Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-18 / 25. szám
1903. junius 18. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 25. sz. 3. olvasást és igy nincs módunkban annak méltatásába bocsátkozni. A szózat hangjaival befejeződött a lelkes ünnepség, melyet reggelig tartó táncz követett. Az ünnepségnek, melynek sikere érdekében Plank Gyula vármegyei irattárnok dic-érendőleg buzgólkodott, 108 korona tiszta jövedelme volt, melylyel együtt a szobor alapja 16372 korona 52 fillérre emelkedett. Nem sokára gondolni lehet tehát a szobor felállítására. Állni fog tehat már a közel jövőben a szobor, hogy hirdesse az örök igazság eszméjét és annak diadalát! Hogy ily közel van azonban a megvalósulás órája, abban kétségtelen nagy érdeme van a közönség áldozatkész hazafiságán kívül Simontsits Elemérnek, a szobor-bizottság fáradságot nem ismerő elnökének. A gyermekek idegességéről. A modern élet igen elősegíti az idegesség terjedését. Méltán nevezik az idegességet modern betegségnek ; — mely közönséges megnyilatkozásakor fájdalmat ugyan nem okoz, de — rövidebb vagy hosszabb időre, — ritkábban vagy sűrűbben és néha rendkívül károsan befolyásolja az erkölcsi tudatosságot. Az idegességnek is, miként sok más betegségnek, legtöbb esetben megtaláljuk csiráit már a gyermekben. Vannak számtalan jelenségek, melyekből a gyermeknek idegességére következtethetünk. Ezeket a jelenségeket nem hagyhatja figyelem nélkül egy családapa és családanya sem, a kiben él még a szülői kötelesség érzete és a ki szivén viseli gyermekének jövőjét. A szájnak, szemnek, vállaknak, kezeknek refleksziv rángatódzása sok esetben nem más, mint idegesség. Az idegesség befolyásolja az illető testrészt, amely a gyermek akaratától függetlenül megmozdul. Kétséget nem szenved, hogy ez a mozgás, betegség. A szülő rossz szokásnak minősíti; felhívja rá gyermeke figyelmét és a gyermek igyekszik szabadulni e rángatódzásoktól, a mi idővel sikerül is neki. Azokra az ideges jelenségekre azonban, a melyek egyenesen az akaratot befolyásolják, alig fordítanak figyelmet. Vizsgáljunk csak egy káros lelki folyamatot, amelyhez hasonlót sok gyermek mindennap át él. A fiúcska ügyetlen kacsóiból kiejt egy tárgyat, mely hangos csörömpöléssel hull alá. A csörömpölést az idegek még rendesen közvetítik az agygyal; a felidézett lelkiállapot tehát természetes. Az ideges anya, kit kellemetlenül érintett a csörömpölés, nagy lármával támad a kis fiúra, szemeiből a harag su^ gárzik magza'ára. A gyermek látja anyjának méltatlan felindulását: a káros előzmény e még károsabb következményével megzavarja gyönge idegeinek működését s e pillanatban egy sajátságos lelkiállapot martaléka lesz. Arcza eltorzul, kivörösödik és éktelen hangot ad, mely felülmúlja az anyjáét is. Jaj annak, aki ilyenkor közeledik hozzá. Ki ne látná, hogy ez a lelkiállapot, melynek oka nagy részben az ideges édesanya, — természet- ellenes. Az édes anya, ki ideges, — mondjuk igy, mert ideges édesanya nincs. Ha a nő, mint anya ideges, akkor megszűnt »édes« lenni. Az idegességet idegességgel nem lehet gyógyítani. Akárhányszor halljuk a panaszt, hogy a gyermek szeszélyes, tele van méreggel, valóságos zsarnoka a háznak ; a legtöbb szülő azt hiszi, hogy e gyöngeségek elhárítására bármely fegyelmezési eszköz jó. Nem gondolja meg, hogy tulajdonképen betegséggel áll szemben, melyet nem gyógyíthat meg más, csak a mélységes, tiszta, határt nem ismerő anyai szeretet, a mely leküzdi saját betegségét, saját idegességét, hogy