Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-21 / 21. szám

1903. május 21.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 21. sz.

5.

Kihallgatás a királynál, ő Felsége, a király múlt hétfőn általános kihallgatást tartott, melyen Streicher József paksi apát-plébános is megjelent, hogy apáttá történt kinevezését megköszönje.

Kinevezés. A király a m. kir. igazsáügy- miniszter előterjesztésére dr. Perényi Jenő czeglédi járásbirósági aljegyzőt a tamásii járásbirósághoz albiróvá kinevezte.

— A dobi táblabiró. Mikor1 Széchenyi az első gőzhajón leutazott a Tiszán, Szabolcsmegye | küldöttsége Dobnál nagy dáridóval fogadja. Amint a hajóból kiszállott, mosolyogva kérdezte az uraktól :— Nos, hogy tetszik a hajó? — Azt várta talán, hogy elragadtatással szólnak a forgalom élénküléséről, vagy a technika vívmányairól, de kérdésére mély csend következett. Végre az öreg táblabiró megszóalt: — A kereki úgy kapari a vizet, mint a kuiya.

— Borzalmas öngyilkosság. Mint lapunkat értesitik, Pula községben különös módon akart egy ember véget vetni életének. Dávid József, mosdósi illetőségű, 50 éves földmivelő családi viszályok miatt megunva életét, május 13-án Pulan egy éles késsel felvágta a hasat, úgy, hogy a belek kifordultak. A szerencsétlenség színhelyére hivott dr. Kertész Lipót és dr. Neumann Jónás orvosok a kaposvári közkórházba szállíttatták a szerencsétlent. Fölépüléséhez kevés a remény.

— Mi a respublika. Kossuthhoz jött egy vén obsitos, mondván, hogy ő a hazát akarja védelmezni, mert azt beszélik most mindenfelé, czudar az. ki nem áll a sorba, mert maholnap respublika lesz. —

— Annyira még nem vagyunk öreg, mondá Kossuth. Aztán tudja-e, mi az a respublika ?

— Nem en, uram.

;— Hát dupla lénung, nincs király.

— Egy kicsit furcsa, de jó lehet! dörmögte az obsitos.

— Bicskázás. Az elvetemült vadságnak csodálatos jeleivel találkozunk Szegzárdon, mintha csak a fiatal polgárlegények egy része a vademberek közül került volna ide, akik előtt semmi egy emberélet. A legény-összejövetelek és mulatságok rendesen véres verekedésekkel végződnek. A legyőzőitek soha sem felejtik el a sérelmet, azért csak alkalomra várnak, hogy boszujokat kielégíthessék. így történt ez múlt vasárnap délután is; midőn a vásártéren Czank Lajos szegzárdi polgárlegény kését úgy vágta Prantner Antal homlokába, hogy azt menten elborította a vér. Ez azonban még nem volt elég, mert tovább szurkába őt, úgy, hogy öt sebből vérezve szállították Ferencz-kórházba. Czank Lajos szintén két szúrást kapott, ennek sebei azonban nem súlyosak.

— A szerencse-kerék és a szerencse-szekér. Az öreg Faludy Ferencz csak Fortuna hintóját ismerte és szépen megénekelte, hogy benne mindenki 'okosan üljön és úgy forgassa tengelyét, hogy ki ne dűljön. A szerencse-kereket aligha ismerte, mert akkor erről bizonyára dicshymnuszokat zengedezett volna a költő. Hogy is ne, midőn a szerencse-kerékből jut el az emberhez a legkézzelfoghatóbb szerencse: a főnyeremény! Csak kormányoznunk kell a’ saját elhatározásunkat és oda irányítani, hogy sorsjegyet vásároljunk. Es pedig osztálysorsjegyet. Mert ezzel könnyebben juthat el hozzánk az igazi szerencse. Azután okosan kell kitartanunk a már birtokunkba esett szám melleit, mert Fortuna asszony nemcsak megbecsüli, hanem fényesen is jutalmazza állandó hűségünket. Ez a módja annak, hogy a szerencse-kerékből Fortuna asszony fogatán jusson el hozzánk a főnyeremény. A legutóbbi 600,000 koronás főnyereményt is igy nyerte 4 szerencsés család a Török A. és Társa bankházában (Budapest, főüzlet: VI., Teréz-körut 46. ; fiókok: Váczi-körut 4., Muzeum-körut 11., Erzsébet-körut 54.) vásárolt 37080. sz. sorsjegy- gyei, ennélfogva ajánlatos, hogy a sorsjegyvásárló közönség a szerencsés és megbizható Török czég- nél szerezze be sorsjegyeit, mert ez a bankház vevőinek minden irányban teljes biztonságot nyújt, tekintettel arra, hogy legnagyobb osztálysorsjáték üzlet hazánkban.

