Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-02 / 27. szám

2.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 27. sz.

1903. juius 2.

Ez jut eszünkbe, mikor egy-egy vidéki lap megszűntéről értesülünk.

Igaz, a mai viszonyok mostohák, nem telik sok embernek sok minden passzióra, de a vidéki sajtót nem szabad elhagyni, az nem passzió, az a legnemesebb önkéntes adó, amire magát minden polgár kötelezheti, mert a szabadság lehellete, a közvélemény őre, székhelyének szemefénye.

Hemes dolgot cselekszik az, aki az árva vidéki sajtót tőle telhető módon úgy anyagilag, mint szellemileg támogatja.

IRODALMI CSARNOK.

Kárhozat és üdv.

Egy-egy balga léptünk olykor *

Épen arra hoz veszélyt,

Kit lelkűnknek mi sem pótol,

Kit szivünk remegve félt.

Mik a kinpad gyötrelmei,

Mi a pokol képe is A kínhoz, mely azt követi,

Ki ily lépést végbevisz?!

S ha elvonult a vész árja,

S mentve drága angyalunk,

Mivel jobban ügyelt rája A jó Isten, mint magunk, —

Ha — mint saját kezünk üte, —

Itt bent már nem ég a seb,

A menyország minden üdve Lehet ennél édesebb ? I

BOÓR LAJOS.

\ Az én képtáram.

'''lékezés Jósephstadtról. —

. Teleki Pál.

,i egy kis képtáram. Öt képből áll az nem adnám oda másnak híresebb

képgyiijtemei., rt sem. Mert ezeknek az én képeimnek lelkűk is van, ezek beszélni tudnak. Josephstadtban készült mind az öt.

Berzsenyi Lénárd ezredes volt a mesterük. Oh mennyi bu, bánat, kétségbeesés emlékéről beszél az az öt kép.

El-el nézem őket.

Nézem mig a szemem megtelik könynyel s a köny-prizmán át egy uj kép tárul elém.

Egy nagyon szomorú kép . . .

* * *

Josephstadtban vagyunk.

A szomorú emlékezetű, annyi magyar hős, önzetlen honfi által százszor megátkozott joseph- stadti várbörtön egyik négy lépés széles, tiz lépés hosszú czellájában.

Három ágy van a czellában. A vasrostélyos ablak előtt (jobban mondva alatt) egy fenyőfaasztal áll. Rajta pár kötet könyv és aranyazott papir- rámában egy olajfestésü arczkép.

Rendkívül szépségű férfit ábrázol honvéd huszárőrnagyi ruhában. Fekete szakállal, sötét, fölfelé kunkorodó bajuszszal, lelkes, mélytüzü, olajbarna szemekkel.

Óh mennyi önbizalom, remény, férfias bátorság van e szemekben kifejezve. ' •

E szép férfiú Kutassy Pál 48/49-iki honvédhuszár őrnagy volt.

Van még egy másik kép az asztalon, hátával a falnak támasztva. Ez olajfestmény. Ez is Kutassy Pált ábrázolja: Őrnagyi ruhában, kezében kivont karddal, amint fekete csataménen ülve üszkös gerendákon ugrat át vágtatás közben.

Mennyi harczi tűz, mennyi halált megvető

elszántság van ez arczban kifejezve . . .

*

A börtönczellának három lakója van. Az első ágyán ül. Ez Kutassy Pál, kit az a két festett kép ábrázol.

Bizony arczképeiről alig ismernénk rá. Az egész alak meg van törve. Az egykor oly kedves, szép arczon vigasztalan bu, reménytelen elkeseredés tükröződik vissza. Elmélázva néz a levegőbe. Ö maga sem tudja hova. Talán a fényes közelmúlt csalóka képeit látja maga előtt, avagy a keserű vég katasztrófáin mereng .. .

Bal lába pólyával be van kötözve. Úgy mondják, hogy a sánczmunka közben törött el. Rosszül fort össze s a rabkórház orvosai újra ejtörték.

Oh, mit kellett szegénynek testben is szenvednie . . . !

Ma kelt fel először ágyából.

