Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-14 / 20. szám

2.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 20. sz.

1903. máj

KÜLÖNFÉLÉK.

— Budavár bevétele. Csütörtökön, május hó 21-én Budavár dicsőség telj es bevételének ötven- negyedik évfordulóját ünnepeljük. Ötvennégy esztendeje, hogy a diadalmas magyar honvédsereg szuronyokkal vette be a budai várat, melynek Hentzi generális minden ágyúját a honvédekre szögezte. Ezekből a honvédekből még ezer és ezer él a hazában. Nem egy van, aki falábbal biczeg, aki az utczasarkokon újságot árul, hogy agg életét tengethesse, sőt nemrég olvastuk, hogy egyik adóhivatal könyörtelensége folytán egy agg honvéd, aki 17 csátában dobta életét koczkára a hazaért, mivel szerény 6 korona havi illetményéről nem vitt szabályszerű nyugtát, hát visszakergették kegyetlen téli hóba, fagyba két órányira fekvő falujába s a gyalog haladó öreg ott dermedt meg az ut szélén, a fagyban. Ebből az ünnepélyes évforduló alkalmából, amikor a kalendáriumban is piros betűk intenek, hogy e nap dldozó-csüíóriök vagyon, egy inditványnyal áll elő egyik dunántúli tollforgató ember. Azt az indítványt intézte a hazafias érzésű dunántúli magyar közönséghez, ne feledkezzenek meg a dicsőséges csatákban hervadhatlan történelmi babérokat aratott agg hősökről, akik koldulnak, koplalnak, éheznek, noha csak néhány nap az élet, ami még számukra hátra van. Minthogy nincs nemzeti ünnep, kiváló évforduló, mint legutóbb márczius 15-én is, amikor a dunántúli városok, falvak, azoknak körei, egyesületei, testületéi jótékonyczélu felolvasásokat, mulatságokat ne csinálnának, ezentúl legyenek gonddal az agg 48-as honvédekre. Tűzzék ki jótékony czélul az aggok segedelmezését, mikor tánczolnak, gondtalan vigadozásuk révén legalább juttassanak egy-egy irgalomfalatot azoknak, akik 48—49-ben neki szegezték mellüket az ellenség ágyúinak az utódokért. Ez az indítvány, melyet készséggel támogatunk az évforduló alkalmából, amikor levett kalappal állunk meg a magyar nemzeti honvédsereg hervadhatlan dicső emléke előtt.

— Személyi hir. Krcsmarik Pál szegzárdi ki»1, főügyészhelyettes szabadságából visszaérkezett és átvette £Z ügyészség vezetését.

— Anyakönyvvezetö-helyettes. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Tolnavármegyében a bedeghi anyakönyvi kerületbe Bocsor István segédjegyzőt, a születési és halotti anyakönyvek vezetésére szoritkozó hatáskörrel, anyakönyvvezető helyettessé kinevézte.

— A pécsi püspök adománya. Hetyey Sámuel pécsi megyés püspök 300 koronát adományozott a Budapesten tegnap tahott dunai ünnepély jótékony czéljaira.

— Bezerédj-iinnepély. A szegzárdi polg. olvasókör Plank Gyula vármegyei tisztviselő kezdeményezésére folyó évi junius hó 11-én Bezerédj-ünnepélyt rendez. A rendező-bizottság elnökévé Boda Vilmos orsz. képviselőt s lapunk felelős szerkesztőjét választották meg. Az ünnepélyen Bezerédj István életrajzát Schneider János vármegyei alszámvevő fogja felolvasni, Bodnár István alkalmi költeményét pedig Tóth Pál szavalja. Ezen kívül táncz és tombola is lesz. A tiszta jövedelmet Zfoátfrá^'-szoboralapra fordítják.

— Állatorvos választás. Szegzárd képviselőtestülete múlt pénteken Bajó Pál szolgabiró elnöklete alatt tartott ülésében községi állatorvossá egyhangúlag Wilhelm József okleveles állatorvost, Wilhelm Ede fiát, választotta meg.

— Jégvihar elleni védekezés. Szegzárdon Nils István szőlészeti és borászati felügyelőnek és többeknek lelkes közreműködésével megalakult a jégvihar elleni védekező egyesület. A megválasztott tisztviselők ezek: Molnár József elnök, Hauk Antal és Steinér József Márkvárth alelnökök, Ferdinánd János pénztárnok, Hayt Ferencz jegyző, Nits István igazgató. Választmányi tagok lettek: Dömötör László ügyvéd, Tekus Vilmos, Tóth Károly, Nagy György H., Dora Antal, Főglein Ferencz, Kováts Ádám, Majsai György, Frei János Takler, Tóth Gyula.

