Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-22 / 43. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 43. sz.

1903. október 22.

— Herczeg Eszterházy Ozorán. Folyó hó 13-án érkezett ozorai birtokára herczeg Eszterházy Miklós. Bérlőjének Gyérét Rikárd- nák vendége volt. Fogadtatására kivonultak a községi hatóságok és testületek. Birtoka határánál lovas bandérium várta. Mindjárt érkezése után fogadta a tisztelgő küldöttségeket. A szocziálisták három tagú küldöttségét nem bocsátották a herczeg elé.

— Szekszárdiak a kath. nagygyűlésen. Tudósítónk írja: Szék száráról a budapesti kath, nagygyűlésre a kath. kör képviseleteben felutaztak : Bencze János, Cziraky Ferencz, Lendvay István, Bfaff András, Vesziergombi Antal, Klieber György kantor, Klteber Györgyné, Klieber Gizella, Klieber Erzsébet és Szabó Géza hittanár.

— A Garay naptár 1904. esztendőre szóló évfolyama már a jövő hónap elején megjelenik. Az ismét bővebbé és használhatóbbá teit czimiaron és művészi becsű képeken kívül szépirodalmi részében Bezerédj Istvánról 3 közlemény lesz benne ; továbbá: Bodnar István, Bornemissza és San ha Károly »Rákóczi« czimü pompás költeményei, Kálmán Dezső »Danicsek bácsi« czimü humoros k<pe a múl ból; Reich Oszkár »Benno kapitány történe e« czimü szép elbeszélés, Kovách Aladárnak »Csók Istvánról és újabb sárközi müveiről« szóló érdek- feszitő ismertetése stb. — A közhasznú és irodalmi S/ivonalon álló naptár ezúttal is bizonyára megnyeri a közönség tetszését

— Deák Ferencz-ünnepély a tolnai iskolában. Meghatóan '' szép iskolai ünnepélyt tartottak Tolnán a r. k. iskolában e hó 17-én. A nagyobb! gyermekek tanítóikkal és lelkészeikkel egy tanteremben sereglettek össze s itt a megkoszorúzott Deák F. képe előtt a következő ünnepi sorrend tartatott. 1. Isten áldd meg a magyart; utána 2, Bartl Ferencz iga/gato-taniió szép megnyitó beszédben méltatta a nap jelentőségét. 3. Ezután Lengyel Ferencz tanító tartott egy élvezetes felolvasást Deák F.-ről. 4. Hazafias szavalatok követték. Ekkor Fekete Ágoston prépost figyelmeztette a gyermekeket, hogy legyenek mindig jó magyarok s csak magyarul tanuljanak. Szégyeljék magukat, ha svábnak nevezik őket, ellenben legyenek mindenkor büszkék magyarságukra. A gyermekek arczán és szemén meglátszott a hazafias felolvasás és beszédek, valamint szavalatok mély hatása. Végül a Hazádnak rendületlenül-1 énekelve, fejeződött be, a magyar szellem fejlesztésére fölötte alkalmas ünnepély. A mostani nemzetiségi iz'gatások és bujtogatások ellen, leghathatósabb fegyver az ilyen hazafias ünnepélyek tartása. Hála és köszönet a rendezőknek.

— Vadászat. A «D. V.» írja; környékünk két közismert kitűnő lövője, Döry Hugó és Döry Jenő, akik ezen képességüket itthon vadászmányaik- nál fogva csak az apróvaddal szemben értékesíthetik, idegenben a nemes nagy vad vadászatából is kivették részüket, a mennyiben Döry Hugó Nasicon egy remek tizenhatos-, Döry Jenő pedig Nagyapponyban egy hatalmas tizes szarvast ejtett el, melyeknek agancsai, mint értesülünk, az agancs- kiállitáson is láthatók lesznek.

— A kocsolai németek magyarsága- Néhány év előtt, mintegy 5—6 éve, a baranyamegyei német ajkú állampolgártársaink között sötétlelkü pángermán vezerek jártak és és gonosz czélzattal nagyban agitáltak a mi németajkú polgártársaink között, hogy a nagy pángermán eszméknek megnyerjék őket. Különösen nagy tevékenységet fejtettek ki ezek a vezérek a kocsolai németek között, azonban minden fáradtságuk kárba veszett, mert ami derék németjeink derekasan kiállották a tüzpróbát, nem ültek fel a gonosz munkának. S hogy ez nem puszta frázis, hanem tiszta, megczáfolhatatlan igazság, eklatánsán bebizonyították a kocsolaiak. Amikor a napokban egy katonatiszt jelent meg a községben, hogy a véderőbe tartozó legények katonakönyvébe német nyelvű magyarázatot, útbaigazítást illeszszen, a kocsolai legények mind büszkén kijelentették, hogy ók magyarok, ók magyar útbaigazítást kérnek. Bár igy cselekednének mind a németajkú állampolgárok.

— Meghatóan ünnepelte meg az ozorai elemi iskola a haza bölcsének századik évfordulóját. Az ünnepélyt szent mise előzte meg. Az iskolába gyűlt gyermeksereg elénekelte a Hymnuszt, mely után Abraham Aranka tanítónő intézett remek beszédet a növendékekhez, méltatva Deák Ferencz életét. Egy. VI. osztályos tanuló a Szózatot szavalta. Végül Pintér Károly plébános szólott a gyermekek kéz. Utalva a szép beszédre, hazájuk és királyuk iránti hűségre inté őket. Az ünnepély a Hunyady-induló eléneklésével ért véget.

— A szekszárdi épitömunkások szakegylete f. hó 18-án a *Kosuth«-vendéglőben felolvasással egybekötött őszi tánczmulatsagot rendezett, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg jól sikerült. — A felolvasó ez első alkalommal Futó József, az egylet elnöke volt, kit felolvasása végeztével lelkesen megéljeneztek. A mulatság tiszta jövedelmét szakegyletük alapja javára fordítják. — Feiülfizettek : Rogozsán Gáspár 1 kor. 50 fill., Cziraky József, Rencz András, Pénzes József, Fuió József, Szabó József, Halász János és Cziráky János 1 — 1 kor., Bedő Ferencz, Szabó Sándor, Alliquander Tamás, Ónodi József, ifj. Ritzel Janos, Bencze Márton és Bodó Janos 50—50 fillért, K. J.; B. B. és Pukk János 30—’30 filiert, Sz. J., Búzás István, Bencze László, Fehér Sándor, Koztty Ernő és Vég József 20—20 fillért, Vidács József, G. J., Váczi István és Finta József 10—10 fillért, mely adományokért ez utón mond" köszönetét a rendezőség.

— Hűtlen cseléd. Kering Anna 20 éves cselédleány azzal hálaliameg Simon Takács Ferencz szekszárdi gazdájának jóságát, ho.y folyó 12-én, mig ez házi népével távol volt, 50 korona értékű ruhaneműt lopott el tőle és megszökött.

— Álkulcsos szomszédasszony. Dekmatm Jánosné, ki Ozsák pusztán Bernhadt Jánosné szomszédságában lakott, azon mes.erkedett, hogy miképpen lophatná el megtakarított pénzecskéjét. Végre a rossz szándékú asszony álkulcsot kerített és azzal folyó hó 12 én behatolt Bernhadtné szobájába, a honnan 20 korona készpénzt és élelmi szereket vitt el. Az álkulcsos szomszédasszonyt a szekszárdi kir. ügyészségnek jelentették fel.

— A magyar ipar vívmánya gyanánt üdvözölhetjük egyik ismert jónevü iparosunk, Lichtmann Sándor férfiszabó mester (Budapesten, VII. Rotten- biller-utcz 4/b.) azon lapunk mai hirdetései közt olvasható nagyszabású elhatározását, amely eddig páratlanul áll a maga nemében- Ugyanis ez az országszerte legjobb hírnévnek örvendő férfiszabó ezég a magyar ipar minden idegen versenyt felülmúló képességét azzal akarja bebizonyítani, hogy hitelt nyújt minden kereskedőnek, iparosnak, gaz dáknak, bérlőknek, hivatalnokoknak, tanítóknak, jegyzőknek és általában mindenkinek, aki alkalmazásban van, vagy biztos jövedelemmel bir, mérték szerint a legjobb minőségű gyapjúszövetből saját műhelyében készít teljes férfiöltönyöket vagy télikabátokat, amely épp olyan elegáns, amilyen tartós, úgy, hogy páratlanul előnyösen juthasson hozzá az országban lapunk minden olvasója, aki a hirdetésben foglalt mérték utasítást kitöltve a ezégnek beküldi. Ajánljuk ezt a ritka kedvező alkalmat minden olvasónk figyelmébe.

—• Orvvadászok. A szekszárdi csendőrség f. kó 10-én orv vadászaton érte Balog és Lncza Szabó János ismert orvvadászokat. Vadat riiég nem találtak náluk, de otthon házkutatást tartva, Szabó lakásán egy zsákban 26 kiló szarvas húst találtak, mely valószínűleg előző napokban elejtett szarvas osztalékából esett neki. A húst elkobozták és az illetőket feljelentették.

— Halálos szerencsétlenség. Szabó András 19 éves szegzárd-ujvárosi legényt e hó 16-án d. u., parásztai szőlőjükből hazafelé jövet végzetes szerencsétlenség érte, az utón ugyanis egy mélyebb kátyus gödörbe kocsijának első kereke belezökkent.