Testét sötét, olajszin-zöld hálóköpönyeg takarja. Balkeze kis ujj^n.fyét értékes gyémántgyűrű fénylik. Mindkettőt kfflÜLbarátjától,.. Nagy Sándor volt tábornokátóí kaJrra^kit^Aradon végeztetett ki eszeveszett dühében a reakczió. Agya fölött egy szegre akasztva lóg saját bilincse. (Ez a bilincs is birtokomban van. Mikor bajából felépült a beteg, újra ráadták.)

A börtön második lakója Berzsenyi Lénárd, a tehetséges festőművész, ki szabadságharczunkban ezredesi rangot viselt. Most is festéssel foglalkozik.

Kutassyt festi le.

Mellette a padlón, ágyához támasztva, két befejezett olajfestménye áll. Mindkettő tájkép.

Josephstadt környékéről emlékezet' után festve.*

* A leírt 3 képet s az említett két gyémántos gyűrűt nálam bárki megnézheti. Tanukkal tudom igazolni azonosságukat.^ két gyűrűről egyszer már tettem említést »Akasztófa alatt« czimű czikkemben. T. P.

Berzsenyi balkezén rabláncz van, melyn| másik vége jobb lábához van erősítve. Valahány szór mozdul, annyiszor csörrenik a láncz . . t

A harmadik alak egy rozzant széken ül.

Ő a mi feledhetlen emlékű Rómer Flórismf Felkent homloku benczés áldozópap, győri gimuá ziurai tanár, a későbbi nagytudományu régiség, búvár és történész.

Ő is lánczra van verve.

Épen a »Kativáriti olvassa.

*Kativdrit volt csűrne, a rabok élczlapjátiak melyet Olmützbcn a fogházban szerkesztett (tér. mészetesen a porkoláb tudta nélkül) Sillye Gábor Hajdú-Böszörmény városának egykori képviselője s a szabadságharcz alatt kormánybiztosa, ki később a Hajdú kerület főkapitánya lett. Elbeszélésünk korában az olmützi vár tiz évre Ítélt rabja volt »Kativárnak« csúfolták keserű humorukban rabos. kodó hőseink Olmützben azt az épületet, melyben fogva voltak; mert az úgynevezett »Katalin kaput. mellett állott.

A Kativárit valószínűleg úgy csempészte be valaki Josephstadtba. Hogy hogyan, azt már nem tudom.

íme, egy forgácsa josephstadti fájdalmas lelkemet mégis fölemelő emlékeimnek.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 7-én tartja meg szokásos havi ülését.

— Államsegély. A m. kir. igazságügyminiszter a »Szegzárdi Rabsegélyző-Egyesülét«-nek 600 K. államsegélyt utalványozott.

— U] községi jegyző. apátián község

képviselő-testülete a megür 'rvzői állásra

egyhangúlag Steib Mihály ^zőt választotta meg.

— Mérnöki oklevél. *

és tehetséges szülötte, Szigeth

kir. műegyetemén mérnöki oklevelei

— Nyugdíjaztatás. A vallás- és . ügyi miniszter Kenyeres János alsónyék! „ tanítót 1903. szeptember 1-től 1120 korona nyugdijösszeggel nyugdíjazta.

— Uj ügyvéd. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Baumgartner József ügyvédet H ő g y é s z székhelylyel az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette.

— Eljegyzések. Gómöri Béla, a »Salgó- Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság« czégveze- tője Budapesten, eljegyezte Braun Irénke kisasszonyt, néh. dr. Braun Bernát ügyvéd leányát Szegzárdon.

Krammer Gyula, dombóvári porczellán- és üvegkereskedő Tolnáról eljegyezte Krausz Fraucziska kisasszonyt.

Erdős Ferencz eljegyezte Tamásiban Spitzer Rizuska kisasszonyt.

uj czilindert ad kölcsön ; frakkot az azóta elhízott Dr. Kanyaró járási főbarom orvos bocsájt rendelkezésre. A többi czikkeket Grünczveig Salamon görbői üzletében szerezte be.

