Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-26 / 48. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 48. sz. 1903. november 26. gyünk s mert ószinteségünkken senkit sem követ&nk, hát okvetlenül «rebelliseknek» kell lennünk. így alakul, igy kristályosodik ki a mi nemzeti életünk a külföld előtt. Bezzeg a lényt nem veszik észre az árny mellett s azt sem tudják, hogy ez az árnyék is csak olyan odafestett valami, a mit mi rendesen a képünkhöz hagyunk száradni. Látván, hogy mily kevésbé tudunk érvényt szerezni nemzeti önállóságunknak, hogyan adják meg messze tőlünk azt az illető respektust, amely nekünk jogokban kijárna. — Egy konkrét esetet említünk, a mely a szomorú helyzetet élénken fogja megvilágítani. Ha Amerikában egy magyar ember honossági esküt akar tenni, akkor ! nem arra esküszik, hogy magyar hazájával és királyával szakit meg minden kapcsot, hanem arra, hogy Ausztriát és az osztrák császárt fogja elfelejteni. A következtetéseket ebből hamarosan levonhatjuk : magyar állam, magyar király — mind mese, ártatlan lelkeket elringató dajka rege s van egy életünk, egy halálunk, egy Ausztriánk és egy császárunk. A mi magyar mivoltunk kiforgatása, megtagadása, degradálása, a «gesamts- monarchia» egyetlen, de ez is kártékony eredménye. Az ilyen dolgok hallatára felforr min* den magyar lelke, hogy nem tudunk becsülettel helytállani megillető jogaink mellett és ellenállani annak a sok koholmánynak, a melyet serényen kürtőinek rólunk világszerte «mostoha-testvéreink.» Ha e visszaélésekkel szemben nem lépünk föl erélyesen, akkor idestova kétségbe fogják vonni, hogy az államok sorába tartozunk, a minthogy máig is az a nézet uralja a külföldet, hogy Magyarország csak provin- cziája Ausztriának. A bizonyítvány gyártók. Irta: Papp Ferencz. Kolozsváry Dezső volt honvédelmi miniszternek egy rendeletét szellőztette a sajtó. Megtiltja a nyugalmazott katonatiszteknek, I hogy katonai előkészítő iskoláknál, mint előadó tanárok működjenek. Okos rendelet volt, de még okosabb lett volna, ha nem áll meg a fele utón, hanem egészen végez velük. — Mert l:át különös iskolák ezek. Itt nyerhet az ifjú ember jogot az önkéntességhez, bárha semmi joga nincs ahhoz. A véderőtörvény világosan megjelöli a képzettséget, amely az önkéntességi joghoz szükséges s az vagy gimnáziumi vagy reáliskolai érettségi, illetve nyolczosztály vagy kereskedelmi iskolai, közép ipartanodái végbizonyítvány avagy tanitói oklevél elnyerése. S bizony hosszú az ut, amelyik ahhoz a joghoz juttatja az embert. De hat nem azért vagyunk mi jogász nem/et, hogy ne csinálnánk minden törvény alul kibúvót. — Az előző kormányok szives jóindulatából vállalkozó szellemű katona és czibil urak csináltak olyan iskolát, hol az önkéntességhez való jogot meglehetett szerezni — pénzért. Hogy aztán ismereteket szerezhet e az ifjú ember, azzal már sem az intézet, sem az ifjú ur nem törődik. A vállalkozó eléri a czélját, mert pénzt kap, az ifjú ur is e'ért czelját, mert nem lesz komisz baka, s nem kell udvart söpörni. Hát hiszen ez mind rendben volna, csakhogy undorító kijátszása ez a törvénynek s rendellenes mentsvára az iskola kerülő uríiaknak, akik négy elemivel is elérik a czéljukat s menekülnek a katonai élet küzdelmeitől, amelynek ugyancsak erős része jut a nálánál sokkal képzettebb iparos vagy kereskedő segédnek. S mindez miért ? A/ért, mert van pénze arra, hogy egy Schwindel curzusban részt vehessen Igazságtalanság, undoritó-dolog, maga