Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a 'tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító-egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kfir. — fill. Félévre .............................6 „ Ne gyed évre ..... 3 — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában, t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza, 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Ylegjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirde tések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fii. 100—200 5 „ 74 „ 200—300 ................................ 7 „ 74 „ mind en további 100 szó 2 koronával több. Előfizetőink figyelmébe. 1903. évi január 1-én uj előfizetést nyitunk a „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, bogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre . . . • 6 „ • Negyed évre .3 „ A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanitóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnamegyei Közlöny“ a „ Tolnamegyei Általános Tanifó-egyesület“-nek, valamint a „Központi: Tanitó-egyesület “ -nek is hivatalos fk özlönye. Ifiméinek .... ifVMK f}w y^ óhajtjákj ingye fl megküldjük a Garay János Nagy Képes Naptárt, mely rendkívül gazdag tartalmú és magában foglalja Tolna vármegye teljes czímtárát is. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. TÁRCZA. Letűnt egy év... Letűnt egy év, ... sirba dőlt romja mind Nyomán új idők hajnala hasadt .. . ígérve, tényt, derűt, reményt megint, . Melyből oly sok beváltatlan marad . .. I Feldobban a szív pillanatra, és ,j A megholt remény sírjából kiszáll .. . De a biztatás nem elég, kevés: 1 Amit egy évnek hajnala kinál . .. Letűnt egy év, ... de él emléke, él J S csalódás után a szív tél, remeg; I Érzete bús, és kétkedve remél ) Előtte a múlt árnya száll, lebeg — — Várna jobb évet, óh de álma bús: Ködbe borítja a rideg való ; Elmúlt napjának képe gyászba dús S nem fényben él, ... Emléke oly fakó. Letűnt egy év, ... sírját ki ásta meg ? . . . A nagy világ, ... érte könnyet nem ejt ... I A sok bú után mosolygva temet S ha lehet önként, örömmel felejt. — S ez új nap reggén mámora merész : . Ringatja ám s az álmodni akar'... De ébred és a gyönge hite vész S fájdalmat, kint már hiába takar... V \ 1903„ Tűnő, . múló évek legzsengébbje, ma megszületett uj esztendő, reményteljes várakozással üdvözlünk megfiitandó pályád legelső napján, hogy azután sírba szállásod pillanatában kárhoztató érzéssel intsünk örök búcsút soha vissza nem térő emlékednek. A természet örök törvénye, hogy nincs tiszta öröm s vigasztalan szenvedés. Életünk folyásában nagy ritkán előforduló lélekemelő s a megelégedés érzetét keltő eseményekbe kevés kivétellel, belejátszik a ború árnyéka s a szivünket marczangofó kínos fájdalmakat jótékonyan enyhíti örökös kisgrőnk : a vigasztaló remény. íme mögöttünk van életünk egyik jelentékeny alkotó része s váljon találkozik-e a földön halandó, ki annak miíítfen eseményére örvendezőr lélekkel tekintene visszás viszont daczára a sok »kínos tapasztalatoknak^ nem kap izkod’^ik e tagk az új évfordulóba várakozással egy jobb jövő iránti reményeinkkel. Pedig általános élettapasztalat, hogy ezek vajmi ritkán valósulnak meg. így például, hogy csak a saját legégetőbb kérdésünkkel foglalkozzunk, nem zúgott-e végig az egész országon a teljes megelégedés érzése, midőn hivatalos helyről ünnepélyesen elhangzott a sokat érő ígéret, hogy az olasz borok beözönlésének alkalmas módon véget vetnek