Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-04 / 23. szám

XXXI. évfolyam.

23a számi

Szegzárd, 1903. junius 4.

KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYJ JÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a toloamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központl

Előfizetési

ár:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

jfl Megjelen:

Egész évre.............................

Fél évre.............................

12 kor. — fill. 6 —

Bezerédj István -utcza 6. szám, hová a lap

Régenként egyszer, csütörtökön.

Nesryed évre

.......................

3 „ —

szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér.

Számonként 24 fill, e lap nyomdájában.

nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők.

Hifófrasek jutányosán számíttatnak.

Hív. hirdetések:

100 szóig

.......................3 kor. 74 fll.

10

0—200 ,/....................... 5 „ 74 ,,

20

0—300 . . . . : 7 „ 74 „

minden további 100 szó 2 koronával több.

A mi bűnünk.

Semmiféle epidémia nem vitt véghez oly kegyetlen pusztítást a magyar faj közt, mint a czim- és rangkórság, többek közt itt Dunántúl is.

Amit a török szultánok ezernyi ezer hadai, Dzsingisz és Tamerlán tatár hordái elraboltak tőlünk, az semmi ahhoz képest, mit ez örökké élő molochnak áldozunk.

Nemzeti kórunk ma már a czimkórság.

A mai középbirtokosság nem elégszik meg a tekintetes czimmel, »nagyságosnak« csufoltatja magát.

Az ily képen »nagyságossá« vedlett iíiur aztán rövidesen tönkre megy s birtoka idegen kézre jut.

Pedig hát, akié a föld, azé a haza.

így leszünk lassanként idegenek saját honunkban. Egy üres czim miatt.

A ^nagyságos« czim velünk ül asztalhoz, velünk utazik és mulat.

A régi tekintetes urak, kiknek ép ennyi birtoka volt, mint nekünk, megéltek a magukéból tisztességesen s a mellett tudtak az irodalomra, a művészetre, s a közjóra is áldozni.

Vendégszeretetük pedig határtalan volt.

Szívesen osztotta meg a régi, jó tekintetes ur vendégével azt, a mi »házától kikerült« s e mellett gazdasága is virágzott.

Az egyes megyék székvárosaiban, a megyegyülések és vásárok alkalmával csak úgy hemzsegtek a középbirtokosok négyes fogatai, melyek mind saját nevelésű csikókból kerültek ki.

De ezek a lovak nem Ősupán parádénak voltak tartva. Ha a galdaság úgy kívánta, hát húzták a boronáC a fogast vagy a simahengert.

Egyszóval megkerestél^! be;'is hozták gazdájuknak a tartási költdt^et s a mellett az évi csikózással, minthogi a,úégyes anyaló anyagul is szolgált, nemfkis jövödelmet

juttattak a tekintet e'f$t|r zsebébe.

'Í28k •

De ma, ugyan melyik naigyságos ur menne vizitbe csikós lovakkal ? Egysem.

Inkább jár a »nagys<ágo s ur« két rossz digdáncson, mit a „^honvédségtől kölcsönzött ki, de »parádé» kocsissal« az öl magasságú »homokfutó«' kocsi bakján, ki itthon az inassal együtt mást'sem tesz, mint a napot lopja horribilis tjfét mellett.

Ma a vendégszeretetnek .is•‘vége.

Mert hát a n agys o s- u r ,t ó 1 a pezsgő nerrr kerül,' tehát inkább ne tű hiv vendéget s maga is otthon marad.

Ugyan ki adna ma ebédet pezsgő nélkül!

A nagyságos gentri kényes gyomrának nehéz a badacsonyi, szegzárdi, somlyai, moóri vagy másféle másodrendű bor.

Saját termésű, kerti borral itatni a vendéget, — pláne minden elegantia, sikk és bonton ellen elkövetett merénylet volna.

A »tekintetes papa« jól tudott lakni délben, ha vendég nem volt két tál étellel, mit a saját felesége vagy leánya hordott fel asztalára. — A nagyságos fiam uramnak már 5 tál étel kell, mit az inas »szervíroz«. A nagyságos asszony pedig, (mig szakácsnője kétszer

annyit ellop naponta, mint a mennyit megfőz), az asztalfőn »adja a horeurt«.

De hát ez máskép nem lehet?

Nemi — Mert a »nagyságos famíliát« saját fehér keztyüs inasa szólná meg legelébb. De meg tán vissza sem adnák a vizitjüket a hasonló nyomorúságban leledző szomszédok, már félig-meddig földnélküli földbirtokos gentrik.

így megy aztán az egész vakparádé mig mehet. Mig nemcsak az erszény lesz üres, — de a »kredit« is elfogy s dobra ütik az ősi birtokot.