Megérkezik a régebbről ismert »Fehér lóba«; bár szive vonzalmát követve jobb szeretett volna a Chinai herczegnő által használt Rémi-féle szobákban eltölteni egy pásztor estét, de hivatalból is a küldöttségek szállóját a fehér lót kellett igénybe venni.

Este bemegy az étterembe s általános feltűnést kelt megjelenésével, 2 tuczat osztriga, Cherry és marhapörkölt 3 krigli sörrel voltak az elfogyasztott ételek és italok. Ekközben figyelmessé lett a szomszéd asztalra, a hol József városi hentes mesterek és kis korcsmárosok igyekeztek egy székely ruházatú atyafit kapaczitálni, hogy kinek legyen a vendégje a jövő héten. — ő is feltűnt ezeknek elegáns modorával és megtörtént a bemutatás: »báró Orovay Alfonz«, »Makky Zsigmondi. Jövetelének okát leplezve adja elő, hogy kétségben hagyja a publikumát. Sikerült is az egész asztal társaságot elegáns fellépésével, mágnásos allűréivel és régi Borsszem-Jankói High-Life mondásaival annyira megnyerni, hogy csak úgy dűlt a pezsgő s éjfélre tnár mindnyájukkal brúdert ivott. Titokban képviselőnek nézték, mert czélzásokat tett

kerületre, néppárti erőszakoskodásra és erős függetlenségi meggyőződésre.

Másnap reggel teljes elegancziával beül egy két fogatosba s igy szól:

»A képviselőházba.«

»Igenis méltóságos ur.«

Megérkeznek. A kapus kinyitja a kocsi ajtót s újdonsült követnek nézi, mit megerősít benne ez a kérdés is:

»Nem hagyott Rátkay képviselő ur számomra egy levelet?«

»Igenis, méltóztassék.«

»Derült mosolylyal arczán, elegáns léptekkel sétál be a folyosóra; hol is a szolgák elveszik kabátját és czilinderjét és az ő legnagyobb örömére a képviselői fogasra akasztják. Kissé várnia kellett, mert ép akkor dörögte Rátkay fulmináns beszédjét az udvartartás felől, de kárpótolta a várakozást ama életében legnagyobb kitüntetése a mi itt a folyosón érte. Madarász bátyánk ugyanis megszólítja ;

»Nem jösz be szavazni.«

»Majd ha a mandátumom rendben lesz*« (Mert eddig még rendetlenben sincs.)

Az ülés után benyitnak a miniszterhez és szónokol:

»N. M. M. Ur ! Mint a nádas falusi deputáczió vagyunk itt.

»De hisz — szakitja félbe a miniszter — csak egyedül tetszik lenni.«

»Igenis kérem, mert 6 éve voltunk hárman, de Szűcs Józsi bátyánk 3 évvel ezelőtt meghalt, Dr. Kanyaró pedig járási tiszteletbeli főbaromorvos, most sertés és kutya vésszel van elfoglalva, s igy nem jöhetett. Kérnénk tehát teljes alázattal, hogy minek utána Nádasfalu már Wosinszky apátur szerint régi hun avar telep és semmivel sincs hátrább a kelta eredetű Regölynél. Ennél fogva támogatatván a már magas kegyben részesült első magyarországi népszerű tutyigyár által is a helybeli 6 évet ezelőtt engedélyezett 62 számú őrháznál lévő megálló helyhez egy váró termet épittetni kegyesen elrendelni méltóztassék!«

»Tanulmányozta Ön már a költségeket?«

»Igenis a M. Á. V. igazgatóságánál tettem eziránt lépéseket, a hol is a méter-mázsa kilométer alapot fogadták el és igy bele kerülrie 980 koronába, holott én inkább a zóna kilóméter alapot ajánlom, mert nálunk télen a mikor a fütött teremre szükség lesz, naponta átlag 2—4 zónás utazik Budapestre . s éjjel ugyan annyi érkezik vissza, a mely forgalom' Szűcs János helybeli téglagyáros és építő válalkozó számítása szerint 100 köbmétert igényel és belekerül 278 koronába.«

»Majd kiadom az ügyet tanulmányozás végett