Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-06 / 32. szám

— Áthelyezések. A földmivelésügyi miniszter Kilián Ottó m. kir. gyönki állatorvost Szegzárdra, Fodor Géza m. kir. budapesti állatorvost pedig Gyönkre helyezte át.

— Rákóczy-iinnepély Szakoson. A szakcsi I kath kör és az e czélra társuló kér. önsegélyző szövetkezet 1903. évi augusztus hó 23-án (vasárnap) Szakoson, az iskola-téren, majd künn a községi erdőben Rákóczy-ünnepélyt rendez. Belépti-dij (künn az erdőben); személyenkint 60 fillér, családjegy 2 személyre 1 korona. Kezdete az iskola-téren d. u. 3 órakor. Jegyek előre válthatók ifj. Hamar Lajos, üzletvezető urnái a szövetkezeti főüzletben. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak, I. Műsor az iskola-téren: 1. Hej! Rákóczy, Bercsényi!« Dal. Énekli a női és férfi vegyeskar. 2. Elnöki megnyitó beszéd, tartja Vit- kovits Ferencz, plébános. 3. Szatirikus dal II. József császár idejéből. Énekli a vegyeskar. 4. ' Rákóczy üzenete (1703. május 22-én Huszt város piaczán). Hírnök: Károlyi Károly állami tanító.

5. »Rákóczy, Bercsényi Emlékezete« dal. Előadja a vegyeskar czigányzene kísérettel. 6. »Rákóczy hamvai.« Költemény Kún Bélától. Szavalja: Mányok Ferenczné úrnő. 7. »Rákóczy kesergője.« Dal. j Énekli zenekiséret mellett a vegyeskar. 8. Hej I Rákóczy, Bercsényi, Bezerédj! Költemény Szécskay Györgytől. Szavalja Fetter Gyula káplán. 9. Tót kurucz dal. Énekli a vegyes kar. 10. A Rákóczy induló hangjainál ünnepélyes menetben kivonulás az erdőbe. — II. Az erdei műsor: 1. Tót labancz dal. Énekli a vegyeskar. 2. Kurucz dal. Énekli a vegyeskar. 3. Balogh Ádám nótája. 4. »Ne búsulj kenyeres pajtás!« Bujdosó dal. 5. Gúnydal a német divatról. 6. Selma, német. Káldy Gyula ezen kurucz dalait énekli zenekiséret mellett a női és férfi vegyeskar. 7. Tűzijáték. — Kedvezőtlen idő esetében az ünnepély megtartása következő vasárnapra, azaz augusztus hó 30-ára halaszttatik. Ételek és italokról gondoskodva van.

— Az iparosok figyelmébe. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1903. évi 51.513. számú rendelete, a Szent István napján megnyitandó budapesti tanoncz- és segédmunka-kiállítás megtekintésének tárgyában. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur a folyó évi augusztus hó 20 án Szent István napján megnyitandó budapesti tanoncz- és segédmunka-kiállítás alkalmából megengedte, hogy az ezen kiállítás megtekintésére, legalább 10 főnyi csoportokban Budapestre és vissza utazó iparosok, iparossegédek és tanonczok és ez utóbbiak tanítói, a m. kir. államvasutak ösz- szes vonalain és a kezelése alatt álló helyi érdekű vasutakon a lakóhelyükhöz legközelebb levő vasúti állomásról Budapestre és vissza a szomszéd forgalmi viszonylatok kivételével, személy és vegyes vonatokon a 111. kocsiosztályban féláru menetjegygyei utazhassanak. Hasonló menetdijkedvez- ménynek lehetőség szerinti engedélyezésére egyidejűleg a m. kir. államvasutak utján a többi hazai vasutak igazgatóságait is felhívtam. Ennélfogva hívja fel a czim a tanoncziskolákat tartó nagyobb vidéki városok figyelmét ezen kiállításra és az engedélyezett menetdíjkedvezményre, megjegyezvén, hogy csoportos kirándulások szervezése egyidejűleg a kereskedelmi és iparkamarák feladatává tétetett.

— A legszenvedélyesebb vadász. Városunk

egyik kitűnő puskása, aki ép oly szenvedélyes vadász, mint a milyen lelkiismeretes törvénytisztelő, minekutána pénteken reggel megtisztogatta puskáját, este pedig családjával töltényt gyártott, 10 óra tájban azzal lepte meg a feleségét, hogy ő most kimegy a szőlőbe. Megjegyzendő, hogy a szőlejétől kétszáz lépésnyire kezdődik a vadász- terület, melyben ami emberünk is részes. A vizslája persze vele ment. " ......

Az ország utón találkozott két csendőrrel, a kiknek gyanús, volt az éjjeli fegyveres alak, tehát követték és megfigyelték.