— Eszterházy herczeg látogatása Döbröközön. Levelezőnk írja, hogy folyó hó 8-án Eszterházy herczeg látogatást tett Döbröközön, kinek kiséretében voltak: Döry József nagybirtokos, Haller igazgató, Paál József uradalmi inspektor és Molnár Géza mérnök. Az elöljáróság élén a bíróval bandériummal fogadta a magas vendéget. A | szép uj templom előtt az iskolás gyermekek sorfalat állottak és itt a plébános, vikárius fogadták a herczeget, ki megtekintette a templomot, mely tetszését megnyerte. Majd kocsira ült és a nép lelkes éljenzése között Sütvény pusztára hajtatott.

' A döbröközi szegényeknek a herczeg 60 .koronát adományozott.

— Tanulmányi kirándulás. A bajai állami férfi tanítóképző intézet IV-ed éves növendékei Sever Sándor igazgató és négy tanár vezetése

• alatt folyó hó 20-án este Szegzárdra érkeznek, hogy megtekintsék a vármegyei múzeumot, a báró Augusz-féle szőlőgazdaságot, az állami szőlőtelepet és az orsz. selyemtenyésztési felügyelőséget.

— Elhunyt ügyvéd. Ftötöp Kázmér dr. ügyvéd, Kiss Emil dr. dárdai ügyvéd orsz. képviselő irodavezetője, elhunyt Dárdán életének 48-ik évé- , ben. A megboldogultat özvegye és három árvája siratja. Az elhunyt Várkonyi Sándor szegzárd-belv. tanítónak sógora volt.

— Iskolalátogatás. Pártos 2.

‘6--—a

mözsi plébános, a szegzárdi r. k. .egyház- kerület tanfelügyelője, — a hitoktatás ellenőrzése czéljából — f. hó 6-án meglátó- gáttá a bátaszéki közs. iskolát. A tanügy iránt melegen érdeklődő egyházkerületi tan- felügyelő e2 alkalommal minden osztályban felkérte az illető osztálytanítókat, hogy a beszéd- és értelemgyakorlatok vagy a reáliákból valamit produkálnának. — \ kerületi tanfelügyelő a németajkú gyerme-. kék tiszta magyar feleleteitől elragadtatva, az édes hazai nyelv elsajátításában tett dicséretes előmenetelök fölött hazafias örömének adott kifejezést s egy lelkesítő magyar beszédben az e téren való további kitartásra buzdította a gyermekeket.

— Lesz-e sok bor és gyümölcs? Erre a kérdésre az a jóslásunk, hogy úgy a bor-, mint a gyümölcstermés gyenge lesz ; mert az áprilisi fagy és havazás nagy károkat tett egész Tolnavármegyében. A szegzárdi hegyeken, főleg a magasabb fekvésű szőlők szenvedtek sokat, mig az alacsonyan fekvőkben alig van hiba. A gyümölcsök közül a korán virágzókból nem lesz semmi termés. A mandula, a kajszi- és franczia-baraczk s az alma és körtefélék többnyire elpusztultak virágzáskor.

— Adomány a Bezerédj István szoboralap javára. Bezerédj Pál és Leopold Sándor együttesen 400 koronát adományoztak a szobor-alap javára. Ezen adománynak keletkezése a következő : Ismeretes, hogy Bezerédj Pál a gemenczi erdőben évek óta területet bérel vadászati czélra. Az ezen területen lévő nagyobb vadak évenként nem 'jelentéktelen kárt tettek Leopold Sándornak ózsáki bérletén. Ezért azonban ő soha kártérítést nem kívánt. A legutóbbi időben a gemenczi területen a legeltetési jogot Bezerédj Pál bérelte ki az érseki uradalomtól. Hogy némileg viszonozza Leopold Sándornak szívességét, most nem gadta el tőle az ózsáki marhák után fübérletet. Ezen összeget azután Lee Sándor kegyelete jeléül Bezerédj István lékének szentelte.

— A 15 éven aluli gyermekek kitiltása a korcsmából. A vallás- és közoktatásügyi miniszter újabb körrendeletét intézett a közigazgatási bizottságokhoz és kir. tanfelügyelőségekhez, melyben a 15 éven aluli gyermekeknek a korcsmáktól és nyilvános mulatóhelyektől való távoltartása ügyében újabb és szigorú intézkedést kér. Tolnavármegye tudvalevőleg ily szabályrendeletet már alkotott és az érvényben is van, ennélfogva nálunk újabb intézkedésre szükség nincs.

csak látszólag figyelt a társalgásra, érzelmei, gondolatai másutt kalandoztak egy régi boldog emlékről, melyet talizmánként őriz mai napig is szivében. Keble lázasan pihegett, szemei folyton Dernőy elegáns alakján csüngtek.

