Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-02 / 27. szám
XXXI. évfolyam. 27. szám. Szegzárd, 1903. julius 2. 11 TOLMMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi-omrlpfnal/ 0% fAlnAmA/vtra« USÍ»« 2 «.2 JL — t-Sí—' 1. 1 _ j* j • j 1 „ 1 • . « / . »j w* Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen: 1 Egész évre. ? . . . . 12 kor. — fill. Bezerédj István-ntcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötörtökön. I Fél évre 6 „ — „ 1 Negyed évre ....................3 „ — „ sz ellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig.....................3 kor. 74 fii. 100—200 „ S „ 74 „ 200—300 ..... 7 „ 74 M minden további 100 szó 2 koronával több. Előfizetőink figyelmébe. 1903. évi julius 1-én uj előfizetést nyitottunka „Tolnamegyei Közlöny “-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, bogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési d[jak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre ... 6 „ Negyed évre . 3 „ A „Tolnamegyei Közlönyw-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanitónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnamegyei Közlönyu a ,,Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület11 -nek, valamint a • „Kömonpbi. Tanitó-egyesületu-nek is hi- “-wtalos^ t^pzlöaye. . Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. / I A vidéki sajtó. A legutóbbi időben, ugylátszik, mostoha viszonyok nehezedtek a vidéki sajtóra. Itt is, ott is sűrűn látjuk, hogy megszűnik egy-egy derék, régi . oszlopos újság és gárdája »pártfogás híján« nehéz szívvel búcsút vesz a kedves olvasótól. Hát miért ? Talán mert nincs szükség rá? Ezt nem mondhatjuk. Sőt kétségtelenül be van bizonyítva, hogy a vidéki sajtó aránylag sokkal fontosabb hivatást teljesít a fővárosban megjelenő országos lapoknál. Kettőjük között először is a különbség óriási. A fővárosi sajtó egy ország közönségére támaszkodik. Mi vidékiek csak a székhelyünkre, vagy legföljebb egy megyére, annak is a tehetősebb értelmiségére. A fővárosi sajtót a társadalom minden osztálya támogatja, a vidéki sajtót vajh mi kevesen és sok intelligens ember, akinek módjában lenne, azzal tér ki előle, hogy úgy is járat már egy országos lapot, abból megtud mindent. A fővárosi sajtót továbbá üzleti szellemből indítják meg rendszerint s kiadója mindig valamely politikai pártot keres bázisul, hogy olvasó t^hor^t megfoghassa. Ennélfogva nagy. tők^^I' dolgozik/ sokan A vidéki sajtó még ma is az idealizmus terméke. Lelkesülve alapítja meg egy-egy önzetlen, tollforgató megyebeli ember. Sok küzdelem, sok méltatlan neheztelés, sok félreértés és semmi anyagi eredmény, amit a vidéki sajtó becsületes munkájával elér. Vidéki lapot jól szerkeszteni nagy feladat, ezer tekintet, gyöngéd figyelem, kitartás kell az ingyenes fáradozás mellett, hogy a sajtó megfelelhessen hivatásának. És az önzetlen becsületes vidéki sajtó mégis mostoha gyermek. Mindent, mindent odahordunk az ország fővárosába. A főváros sajtója emészt föl • minden irodalmi fillért s a vidéki sajtónak igazán nincs egyetlen olyan őszinte párt- , fogója sem, aki méltatná magasztos hivatását. A fővárosi sajtó munkásainak százezreket hagyományoznak egyes nagylelküek; arról, hogy vidéki sajtó is van, ellenben megfeledkezik mindenki. Pedig, hejh, ha nem volnának azok az ingyenes apostolok, azok a vidéki toliforgatók, akik szerényen, szorgalmasan, haragért, mellőzésért, cserébe csinálják az igazi újságírás hálátlan munkáját, de sok kulturális intézmény nem állana ma is a vidéken, hanem emelnék vele talán a mindent megemésztő fővárost. Nincs színház, nemesebb közintézmény a vidéken, amelyet a vidéki sajtó ne vitt volna ki. * Akármi újat terveznek, első sorbatyjis a sajtó adja meg ahhoz az első buzdító hangot. Nagyobb munkát végez, mint az országos lapok, védi a saját vérét, szolgál a saját földjének, a kis határok közé szorított vidéknek. Nélküle sok erőszak, sok igaztalanság, sok visszaélés történnék meg orvoslás nélkül, ha csak fővárosi sajtó volna. Az önzetlen ideális vidéki sajtót nem támogatni tehát nemcsak hálátlanság, hanem felette káros. Akkor éreznénk igazán, ha nem volna. jm TARCZA. Egyedül. Le a tájra néma alkonyat borul .... Egymagámba járok-kelek szótlanul; Felém annyi, annyi emlék integet,... Hulló szirmok, elfonyadó levelek ... Bennem oly sok fájó érzés hangja kél ... Mért az emlék, ha a szív már nem remél? Tűnj előlem ^pmoru kép, drága múlt! Lásd az élet’ szép virága szerte hullt ... Oly.sivár e táj, maga oly néma lett: Mióta nem hallom azt az éneket. Akkor, akkor oly édes volt e magány : Elmerengtem egy szív édes lágy dalán. Ma, hogy itt igy elbolyongok egyedül i Ébred a kín, ébred, ébred, nem enyhül. Esti szellő sír, zokog a levelen Azt beszéli: nem lesz boldog sohasem, Sohasem ... Ifj. MUTSENBACHER ÖDÖN. Az önküldöttség. 0. L. barátomnak. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — • Nagy vádat hallottam Ecseki Boucz Pista sárkányvári tűzoltó főparancsnok és Káposztás Ervin ugyanottani elnök kedves barátaimtól, hogy te a sárbereki csatorna szakértőül való kinevezte- tésed örömére rendezett pinczeszeren úgy nyilatkoztál volna, hogy a pesti vád ellen kereken tiltakozom, mert késésem oka főleg az volt, hogy némely adatok beszerzésére személyes informatiók után jártam. — De hát Ecseki szerint »úgy soha sem volt, hogy valamikép ne lett volna« és Orosz- lánkövi szerint »a czivilekkel ne társalogjanak« *) Ennélfogva a megrövási kaland imigyen következik: Kedves gyomrának nagy - barátja, az életnek igen Örvendő ebéd utáni hangulatban, csatorna szakértői mivoltának teljes öntudatában rágyújt egy speciális operasra Orovay Alfonz titkos báró és verandájáról gyönyörködik a tulipánok és angol pelargóniák szinpompájában. — Majd egy eszmétől mégragadtatva becsöngeti Baranyai Ferenczet az őrt és kérdi: ' ' hÜ* »Honban lehet messzebbre ellátni, a mi Ne- bolysza hegyünkről, vagy a regölyi sánczról?« * Erről egy* külön tárcza következik. »Innen ellátni a szent Gellért hegyig, meg a Balatonra is, de onnan csak a csernyédi birka akolig.« >Igaz-e, hogy Regölyön van már váróterem?« »Igenis három év óta.« »Lássa pedig a mi falunkat régi ráczok építették ezelőtt 2000 esztendővel, azért hívják az öreg hegyet Nebalyszának (Ne félj,) Regölyt pedig a németek rakták fel sokkal később Nagy Sándor idejében, de azt maga nem érti 1« Helyeslőleg bólint erre Ferencz és egy pisztolynál .hoz fel a raját termésű sillerből, hogy urának komor gondolatait elterelje, de ez folytatja a monológizálást: Vasutunk csak volna — kijártuk 6 évvel ezelőtt — de azóta Hechtnél a • szerencse és a tutyigyár virágzik, várótermünk p.edig nincsen. Gyorsan tettre tehát. »Ferencz hívja el a Mátyást az igazgatót.« Teljes reverencziával állít be Mátyás: »Méltóztatik parancsolni ?« »Állítson,ki 2000 dutyiról csekket Hechthez, üzleti ügyben sürgősen utazom.« •• Ufikészülethez a 6 éves .sárga überczihert kivasalja Blau és oldal zsebeket varr rá az uj- divat szerint,, valamint vedlett gallérját narancsszínű . bársonnyal pótolja; sárga regatta czipő á múlt nyáron vétetett. — Boncz Pista egy vadonat