a czél, a vállalkozás, de még undorítóbb, hogy ahhoz jogot a kormányzó hatalom ad. Hála Kolozsváry volt honvédelmi miniszternek, hogy a katona tiszteket eltiltotta ezektől az intézetektől, de munkája fél munka. A hadseregnek nem urfiakra van szüksége, hanem katonákra, az önkéntességi kedvezmény pedig nem szamarak, iskolakerülők joga, hanem az ismeretek jutalma, e'ismerése. Kedvezmény a tudományos pályára készülő ifjúnak, hogy pályájától a hosszú katonáskodás alatt ne vonassák el. Különben csúnya játék folyik szép hazánkban általában a magánintézetek fogalmával. Akinek fiacskája koriá'olt s a nyilvános intézetekben nem boldogul, azt elviszi a papája holmi aranyos czégtábláju magánintézetbe s aztán igaz, hogy sokba kerül, de étittségit tesz s aztán jogász is lehet belőle. Talán ebből a szempontból indulnak ki a vállalkozó urak, mikor azt akarják elhitetni, hogy szükség van ezekre a magánintézetekre. Ezt ugyan alig hiszi el valaki, mert hál Istennek van nyilvános intézetünk elég, egyik jobb, mint a másik. A kék vérüeknek pláne külön internátust is állított egyik miniszter. Avagy talán olcsóbb volna ? Drágább bizony az akármelyiknél, de a pénzért azután valóságos állami érvényű bizonyítványt adnak s ezt másutt nem lehet kapni. — Szomorú dolgok ezek; szemérmetlen üzlet s üdvös munkát végezne az uj kultuszminiszter, ha bevégezné, amit Kolozsváry elkezdett s becsukatná ezen b'zonyitvány áruló boltokat. Előfizetőink figyelmébe. Tisztelettel értesítjük lapunk régi és uj előfizetőit, hogy az 1904. évre megjelent GARAY JÁNOS NAGY KÉPES NAPTÁRÁT, mely rendkívül gazdag tartalmú és magában foglalja Tolnavármegye teljes czimtárát is, mindazon előfizetőinknek díjmentesen küldjük meg, kik jövő évre szóló előfizetéseiket a kiadóhivatalhoz beküldik. A »Tolnamegyei Közlöny«-t, mely 1904. január 1-én a XXXII. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. nemes hadnagy uríiakat, hogy megérkezvén Besz- terczére, az ő vendégei legyenek. A mennydörgős menykő nagyobb riadalmat nem okozott volna a nemes hadnagyok közt, mint Pekrynek ez a parancsa. Hát már most mi lesz a szépen kieszelt tervből? tanakodtak a hadfiak. Ok bizony egy darab csirke husért nem kötik gúzsba magukat a Pekry uram palotájába, pláne hat gróf kisasszony előtt. S ha hat leánynak annyi szeme van, hogy hozzájuk képest a csillagos ég csak vak Sibilla. Lám csak a Sebők úrfi nadrágját úgy kirágta három héten keresztül a nyereg, hogy arról a töltött székről a szentnek se kelhet fel anélkül, hogy egy esztendeig ne sugdossanak a háta megélt az erdélyi leányok. Ha még Bánífy uram egyet fordul, hát menten tátogatja a száját a tordai hasadék. Nem, tüzbe mennek a generális uram parancsára, de a palotájába a hat virágszál- leány elé nem teszik a lábukat. Kemény László még bele nyugodott volna. Elvégre neki Beszter- czén leányt kell látnia, mert asszony kell a földfenekéből a házhoz. Az asszony ugyan asszony, de a tiszttartók, tiszttartók. — Süsd meg a tiszttartóidat, nekünk nem kell az okoskodásból, volt rá az 'egyhangú felelet. Zsibay káplár uram tüstént vissza vágtat generális uramhoz és jelenti, hogy bármily kötelességökuek tartjuk-generális uram parancsának engedelmeskedni, ruhabéli külső állapotok miatt nemes házának küszöbét mind addig, mig beszterczei snajdermeste- rektől 1 ellőképen rendbe nem hozatunk, szégyenkezés és grófi családjának megsértése nélkül át nem léphetjük. Zsibay káplár csak most értette meg az urfiak sóhajtásának okát. 0 is volt nyalka legény, hát tudta, mit jelent az ilyen dolog. Ej ha neki egyszer tizenöt esztendőkkel az előtt nem áll fére a csizmája sarka, hát ő nyeri meg a Balog Orzse kezét, s nem Fazekas Eslán, ki most biró valahol Monoron. Hát nem a 'labancz ennek is az oka, hogy a mennyi labancz, mind nyársra kerüljön. A káplár engedelmeskedvén a nemes hadnagyok parancsának, elvágtatott, de kis idő múlva már jött, vissza hozván az elöl lovagoló generális ur parancsát, hogy hát se szó, se beszéd s generális ur igy akarja. tMár akkor az ezred bekanyarodott a beszterczei kapun s késő volt minden szabadkozás. A harmadik fordulónál már ott állott a Pekry uram vára, ablakain csak úgy fehérlettek a patyolat firhangok s piroslott a muskátli, fukszia. A csapatok is összeszedték kicsit magukat, mert sok szép leány szem mosolygott a cserepes házak rácsos ablakaiból. A nemes urfiak úgy lopva feltekintettek a vár ablakaira, hát elsápadtak volna, ha történetesen nem pirultak volna is belé. Hat bodros szőke fej, mint valami kiváncsi galambok kukucskáltak ki a firhangok mögül. A kisebbik, Ilona már kiáltotta is. — Apám, édes apám. Generális uram megálljt vezényelt. — Hadnagy urak kilépni, utánam. Az ezred szerte kovártéra. És aztán indult fel a kastély széles földszinti tornáczára. A leányok egy ugrással az emeletről le s a nyakában voltak anyjuknak. Pekryné asszonyom alig tudott egy csókhoz jutni szerelmetes hitvese ajkáról. — Apám, édes apám, csak hogy újból láthatjuk. A hadnagyok meghúzódtak a tornácz egyik szegletében, hogy hangjukat sem lehetett hallani. De csak most jött a hadd el hadd. Pekry uram harsány hangon, miutha egy brigádot vezényelt volna, vezényelte elő őket a szegletből. Kemény uram, két lépést előre, ez az Erzsi leányom. Sebők uram ne te sékeltesse magát kigyelmed, csak hallI ják leányaim is azokat a szép tábori rigmusokat Most BánfFy Gyurira esett a tekintete, kinél az a bizonyos tordai hasadék tátongott. A vére hüli szegény fiúnak, pedig épen most készült gyűlni a Pekry Ilona kék szemének a sugarától, kivel véletlenül összetekintett. Generális uram kegyelmezzer nekem I A leányok ijedten felejtették szemüket a gratiát könyörgő Bánffy Gyurin. Tán csak nem valami szigorú büntetés előtt áll ? Pekry uram előtt Zsibay utján nem volt titok a dolog, de a tréfa kedvéért csak nem értőnek mutatta magát. Semmi vonakodás hadnagy uram. Kigyelmed Ilona leányomat fogja mulattatni. — Kegyelmes uram! — és a többit súgva folytatta — el van repedve a mentém. Csak az a baj? Tűt és czérnát Ilona leányom s bevarrni a Bánffy uram mentéjét. Igen édes apám. S a másik pillanatban már repült a leányok szobájából Pekry Ilona a tűvel és czérnával és semmi czifrálkodás, összeöltötte igy a Bánffy uram hátán a mentét. Mikor az utolsó öltést megtette s gyöngyfogával elharapta a czérnét, Bánffy uram úgy érezte, hogy a szive varródott oda a Pekry Ilona szivéhez. Ekkor már a leventék, leányok ajkáról csak úgy pergett a szó, zengett a kaczagás. Kemény László egy szegletben ült Pekry Erzsivel. Aztán Erzsiké igazán megtudná számoltatni a tiszttartókat. — Meg hát. Édes anyám verseit is én tisztázom le. Én vagyok az ő iró deákja. — De számolni is tud ? — Hogy ne. — Hát mennyi kétszer kettő. — Négy. — No hát négy nap múlva megkérem feleségül. De ezt csak súgva mondta Kemény László, mert Pekry generális uram, ha meghallja, még négy esztendőt vezényel a négy nap helyett.