Az ebéd meglehetős nyomott hangulatban végződött. Eveline nagyon tartózkodó volt, igen keveset beszélt, ezt is a vendég iránti tiszteletből tette, nehogy hallgatása által okot szolgáltasson férjének, magatartásának félremagyarázására. A piccolónál Szilassyt a gazdaságba hívták. Szilassy engedelmet kért vendégétől, hogy eltávozhassék. Eveline és Dernőy magukra maradtak.

Mély csend következett most, melyet a távozó Szilassy lépteinek visszhangja zavart csak; aztán midőn a léptek zaja is elnémult, Dernőy szép, dallamos, bariton hangján megszólitotta Eevelinét:

— Eveline! A szerencsés véletlen ! De minő viszontlátás ?

Az égre, kerülje a feltűnést, uralkodjék érzelmein mondá Eveline izgatottan, miközben idegesen téptesde a serviettet. Majd kimagyarázok mindent.

Azután halkan, csendben elkezdtek beszélgetni. Szemeiből kirítt a tiltott, édes szerelem árnya; az ablak redőnyökön atszürődött a tavaszi langy napsugár és "széles csikban rálövelt a kis szőke asszony babaarczára, körültánczolva annak azur- szemeit, melyekből két csillogó könycsepp gurult alá az alabastrom feher arczocskájára. Azután kiöntötték egymás előtt keseveiket. A férfi mondta el elsőben,

hogy neki mily zokon esett a szakitá®, melyet Evelinének az utolsó időben iránta tanúsított közönyösségének tulajdonított. Eveline atyja sem jó szemmel nézett rá, mert szegény ifjú volt s hozományvadásznak nevezte. De Eveline emléke mindig élt szivében, álmatlan éjszakákon folyton róla ábrándozott a távolban, lelke merengő szárnyakon szüntelen utána vágyott s bánatának közepette egyetlen vigasza, öröme csak e név volt: Eveline !

Majd mohón ragadta meg a szép asszonyka bársonypuha kis kezét és csókjainak záporával halmozta el azt.

Eveline batiszt zsebkendőjével fődé el arczát, szempillái megnedvesedtek s azután felujultak szivében a régi édes emlékek, melyeknek hatása alatt szólásra nyíltak ajkai és beszélt halkan — lázasan a boldog édes múltról. Majd felkeltek és egy sárgult selyem dobozból elővett egy göndör hajfürtöt, melyek valamikor Dernőy Aladár dús hajzatának voltak kiegészitő szálai.

Azután közelebb húzódva egymáshoz, bizalmasan kpzdték a fürtszálakat olvasgatni: egy . . . kettő . . . három . . . négy . . .

S a játszi tavaszi szellő beszökött az ablakredőnyökön, meglebbentve a nehéz selyem függönyöket, melyeken apró papirbabák, amorettek himbálóztak. Ezeket is megérintette a pajkos szellő, s összeütődvén, csókot váltottak egymással.

Mikor végig olvasták a megsárgult hajfürtöket, Evelinének egy halk sóhaj lebbent el ajkáról, azután visszatette a fürtöket a selyemdobozba s

ábrándozó tekintettel nézett az előtte álló és önmagával küzdő Dernőy arczába. Dernőy lelkében kimondhatatlan érzelmek váltakoztak, szerette volna magáénak nevezni ezt a szép asszonyt, a kit most más ölel s ringó keblén más pihenteti szerelmének gyönyöreit.

Majd Eveline bátoritá a szép vonásu férfit:

— Ne bosuljon, hisz nem hagyhatom minden remény nélkül.

— Ez nem elégséges nekem ... ne hagyjon el . . . válaszoló Dernőy és Evelinéhez közeledett és átkarolta.

— De Aladár, ez nem illik! Aladár ezt nem szabad, hisz én már férjes nő vagyok — nyugtalankodott a szép asszony, miközben Dernőy ölelő karja ellen védekezett.

— Eveline, édes Eveline !

— Aladár . . . engedjen . . .

— Imádlak, még most is lelkem mélyéből szeretlek, miként férfi nőt még nem szerethetett. Szép szemeid, bájos neved az én menyei oltárképem s parányi ajkad negédes szava szerelmes szivem vigasztaló danája. Oh ne . . . kérlek ... ne taszíts el magadtól, hisz még mindig szeretlek . .. í Hallgass meg ! . . . csak egy, egyetlen piczi csókot ajkadról s életem ’ett rendelkezhetel! . . .

S a szép -szők meg-megremegett tes ölelő férfi karjai közö ajkai égtek, melyet némitott el. ... A

^nyka le volt győzve, rrelemért vágyó izasan pihegett, zu, édes csókkal í újból besurrant