Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-11 / 24. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 24. sz.

1903. junius 11.

Hiába a börtön, az nem akasztja meg őket. Leülik a rájuk kirótt néhány hetét és bekalandozzák a Dunántúlt újra.

Vessző és akasztófa kellene nekik, majd akkor aztán nem jönnének ide, kicsábitarii a népet.

A vessző és az akasztofa nem a czivi- lizáczió eszköze ugyan, de a haramiákra nincs szüksége a czivilizácziónak.

A Dunántúlnak volna legfontosabb érdeke, hogy torkon szorítsa a gaz haramiákat, a kik kirabolják az országból a népet.

Közigazgatási ülés.

Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt tartotta meg szokásos havi ülését.

Döry Pál alispán jelentése szerint a múlt ho folyamán beérkezett 1272 ügydarab, az előző hóról hátralékként áthozatott 477 drb, elintézendő volt tehát összesen 1749 j ebből elintéztetett 1139 drb; közgyűlési tárgyalásra fenhagyatott 50, elintézetlenül maradt 611 drb.

A csendőrkerületi parancsnokság eseményjelentésének kivonata szerint a közbiztonság állapota a múlt hóban kielégitő volt.

Fegyelmi eljárás a múlt hóban egy rendeltetett el, rendbirságolás kisebb mérvű mulasztás miatt szintén egy esetben alkalmaztatott.

Dr. Hargel Ignácz főorvos jelentette, hogy az elmúlt május hóban a közegészségi állapot minden tekintetben kedvező volt.

Hevenyfertőző betegségek közül 9 difteritisz, 17 vörheny, 15 kanyaró, 2 hagymáz és 8 szamárhurut eset fordult elő.

Törvényszéki bonczolás volt 2, orvosrendőri hullavizsgálat 5 teljesittetett.

A - (zárdi Ferencz-közkórházban április hó /olás alatt maradt 347, május hóban 153, ápoltatott összesen 500 egyén; ‘sájtatott gyógyultan 192, javultan 45, in 13, meghalt 16. Az összes fogyaték 196.

Fink Kálmán p. ü. igazgató jelentése szerint az elmúlt hó alatt közadókban és illetékekben befolyt 613,795 K 99 fillér, mely bevétel összehasonlítva a múlt év hason időszakában elért 625,525 K 87 fillér bevétellel, — kedvezőtlenebb 11,729 K 88 fillérrel.

hogy igen örvendene, ha családjának is bemutathatná, ekkor a szomszédszobából zörömpölés és hangos, dühös kiáltás hallatszott. A két férfiú kilépett a szobából és — véletlen volt-e vagy szánt- szándékkal történt — ugyanazon pillanatban Aranka lépett be az előszobába. Az apa elébe állt és kérdezé ;

— Micsoda éktelen kiáltás volt az imént a szobában ?

— A nagymama leesett és lábát törte, mondá Aranka hirtelen.

— Úgy ? viszonzá az apa, rendithetlen nyugalommal. Mindjárt gondoltam. Hisz az nem baj, legalább mihamarább megszabadulunk tőle, mert itthon nem hozhatjuk helyre a lábát. •

— Igazad van papa. De legjobb volna túladni rajta, hisz csak útban van, aztán olyan öreg, hogy sok hasznát úgy se vettük eddig.

— Ez még jobb lenne, de anyád bolondul utána, s igy ismét a nyakunkon marad. Különben meglátjuk 1

Ezután a táblabiró felé fordult s kezét nyújtva mondá:

— Magamat ajánlom kedves Jánossy ur! Nagyon örvendenék, ha nemcsak a hivatalban, ha-, nem néha házamban is láthatnám.

A mily büszkén és örömmel lépte át a táblabiró a Kakujay-ház küszöbét ép, oly lesújtott és nyomott kedélyhangulattal távozott. Mit kellett itt látnia és tapasztalnia! A legborzasztóbb helyzetben az apa és leánya egy tehetetlen öreg asszonyról, ki úgyszólván a sír szélén álihat, s kit oly súlyos csapás ért, hogy lábát törte, mily könnyen beszélnek,

Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentette, hogy az elmúlt hó alatt 22 iskolát, 4 ovodát és 22 állandó menedékházat látogatott meg 59 tanteremben.

A meglátogatott iskolák közül különösen ki- emelte a kir. tanfelügyelő a bonyhádi, csibráki'és a czikói róm. kath., valamint a bonyhádi ág. hitv. ev, elemi népiskolákat, melyekben a magyar nyelv örvendetes előrehaladásáról győződött meg.

