Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-05 / 6. szám
6a szám. XXXI. évfolyam. Szegzárd, 1903. február 5. KÖZLÖNY • • i közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. tanító-egyletnek7 a totaarnegye^ kízslv! ™^atalmaz°ttnak' a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi S s korieevzok eevletének és a szerrzárdi ioartestületnek hivatalos értesítőié. Előfizetési ár: Egész évre . ..... 12 kor. — fill. Fél évre ............................ 6 „ — „ Neg yed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötörtökön. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. „ nyek> hirdetések es felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig .......................3 kor. 74 fii. 100 —200 „ ..... 5 „ 74 „ 200—300 ............................. 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Takarékpénztáraink. Most folynak vármegyénk takarékpénztárainak közgyűlései, mely alkalommal az igazgatóságok beszámolnak a lefolyt év üzleti eredményeiről, a részvényesek pedig, egy meghatározott napon összegyűlnek, hogy a nagy üzletpangás folytán bankokban csekély kamatjövedelem mellett heverő tőkéik gyengén kiütött nyereségének felosztásáról intézkedjenek. Jó lesz azoknak az irigykedő, tollforgató uraknak, kik a budapesti lapokban a vidéki takarékpénztárak üzletvitelét és helyzetét oly rósz indulattal hasábszámra szellőztetik, egy kissé a forgalmi kimutatásokat betekinteni s ily módon meggyőződni, hogy a vidéki takarékpénztárak megszűntek a részvényesek nyereséges üzlete lenni. A legtöbb helyen az osztalék alig felel meg a részvények forgalmi értéke 6%-nak s a tényleg befizetett tőke a legjobb esetben is alig jövedelmez 7%-ot. Hát hol van itt az az óriási nyereség, mint ők hirdetik, melyet állításuk szerint a részvényesek minden koczkáztatás nélkül zsebre vágnak ? Hiszen bármelyik részvényes, ha tőkéjét akár ingatlanba fektetné, akár üzleti vállalatokban gyümölcsöztetné, többre menne vele s nagyobb jövedelemre tehetne szert, mint, hogy megmarad takarékpénztári részvényesnek. Azután meg a mindenféle gazdasági csapások s más okok folytán kénytelenek a pénzintézetek sokszor nagyobb összegeket leírni behajthatlanság czimén ; a mi ha megtörténik, pedig nem ritkaság számba megy, akkor még a hét százalékos osztalék is kérdésessé válik. De mégis a leggyakoribb vád, mely a takarékpénztárak ellen az újabb időkben felhangzik az az, hogy csekély tőkebefektetés mellett milliókra rugó forgalmat bonyolítanak le s tartalék alappal nem. rendelkeznek. Ez a vád éppen oly tarthatatlan, mint a többi s tán abból ered, hogy ar' legtöbb takarékpénztár helyzete előttük ismeretlen, mert minden hasonló pénzintézet tartalék tőkéjét évről évre szaporítja és soknál az már tekintélyes összegre rúg; meg azután a betevők pénzének fedezetéül szolgálnak az egyeseknél elhelyezett kölcsönökről kiállított okmányok* s igy veszélyről beszélni merő képtelenság. igaz; r az “ujabfe kor utálatos betegsége : a sikkasztás, a takarékpénztárakat sem hagyta érintetlenül; itt-ott fordult elő hasonló baj ezeknél az intézeteknél is, de semmivel sem több, inkább kevesebb, mint pénskezeléssel foglalkozó egyéb vállalatoknál s olyan nagyobb méretűek, mint a minők az állami kezelésbe vett gyámpénztárakat tették híresekké, egyáltalán nem fordultak elő. Az uzsorás kamatszedés pedig egyáltalán távol áll a takarékpénztáraktól s a kamat csak ritkább és veszélyeztetett kölcsönügyleteknél éri el a törvényes 8 százalékot, különben jóval azon alul marad s a 6 és 7 százalék között váltakozik. Különben az államosított gyámpénztárakon kívül, csupán a takarékpénztárak és szövetkezetek foglalkoznak jelenleg a magán hiteligények kielégítésével s e tekintetben működésük az ország gazdasági fejlődésére nézve — áldásosnak mondható; bármily beavatkozás, vagy törvényhozási intézkedés, mely működésüket megbénítaná, vagy lehetetlenné tenné, kárhozatos eredményeket szülne a