Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-10 / 37. szám
XXXI. évfolyam. 37. szám. Szegzárd, 1908. szeptember 10. TOLMMEGYI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre..........................12 kor. — fill Félévre ...... 6 „ — „ Negyed évre . . . . . 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig .....................3 kor. 74 fii. 100 —200 .....................S „ 74 „ 200—300 ., ...... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. — Saját munkatársunk tudósítása. — A püspök halála. Mint a derült égből a villám, úgy csapott le a szomorú gyászhir folyó hó 1-én délután 4 órakor Pécsett, hogy makkos- hetyei Hetyey Sámuel megyéspüspök Karls- badban szeptember 1-én d. u. WÚ2 órakor meghalt, hová a múlt hó végén üdülés czél- jából elutazott. A szinte hihetetlennek látszó hir igaznak, szomorú valónak bizonyult, s 5 órakor már megkondult a püspöktemplom nagyharangja, s vele együtt a pécsi templomok ősszel harangjai, hogy a gyászhirt tudassák a lakossággal. Nyomban a püspöktemplomra, a püspöki rezidencziára, a papnöveldére, a kanonokok lakásaira, a szerzetes- és apáczakolostorok tornyaira, az összes templomokra, a „Katholikus Körre“, 'a^wéröstrazára s■'•égyetr^ ’kö^éptilefekfe ’' ki5' tűzték a gyászlobogót. A gyászhir mély részvétet keltett mindenfelé. A püspök betegsége, mely őt oly korán sirba döntötte, már régebbi keletű baj volt, s még onnan originálódik, midőn ő a bécsi Pázmaneum lelkiigazgatója volt. Természetes, senki sem gondolt arra még, hogy a halálnak eme csirája, a magasan fekvő bélrák, (carcioma recti) mely korai halálát okozta. — E miatt ment ő Karlsbadba, a hol a szükségessé vált nehéz és fájdalmas operácziónak vetette magát alá, a mely kitüntette a carcioma jelenlétét. A fájdalmas műtétet, a hasnak és beleknek megmetszé- sét elvégezték a boldogult püspökön a nélkül, hogy narkotizálták volna. A műtétet Strucze* karlsbadi orvos és dr. Fink kórházi primárius végezték az ottani Franz Josef kórház műtőtermében a múlt hó 24-én Hetyey Gyula törzsorvos jelenlétében. A műtét után oly rohamosnak látszott gyógyulása, hogy még a környezetében volt orvosokat is megtévesztette, ugy- annyira, hogy azt hitték, hogy nyolcz-tiz nap múlva már haza jöhet. A halál előtt feladott levél, amely csak reggel érkezett Pécsre, arról adott számot, hogy a püspök jól érzi magát. Ugyanaz nap délután x/22 órakor Hetyey Sámuel megyés püspök már nem volt az élők között. A halálhír vétele után Hetyey Elek jószágkormányzó Nagy-KanÍ7sa—Bécsen át a püspöki aula kiküldöttével, Melhard Dénes dr.-ral egyetemben Karlsbadba utazott, hogy a Jiólttest bebalzsa- mozását és hazaszállítását illetőleg intézkedjenek. A holttest a Kaiser Franz Josef •, kórházban feküdt kiterítve s ott is maradt mindaddig, mig a b^hajzsamczott holttest szállításár;^'az engédély 'az" osztrák és a magyar kormánytól megérkezett. — A balzsamozásra táviratilag szólitottak fel egy specialistát. A holttest hazaszállítása. A megboldogult püspök tetemét 3-án este indították útnak Karlshadból, minthogy" azonban Bécsben az egyik pályaudvarról a másik pályaudvarra való szállítással annyi időt vesztettek, hogy a másik vonathoz a holttestet vivő kocsit már nem lehetett csatolni, ennélfogva csak szombaton kilencz óra 42 perczkor érkezett meg Bécs felől a barcsi vonaton. A holttestet a központi papság testületileg fogadta a vasúton és ünnepélyes gyászmenetben, az összes templomok harangjainak zúgása közben az Indóház utczán, Gyár- utczán, Ferencziek-utczáján s a Scitovszky-téren át elkísérték a püspöki rezidencziába, ahol a házikápolnában ravatalozták fel. A pécsi székeskáptalan a következő halotti jelentést adta ki: A pécsi székesegyházi káptalan mély fájdalommal ugyan, de, az isteni Gondviselés rendelésein megnyugodva jelenti szeretett főpásztorának, Méltóságos és Főtisztelendő Hetyei Hetyey Sámuel urnák, pécsi megyés püspöknek folyó évi szeptember hó 1-én délután fél 2 órakor a haldoklók szentségeinek ájtatós felvétele után élete 58-ik, püspöksége 6-ik évében Karlsbadban történt elhunytát. Az élete derekán, alkotó, kedvének virágában elhunyt főpap hült tetemei Pécsett a székes- egyházban szeptember hó 7-én délelőtt 9 órakor tartandó ünnepélyes gyászisteni-tisztelet után a székesegyházi sírboltban fognak nyugalomra helyeztetni. ... * • Emlékéti njegŐFjű.