— Deák Ferencz ajándéka. Én is találkoztam egyszer a nagy Deákkal. Úgy volt az eset, hogy nekem, akkor még kis gyermeknek igen nagy bajom volt. Az orvosok felküldtek Becsbe a Quosteckhez, hogy az majd kiviilamozza belőlem a nyavalyát. Sok bámulatos kúrátt vitt véghez az a Quosteck a villámmal. Egy este szegény, boldogult jó anyámmal betértünk egy vendéglőbe vacsorázni. Az étteremben hosszúra nyújtott, különféle csemegékkel rakott asztalok mellett több urat láttam, kik közül nem egy magyar ruhát viselt. S óh öröm 1 Magyarul beszéltek. Menyei zene volt akkor a magyarszó énnekem. Énnekem! Tősgyökeres magyar gyermeknek, ki akkor már három hónál több idő alatt nem hallottam anyanyelvemen beszélni. Nem haboztam sokál Egy hangos »jó estét kivánokc kíséretében odaszaladtam a hosszú asztalhoz s minden teketória nélkül felmásztam egy barátságos arczu, pohos ur ölébe, ki engem mosolyogva magához ölelt s kétszer megcsókolt. Kérdezte a nevemet s hogy miért vagyok Bécs- ben? Bátran feleltem kérdéseire. Aztán végezetül adott egy óriási nagy körtét, mit magyarul »funtos« körtének nevőznek, a soproni német atyafiak pedig úgy hívnak, hogy »druckbiern«. A pohos ur, ki engem megcsókolt, Deák Ferencz volt. Természetesen oda jött szegény jó anyám is, hogy bocsánatot kérjen alkalmatlankodásomért. A nagy férfiú azután maga mellett helyet készitett, ő vele kezdett társalgást, közben bemutatván neki a társaság tagjait. Megtudván az »öreg ur«, hogy hol lakunk, bizalmas kenelbarátia Bézsán János báró után kezdett tudakozódni, ki Deáknak annyira jó embere volt, hogy mindég két egymásba nyíló szobában laktak, s a közajtót még éjjel sem csukták be, mert ha az egyikük felébredt, hát az a másikat fellármázta egy kis beszélgetésre. Bézsánról, ki a mi családunknak is régi jóbarátja volt, tudott beszélni anyám a nagy embernek. A nagy körtéből én mégsem ehettem. Nem puhult az meg soha s egyszer csak úgy magában elromlott.

— Elfogott zsebmetsző. A szegzárdi rendőrség a most megtartott szegzárdi orsz. vásárban tetten csípte Kolompár Lajos bajai zsebmetszőt, akinél csupán 16 koronát találtak.

— Fölmetszette a hasát. A napokban Bátán három suhancz: Mózes József, Fábián Sándor és Tóth János találkoztak az utczán és véres verekedést rögtönöztek. A támadást Mózes József kezdette, a ki vasvillával fölfegyverkezve támadta J meg Fábiánt és Tóthot. A rövidebbet azonban ő húzta, mert mielőtt a vasvillát használhatta volna, Fábián úgy szúrta hasba, hogy belei kifordultak.

A verekedésre szerelmi féltékenység adott okot, mert mind a három legény egy leánynak tette a szépet.

— A sertésvésznek Ausztriába történt be- hurczolása miatt a sertéseknek Ausztriába való behozatala jelenleg tilos a dombóvári, dunafóldvári, | központi, simontornyai, tamásii és völgy ségi járásokból.

— Egy teljesen jókarban levő kevéssé használt kerékpár olcsón eladó. — Gzím a kiadóhivatalban.

Munkások baleset biztosítása.

Az ipari és kereskedelmi alkaimazottakról ; eddig csak betegségük esetén volt gondoskodva a j betegsegélyző pénztárak létesitésével, melyeket még j boldogult Baross miniszter honosított meg. Ily irány- i ban haladt Darányi földmivelésügyi miniszter is, mi- | kor megvetette alapját a gazdasági munkások és cselédek pénztárának.