A nagyságos ur pedig elgőzöl Amerikába, hol beáll pinczérnek.

A nagyságos asszony valamelyik még vagyonos rokon nyakára megy élősködni.

Hát a kisasszonyok?

Nos, azok folytatják ott, hol elhagyták.

Ülnek tovább is a bársonyszéken, a - kávéházi -dívák 'bársony, szákén. .

Elmennek kasszírnőnek.

Ez is jó foglalkozás egyéb híján. Legalább nem kell dolgozniok.

De nem kevésbbé dühöng a czimkórság iparosaink közt is.

A csizmadia »majszter« ma már főnök urnák czimezteti magát s csinál fuser munkát.

A borbély legény (pardon segéd ur) »fodrász műteremnek« nevezi »főnökének« öt lépés hosszú, négy lépés széles műhelyét s ötször vágja meg egy borotvá- lás alatt a szerencsétlen kliens arczát.

így terjed ez a veszedelmes kór a nép legalsóbb rétegéig.

Ezért Van már oly sok magyar Amerikában. ______

TA

RCZA.

Öreg templom ...

Öreg templom kongó — bongó harangja.

De búsan szol én Istenem a hangja;

Nem hallhatom soha máskép csak sírva:

A babámat hangja mellett temették el a sírba!

Öreg templom kongó — bongó harangja,

Nem sokára majd szépen szól a hangja;

Alig várom, hogy gonduljon mielébb:

A mikor majd engemet is eltemetnek temelléd.

BAEANYAY JÓZSEF.

Emlékezés Böszörményi Lászlóra.

— A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárczája. — Irta: Teleki Pál.

Bizony, bizony kevesen vannak már, kik tud* nak róla, hogy ki volt az a Beniczky Lajos, ki volt az a Teleky László, ki volt az a Böszörményi. Hős volt mind a három. Tán vértanú is. Haláluk oly titokszerü, mint -váratlan.

. Beniczky Lajost eltűnése -után a Dunából holtan fogták ki a halászok. Lábára egy nagy kő

volt kötve. Hullájára nővére ismert rá inge hímzéséről s az ingbe varrott monogrammról, melyet ő himzett ki a megboldogult számára.

Teleky László grófot átlőtt mellel találták karosszékében ülve, balkeze hüvelykujja a nadrágja zsebébe dugva, előtte egy teával (vagy kávéval) telt csésze, melynek tartalma még érintetlen. Vére nem.folyt. Ingén, hol a golyó átfúrta, a lyuk szé- , lén egy kis rózsaszín folyt. Az ingén a lyuk környékén sehol pörkölődés nem volt látható. Attilája mellénye ki gombolva. A seb szája körül, hol a golyó a testbe hatolt, semmi vér, csak az a sötét rózsaszínű folt. A szomszéd szobában többen voltak. Nagy, nevezetes államférfiak, kik a lövés hangját nem hallották. Ha jól emlékszem az elbeszélésre, hát Tisza Kálmán és Deák Ferencz is ott voltak. Onkezével vetett végett életének, mintsem szószegő legyen. Az ő lelke nem tudott feledni.

Böszörményi László az időben hires politikus, a börtönben halt meg nagyon rövid betegeskedés után. A fáma nagyon sok mindent beszélt mind a háromnak végzetes haláláról. De ki ismerte szereplésüket, áldva emlékszik róluk. Hősök voltak. A hon szabadságát, a nemzet jogát védve hunytak el. -Ha nem karddal, de szóval és tollal is harczoltak a szabadság szent zászlajáért. Méltán-á honvédek közé sorozhatjuk őket.

Böszörményinek síremléket is emelt a bajtársi szeretet. A leleplezési ünnepélyén is ott voltam. Akkor töltöttem be hatodik évét életemnek. Mint a megboldogult keresztfiát engem is szerepeltetett a rendező bizottság. Egy kis verset szavaltam Böszörményi sírjánál. A verset ez alkalomra Csepeli Sándor (előbb Pápán ügyvéd s meglehetősen ismert iró) csinálta számomra. íme közlöm :

Böszörményi sírjánál.

Ki nyugszik itt ? Böszörményi,

Sirhalmára mi van irva? így kell a hazáért élni! így kell érte szállni sirba I

Függetlenség és szabadság Volt élete és halála:

S amint látta, hogy eladják,

Értük és velük — sirba szállá.

Gyermek vagyok — de e sírról Egy borostyánt adott apám,

Örökre szivemen virul, így szeretem én is hazám.

A verset elmondtam emberül. Egyszer sem akadtam meg, a borostyán is megvan még, — ha nem is zöld már, — ha elhervadt is már, de megvan. őrzöm többi ereklyéim között.

Van még egy vers Böszörményiről. Gyermekkoromban daloltam, dalolták sokan. Az egész ma-