Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-08-13 / 33. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 33. sz. 1903. augusztus 13. szülői pedig az akarták, hogy leányukat valaki csupa nagy szereiből vegye el s nem gondoltak arra, hogy Pipécskének farkából egy egész marókra való toll hiányzik. — Persze azt gondolták, hogy olyan szép, mint az ő leányuk az egész vilégon több sincs, meg hogy úgy csipegni, mint Pipécske, soha sem tudott és nem is fog tudni egy csirke sem. No hát igy volt a dolog. De hát utoljára is csak vénült a Pipécske és a kirántani való korból már meglehetősen kilépett. Mit csináljanak, mit tegyenek ? Jó úristen ! Hát utoljára is az lett, hogy jött egyszer egy hetyke kis kakas, akibe Pipécske nagyon beleszeretett. Akármit beszéltek szülői, Pipécske kijelentette, hogy csak Kricsi az igazi és hogy nélküle soha ez életben, meg a legkisebb tojáskát sem fogja tojni. No hát nem volt mit tenni: hozzá kellett Pipécskét adni. Azonban Kricsi sok mindenfélét kért, mert tudta ám, hogy van hozomány szépen, ígértek hát neki — mit lehetett volna tenni — egy liter köleskását, tiz darab hizlalt kukaczot, s egesz télre való cserebogár-sonkát; azonkívül egy vado- nat uj csirke-ólban fog az uj pár lakni. Kricsi ennek kicsit megörült s igy hát lakodalom, nagy íinumsággal mégis esett. Pipécskén földig érő fehér fátyol lengett, ami azért is okos dolog volt, mert igy tollatlan farka nem látszott. Sőt amikor az anyakönyvvezető az áldást megadta s Pipécske szemeiből a könyek kicsordultak, mindenki azt mondotta, hogy ilyen szép menyasszony a világon még soha sem volt. Vendég volt elég. Megvoltak hiva az udvarbeli összes csirkék, libák, kacsák, galambok sőt a Pufi kutya is kapott meghívót. A Pipe papája ugyan azt mondot'a, hogy a kacsákat jó lesz kihagyni, mert nagyon sokat fecsegtek s ami még kutyább, — mert mód felett nagyétküek. De tekintettel a rokonságra, amennyiben Pipécske öregmamája kötötte ki a most élő récze család egyik távoli unokatestvérét; a mellőzés a legnagyobb sértés számba ment volna. Kénytelen — kelletlen, mégis meg kellett a falánk kompániát hívni. A macska gőgössége, a kis malacz pedig illetlen magaviseleté és rossz s<aga miatt, meghiva nem lettek. Zene is volt s erre nézve húsz tücsköt fogadtak meg. Olyan szépen muzsikáltak, hogy Kricsi már a vacsora előtt, összeveregette sarkantyus bokáit. Na a vacsora meg olyan nagyszerű volt, h< gy a?t leírni lehetetlenség. Volt ott minden, am:t kinek kinek szeme-szája megkívánt. A Pipe papája olyan gálánt volt, hogy a liba és kacsa rokonság kedvéért még béka pecsenyét is tálaltatott. Persze hogy egy-kettőre elfogyott ez a finom csemege. Azonban lassan-lassan a libebor a vendégek fejébe szállott s mindinkább hangosabb lett a társaság. Különösen a réczék hápoktak annyit összevissza, hogy az ember a saját szavát sem értette. Aztán oly kíméletlenek voltak, hogy akkor sem hallgattak, amikor a menyasszony nagybácsija egy gyönyörű felköszöntőt akart elkukorékolni. Utoljára is megharagudtak a vendégek és kizavarták a szemtelen kacsákat. Persze ezeknek ez nem letszett és úgy gondolták, hogy majd csak fognak valami boszut állhatni. Amint később hallani fogjuk ; ez a gonosz tervük valóban sikerült is. A jó kedv azonban már meg volt zavarva. Hozzájárult még ehhez, hogy Kricsi eltalálta magát szólni s azt mondotta, hogy előbb a menyasszonyt meg nem csókolja, mig az igért hozományt meg nem kapja. A Pipe papája megharagudott s azt mondta, hogy ez szemtelenség. Amire Kricsi meg visszaszólt: hogy csak nem gondolják, hogy Pipécskét a szép S2t méért, na meg a tollatlan tarkáért vette el. No a fityuláját: most kellett volna az öreg kakast látni! A vér m nd a taréjába tódult. Elő- ■s/ör is egy tál darázs pecsenyét vágott a szemtelen Kricsi fejéhez. Persze ez se hagyta magát s lett ol) an verekedes, keveredés amilyen még nem volt. Egymásnak ugrott a két kakas, vágta, csapkodta egymást, hogy csakúgy röpködtek* szerte