Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-12-11 / 50. szám
— Megtagadott kérelem. Szegzárd képviselőtestülete tudvalevőleg elhatározta, hogy uj épületet emel a szegzárdi polg. leányiskola részére, mivel a mostani helyisége éppen nem felel meg a modern tanügyi és egészségügyi követelményeknek. A képviselő testület kérvényt intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az iránt, hogy részben viselné az építési költségeket. A minisztertől a kérvény azzal érkezett vissza, hogy az állam nem adhat a kért czélra segélyt, mivel erre alappal nem rendelkezik. így tehát aligha lesz valami az építésből, mivel a város önerejéből képtelen az épitési költségek fedezésére. — Eljegyzés. Kramer Miksa, a tolnai Kramer Vilmos c/ég beltagja, eljegyezte Wiesel Mariska kisasszonyt, Wiesel Lipót földbirtokos leányát Sükösdön. — A karácsonyfa dísze. Közeledik a kereszténység legszebb ünnepe, a szent karácsony, midőn minden palotában és kunyhóban karácsonyfát állítanak az ártatlan kicsikék örömére A karácsonyfának legszebb disze a sok czukorbaba, sütemény és különféln czukorkák, melyek a legnagyobb bőségben vásárolhatók Szegzárdon az Erdődi és az Ahndsy-íéle czukrászdákban. Erdődi Lajosnak üzlete a Sét pajak utczában, özv. Alntásy- néé pedig a •»Szegzárd Szállót-ban van. — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szives- kedjenek. TÖRVÉNYSZÉK. 1902. évi deczember 16-án: Pencz Margit és társa ellen lopás miatt. Veil Henrik és társai ellen, hamis eskü miatt. 1902. évi deczember hó 18-án : Erlpr József ellen, súlyos testi sértés miatt. Sorg Ferencz ellen, hatóság elleni erőszak miatt. Papp Ferencz ellen; lopás miatt. Horváth József ellen, erőszakosság miatt. 6. _______________________ A szegzárdi anyakönyvi hivatal értesítése 1902. évi deczember 4-től deczember 11-ig. Született: 6 gyermek, 3 fiú, 3 leány. Kihirdettetett: Fray Venczel — Grosz Annával. Meghaltak: Dór Ferencz, Schneider Anna, Deli Rozália, Furuglás Erzsébet, Schmidt Annamária, László Lajos, Cseh József. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Becses lapja m. hó 20-iki számában egy közlemény jelent meg, mely szerint Dunaföldvár község általam kifogásolt 1900. évi zárszámadásai megvizsgáltatván, azok rendben találtattak. Úgy látszik, ezen hir a helybeli »Dunaföldvár« czimü lapból vétetett át — mely azonban megczáfolta- tott és kérem a t. Szerkesztő Urat is, hogy a valóságnak megfelelőleg b. lapjában közölni szíveskedjék, hogy ezen fentemlitett számadások a mellékletekkel és vizsgálati iratokkal együtt a belügyminisztériumnál vannak és itt fognak még határozni aziránt, van-e szükség még további vizsgálatra vagy az eddigi vizsgálat alapján forog-e fenn ok a fegyelmi vizsgálat megindítására? Mindaddig tehát, mig a belügyminisztérium ez-ügyben vég- hutározatot nem hoz — minden hirlelés legalább is időelőtti. Dunaföldvár, 1902. deczember 3. Teljes tisztelettel: Stauber Antal. ° Ezen rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felelősség azonban a beküdőt terheli. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: BODA VILMOS. ~____NYILTTÉR.