csöndes türelmével ellensúlyozza, de semmiesetre se fokozza gyermekének beteges lelkiállapotát. És ezt cselekedni minden anyának kötelessége, mert ki gyógyítsa a gyermeket, ha az édesanya nem ? Az a gyermek, aki betegen hagyja el édesanyja védőszárnyait, sok esetben áldozata lesz idegességének. Iskoláink nem rendelkeznek elég idővel és eszközökkel, hogy a hatáskörükbe tartozó gyermekek egészségére is kedvezően hassanak. — És aztán! — A hangulatos és küzdelmes élet talán gyógyirt nyújt a beteges idegeknek? Jól tudjuk, hogy nem. Az élet harcza nehéz, nagyon nehéz. A ki igazán és eredménynyel akar harczolni az erős, mindent kibiró idegekkel rendelkezzék. Az idegesség és a mai modern élet jóbarátok, s jaj annak, akit mindakettő üldöz. Martalékukat végig vezetik a gyönyörök és kinok minden fázisán és aztán revolvert adnak a kezébe és a martalék görcsös rángatódzása közben elsüti a fegyvert. Ha ifjú kéz süti el, akkor a fegyver legtöbb esetben kétszeresen talál. Az anya szivét is eltalálja. És a nő, ki lármát ütött, ha beteges magzata kellemetlenül hatott idegeire, most csak annyit tud mondani: »Istenem, hát még ezt is meg kellett érnem.« Pedig mindez csak természetes következménye a modern betegségnek, mely közöttünk pusztít. A gyermekek idegességének okát kutatva, legtöbb esetben Isten büntető kezére találunk, »aki megbünteti az apák bűnét az utódokban harmad- és uegyediziglen.« Ez is csak súlyosbítja a szülők kötelességét. Hogy mik azok a tényezők, melyek az óváson kívül jótékonyan hatnak az idegekre, azt minden művelt anya tudja. A gondnélküli szabad élet (a vakáczió) a tiszta és friss levegő, a hideg viz, stb., — mely eszközök széles e hazában rendelkezésünkre állanak. Óvjuk gyermekeinket minden olyan külbeha- tástól, mely kártékonyán hat az idegekre, a nyári hónapokat pedig használjuk fel ideges magzatjaink edzésére is. ____H. KÜ LÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t., vármegyénk főispánja napok óta Szegzár- don tartózkodik és sorra látogatja a vármegyei hivatalokat, hogy az ügymenet vezetéséről és a tisztviselők munkásságáról meggyőződést szerezzen. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Vékey Oszkár tamásii kir. járásbirósági aljegyzőt ugyanoda jegyzővé nevezte ki. — Hymen. Miklóssy János, a szegzárdi áll. főgimnázium tornatanára, eljegyezte Borzsák Endre szegzárdi ev. ref. lelkész és lapunk legrégibb belmunkatársának leányát, Tériké urhölgyet. — Jótékony gróf. Wimpffen Simon gróf, a simontornyai uradalom tulajdonosa 400 koronát küldött a simontornyai községi elöljáróságnak, hogy azt a község szegényei között ossza ki. — Telekkönyvi vizsga. Czompó József gyönki járásbirósági Írnok és Rohács József paksi kir. járásbirósági dijnok a pécsi kir. Ítélőtáblánál a telekkönyvi vizsgát sikerrel letették. — A magyarositási alap kamatainak kiosztása. Jövő szombaton tartandó vármegyei közgyűlésben terjeszti elő D'óry Pál alispán a magyarositó alap kamatainak kiosztása tárgyában teendő javaslatát. A javaslat szerint negyvennyolcz tanító, tanítónő és óvó kap 150—150 korona jutalmat a magyar nyelv és magyar beszéd sikeres tanítása által elért eredményért. A meg- jutalmazandók száma azért emelkedett ily tekintélyes számra, mert a magyarositási alapnak két évi kamatait most osztják ki. — Kereskedelmi és iparkamarai tagok választása. Múlt vasárnap folyt le Szegzárdon a kereskedelmi és iparkamarai tagok választása. Leszavazott 51 iparos és 3 kereskedő. Megválasztattak rendes tagokul: Mehrwerth Ferencz, André István, póttagokul : Ferdináni József és Debulay Imre. — Záró-ünnepélyek. A szegzárdi polgári fiúiskolában a záró-ünnepélyt folyó hó 25-én d. e. 9—10-ig, a polgári leányiskolában pedig folyó hó 25-én d. e. 10 órakor tartják meg. — Tánczestély a kaszinóban. A szegzárdi kaszinó nyári pavillonjában folyó hó 20-án, szombaton tánczestélyt rendeznek. S hogy e fennkölt gondolkozásu anyának igaza volt, midőn bízott benne, hogy fia a lelkét máris megérté s nem csalódott, midőn reményét benne helyezé, beigazolta a sors, mert e dicső honleánynak élete végén a száműzetés keserű kenyerét megédesité az a tudat, hogy «az ő édes fia, az a» dús csömöte, házuknak öröme, kardot rántott a magyar szabadság kivására. Mit szóljak e 8 évig tartó dicső szabadság harczról? A kuruczok vitézségét ecseteljem talán, akiket — a legenda szerint — a jókedvében levő Ur Isten a ragyogó mennyországnak legszebben tündöklő csillagaiból teremtett ? Elmondjam, hogy mily hősileg harczoltak s hogyan kerítették csakhamar hatalmukba az egész felföldet? — Vagy azt a rajongó szeretet írjam le, amellyel a nagyfejedelmet, Rákóczyt, katonái körülvették ? Vagy Rákóczy hőslelkü vitézeiről szóljak ? A nagy Bercsényi Miklósról ? A hős Bezerédjről ? A haragos Isten legjobb katonájáról, vak Bottyánról, akinek romboló zivatar volt minden mozdulása? Vagy Rákóczy villámáról, a rettegett Ocskayról? Avagy a városunk határában vértanú halált szenvedett Béri Balogh Ádám vitézi tetteiről? Nem lehet e harczról röviden többet mondani, mint azt, hogy — nagy volt, dicső volt és mégis szerencsétlenül végződött s hősei, .akik mindmegannyi héroszok voltak, mind bujdosók, számkivetett füldönfutók lettek. S a vitéz kuruczok, akik bátorságukkal, hősiességükkel, bámulatba ejtettek mindenkit, leveretve kétségbeesetten igy sóhajtának fel: «Jóságos Istenünk, Mi lesz már mi velünk? Keserű könnyekkel Sózzuk a kenyerünk. Istentől, embertől Elhagyatva állunk. Csak egy hű társunk van — A nyomorúságunk.» S a nagy fejedelem, midőn kénytelen volt leoldani hősi kardját, száműzte magát drága nemzetétől, elbujdosott imádott hazájából s a hű kuruczok siránkozva igy kiáltottak hős urukhoz : «Mi jóságos urunk, Vitéz fejedelmünk 1 Jaj, hova hell lenned ! Jaj, hova kell lennünk! Itt hagyod hazádat, , Élőn eltemetve: Náladnál forróban Senki sem szerette. Végig bujdokolod Az egész világot, Keresed, keresed Szép Magyarországot !» S a nagy, a hős Rákóczy, hontalanul bujdo- kolva a hű Mikessel s néhány más honfi társával a messze zugó Mármora partján talált menedéket s élte utolsó perczéig a szebb jövőbe vetett reménynyel ott «Hallgatá a csendes Tenger mormolását S gondolá, hogy hallja Fölriadt népének Távoli zúgását. S várta, várta, várta, Mikor jön már a hír, Hogy szabad hazája ? S addig várt, addig várt, Mig a halál jött el Hir helyett hozzája.» S e dicső hősünknek, aki egész életét, mindenét nemzetéért, hazájáért áldozta, hamvai ott porladoznak ma is a messze idegenben. De e szent hamvakat, bár még más nemzet földje őrzi, a magyar nép — 200 éves mulasztást pótolva — vissza hozza majd, hogy a nagy Rákóczy múló testének hamvai is itt legyenek közöttünk, a hol lelke, szelleme úgy is él és élni fog időtlen időkig. S bármikor zúdulnának újra fellegek hazánk szabadságának egére, ismét az ő szelleme lengné körül, az lekesitené a nemzetet, az övé, aki igazán «Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk Nagy Rákóczy, kinek emlékére Lángolunk és sirva fakadunk.»