s váljon nem kezd-e ez a remény a hosszas halogatás útvesztőjébe fulladni ? Az érző embernek a szive facsarodik, midőn a magyar bortermelő kínos vergődését látja ; midőn tapasztalja, hogy a természet mostohasága folytán, úgyszólván minden egyes tőkének hozamát költséges munkával kénytelen megvédelmezni; akkor azután, mikor arra kerülne a sor, hogy vagy az államtól kapott befektetési tőkéjét, vagy nélkülözések árán magától elvont pénzét visszakapja, akkor tűnik ki, hogy nincs a ki az árut pénzre váltsa be, nincs a ki megvegye. Az előtt unos-untig az lett hangoztatva, hogy az az oka a nagy behozatalnak, hogy az olasz bor a termelési viszonyok folytán sokkal alacsonyabb áron kapható, mint a magyar bor; no hát most leszállt a magyar bor ára hektoliterenként 14 koronára s kivéve a nehezebb fajta vörös és fajborokat, általában 28 koronáért a legtöbb kapható s n^égis ipit tapasztalunk, azt, hogy a vasúti '.•'ágon szTtrftru, e?r kezik az olasz bor, a magyar bor pedig eladatlanul a pinczékben hever. Később az volt a mentség, hogy a magyar bor jellege megkívánja az édeskés és nagyobb szesztartalmu olasz borokkal való keverést. Hát ki meri tagadni, hogy a szegzárdi bor azért vergődött Világhírre, mert úgy édesség, mint szesztartalom dolgában minden igényeket teljesen kielégített; Letűnt egy év, ... s nyomán új virradat: Enged sejteni ám egy szebb jövőt ... De a seb, — amely fáj és megmaradt, Határt von csábos ábrándok előtt. A S2Ív csak remeg, érez s nem vidul S könnye fakadván, . . . hallat bút, panaszt; — Felébredt vágya nehezen csitul: — Letűnt egy év, ... s az új napok talán : Hoznak magukkal éltető derűt . . . S a sok bánat és gyötrődés után : A kinos gyásznak végórája üt . . . Lehet, hogy igy leszsz, . . . hinni ámde még Nehéz, . . . hisz a seb fáj még, fáj, sajog . . . Uj csalódástól ám ez a seb véd, Amit emlékül sok év meghagyott . . . Ifj. MUTSCHENBACHER ÖDÖN. Levél Amerikából. — Dr. Gidófalvy Istvánhoz. — Dr. Gidófalvy István kir. közjegyző megküldte »Koloszvári munkáslakások« czimü becses kis művét Peresei Lajos honfitársunkhoz, ki húsz év óta van távol Magyarországtól és jelenleg Cleveland egyik általánosan tisztelt közjegyzője. Peresei Lajos a küldeményre most a következő rendkívül érdekes levélben válaszolt: LOUIS PEROZEL, PVBq'°’ Cleveland, O. 26. November 1902. 634 Pearl. St., 9 7 Tekintetes ’ Dr. Gidófalvy István, kir. közjegyző urnák Kolozsvár. Igen tisztelt Honfitárs! »Kolozsvári munkáslakások« czimen Írott czikk- sorozatát, melyet szives volt nekem megküldeni, átolvasván, önkéntelenül tollhoz nyúltam, elmondani egyetmást e téreni itteni tapasztalataimról. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy több mint 20 év óta távol lévén hazámból, az ország és igy a kolozsvári munkásviszonyokat kellő részleteiben nem ösmerem, remélem azonban, hogy az itteni viszonyok ösmertetése, — ha a szükséges alapfeltételek otthon csak részben is megvannak, az ügy érdekében előnyös lehet. A legszükségesebb alapfeltétel, hogy a munkásnak állandó foglalkozása és igy biztos jövedelme legyen, ha ez megvan, akkor nincs nagy szükség az »atyáskodó kormány« segélyére, hanem csak az ellenőrzés, a felügyeleti jog gyakorlata kell, hogy háruljon a hivatalos közegre. Ne legyen ez a kérdés a »munkáslakások« kérdése, hanem iparkodjanak »otthont« szerezni mindenkinek; az iparost, a kis hivatalnokot és mindenkit ugyancsak nyomhat a lakbér kérdése, a melyet Amerikában a házépítő szövetkezetek igen szépen rendeztek.