tolláik. .Hol egyik volt fölül, hol a másik. A vendég sereg meg sipákolva rebbent szét s menekült mindenki, -hol á fára, hol a ketreczbe. Csak azok a gyalázatos kacsák/használták fel az alkalmat arra nézve, hogy boszut vehessek. Tudniillik a szegény muzsikusok, a tücskök is, ijedve kapodták össze szerszámaikat, amikor egyszerre, — az általános zavart felhasználva, ott teremnek a réczék és — a prímástól kezdve a nagybőgősig az egész bandát felfalták. Még hírmondónak sem maradt belőlük. így lehelték ki ártatlan lelkűket a szegény művészek. A Pufi kutya észrevette ugyan a gyalázatosságot, de már későn volt. Nem tehetett felháborodásában egyebet, minthogy a vétkes kacsákat, nagy dér-durral, csahol ássál egypárszor az udvar körül hajszolta, de hát ez szegény tücsköket életre már nem ébresztette, — na meg hát a Pufi kutya is elfáradt. Oda feküdt egy fa árnyékába, zihált, piros nyelve kilógott és nagy mérgesen pislantot néha-néha a gonosz gyilkosok felé. Azok meg, mintha mi sem történt volna, a vályú felé illegtek-bi 1 legtek azon czélból, hogy a tücsök pecsenyére igyanak ; mert mi tűrés-tagadás ; de az ilyen művész népség, nagyon is száraz egy eledel. No de jó volna, ha itt a történetnek már vége lehetne. De a java csak most jön: Mikor a két kakas között javában folyt a csata, a Terka szakácsnő éppen akkor lépett ki a konyhából, holmi gonosz szándékkal. . A csatázok észre sem vették közeledtét s igy esett meg, hogy egy pillanat múlva már Terka, mindegyik kezében egy kakasnak a nyakát szorongatta. De hát ha még ebben maradt volná a dolog. De haj, haj ! Terka elővett egy kést s megölte mind a két ádáz ellenséget. Ott hevernek egy tálban, forró vízben, békességben egymás mellett s Terka most koppasztja őket éppen. Gondolhatni, hogy szegény Pipécskének majd meg szakadt a szive ; fájdalmában még azt a meg - maradt néhány tollat is kitépte a farkából. Bizony, egyszerre vesztette el atyját és vőlegényét, hát nem lehet rajta csodálkozni. Pipécske másnap ott üldögélt a folyosó lépcsőjén, amikor Terka a Pufi számára egy tányér csontot tesz a földre. Jaj mit érezhetett szegény, mikor kedveseinek csontjait megismerte. Pufi is meg volt ugyan hatva, de mert éhes volt s a csontokat a macskától sajnálta: úgy hát mégis inkább maga ropogtatta végig azokat. Pipécske e naptól kezdve a bánattól mindinkább fogyott-fogyott. S ki tudja mi lett volna, ha Terka ezt észre nem veszi. Hogy tehát Pipécske kárba ne vesszen, bizony csak annak is elvágta a nyakát. Pufinak bár majd meghassad a szive, de Pipécske csontjait másnap mégis csak elfogyasztotta. * Kijelentettem Manczinak, hogy mióta csirke van e világon, ennél szomorúbb történetet nem hallottam. Ezt ő természetesnek találta s azonkívül rámutatott azon tényre, hogy ilyen hozomány kérdésekből milyen galiba származhatik. Siettem biztosítani arról, hogy annak idején az igért hozományt ki is fogom adni. Erre ő engem egy megvető kézmozdulattal leintett s úgy nyilatkozott, hogy én őt félre értettem, mivel neki hozományra szüksége nincs, mert legerősebb meggyőződése szerint neki amúgy is annyi kérője lesz, mint a vadkörte s annak akit kiválaszt, I legfeljebb egy tajték pipát fog hozománykép adni. Hát ebbe is kénytelen voltam belenyugodni. Surányi Victor. | A szegzárdi anyakönyvi hivatal értesítése 1903. évi augusztus 5-től 12-ig. Született: 12 gyermek, 2 fiú, 10 leány. i Házasságot kötött: Piszter József — Török Rozáliával. Meghaltak: Rafajlovits Istvánná Magyarovits Ljuba. Kocsi Jánosné Búzás Katalin, Takács János, Horváth Ferenczné Mácsik Julia, Búzás Ferencz, Samu Mihályné Vörös Katalin, Egle József. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: l BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 8. sz.'biz. 1903. Hirdetmény. A tamási kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1903. évi augusztus hó 7-én 6620. szám alatt kelt végzésével kiküldött bizottság ezennel közhírré teszi, hogy Felső-Iregh községre vonatkozólag az 1886: XXIX-, 1889: XXXVIII. és az 1891: XVI. t.