Igen figyelemreméltó és nagy horderejű az a törvényjavaslat, melyet a kereskedelemügyi miniszter annak idején be fog nyújtani és amely az ipari, kereskedelmi és közlekedési alkalmazottak baleset ellen való biztosításáról szól. Ha — amint előrelátható — törvénynyé válik ez a javaslat, a munkások ügye hatalmas támogatást nyert vele. Mig a betegsegélyző pénztárak csak annak a munkásnak adnak — még pedig nem tovább, mint húsz hétig — táppénzt, ki munkaközben szenvedett baleset következtében vált munkaképtelenné, az uj törvény- javaslat életbelépése esetén megváltoznék a munkás helyzete balesetkor, legkivált súlyosabb, huza- , mosabb ideig tartó betegség, baj esetén. A hoszszabb ideig tartó betegségre a betegsegélyző pénztár nem volt tekintettel, mert — mint már említettük — csupán húsz hétig tartott segítsége, akár mily súlyos természetű baleset is érte a munkást. Ilyen esetben nyomor, koplalás, éhínség jutott osztályrészéül a munkásnak és családjának. Ezért tulajdonítunk kiváló fontosságot annak az alaposan kidolgozott javaslatnak, mely minden vonalon és minden irányban gondoskodik a balesetet ért munkásról, illetőleg családjáról.

A javaslat kötelezőnek jelenti ki a munkások és a 2400 korona vagy ennél kisebb fizetéssel biró alkalmazottaknak baleset ellen való biztosítására.

Legfontosabb és legméltányosabb az a rész, mely szerint a biztositási dijakat egyedül a munka* i adó fizeti. Igen helyén való ez az intézkedés. — Sokkal nagyobb az értéke, kimagaslóbb a jelentősége, semmint gondolnók. Van benne körültekintés, tapintatosság, a viszonyok alapos ismerete. A gazdasági munkáspénztáraknál a munkások fizetnek, igaz, nem nagy összeget, de — fizetnek. A munkaadó inkább megbirja a biztositási dijak lefizetését, mint az alkalmazott munkás, ki — bármily szerény, bárminő csekély is legyen a dij — csak keservesen I nélkülözheti a filléreket. De meg a munkaadók érdeke is meg van ezzel óvva, mert ha rendesen fizetik alkalmazottaik biztosítási dijait, megmenekülnek mindenféle kellemetlenségektől, kártérítési perektől, melyek tetemes költségeket okoznak, de meg el is mérgesítik a munkások és munkaadók közti viszonyt, kik a legritkább esetekben simán elintézett kártérítési igények miatt örökös hadilábon, ellenséges viszonyban élnek. A kártérítési perek ezentúl lekerülnek a napirendről, mert ha baleset fordul elő, az anyagi kártalanítást elintézi az országos balesetbiztosító pénztár, mely állami kezelés alatt fog állani.

A javaslat igen humánusan gondoskodik a balesetet ért munkásokról, kik nem fognak végkielégítést kapni, minthogy a munkás, kit eddig néhány száz korona végkielégítésben részesítettek, rendesen nem tudta, mibe fogjon a pénzzel, hamarosan elköltötte s igy csak pillanatnyilag segítette a kapott pénz, de a véginségtől, a nyomortól nem mentette meg. Ezentúl munkaképtelensége és gyógyulási költségeinek arányához képest fog kapni bizonyos százalékszerü évi járadékot.

Ez az újítás talán lecsendesiti az örökké forrongó kedélyeket, csillapítja a szüntelen békét- lenkedők éktelen haragját. Belátják majd, hogy magasabb helyeken is gondolnak rájuk, érdekeiket szem előtt tartják, javukat akarják és jövőjükről humánusan gondoskodik az állam. A munkahzerető, józan és komoly elem át fogja látni, hogy az őket boszoru, háborúskodásra, békétlenkedésre szitói zga- tók hamisan prédikálnak, nem annyira javukra törekszenek, mint megrontásukat érik el. Nem fognak a hamis tanokat hirdető álproféták beszédeire hallgatni, hanem követni fogják a maguk csendes, egyöntetű ösvényét, honnan nem kell letérniük, s ha a sors keze rájuk talál sújtani, nem lesznek elhagyatva, nem kell majd koldustarisznyát akasztani a nyakukba és felebarátaik irgalmára támaszkodni — ott lesz a támogatójuk — az országos baleset biztositó pénztár.

TÖRVÉNYSZÉK.

A szegzárdi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek:

1903. évi május hó 26-án.

Illés István ellen, okirathamisitás miatt.

Grósz Ferencz és társa ellen, emberölés miatt.

Kremmer Rudolf ellen, lopás miatt.

Thurn József ellen, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt.

Pánczér András ellen, hatóság elleni erőszak miatt.

Iván József ellen, lopás miatt.

1903. évi május hó 28-án.

Ifj. Radics Ferencz és társai ellen, súlyos testi sértés miatt.

Miskéri Ferencz ellen, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt.