Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-24 / 52. szám
A Kuruez költészet — ta’án monda- | nunk se kell — a magyar nemzet szabadság-kultuszának hű tükre, s egyúttal a Rákóc/i és Thö- j köly dicsőségének örökös emléke. A mióta Thaly 1 Kálmán, a kuruez kornak fá'atfhatatlan búvára, és az ő nyomán Toldy és Erdélyi, a két jeles j irodalom-történetíró, fölkutatták és közreadfák a i vitézi énekek és elegyes dalok gyűjteményét, egyre jobban bebizonyosodott, hogy a »kuruez költészet« voltaképpen nem izolált fejezet irodalmunk történetében, hanem alkotó része, illetőleg i lánczszeme annak a népies magyar költészetnek, mely a századok során soha meg nem szakadt, hanem egyre élt és fejlődött. »Egy része a történeti népköltészetnek — írja Erdélyi Pál, a kötet ismertető előszavában: — harmincz-negyven esztendőnek (1670—1711) költői formában való megnyilatkozása. Nem önálló, hanem ez idő szerint a legjobban képviselt és t ismert fejezete a népies költészet történeti fejlődésének». Végig lapozván ezt a szép kötetet, melynek tartalmát Erdélyi Pál nagy szeretettel és finom Ízléssel válogatta össze a «Kuruez költészet» gyöngyeiből, megelevenedik előttünk a legendaszerü kor, melynek emlékét ma már csak a «Rákóczy induló» őrzi köztünk. És, a mint erre a szilaj indulóra gyorsabb pezsgésbe jön a vérünk, ugyanúgy hevesebb lüktetésbe kezd a szivünk is, mialatt a szemünk révedezve jár az izzó hazaszeretettel telített fekete betűkön, mert minden sor egy-egy fohász a szabadságért s egy-egy fogadás, hogy «vérük hullajtásával» is kivivják ezt a szabadságot, a mely — fájdalom! — elveszett akkor, és pedig sok időkre veszett e!! Rákóczy, Bercsényi és Bezerédi — a «vitéz magyarok vezéri» — az áruló Ocskay, a «fejede- i lem villáma», a retieneies vak Bottyán, s a kuruez- világnak valamennyi, tőbbé-kevésbbéehires és hírhedt szereplője, föl egészen Károlyi Sándorig: mind előfordulnák e dalokban, viselt dolgaik érdeme vagy becstelensége szerint, egész addig a szomorú pillanatig, a melyben «kiállott Rákóczy a munkácsi sánezra, — Reá támaszkodék pántos pallosára» . . . E szomorú pillanatig váltakozva csendül meg a «Kuruez költészet »-ben, a hol dicsőségesen föl- ragyogo, hol veszedelmes zátonyra jutott szabadságnak az ujjongása és keserűsége, a szerint, a mint a Rákóczy fegyverei győztek, vagy vereséget szenvedtek. Ettől kezdve azonban, miután a szabadság ügye elveszett, csupa fájdalomt sir a török sip, vagy a magyar tárogató hangján s a szerencsétlen ország állapotát semmiféle korfestő rajz nem jellemezhetné hivebben, mint a kötetnek utolsó előtti dala, melyet ide iktatunk: Rákóczy, Bercsényi! Ragyogó vitézek ! Napkelet tájiról, fegyverre kelének, És, a mint fölkeltek, fohászuk égbe szállt: «Segíts meg, Istenünk, harczaink hevén át! Segíts meg, Istenünk! És Te, Szűz Mária, Hogy el ne pusztuljon magyarok hazája! Magyarok hazája, oiy dicső volt híred, Hogy aranyalmának neveztek el téged » Az alma lehullott, csutkája van csak meg, Mióta az ország labanczczal tele lett;. Magyarok hazája, aranyos szép alma, Ki téged őrizett, hideg hant takarja. A «Kurusz költészet» a «Magyar Remekirók»- nak minden esetre egy*k legszebb és legértékesebb kötete. Uöyanezt mondhatjuk a Széchenyi István gróf munkáinak első kötetéró'l is, melyet Berzeviczy Albert rendezett sajtó alá. A hosszú bevezető tanulmány, melyet a kötet élére irt, talán a legértékesebb azok közt, melyeket valaha a «nemzetébresztő legnagyobb magyar»-ról Írtak. Meglátszik rajta, hogy nemcsak szereti Széchenyit, hanem alaposan ismeri mind lelki és kedélyvilágát, mind politikai és társadalmi munkásságát is. Sikerrel védi meg ama nem régiben támadt tendencziózus törekvés ellenében, mely szeretné föláldozni Széchenyi nagyságát a Kossuth-kultusz oltárán, s igen helyesen jegyzi meg, hogy nemzet! pantheonunk mindkettőt — Széchenyit is, Kossuthot is — cson- litatlan nagyságában fogadhatja magába egymás mellett is; mert «az, hogy működésűk egy időben ellentétes volt, nem csökkentheti annak a ténynek 1903. deczember 24. az értékét, hogy mindkettőnek tüneményes alakja a mi hazánknak, a mi törtévetünkntk ékessége». S'échenyinek ebben az első kö’etében a Hitel, Világ, Stádium és az U irajzok foglal helyet. Mindjárt ez a programra és beosztás is mutatja, hogy Ber/eviczy mily nagy értelemmel válogatta össze Széchenyinek azokat a munkáit, a melyekből az olvasó legjobban megalkothatja e kiváló emberünk helyes képét. Tudott dolgot ismétlünk, mikor azt mondjuk, hogy soha könyv nem tett akkora hatást nálunk, mint a Hitel «A régi áblabiró pa- rasztlázitónak és birtokrablónak hitte Szécheuyit, de a tiszteletbeli aljegyző és a fiatal ügyvéd a haza megváltójának», — mondja báró Kemény Zsigmond. Tudjuk, hogy a Hitelt gróf Desswffy megtámadta, és Széchenyi a támadásra a «Világ» gal feleír, a mely czim azt jelenti, hogy Írója világosságot akart vetni a vitás kérdésre. Sokan a «Világot» tartják Széchenyi legsikerültebb és legdiadalmasabb könyvének: de ha igaz is, hogy ellenfelét fényesen megczáfolta, viszont azt sem lehet tagadni, hrgy a «Világ» hangja fölötte éles, sok helyütt pedig szinte maró és gyöngédtelen. A «Stádium» folytatása és kiegészítő része a két előbbi könyvnek, betetőzése annak a társadalmi és közgazdasági átalakulásnak, melyet Széchenyi olyformán óhajtott s a melynek valósítására se pénzt, se időt, se fáradságot nem kiméit. E komoly és örökké becses tanulmányoknál — Széchenyi egyéniségének megítélése — fontosabbak az Útirajzok, melyekben a nagy férfiú egész mivoltát szinte pongyolában látjuk. Nem sok az egész: abg nyolczadré-ze a vaskos kötetnek, de a Széchenyi meghasonlott kedélye, elégedetlensége a világgal és önmagával, a lelki egyensúly hiánya vagy legalább tökéletlensége annyira kiri a 25—30 lapból, hogy megértjük belőle azt a szomorú véget, a mit önkezével készített magának. Bárhogy van is, erre a kötetre szükség volt, s valóban örülhetünk, hogy megjelent. Széchenyi munkálnak elfogytával nagy alakja is kezdett feledésbe merülni, pedig nemzetünknek mindig nagy szüksége van az olyan példákra, a minőt Széchenyi mondott, s az olyan tanításokra, a mikkel ő oktatta haladásra a nemzetet. Igaz, hogy az iskolákban olvastatnak szemelvényeket a munkáiból; de mig egyfelől az, a mit az iskolában tanulunk vagy olvasunk, később — épen mert az iskolában foglalkoztunk vele — kicsiségnek vagy figyelmünkre nem méltónak tetszik, addig másfelől ezek a kivonatok — épen mivel a komolyabb, elvontabb rész hiányzik belőlük — nem elégíthetik ki azt, a ki magasabb rendű intenczióval óhajtaná tanulmányozni a Széchenyi iratait. így, a hogy ez az első kötet megjelent, — kivált a Berzeviczy alapos és szélesen megirt tanulmányával együtt — valósággal nyeresége irodalmunknak és örökké becses kiadvány marad. A «Magyar Remekírók» IV. sorozatának többi három kötetében a Kisfaludy Sándor, Tompa és Vörösmarty egy-egy kötetét kapjuk. A Kisfaludy első kötetéhez Heinrich Gusztáv irt alapos, kritikai bevezetést. Nála rátermettebb kritikusunk aligha akadt volna erre a munkára, mert a Kisfaludy Sándor költészetének helyes méltatásához okvetetlenül szükséges az olasz, franczia és német irodalom tüzetes ismerete is, ezt pedig Heinrich Gusztáv teljes mértékben birja. Csakis igy sikerülhetett a bevezetés, a melynek különben még az is érdeme, hogy nemcsak a költőt, hanem az embert is megismerteti velünk. Ebben az I. kötetben Himfi Dalainak mind a két részét: Kesergő és a Boldog szerelmet kapjuk. A Tompa munkáinak II kötetében a Dalok, Ódák, Románczok és Balladák foglalnak helyet. Ezt Lévay József rendezi sajtó alá, a ki az első kötethez gyönyörű bevezetést irt Tompáról. A Vörösmarty munkáinak IV. kötete, melyet a nagy költő leghivatottabb kritikusa, Gyulai