindenben kész hivei

ócsényben, 1903. évi deczember hó 12 én. Pap István, Nyéki József,

alelnök.

Bogár János, Bódai József,

jegyző. ' pénztáros.

Bogár János,

könyvtáros.

Ugyancsak ezen ügyre vonatkozólag Pap István, az egylet tevékeny tagja, felkért bennünket a következő nyilatkozat közzétételére :

A magam személyére vonatkozólag is kényszerülve érzem magam Nagyságos uramnál egy- pár sorommal alkalmatlankodni.

Amidőn ez az egylet megalakult, a tagok bizalma engem tett ennek vezetőjévé, ámbár én csak a tagok egyhangú kívánaténak engedve, fogadtam azt el, mert féltem, hogy a rajtam közelmúltban átviharzptt esemény az egylet ügyeire árnyékot fog vetni.

Nagyságos uram talán emlékezni fog rá, hogy Budapesten a múlt tavaszon, a közúti vaspályatársaság közel kétezer alkalmazottja, sanyarú helyzete javításáért, egy »memorandumot* terjesztett az Igazgatóság elé, a bent foglaltakért esedezve, a midőn az Igazgatóság ezt megtagadta, kitört a bérharcz, engem, aki akkor még a társaság alkalmazottja voltam, ezen bérharcz vezetőjévé, illetve Elnökévé választott kartársaim bizalma. Én, a ki ismerve a nálamnál alacsonyabb • rangban lévő fiatalabb személyzet sanyarú helyzetét, elfogadtam azt, de csak elveim fentartása mellett, tehát én a szocziálistákkal semmiféle összeköttetésben nem voltam.

Hogy azon sok támadásnak, a melynek ez idő szerint kitéve vagyok, semmi alapja nincs, mert itt, Nagyságos uram előtt ezennel becsület szavamra kijelentem, hogy én szoczialista sem a múltban nem voltam, sem a jövőben lenni sohasem fogok, mert éh szenvedélyes és rajongó Kossuthista vagyok, azt pedig Nagyságos uram legjobban tudja, hogy a függetlenségi eszmék a szoczialista elvvel mennyire össze nem egyeztethetők.

Ha jelen levelem értelmét valahogyan Nagyságos uram nagyrabecsült lapjában közzé lehetne tenni, igen megörvendeztetne, mert igen sok igazságtalan támadásnak vagyok kitéve.

— Esküvő. Kann Zsigmond, a Kann Li- pót és fia czég budapesti főnöke, deczember hó

24-én esködött Budapesten örök hűséget özvegy S t r a u s z Salamonné leányának, Irén kisasz- szonynak.

— Jóváhagyott alapszabályok. A «Dombóvári

m. á. v. altisztek otthonának* alapszabályait a belügyminiszter a jóváhagyási záradékkal ellátta.

— Pályázat a felsönyékl plébániára. Libelt Ferencznek ráczpetrei plébánossá történt kinevezése folytán megüresedett s Montenuovo Alfréd herczeg patronátusa alá tartozó felsőnyéki plébánia, javadalmára most február hó 15-iki terminussal pályázat van kiírva.

— Hogy kell a szocziálizmust megszüntetni. Minden gazda adjon az aratójának egy hold-, de ha jól megbirja művelni a földet, két hold tengeri földet is a feléből, egy hold burgonyaföldet vagy fél holdat, 2—300 Q-öl répaföldet, egy véka alá való kenderföldet. így a szegény embernek, ha az aratás rosszul üt is ki, megvan a kenyere. A gazda sem károsodik, mert a munkás ember is azon van, hogy minél több jusson neki feliből. A gazdák megszántják, haza hordják és ezért — alku szerint amazok — bizonyos napokat szolgálnak. A gazda saját udvarába hordalja a tengerit, ott megfosztják és azután megfelezik. A szárat levágás, összerakás után szintén megfelezik. Mikor én gazdálkodtam, — irja egy munkatársunk — miuden tengeri,. burgonya, kenderföld feles volt, a mi vidékünkön, Dunaszentgyörgyön ez volt a szokás mindig és nem vallotta kárát a gazda, és a szegény embernek is meg volt a kenyere/ hizlalhatott disznót. — így kell a szocziálizmust megszüntetni. A humanizmus is ezt parancsolja. Egész télen kendert fonynak a nők és ebből igen jó fehérneműjük van mind a férfiaknak, mind a nőknek, a kóczból meg zsák és ponyva lesz, a szöszből konyharuha, asztalkendő, abrosz.

— Felruházott szegény gyermekek. A szekszárdi I-ső magyar asztaltársaság karácsony este tartotta meg a »Magyar király «-hoz czimzett vendéglőben a szegény iskolás gyermekek felruházásán Az egyesületnek elnöke Wilhelm Ede szép beszédet intézett a felruházott gyermekekhez, kiknek örömtől repesett a szivök, hogy részesülhettek a humánus egyesület jótéteményeiben. A lélekemelő szép ünnepély után a szegény gyermekek jó vacsorát is kaptak.

— Pásztorjáték. Tolnán Kuhl József káplán az iskolás gyermekekkel igen sikerült pásztor játékot rendezett. Több estén át tartott előadások néhány száz koronát jövedelmeztek s igy a szegény gyermekek fölruházására szép kis összeg maradt. Az ilyen nemes tett nem szorul dicséretre.