A megfigyelés eredménye a következő volt; a fegyveres alak leült a 152. számú kilometer kőre, arczczal egy krumpli föld felé fordulva, melyet jobbról-balról kukoricza szegélyezett. Az okosságáról ismeretes (gazdája sörházi elbeszélései ré1903. augusztus 6.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 32. sz.

5.

vén !) vizsla vele szemben foglalt állást. így ültek körülbelül egy félóráig, amikor is a csendőrök megunták a várakozást s éppen igazolásra készültek az éjféli puskást felszólítani, a mikor a városból 12 tompa óraütés hallatszott, mire a vizsla tüstént elindult a krumpliba keresni. Gazdája rosz- szaló «Zurück» szóval visszahívta és a hold fényénél előbb megnézte a saját óráját, azután megtöltötte a puskáját és elindult foglyászni.

A csendőrök pedig bosszúsan hazafelé indultak azzal a kellemetlen tudattal, hogy az általunk csinált «kitűnő fogás* ezúttal nem fog a «T. K.»- ben szerepelni, mint azt már oly szépen elképzelték.

— Szélhámos házaspár. Gyorsok János szeg- zárdi lakost alaposan becsapta egy szélhámos házaspár. Ugyanis Szabados János és neje szül. Meleg Erzsébet azzal állítottak be tegnapelőtt Gyorsok János szegzárdi lakoshoz, hogy 2 darab aranygyűrű fejében adjon nekik 14 korona kölcsönt; mert elfogyott a pénzük és a vasúton érkezett holmijukat szeretnék kiváltani. Gyorsok jóhiszemü- leg a gyűrűk fejében megadta a kért kölcsönt, midőn a szélhámos pár eltávozott, akkor kitűnt, hogy a gyűrűk nem aranyból hanem bronzból valók. A becsapott gazda az esetet feljelentette a szegzárdi csendőrségnek, kiknek sikerült még a városban a csalókat elfogni. A szélhámos házaspárra ezen csalási esetén kívül az is bebizonyosodott, hogy múlt hó 26-án Alsó-Nyéken ők rabolták ki Kraján György ottani gazdát.

— Gólya a börtönben. A czigányokra most rossz világ jár Dombóváron: minden félig meddig alkalmas s hatósági rendelkezésre álló helyiség be van velük népesítve, sőt állítólag a finánczok fás kamrájába is csuktak egy néhányat. A czigányok ezt télen talán nem is bánnák olyan nagyon, de az enyhe nyári éjjeleket bizony jobb szeretnék i kakukfüves legelőn tölteni, mint a dutyiban. Külö nősen az asszonyok jajgatnak az elvesztett szabadság miatt. Az egyik azonban, valami Lakatos Orzse kieszelt egy biztos módot a szabadulásra. Kinyitotta a börtön ablakát s azon a gólyát beereszteni ..... csak akarta, mert hamarosan szabadon bocsátották és igy a legkisebb * Lakatos mint szabad polgár jött a világra !

— A duvad pusztítóit megjutalmazzák. A földmivelésügyi miniszter újabb rendeletével azt határozta el, hogy akik hiuzt, farkast, rókát, szóval a kártékony duvadat pusztítják, megfogja jutalmazni. Az elejtett duvadról a törvényhatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük. A főszolgabíró által láttamozott községi bizonyitványnyal kell bikonyi- tani, hogy a vadat az illető pusztította el. Az állat bőrének egy helyét anilin festékkel jelölik meg a felmerülő félreértések és visszaélések elkerülése czéljából. A földmivelésügyi miniszter ezen rendelete a napokban érkezett le a vármegye alispánjához.

— Életmentő munkás. Mint lapunkat értesítik, Alsó-Hidvégen, báró Jeszenszky József pusztáján kicsibe múlt, hogy egy ember életét nem vesztette. Az eset úgy történt, hogy a béresek a nagy melegben a kanálisban úsztatták a jármos ökröket és e közben az egyik béres görcsöt kapott, ki bele is veszett volna a vízbe, ha nincs ott Pintér Ödön szegzárdi munkás, a ki látva a veszélyt, a szerencsétlen ember után vetette magát és saját élete koczkáztatásával kimentette a vízből.

— Agyonrugta a ló. Herbszt János báta- széki lakos és községi elöljáró az udvarán lovakkal nyomtatott és e közben az egyik ló úgy rúgta hasba a szerencsétlen gazdát, hogy ennek követ1 keztében a gondos orvosi segély daczára is múlt : csütörtökön meghalt. Temetése múlt pénteken ment | végbe, melyen a községi elöljáróság, a kath. kör tagjai és az egyenruhás lövészegyesület tagjai is megjelentek.