-czikkek értelmében szerkesztendő telekkönyvi betétek készítésének munkálata folyamatba tétetvén, a nevezett községben a helyszíni eljárás és pedig az 1891 : XVI t.-cz. 9. § értelmében első sorban az azonosítás 1903. évi szeptember hó 9-én és ennek befejeztével a további bizottsági eljárás fog kezdődni. Ennélfogva felszólittatnak : 1. mindazok, akik a telekjegyzőkönyvben előforduló bejegyzésekre nézve okadatolt előterjesztést kívánnak tenni, hogy a bizottság előtt a kitűzött határnapon megkezdendő eljárás alatt jelenjenek meg és előterjesztéseiket igazoló, ok- irattaikat mutassák fel: 2. mindazok, akik valamely ingatlanhoz tulajdonjogot tartanak, hogy a tulajdonjog telekőnyvi bekebelezését a kitűzött határidőig a telekkönyvi hatósághoz intézett szabályszerű beadvány utján kieszközöljék, vagy a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratok alapján a telekkönyvi bejegyzés iránti kérelmeik előterjesztése végett a bizottság előtt jelenjenek meg, ha pedig telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratok nincsenek, az átírásra az 1886: XXIX, t.-cz. 15—18. §-ai és az 1889: XXXVIII. t.-cz. 5., 6., 7. és 9. §-ai értelmében szükséges adatokat megszerezni iparkodjanak és azokkal igényeiket a kiküldött bizottság előtt igazolják, avagy oda hassanak, hogy az átruházó telekkönyvi tulajdonos az átruházás létrejöttét a bizottság előtt szóval elismerje és a tulajdonjog bekebelezésére engedélyét nyilvánítsa, mert különben jogaikat ez utón nem érvényesíthetik és a bélyeg- és illeték-elengedési kedvezménytől is elesnek; és 3. azok, akiknek javára tényleg már megszűnt követelésre vonatkozó zálogjog vagy megszűnt egyéb jog van nyilvánkönyvileg bejegyezve, úgyszintén az ily bejegyzésekkel terhelt ingatlanok tulajdonosai, hogy a bejegyzett jognak törlését kérelmezzék, illetve, hogy törlési engedély nyilvánítása végett a kiküldött bizottság előtt jelenjenek meg, mert elleneseiben a bélyegraentesség kedvezményétől elesnek. Kardos Herman, Dávid Samu, betétszerkesztő. (1—3). . kir. albiró. 514. szam/vh. 1903. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t e, 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti VII. kér. kir. járásbíróság 1903. Sp. X. 762/3. számú végzése következtében, dr. Körmendi Gyula ügyvéd által képviselt GalitZenstein H. czég javára, Ferencz Gyula ellen, 249 korona 55 fillér s járulékai erejéig 1903. évi julius hó 6-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 1250 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: gépek, könyvprés, és az összes bolti felszerelés nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegzárdi kir. járásbíróság 1903. évi V. 376/2. számú végzése folytán Szegzárdon alperes üzleti helyiségében leendő eszközlésére 1903. évi augusztus 19-ik napjának d. e. 8l/a órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóság az 1881. évi LX. t. c. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Kelt Szegzárdon, 1903. évi augusztus hó 6-án. Mányoky, kir. bir. végrehajtó. 512. sz./v. 1903. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t. ez. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szegzárdi kir. járásbíróság 1903. Sp. I. 428/3. számú végzése következtében Dr. Szászy Endre ügyvéd által képviselt Hel- lebrand Ferencz javára, Pécsy János és neje éllen, 344 korona 20 fillér s járulékai ereiéig 1903. évi julius hó 6-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 735 koronára becsült következő ingóságok, u. m: szobabútorok, 1 varrógép és 1 zongora nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegzárdi kir. járásbíróság 1903. évi Y. 396/2. sz. végzése folytán Szegzárdon alperesek lakásán leendő eszközlésére 1903. évi augusztus hó 19-ik napjának délutáni 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t. ez. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szegzárdon, 1903. évi augusztus hó 7-én. Mányoky, kir. bírósági végrehajtó.
