Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-07 / 19. szám
XXXI. évfolyam. . szám." Szegzárd, 1903. május 7. TOLMMEGYl KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGII ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: figéfiz évre ..........................13 kor. — fill. Fé l évre . •.......................6 „ — „ Ne gyed évre.......................3 „ — „ Sz ámonként 24 £11. e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-ntcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csótőrtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. . £ Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—200 „ ..... S „ 74 „ 200—300 ................................7 „ 74 „ minden t ovábbi 100 szó 2 koronával több. Munkások jutalmazása. A földmivelésügyi miniszter sok szép, hasznos és üdvös dolgot teremtett meg az országban. Ha ténykedésének csupán egyik hajtásáról, a gazdasági munkás - segélyző pénztárról, emlékezünk meg, feltétlen hódolattal adózhatunk Darányinak minden tekintetben áldásos működéséért. Nagyérdekü dolgot honosított meg, mikor figyelme a szorgalmas, kiváló és hazafias munkások felé terelődött és czélul tűzte, egyben rendeletileg az egyes vármegyék, illetőleg törvényhatóságok tudomására juttatta, hogy az egész országban a hatáskörébe tartozó gazdásági cselédek, munkások, földmivelők legmunkásabbjait, legdolgosabbjait megjutalmazza. Ez a megjutalmazás azonban nem valami prózai módon történik; nem akként, hogy az egyik vagy másik kitűnő munkásnak bizonyos összeget elküld s ezzel el van végezve a dolog. Valóban szép és a munkás keblét örömmel, büszkeséggel eltöltő aktus keretében folyik le a nagyobb szorgalmú, törekvő munkások honorálása. Egészen hivatalos színezete van a megjutalma- zásnak. A jutalmazandó társai, a vármegye, a törvényhatóság magasabb rangú tisztviselője s több közege jelenlétében ünnepélyesen megy végbe az egés£ aktus. A kitüntetendő munkáshoz a miniszter helyettese szép beszédet intéz, amélylyel a jóravaló munkás működését vázolja^ szorgalmát törekvését, akaraterejét és hazafiságát kiemeli, a társait is hasonló buzgalomra, kitartásra, szívósságra serkenti, például állitván oda a miniszter által-kitüntetésre, megjutalmazásra érdemesnek tartott, verejtékes munkában 1 számos évet eltöltött embert és végül emlékirat kíséretében átadja a jutalomdijat. Ilyen példa aztán a többi munkásra rendkívül buzditóan hat, a lélekemelő momentum, mely a kérges kezű emberek előtt lejátszódik, bevésődik 8a szivökbe és előttük lebeg mindig az a kedves kép s erőt önt beléjük, megaczélozza idegeikéit, csügge- tegségüket bátor elszántság, hatalmas aka- reterő váltja fel és lankadatlanul dolgoznak, munkálkodnak, hogy á haza földjéből munkájuk révén áldás fakadjon, verejtékük nyomában dús kalász, mosolygó virulás keljen. A népnek kell a lelkesedés, buzdítás egy-egy napsugár, mely elégületlenségéből, kedvtelenségéből kisodorja föltámaszsza. Ha a nép látja, hogy a magasból, honnan, — sajnos — még mindig csak merő rosz- szat, ártalmasat és megrontására irányuló szándékot vélt, — nyájasan tekintenek le rá, észreveszik és magukhoz emelik; akkor máskép fog gondolkodni, kiveri majd a sok kártékony és munkátrontó, kedvetlenitő gondolatot a fejéből és megujhodott erővel, friss kedvvel, buzgó törekvéssel lát munkájához. A . földmivelésügyi miniszter példáján fölbuzdult a kereskedelemügyek vezetője és hasonlóképpen az ipari munkások julamazá- sát tűzte ki czélul. Ily módon az ország összes munkásai igaz szorgalmat, nagy törekvést fejthetnek ki és a kiválóbbjaik a legmagasabb helyekről esetleges megjutal- mazásnak nézhetnek elébe. Mindenesetre, ha a szerencse egyikőjüket-másikójukat éri, a többiek nem fognak irigy szemmel rájuk tekinteni; mert hisz a jutalmazottak is vérük a vérükből, testréreik a nap-nap utáni nehéz, nyűgös munkában, súlyos gondjaikban és szeretettel látják, ha egy-egy társuk annyi és oly sok köznap után, néhány évtized leteltével egy ünnep nap jut, mely az ő örömünnepük is. Ennek az intézménynek tehát magas ethikai értéke van és különösen alkalmas arra, hogy a tévtanok által félrevezetett munkások nézeteit helyes útra terelje. Ezért is kívánatos, hogy minél több munkást buzgó szorgalmáért, odaadó munkálkodásáért ily szép és nemes kitüntetés érjen. B. É. TAR CZ A. US. Eljött hát, el, a tavasz újra, Örül a fa, fü, szép virág, Hogy itt van ismét májusával Az élet adó napvilág. Úgy örül néki minden, minden, Csak honfi búmmal én nem, én nem. r En egyre egyre búsan várom: Hazám, mikor lesz májusod, A béke szent dicső tavasza E földre le, mikor ragyog? A párttusák zord télben élnek, S egy szebb aranykor csak nem ébred. Lantos. Egy könycsepp. Szeczessziós novella. — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Baranyay József. I — Margit! Hát nem hallgat meg ? — Ugyan ne fecsegjen! Még elrontom a figurát. •e- Ezért az ostoba fecsegésérti — Azt nem mondtam; hogy ostoba, — de una'masnak elég unalmas. — De ha szeretem, ha imádom! — Ezt már hallottam! Vigyázzon a rendezőre, most a férfiakon a sor ! A beszélgetés megszakadt. Az utolsó figuránál, mikor a rendező »séta jobbrá«-t vezényelt, indult meg újra: — Nem hiszi ugy-e, hogy szeretem? — Ne gyötörjön mindig ezzel! — Tudom, hogy nem remélhetek ; de még az is boldoggá tenne, ha elhinné, hogy szeretem. — Hölgyek kettővel előbbre! — hangzott a rendező vezényszava. Kovács Elemér nem kaphatott választ. II. Kovács szobájában ül és monológizál. — Nem szeret, — hiába! sőt tán gyűlöl is! Még azt se hiszi el, hogy szeretem. Az ellenszenvét nem is palástolja. Nem alkalmatlankodom többet nála! Csak ki tudnám mutatni szerelmemet valami tettel. Feláldoznám életemet érte örömmel; hisz nélküle ez nem is élet! Oh, a középkor reménytelen szerelmesei boldogabbak voltak, mint én; hányszor meg kellett védeni az imádott hölgyet a rablók, a haramiák ellen; ma már az sem divat. \ m. \ Kávéházban két tiszt beszélget. — Hogy sikerült a kaszinó-b4U — Komiszul ! Annál csak a publikum volt komiszabb. — S a nők? s / — Ugyan, hadd azokat a nőket, — felelt gúnyos ka.czajjal megtoldva — gondolhatod, mifélék lehettek ott. Kovács Elemér vérbeforgó szemekkel rohant a tisztek asztalához: — Ne rágalmazzon — hörögte — vonja vissza. — Mit lármáz maga itt? — Vagy tegyen kivételt! — Van Eszemben! Egy szemet se! — Kende Margitot se ? — Mit leczkéztet itt ? Mondtam, senkit se! Mind egyforma! — Aljas kutya! — Gazember. IV. A közvélemény Kovács mellett volt persze. Különösen a nők nem győzték dicsérni; irigyelték Kende Margitot, hogy olyan bátor védelmezője van. Sokan azt hangoztatták, hogy Kovács ne párbajozzon olyannal, ki tisztességes nőket rágalmaz. Csak Kende Margit mosolygott gúnyosan. Szegény tatári Hogy erőlködik, hogy érdemeket szerezzen! Biztosan részegek voltak azok a tisztek. Kovács fújta fel olyan nagygyá a dolgot. Aztán meg is sajnálta. Szegény bolondos fiú, még valami baja lesz a párbajban. Kár érte, ügyesen tánczolja a >Kake-walck«-ot. A segédek szigorú feltételeket állapítottak meg: 25 lépés távolság, háromszori golyóváltás 5 lépés avanszszal, utána kardviyás végkimerülésig. Az öreg Kende a nyitott ablaknál csibuk- !i kozott. — Csak ne lenne egyiknek se baja — dör- mögte fogai között — Margitért ne folyjon vér. Zöld ágakbál összetákolt hordágyon hoztak az utczán valakit. — Ki sebesült meg? — kérdezte Kende. — Kovács!