Megemlítette, hogy a bonyhádi róm. kath. iskola és ovoda épülete alacsony és hogy a bonyhádi községi alsó-utczai állandó menedékház épülete szintén czélszerütlen.

Továbbá jelentette, hogy lordai Imre szak- felügyelő, miniszteri kiküldött a szegzárdi iparos tanoncziskolát meglátogatta, s az eredményt jónak minősítette.

IRODALMI CSARNOK.

Lakodalmi kép.

. . . Húzd rá czigány, indulunk ! Ki adná ki ez ékes paranasot más, mint a bokrétás kalapu öreg vőfény ? Igen, a lakodalmas indul ki a házból, elöl tarka asszony- és leánysereg tolong nóta szó mellett, utánuk kurjongató, tánczoló legények. A násznagy uram is kilép, utána vőfényektől kisért menyasszony és vőlegény. A nóta szól:

Kocsira ládám, kocsira párnám,

Magam is fölülök.

Kedves édes anyám, jó nevelő dajkám

Magam is elmögyök:

A czigány huzza, a fiatalság ujong, az elhagyott anya könnyezik.

A kapu előtt számos kocsi áll, a kocsikban felkendőzött-pántlikázott kantáru lovak kapálnak; itt-ott egy-egy suhancz toporzékoltatja paripáját, s oly kevélyen ül rajta, mintha csak minden szem csak őt nézné. Elhelyezkednek a kocsikon, s a menet megindul, mint a szél elvágtat a ,szomszéd faluba, a vőlegényékhez. Elül a menyasszonyos kocsi, hátul a barna, kormosképü czigányok, közepén a menet, az ut két szélén délczeg lovasok.

Nóta, kurjongatás, zene, egy-egy levegőbe sütött pisztoly hangja felveri az egész falut. Kíváncsian kandikál a menet felé egy-egy éltesebb korú nő, ki már a szakácsságból is kiöregedett; egy-egy kis gyerek, kit nem vittek el, mert mindenütt láb alatt van. A patkó csattog, a kocsi tova repül, por takarja el a nézők szeme elől. Megkezdődik a tere-fere néha friss pletykával fűsőt még talán ki is nevetik, őt, mint idegent ez jobban találta, s elborult, midőn Aranka az unoka, mint valami haszontalan bútordarabon csak túladni akart nagyanyján. Lehetséges ez? Ez legyen az a kedves, jószivü Aranka, kit télen Budapesten megismert ? Ki a négyes alatt oly bájosan csevegett ? Oh, mint megváltozott azóta, vagy talán akkor is olyan lett volna ? A szegény táblabiró egészen oda volt, mire hazaért kis szobájába. Most kettő közt választhatott. — Szeretheti-e továbbra is äz olyan leányt, kinél ilyen érzékhiányt fedezett fel ? Hiába, ő azért szereti,' s ép azért, mert őrülten szerette, fájt neki e szomorú felfedezés. De mittevő legyen? Lemondjon róla ? Lehetséges volna-e ez ? Vagy megmondja neki az, amit látott és hallott, vagy pedig örökre kerülje ? A sok fejtörés majdnem őrültté tette és kirohant a szobából. Keztyüjét felhúzva, kiment a fasor alá. Itt egy kar társával találkozott, kivel csakhamar élénk társalgást folytatott. Az természetesen kérdezte, mint érzi magát Maros- Vásárhelyt, a mi hősünk pedig, hogy mióta van a táblánál kollegája, s több felvilágosító kérdést intézett hozzá.

— A legderekabb ember a mi elnökünk, végzé beszédét a másik biró, kitűnő jogász, mint feljebb való igen humánus, s mint ember oly jó lelkű, minőt keresni kell. Nekünk nőtelen embereknek valóságos öröm nézni azt a boldog családi életet, mi köztük honol, s boldogság nehány órát körükben eltölteni. Oly otthonosnak tetszik nekünk, s nem kívánkozik el tőlük az ember.

— Tehát boldog családi életet élnek s hiszi ön, hogy most is, midőn az anyós megérkezett?

— Hogyan ? Nem értem önt ?

szerezve. Elmondják a távozó egész élettörténetét apróra megszitálják minden tettét, hibáját, erényét egyaránt, s a sok szó vége rendesen a megszokott sóhajtás:

»Mi lösz szegénykébül édös szüléje nélkül?»