A hirtelen billenést a kocsi oldalaira helyezett deszkán ülő Szabó ellensúlyozni nem tudta és fejre lebukott és az esés következtében nyakában az egyik ér megpattant. A szerencsétlent Vörös József segítette kocsijára és vitte haza, hol csakhamar meghalt. Érdekes, hogy mentek szőlőjükhöz, még ő figyelme; sin ülő atyját,

hogy a gödörnél, hol ő 2tt, vigyázzon*

mert ott nagyot fog döczczenni a kocsi, és ő még. sem vigyázott.

— Tanonczul felvétetik 2—3 középiskolát végzett, jól nevelt flu Molnár Mór könyvnyomdái intézetében, Szekszárdon.

tTa n ü g y. ““

Mélyen tisztelt Közgyűlés!

Irta és felolvasta : Szálát Sándor, az »Általános Tolnamegyei Tanitó-Egyesület« tagja.

Múlt évi közgyűlésünk alkalmával azon megtisztelő megbízatást nyertem, hogy a »Hevesmegyei Általános Tanitó-Egyesület<-nek a »Népnevelési Egyesületek« alakítását tárgyazó köriratát tanulmányozzam s e tárgyra vonatkozó tanulmányom eredményét a jelen alkalommal előadjam.

Szerény tehetségem mellett is magamra vállaltam e megbizatást, mert közelről érint, hogy vele foglalkozni szinte kötelességünk.

Most midőn e feladatomnak megfelelni akarok, mélyen tisztelt hallgatóimnak szives türelmét kérem nehány pillanatokra.

A modern kor csodálatos keveréke a kül n- böző eszme áramlatoknak, melyek tulajdonkép két kategóriába oszthatók. Mig egyfelől nagy zajjal látjuk előnyomulní az anyagias eszméket, mint a melyeknek minden, a korunk által elért siker tu- lajdoniitatik s a melyek szélső irányaikban minden eszményibb felfogást ósdinak nyilvánítanak, ugyanakkor látjuk, hogy kevesebb zajjal, kevesebb feltűnéssel ugyan, de áramlat keletkezik, mely keresi a visszatérést az ideálisztikusabb eszmekörhöz;, áramlat, mely a két eszmekor összhangját keresi. Nem szólva a szélső irányokról, melyek időszakos veszedelmet rejthetnek ugyan magukban, de tartósan úgy sem érvényesülnek sehol és soha, e két ellenáramlat mindegyike becses anyagot tartalmaz,, mert egyike az értelem, másika az érzelem jegyében dolgozik, az egyik az észhez, másik a szívhez apellál. A küzdelem bizonyára a helyes kiegyenlítésben nyer megoldást az emberiség javára, mert a legbecsesebb korszakok mindig azok voltak, hol emelkedett és tisztult eszmék küzdöttek egymással.-. Éppen nem szóvirágképen mutatok rá a modern társadalom e karakterisztikus küzdelmére, hanem mert meggyőződésem szerrint ezen eszmehareznak mi népnevelők szintén — habár a közkatonák sorában is — de minden esetre hivatott harezosai, vagyunk. Tartozzunk azonban bármelyik táhorban is, teladatunk azonban odairányul, hogy a kiegyenlítést keressük. És fontos ponton állunk. A társadalom boldogulásának a modern korban inkább, mint bármikor egyik főkellék a helyes alapon nyugvó népműveltség, mert ma, hogy csak a legfontosabbat emlitsem föl, a nemzeti életet nem egyes kiváltságos osztályok irányítják mint régebben, hanem a nép — a szorosabb értelemben vett nép — fontos, sőt döntő szerepet játszik abban. Ha tehát a népműveltség nem nyugszik helyes alapokon, s annak belső tartalma helytelen irányú, úgy az nagy veszélyt rejt magában a társadalom, az állam, a nemzet jövőjére, És nekünk mint kicsiny és ezer veszélytől környezett nemzetnek ezt nagyon fontolóra kell vennünk. A modern törvényhozás felismerte ennek horderejét nemcsak a külföldön, hanem nálunk is. A nagy politikai átalakulás) melyen hazánk a XIX-dik század második felében átment, valóban századok mulasztását pótolta a népnevelés terén; ezt minden elfogulatlanul gondolkodó ember elismeri. Szó sincs róla, hogy most már semmi kivánni való nincs; ezt nem lehet mondani, mert minden emberi intézmény tökéletesítésre szorul, de igenis azt elmondhatjuk, hogy egy a hivatása magaslatán álló tanitóikar igen sokat tehet ma a népnevelés terén ; különösen ha sikerül a társadalom arra való elemeinek fokozóttabb támogatását megnyernie.

Ennek mikéntjére vonatkozik a Hevesmegyei Általános Tanítói Egyesület körirata is, mely a társadalomnak a gyermeknevelés szolgálatába vonásáról szól. Az értekezés tartalma röviden az, hogy elősorolván a gyermekeknek az utczán ejtett ballépéseit, kívánatosnak tartja, hogy a társadalom minden tagja tartsa kötelességének az utczán figyel*