— Betörő kóborczigányok. Fischer Lipót agárdi plébános présházába Kolompár Mihály és Balogh Mária kóborczigányok a napokban betörtek s abból gazdasági eszközöket, edényeket, ruhaneműt és élelmiczikkeket vittek el. A csendőrség csakhamar elfogta a tetteseket és nemcsak ezeket, hanem a kinyomozott orgazdákat is feljelentette a szegzárdi ügyészségnek.

— Beküldetett, özv. Orosz Lajosné, szül. Fejős Margit a jövő tanévre hajlandó, vagy a gimnázium első négy osztályába járó két tanulót, vagy pedig a polgári leányiskola két növendékét, teljes ellátásba elfogadni. A t. szülők vele augusztus hó 10-én túl, saját házában levő lakásán értekezhetnek. Lakása: Major- utcza 1117. szám alatt van.

IRODALMI CSARNOK.

Jött egy ifju ....

Jött egy ifju, messze idegenből . . .

Tűz volt az ajka, -méz a beszéde,

Szelíd a nézése, gondolatja,

S éltet kért tőled Isten nevébe’ . . .

Nem is ismerted, úgy toppant eléd,'

S te kezed mégis kezébe tevéd.

Boldogság s szerelem volt a földön,

Mert boldog lett az árva ifjú szív,

Esküje nem hangzott, mégis tudtad,

Hogy szerelmes ajka csak téged hiv,

Mert mig tűnt a perez, nőtt a szerelem,

S ma már mint a tenger, olyan végtelen.

Érzem, hogy te sokszor elmerengve Idézed fel a múltnak örömét;

Érzem, előtted is édes — kínos A vágygyal teli szép földi lét . . .

S te mégis hallgatsz s véded szivedet Én pedig érted tovább szenvedek!

belvárdi Bóvárdy József.

A príma gentryk.

— Elbeszélés a falusi életből. —

Irta: STUBENWOHL GYULA. 5.

Az ivószobából meghatóan kellemes zenge- dezás hallatszott ki: a sarok asztalnál rekedt, borízű hangon nyaggatta a kántor a »Kutya-kutya trka . . .« kezdetű érzelemgerjesztő hazafias nótát, öklével a mellette ülő és fejével az asztalra elterülő »elszerencsétlenült« ispán hátán verte meglehetős kíméletlenséggel a taktust. Az ispán pedig rokonérzelmeinek viszonzásául egy a bál emlékeit gyászoló porczellán gyufatar tóval tapogatta a kántor *brustkásztli«-ját. A bömbös Horgossy az ebédlő asztal tetején állott, s miután a papokat és a nótáriust már sorba asztal alá itta, pohár nélkül kezdé az asztal »bee sülét «-ét reparálni; aztán galléron ragadta a már magával tehetetlen ispánt és eljárta vele a sió-horgosi elite-kettőst, énekelvén hozzá imigyen ■

»Hipp, hopp kapaszkodj,

A nyakamba ragaszkodj,

Öregesen, hegyesen Járd a tánezot hegyesen,

Hopp-szóri szotyóka,

Szivar-szivó szopóka:

Hipp-hopp totty!«

Aztán kirohant a teremből, s miután a folyosó végén elhelyezett nagy mosóteknőt jobbról-balról elpofozta, a kocsis és mindenes jóakaró »támogatása« mellett haza zónázott.

*

A batyubál után sokat suttogtak úri körökben a szépek a bál emlékeiről. Ezért a kis patyikusné nem is ment senkihez, de annál többet sétált öreg férje kíséretében Laky VLnczével az aléban nap lemente után. A mig Laky Sió-Horgoson üdült, az ablakát folyton tele tartotta a szebbnél-szebb Marschal-Niel rózsákkal; az öreg patyikus, nem sejtette, honnan kerültek azok oda, de ők ketten ketten tudták, hogy a Czunczi gyerek varázsolta oda azokat a mindig üde virágokat estenkint az ablakba, a már ott reá várakozó szöszke fürtös baba-arczu kis asszonykának.

Vitt még a Czunczi gyerek a rózsákon kivül a házba egyebet is: az Öreg patyikus homlokára — nagy szarvakat.

A báli események után csendes szórakozásban múlott az idő a Horgossy-portán, melynek legnagyobb részét vadászattal tölté a két prima- gentry, vagy pedig a kaszinóban tarokkoztak, mindezeket fűszerezve jó pilzenivel.

Egyik ilyen édes semmittevéssel agyoncsépelt nap esti óráiban átkerékpározott a Horgossy-portára S

...........-ról a vicze-nótárius; mindjárt azon kezdte,