... A menet hosszú sorban kanyarog ^ kigyó-uton, már látszik a falu tornya. A falu szé- lén egész sereg gyerek ácsorog folyton a távoli utat kémlelve. Nosza! lezs zsivaj, mikor meglátják a lakodalmas nép közeledését. Lóhalálábaa iramodnak haza felé, hogy minél előbb megvigyék a hirt: megjött a násznép!

Meg bizony. Már itt vannak, már megálltak a kocsik, már leszálltak róluk, már hangzik a beköszöntő ;

Adjon Isten édes anyám jó estét,

Meghoztuk a barna, piros menyecskét:

De nem azért, hogy én talán szeressem,

Édes anyám könnyebbségét kerestem.

Ez a hamis vőlegény, hogy rápirit menyasz- szonyára ? Még alig pár órával előbb mondta eí a *holtomiglan-holtáiglan«-t, máris megmondja, hogy nem szereti.

De térjünk a dologra! Itt vagyunk a ház előtt, menjünk beljebb! Nem kell sokat keresnünk a járást menjünk a többi után.

... No! Hála Istennek, minden baj nélkül beértünk! Foglaljunk helyet itt a násznagyuram asztalánál, intelligens embernek itt a helye, itt ül a tisztelendő uram, a jegyző-, segéd-jegyző- és rektor uram is; — meg kényelmes hely is, innen mindent lájhatunk. Az utpn elfáradtunk, megéheztünk, vacsoráljunk meg elébb hát^ azután kezdhetjük a tánczot.

.. . Vége a vacsorának. A czigány hangolja siró nyirettyűjét, belekezd egy andalgó nótába, a párok elkezdik a verbungost.

Ej! de micsoda lárma ez ? Mi baj van ? A vőfény uram ugyancsak fékomattázik! Mi lesz itt ?/ Mindjárt meglátjuk, jönnek már a pánaszos felek. A falu legderekabb, legdélczegebb legényét kiséri a komoly ábrázatu vőfény kerékkötő lánczczal terhelt kezekkel. Nagy sereg kiváncsi nép gyűl össze, csinos menyecskék, mosolygó leányok, incselkedő legények. Vájjon mi lehet a bűne? Majd meghalljuk mindjárt. A vádló imigyen szól:

»Nemzetes Násznagy Uram! Ez az elvetemült gonosztevő, a mi kedves madarunkat, drága menyasszonyunkat el akarta rabolni. Büntetése ellen óvást nem tehet, mert tetten éretvén aprehensál- tatott. Büntetése fejvesztés, kerékbetörés legyen, elrettentő példájául másoknak.«

— Nos a szegény öreg asszony ma elesett és lábát törte, ép akkor, midőn náluk voltam.

— Istenem, hisz az csapás az egész családra nézve, ezt most hallom először, pedig azelőtt beszéltem a házi orvosukkal, de ő nem szólt semmit. Hogyan történt a szerencsétlenség ? — Jánossy vállát vonta. 0 nem tudott egyebet, mint amennyit hallott az apa és leánya párbeszédéből. — Ezzel búcsút vett kollegájától és hazament. Az pedig törzsvendéglőjébe ment, hol a tanácselnök házában történt szenzácziós hirt melegében elmondta barátainak és ismerőseinek. A házi orvos se volt mi a törzsasztalnál, az megerősíteni látszott a hirt;

* *

*

A Kakujay villában másnap reggel igen vidám hangulat uralkodott. A kávét költötték el éppen. A mama, • illetőleg anyós tiszteletére az asztal virágokkal volt díszítve, s mindnyájan örvendtek a rég nem látott családtag látásán. Ekkor megszólalt a csengetyü és a szomszéd őrnagyné szobaleánya jött asszonya nevében tudakozódva az öreg Pásztóiné- egészsége után. (így hívták az anyóst.) Mindnyájan bámultak, de igen szép figyelemnek tartották ezt,, különösen az útról szerencsésen megérkezett Pásztói mama, s megüzenték, hogy Pásztóiné igen jól aludt és kitünően érzi magát. De midőn a második, harmadik, negyedik és tizennegyedik szobáleány jött tudakozódni az öreg asszony egészsége után, már a tanácselnök türelmét veszítette, és azt feltételezte,, hogy valaki bosszantására küldi nyakára a sok kérdezősködőt. Nemkülömben neje is haragudott és a jó hangulat, mely Ta reggeli előtt uralkodott^ egyszerre megtört.