Pál rendez sajtó alá, a drámai költeményeket (2. köt.) tartalmazza, s a legvastagabb kötetek egyike (362 lap), a melynél, ebben a sorozatban, csak a Széchenyi munkáinak I. kötete terjedelmesebb (390 lag). Látni való ebből, hogy a kiadó társulat ugyancsak bő- l kezű, mert az eredetileg 15—20 ivre terjedő köTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 52. sz. tetek helyett gyakran ád 22—25 íveseket is. A kötetek kiáll tása minden tekintetben mintaszerű és hasonló az előbbiekhez. A «Magyar Remekírók» 55 kötethen jelennek meg, öt-öt kö'e'es sorozatokban, minden félévben. Az egész mü ára díszes kötésben 220 korona, s megrendelhető minden könyvkereskedésben, vagy magánál a kiadóczégnél (Franklin-Társulat, Budapest, IV. Egyetem-utcza 4.), s hogy bárki könnyen megszerezhesse, havi 3 koronás részletfizetésre is kapható. KÜLÖNFÉLÉK. — Lapunk tisztelt előfizetőinek és munkatársainknak boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk. — Bezerédj Pál üdvözlése. A szekszárdi általános ipartestület folyó évi decz. hó 13-án tartott elöljárósági üléséből kifolyólag a következő üdvözlő iratot küldötte Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott úrhoz, mint az ipartestület zászlójának védnökéhez a főrendiház örökös tagjává történt kinevezése alkalmából. Méitóságos Bezerédj Pál urnák Hídja. A szekszárdi általános ipartestület jól eső igaz örömmel vette tudomásul, hogy Méltóságodat, zászlónk védnökét O felsége a főrendiház örökös tagjává legkegyelmesebben kinevezni kegyeskedett Örömmel vettük a Méltóságodat ért és méltán megérdemelt kitüntető kinevezését, de éppen ilyen nagy örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Méltóságod, mint védnökünk iránt érzett igaz szeretetünk- nek és ragaszkodásunknak méltó kifejezést adjunk az által, hogy Méltóságodat legmagasabb kitüntetése alkalmából őszinte szeretettel üdvözöljük. A szekszárdi általános ipartestület nevében maradunk Méltóságodnak Szekszárd, 1903 deczember 20. Öllé Mihály, André István, ip. jegyző. ________ ip. elnök. — U j állami óvoda- A vallás- és közok'a'ás- ügyi miniszter uj állami óvodát létesített G y u 1 a j tolnamegyei községben. Az állam fizeti az óvónőt és a dajkát, az óvoda felszerelésére pedig 300 koronát utalványozott. — Garay János szülőháza. Városunk halhatatlan nagy költőjének : Garay Jánosnak szülőházát, mint megbízható forrásból értesülünk, a jövő tavaszszal lebontják és. helyére a tulajdonos emeletes házat építteti. A költő emléktábláját az uj épület falába fogják beleilleszteni. — Karácsonyi ünnepélyek. A szekszárdi r. k. és a szekszárdi állami óvodában toly hó 23-án délután 4 órakor taitották meg a szokásos karácsonyfa ünnepélyt. Mind a két óvodában igen sokan jelentek meg a jótékony egyesület tagjain kivül az érdeklődő szülők és gyermekbarátok, hogy örüljenek az ártatlan kis gyermekekkel a kis Jézus eljövetelének. A felállított karácsonyfák gazdagon meg voltak rakva a kis Jézuska által küldött ajándékokkal és csak úgy ragyogott rajtuk a sok csil- logó-billogó aranyos mindenféle. A kis gyermekek szebbnél-szebb kis versikéket mondottak és énekeltek a szülők nagy örömére. Végül minden fiúcska és leányka ajándékokkal tért haza, melyeket köztük kiosztottak. Az alsóvárosi, újvárosi és református városbeli menedékházakban ugyancsak ezen nap délutánján 2 órakor volt a kis gyermekek karácsonyi ünnepélye. A menházakban szintén karácsonyfát állotottak, melyeknek ékességeit a kicsikék között osztották szét. — Eljegyzések. Kellner Mór pápai kereskedő eljegyezte Kron Sámuel szekszárdi nagy- kereskedő leányát, Etelka kisasszonyt. Stampfl Jenő bajai kereskedő eljegyezte özv. Ferdinánd Béláné leányát, Erzsiké kisasszonyt. Parti József dombóvári tanító eljegyezte P i p i s Mariska kisasszonyt. Neizer László eljegyezte Döröcskéről W ái sz Aranka kisasszonyt. • _____________3.