közéletben. Azután mivel is akarnák a mostani pénzintézetek ádáz ellenségei a takarék- pénztárakat helyettesíteni, ha azok a kényszerítő rendszabályok következtében működésüket beszüntetnék ? Talán ismét valami állami kölcsönző intézetekkel, melynek központja ismét Budapest lenne 5 az ottani pénzügyi nagyhatalmak gyámkodása volna az egyedüli tényező, mely hivatva volna Ítélni elevenek és holtak fölött. Hagyjanak önök békét a takarékpénztáraknak ; azok súlyos gazdasági viszonyok között teljesítették kötelességüket, melyeket alapszabályaik értelmében magukra vállaltak s nincs semmi ok, mely azok megrendszabá- lyozását szükségessé tenné. Vagy ha éppen rombolni akarnak, akkor első sorban rombolják önök szét ádáz indulataikat, melyekkel egy kipróbált és bevált közintézmény életére törnek, ezzel tesznek TAR CZ A. íj.holdkor. .PISTI, Most már megyek. De estére Várni foglak kertemben! .., TERI. Itt a kezem ! .,. Megígérem: Amint a hold megjelen, Futok hozzád kedvesem. PISTI. A nap immár régen lement S a holdvilág csak késik. Szemeim a csillagok közt Mindhiába keresik ... Jöttét hiába lesik ... * * TERI. Jaj Istenem ilyen soká A holdvilág hol bujkál ? ... Csak egy kicsiny darabkáját, Csak a szélét látnám már! . ■. Pisti tudom nagyon vár ... Ifj. LÁSZLÓ LAJOS. Módos Tóth Zsuzsanna. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Hét határban nem találtak szebb leányt, mint a milyen Módos Tóth Zsuzsánna volt. A medgyesi legények bolondultak utánna. A faluvégi ezukor- gyárban dolgozott, mert szegény zsellér leáhy volt a falu szépsége. Deli termete, bogár szeme, csókra termett picziny piros szája dévaj szóval csábította, ámította a legényeket. Ha tánczolt, akkor meg éppenséggel az eszüket vette. Ingott, hajlott jobbra-balra karcsú dereka, hófehér válla ki- csillámlott a habos-fodros ingváll alól és a szeme az a két fekete csillag, melyben a pokol tüze égett, kárhozatba vitte, a ki egyszer belé nézett! Szekeres Gyurka, a szép, szelid Hódi Eszter mátkája is belenézett ezekbe a fekete csillagokba és az eszét vesztette. — Ha elkárhozom is, az enyém léssz, Zsuzsa! A lelkemet égeti a szemed nézése. Együtt megyünk a pokolba, Zsuzsa együtt . . . A Tóth Zsuzsa szeme egyet villámlott. — A pokolba, ugyan mondja már kend, Gyurka bátyám, ki megy a pokolba ? Ott ül a sarokban a kend mátkája, Eszter, a »szelíd galamb», turbékolva búgva, várja már a párját. Szekeres Gyurka meg akarta fogni Zsuzsa karját, de a lány ügyesen kisikamlott a keze közül és néhány pillanat múlva ott keringett, dévajkodott az ivó közepén Kényes Hosszú Istvánnal, a hatökrös gazdával, a kiről egész Medgyes tudta, hogy szintén bolondja Módos Tóth Zsuzsánna szép szemének. A nyurga, szőke legény, mint a holdkóros, úgy járta vele a tánezot, hogy minden pillanatban azt hitte volna az ember, hogy leborul előtte . . . Este, amikor a gyár harangja elkongatta a hatot, ott leselkedett az úton Szekeres Gyurka és —• hogy, hogy nem — Zsuzsa azon vette magát észre, hogy a Gyurka minden áldott este hozzá szegődik. Küldte is eleget a mátkájához — a szájával, de a szeme, az a csalfa szeme, marasztalta, csalogatta, hívogatta . . . Gyurka meg kisérgette hűségesen estéről-estére. A faluban suttogták, hogy Tóth Zsuzsa a más mátkáját bolonditja ... a szép, szelid Hódi Eszter csak sápadozott, hervadozott ... Hosszú Pista is csak módját ejtette néha, majd mindig gyakrabban, hogy Zsuzsát láthassa... A Zsuzsa meg csak bolondította őt is vagy tán őt nem is bolondította ? a hatökrös gazda csak jobban illik a falu szépségéhez, mint egy béres legény, a ki még hozzá mátkás. Igaz, hogy hatökrös gazda himlőhelyes, nyurga, szőke legény, mig a Gyurka deli termete olyan, mint a sudár jegenye, göndör fekete haja, napsütött arcza . . . esztendőre huszár lesz belőle! — Gyurka csak járt Zsuzsa után. Néha holdvilágos este együtt sétálgattak a bokrok között, olyankor égő csókokkal borította el a lány arczát a legény.