Innen van, hogy mi modern kulturemberek nem igen tudunk már meglenni kávéház nélkül. Oh, mily boldogtalanoknak érezzük magunkat, ha megszokott körünkből kimozdulva, falusi vagy pusztai dolce far nienté nk közben, hirtelen a kedves törzskávéházunkra gondolunk s eszünkbe jut, hogy e pillanatban, amig mi száz és száz mérföldnyire vagyunk Budapest világos utczáitól, amig nyitott ablakunknál behallatszik hozzánk a kutyák távoli ugatása, otthon, a ragyogó kávéházban, a fiuk most együtt ülnek a hosszú asztal körül s Lajos, Miska, Józsi vagy Sándor — már mint a hogy a megszokott pinczérünket hivják—diszkrét mosoly- lyal gyönyörködik az egyik saroktól a sűrűn röpködő tréfák és elmésségek rakétáiban. Itt csillag sugaras mennyboltozat borul a pusztaság fölé, a fülemülék csattognak, a béka meghatóan kuruttyol a mocsár szélén, de mi, romlott czinikusok, az egész fenséges természetet elcserélnők azzal a kimondhatatlan élvezettel, hogy a rendes kávéházunkban iharsuk meg a pikkoló feketénket . . .

Náday Ferencz, a mi kitűnő és örökifjú Brichanteau-nk mesélte el nekem valamikor az ő vidéki kirándulása történetét. A nagy színész, a ki a kávéházak legfanatikusabb rajongói közé tartozik, egyszer, valami falusi barátja unszolására, végre elszánta magát arra, hogy a rendes, kávéházi sarokasztala mellől elmozduljon. Fejedelmet megillető tisztelettel fogadták, az állomáson négylovas batár várta, a háziúr kivezényelte eléje a fehér- uh á s leányokat, a koc*i mellett banderista parasztlegények lovagoltak s csöpp hijja volt, hogy a mozsárágyuk is meg nem dördültek a látogatása örömére. A kastélyban a legszebb lakosztályt kapta, a szakács úgy állította össze a menüt, hogy a váradi püspök is megnyalta volna utána a szájat, a fogatok szünetlenül készenlétben álltak az esetleges kirándulásokhoz, sőt — last, but not the least — kitűnő alsóspartie is összeverődött ebédután a verandán. A velszi herczeg is meg lehetett volna elégedve a vendéglátással, de a művész — isten csudája! — bágyadtan, lehorgasztott fejjel járt mégis az évszázados tölgyek alatt.

Az élesszemü házigazda egy napon aggódva megszólította;

— Ferencz, ne tagadd, te unatkozol . . . Hiába rá:cd a fejed, látom, rajtad, hogy nem érzed jól magad . . . Mondd meg, hogy mit kívánsz és a föld alól is előkeritem.

Náday élénken tiltakozott :

— Mit kívánhatnék, a miben bőségesen részem ne volna ? . . Az ágyamban egy királynő is megaihatnék, az ebéd meg a vacsora megérdemli, hogy belekei üljön a szakácsmüvészet történetébe, az inasom pompás fiú,- az alsóspartnereim nagyszerű czimfcorák, a fogataid odaröpitenek, a hova akarom, hogy kérdezheted hát, hogy mi a bajom, mit kívánok ? . . Hálátlan kutya lennék, ha ezek után még valami kivánságom lehetne . . .

A házigazda szomorúan rázta meg a fejet:

— Ne okoskodj Ferencz, ne szavalj, neked valami bajod van . i Ha csak egy mákszemnyit

szeretsz, hát őszintén megmondod, hogy mid hiányzik ?

Addig nógatta, addig ösztökélte a művészt, a mig végre megtudta, hogy mi a baja. Náday ugyanis nagyot sóhajtott és ezeket mondta :

— Nevess ki, szidj össze, de csakugyan hiányzik valami a boldogságomból. . Tudod, hogy mim hiányzik ? A kávéház ... Mit ér nekem a pompás ágy, a kitűnő ebéd, ha a kávéházba nem mehetek ? . . .

A házigazda helyeslőleg bólintott, aztán búcsút vett a vendégétől. Harmadnap kora reggel,, nyájasan karonfogta Nádayt s elvezette a parkbeli filagoriához: a kis kerti ház ajtaja fölött hatalmas pléhtábla ragyogott, ezzel a fölirással: Kávéház. S odabenn, egy sereg zöldposztós asztal között, faragványos kredencz előtt, melynek márványlapja tele volt rakva likőrös üvegekkel, egy selyembluzos fiatal leány, a háziúr guvernántja, mint annak rendje és módja szerint való kasszíros kisasszony mosolygott a belépő művészre. A belső helyiségből pedig egy frakkos, szalvétás ifjú közelített az ezüsttálczára helyezett feketekávés csészével f . .

Náday ámulva állt meg a küszöbön, aatán áhítattal igy szólott:

— Istenem, egy kávéház, a pusztán . .- . Most már akár az egész vakáczión át itt maradok...

Ez a kis történet nemcsak Náday Ferenczre jellemző, hanem mindannyiunkra, a kik igényt tartunk rá, hogy a kulturemberek közé sorozzanak bennünket. _

______