* Te kintetes Szám József és Pápay Géza Béni közs. iskolai tanító uraknak Bátaszéken. E b. lapok 49 ik számában napvilágot látott soraikat megválaszolni kötelességemnek tartom, habár Szám ur kijelentette, hogy velem — ameny- I nyiben elintézetlen ügyem van — szóba nem áll. Hogy Szám ur reagál-e soraimra, azzal kevésbé törődöm, de a n. é. közönségnek, köztünk fönforgó ügyre vonatkozó véleményét a legteljesebb mértékben respektálván, nem engedhetem meg, hogy Szám ur categorikus nyilatkozatával párkajhőshöz méltó hetvenkedéssel csak úgy egyszerűen a számat befogja. — Tudósitó urak első közleményükben azt állították, hogy a hi községi tanácsosokat jelölő értekezleten én nem candidáltattam, s nevemet önkényesen vezettem a szavazólapokra. Tanító urak ezen tudó itását valótlanságnak nyilvánítottam, mit feddhetlen jellemű tanukkal igazoltam is. Ez az ügy tehát részemről befejezést nyert. Most következnék Szám ur nyilatkozata, mely szerint engem disquall fikal, azt jelentvén ki, hogy elintézetlen ügyem vau, mert az állítólagos biográfiám megirói ellen folyamatba tett sajtópert visszavontam. Hát ez áll! Hogy azonban a n, é. közönség valahogy ne azt gondofia, hogy kénytelen vagyok megírni, hogy azon illustris sajtópert miért vontam vissza. Két okból. 1. Mert nem akartam magamat, feleségemet, családomat egy kétes kimenetelű sajtóper miatt anyagilag teljesen tönkre tenni. — 2. Mert vádlottak az ellenem akkoriban megindult nagy hajsza folytán folyamatba kelt olyan ügyeket vittek a sajtóbiróság elé, amely fölmentésüket valószinüleg biztosi rótta volna. Ma azonban túl vagyunk azon »csinált« ügyeken. — Ennélfogva fölhívom Szám urat, méltóztassék itt a nagyközönség előtt nyilatkozni váljon becstelen embernek tart-e azért, hogy a sajtópert visszavontam. Mert Ön — állítása szerint — sem enge- met, sem soraimat többé figyelmére nem méltatja. Tisztességes, becsületes embert pedig kötelessége számba venni, mert hiszen Ön -- ne feledje — néptanító. De kérem — t. Uram — az az érdes, kíméletlen hang, amelylyel Ön nyilatkózatában felőlem megemlékezik, kihív engem arra, hogy én Önt a nagy közönség előtt apostrofáljam. Gondolkozzék egy kissé t. tanító ur, váljon legénykorá- I bah nem maradt-e ügye elintézetlen ? Avagy mikor, hol és miként nyert elintézést azon ügy, midőn én Önt a nyár folyamán a tanítótestület szine előtt hivatali hanyagsággal vádoltam. Egyszerű tagadásával ezt az ügyet elintézettnek vette t. tanító ur ? Hát az a kaszinó-ügy ? mikor Ön a polgári kaszinót úgy jellemezte, hogy abban kevés a lisztes- séges ember, s Ön ezen súlyoz és bécstelenitő nyilatkozatát egyszerű letagadásával elintézettnek vette ? Hátrább az agarakkal ! Most pedig Önhöz fordulok Pápay Géza Béni ur, aki amennyire Öntől kitelik, a tisztelet hangján szól hozzám s pazarul osztja baráti jobbal megírt tanácsait. Mindenek előtt engedje meg, hogy egy körülményre fiyelmeztessem. Önnek ma- ; gának is égető szüksége van jó tanácsokra, meg j aztán vannak Önnek többrendbéli gyerekei, jó 1 tanácsait, kérem, tartsa fönn azok számára. Ezzel nem azt mondom, hogy jótanácsokra utalva nem vagyok, de, ha szükségem van ilyenekre, róka komámhoz nem megyek, találok én jóakaróim közül képzettebb, okosabb és tapasztaltabb embereket. Majd én csak azoknak a tanácsait veszem igénybe. Kedvességéd azon állítása, hogy az én sokszor változó felebaráti szeretetem addig tart, mig kedvemben járnak, s hogy én rövid időn belül is többször változtattam arczélt, hát kérem ez Önt élénken jellemzi. Úgy e magamat eszköznek fölhasználni engedni; az competálna Önnek lelkem tanító ur! Azután pedig hiába sóvárog! Vagy azzal, hogy én iskolatulajdonos lettem, arczélt változtattam ? Ugyan ne izéljen ! De, hogy Ön t. uram ittléte alatt már köpönyeget fordított, azt — ha parancsolja — bebizonyítom. Hogy nem csináltam okosan, mikor iskolát nyitottam, az majd elválik. Tudja kérem, a régi próféták már meghaltak . . . * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a feleWsség azonban a beküldfft terheli. A szerk. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 50. sz. Most pedig elérkeztem ama ponthoz, midőn a bagoly azt mondja a verébnek: Te nagyfejü. Hát korteskedtem kedves tanító ur? Igen! két- három olyan férfiú megválasztása érdekében fejtettem ki tevékenységet, kiknek — meg vagyok győződve, a népnevelés magasztos ügye szintén a szivükön fekszik, - akár Önnek. És Ön nem korteskedik kis hamis ? Igen ! még pedig a saját érdekében ! Nem-e egy pár czipőtalpalásba került a csütörtököt mondott Szunyog-utczai kirohanás? És ha korteskedésemmel tényleg vétettem a tanítói karnak, nem vétett Ön hatványozottabban azzal, hogy tanitótársát a nyilvánosság előtt kipellengérezed _ __ De, ha Ön lelkem tanitó ur oly pa zarul osztogat’a jo ikaro tanácsait nekem a »fékezhetitlen akaratú«, »testi bátorsággal megáldott,« »majdnem kijátszhatatlan élezés furfangu,« »nagy szervező képességű,« »Ritka eszessegü« tanitótársának, hát engedjen meg, hogy én egyetlen | jótanácscsal szolgáljak: Tegye le a lantot, Ön azzal bánni nem tud Mert Ön tálán vissza sem tette — felebaráti s eretetem vallja, hogy ezt föltételezzem kedvességedről, — hogy midőn első tudósításában engem indokolatlanul csipkedett és piszkált: kötelességmulasztással vádolta legjobb akaróját, azt a »jó öreg prépost« urat és kisegítő társair, akiknek köszönheti itteni létjogosultságát. Egyébként pedig fogad|a békülő jobbomat, én Önnel veszekedni, polomizálni nem akarok, mert ahhoz, igazán mondom: nincs időm Isten Önnel 1 Bátaszéken, 1902 deczember 8-án. Joó Károly, kath kántor, VI oszt. népisk. tulajdonos, a »Bátaszék és Sárköz« fel. szerkesztője, Tekintetes Pápay Géza tanitó urnák Bátaszék. Tisztelt Barátom ! Most, hogy a szeg kipattant a zsákból, tudom csak, hogy a »T. K.« november 6. számában közölt »Bátaszéki rom. kath. hitközségi tanács választása« czimü közlemény Tőled ered. Eddigelé szándékosan nem válaszoltam reá, mert nem tételeztem föl, hogy azt komoly ember irta. De, amennyiben látom, hogy az ügy csak most kezd igazán komolylyá válni, szükségesnek tartom, hogy soraidra én is válaszoljak. Mondhatom, rosszul esett azon tudat, hogy az a piszkáló közlemény Tőled ered, kit eddig bizalmas barátomnak tiszteltelek. Hisz Te settenkedtél legtöbbet az épület körül, azt hiszem, volt alkalmad meggyőződni arról, hogy a reám bízott idegen vagyont hogy kezelem és daczára a sokféle kísérleteknek nem hagytam magamat eltántorítani senkitől s mivel Raichl és Molczer czégnél művezetőként voltam alkalmazva: nem tartom méltónak, vagy talán elég tisztességesnek, hogy a hitközségi tanácsnak tagja lehessek ? Hát szabad-e becsülettel föltételezni rólam, hogy én a templomnak »titkos nagy hibáival« való átadását siettetni fogom és azt tanácstársaimmal megszavaztatom! Ismétlem, ilyen nagymérvű rosszakaratot Tőled nem vártam s ezen kijelentésemmel részemről az ügyet befejezettnek nyilvánítom. Bátaszék, 1902 deczember 10. 1902. deczember 11. Szélig Gáspár, építési vállalkozó, a »Bátaszék és Sárköz« kiadója.■-"■-.uj.-, nrr.main in mii Mim i ii nr-~" KÖZSÉGI NYOMTATVÁNYOK NAGY RAKTÁRA. Báli és esketési MEGHÍVÓK ízléses kivitelben jutányos áron készíttetnek. UJFALUSY LAJOS UTÓDA MOLNÁR MÓR KÖNYVNYOMDÁJA SZEGZÁRD. TEJSZÖVETKEZETI NYOMTATVÁNYOK RAKTÁRON TARTATNAK.