^ f alatt létrehozott nagy alkotásai | jótevő lelkét níegsiratja a hívők gyászos serege. A ki életét vezérelte s lelkét alkotásra ihlette, imádott Üdvözítője legyen érdemeinek koronája az örökkévalóságban! Pécsett, 1903. szeptember hó 3-án. A gyászoló káptalan nevében: Troli Ferencz, nagyprépost. A részvét nyilatkozatok. Alig, hogy a püspök halálának hire elterjedt az országban, a részvétnyilatkozatok egész serege érkezett a káptalanhoz, melyeket azon sorrendben, TÁR CZ A. Rákóczi. I— Irta: Illyés Kálmán. — A rég’ időknek fátyla szertelebben> Magyar tekints a hősi múltra hát; Szilaj tűz égjen újra a szivedben S a hon szerelme lelked hassa át! * * Tavaszi szellőtől enyhe napsugárban Vérvirágok nyíltak szép Magyarországban; Vért német osztotta, a magyar hullatta S szabadság virága kinyílott alatta. . . . Mintha fergeteg jő rémes szárnyalással XJgy jőve Rákóczi széles kardvasával. Rajta! Rajta! Rajta! Kelti népét harezra S mint Isten haragja rácsap a labanezra. Nyomában a magyar, kuruez mind egy szálig, A hitvány németet öldösi halálig. Nagy, széles kardjának mintha lelke volna Harczi riadóban mintha Isten szólna. ... A mező virága labancz vértől ázott, A magyar szabadság újra kivirágzóit, De mikor kinyitott, labancz mind letörte, Szabadság virágát1 újra elsöpörte. Hej Bercsényi hol, vagy? Hol vagy Balog Ádám? Német az úr megint Rákóczi országán! Könnyektől harmatos a mező virága, . Hol van a hős Bottyán vitéz ármádiája ? * A kölesdi Rákóczi ünnepélyen szavalta Kbritsánszky Ottó. Sírva sir a magyar, senki meg nem érti, Bánatos kuruezot labancz vérig sérti; Katonáit viszi átkos német szóra, Hej, sohse tanítja magyar riadóra. Halld Rákóczi, halld meg, hogy gyalázat rajtunk! Immáron a szégyen pírjától ég arczunk! Az Isten ha látja szégyenkezik rajta, Hogy közülünk kihalt minden kuruez fajta, Szomorúan néz le a szegény országra: — Nincs már Rákóczinak, nincsen katonája. — De lesz majd még egyszer! És jaj a labancznak! Rákóczi nevével kurucZok támadnák S meglátja az Isten s egész világ látja, Hogy van, van Rákóczinak, van még katonája! Úti jegyzeteli Balkánon tett utamról. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Irta: Koritsánszky Ottó. II. Budapesttöl-Zimonyig. Julius 28 án este fél tiz órakor felültem a Petőíi-téri kikötőnél a cs. és kir. Duna-gőzhajózási társaság »Albrecht« nevű posta hajójára, Gyönyörű este volt ... Az égről a csillagok milliói ragyogtak alá, s képüket szépen ragyogta vissza a Duna sima tükre ... A hold egy arany tarlónak látszott és szokatlanul élénk sárga sugaraival bearanyozta az öreg Gellértet, mely komolyan, hallgatagul bámult le régi szomszédjára — a Dunára. t Egymásután szállingóztak az utasok hajónkra. Mind feljött a fedélzetre gyönyörködni a szép éjszakában. Pont tiz óra volt, mikor hajónk háromszor1 füttyentett. A hosszú füttyött visszaverte a vén Gellért és sötéten némán álló királyi palota. Úgy tűnt fel, mintha azért állna oly mereven, komolyan ez a diszes palota, mert gazdája, ura oly messze van népétől, fényes palotájától, mely azért épült •hogy gyakrabban itt időzzék népe körében . . . Messze idegenben . . . Felhúzták . hajónkra a trikolort. Meghúzták harmadszor is a hajó orrán levő harangot, aztán egy nagyot kanyarodva megfordult és megkezdte útját a kitűzött czél felé. Alig indult el a hajó, a fedélzeten rázendített az a nyolez román egyetemi hallgató nemzeti hym- nuszukra, a kik a bécsi egyetemről jőve messze- fekvő hazájukba tartottak. .Egy kis ideig még én is gyönyörködtem az ég szép tiszta kékjében, a csillagok és hold ragyogásában, a szék- és fővárosnak messzire el látszó fényességében ... De aztán mindinkább homályos lett a kép; a lámpák ténye eltűnt, a csillagok ragyogása is elhomályosodott: egy sötét felhő húzódott az égre ... De azért a románok tovább énekelték nemzeti dalaikat tűzzel, lelkesítőén. Úgy látszik, annak örültek, hogy viszontláthatják hazájukat. Én.pedig lementem a hajóba s nyugodni tértem , . .
