Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
1902. október 30. nagy közönség azon elhatározása és törekvése kétségbevonhatlanul megnyilatkozik, hogy csak hazai iparczikkeket és gyártmányokat akar fogyasztani, midőn a kereskedői osztály a közkívánat kielégítésén fáradozik, a mellett, hogy fáradságának gyümölcsét a maga részére biztosítja, még egyúttal a saját vérei boldogulásának útjait is egyengeti. Hogy eszméinket megvalósíthassuk, vármegyénkből legalább 50.000 egyesületi tag közreműködésére lesz szükségünk. Egy perczig sem kételkedünk, hogy kibocsájtott aláírási iveinken néhány hét alatt ennyi magyar ember neve fog ékeskedni. S ha ez meglesz, akkor a spártai anya, a harczba távozó fiának mondott, szavaival indulunk csatába, hogy vagy a pajzszsal, vagy azon térünk vissza. b. 2. ____________________________ Vá lasz a «Tolnamegyei Közlöny» cimű lap folyó évi 43 ik számában « Vármegyei közgyűlés» czim alatt megjelent közleményre. A folyó hó 18-án tartott vármegyei gyűlésen egy-két dunaföldvári bizottsági tag rikító színekkel festette községünk adminisztrációját és több merészséggel, mint igazsággal, visszataszítóan sötét képet rajzolt az itteni állapotokról, állitván, hogy az községünk feldúlt társadalmának hű rajza. Ez állapotokat, mint szerintük minden bajnak egyedüli és kizárólagos okozójával, az én személyemmel hozzák kapcsolatba. A támadásokat megismételni, terjeszteni és — nem utolsó sorban — a támadó Öndicsőitése volt feladata azon czikknek, mely a «Tolnamegyei közlöny* 43-ik számában «Vármegyei közgyűlés* felirat alatt napvilágot látott. A czikk s mint értesülve vagyok, a felszólalás is a vádak tekintetében ugyan az általánosságok terén mozgott, de félre magyarázhatatlan, hogy éle ki ellen irányul, tehát felelek arra. Az első megjegyzés, melyet a czikk általános jellemzése képen előre bocsátók, az, hogy az a megtévesztés jegyében született. Megtévesztésre irányul első sorban a czimnek a megválasztása. A ki a czimet olvassa, azt hihetné, hogy a szövegben majd a gyűlés lefolyásának hű leírását kapja — s ime, a helyett egy erősen támadó irányzatos czikket talál. A külső köntösnek azután megfelel a belső tartalom, mert ebben is érvényesül a téveszteni akarás, midőn a közérdek (palástjával takarja a személyes boszu munkáját. Szinte ingerelve érzem magamat, hogy bemutassam itt a nyilvánosság előtt azt a vegykonyhát, a melyben a vádak s annak nyomán a támadások készülnek; a szereplő személyeket és azok mindenféle alkalmazottjait. Ettől azonban mégis tartózkodom, mert a nagyközönség szolgálatára rendelt tekintélyes lap hasábjai nem arra valók, hogy azokban a személyes torzsalkodások harcza vivassék meg. Tehát szorosan a tárgyhoz tartom magam és személyes él nélkül akarok foglalkozni az ellenem felhozottakkal, igy első sorban azokkal az adatokkal, a melyekre a «vezér-szónok* és czikkiró hivatkozik. Úgy a «vezérszónok*, mint a többi bizottsági tagok is, a gyűlésen azt erősitgették, hogy con- crét adataik vannak ellenem. Nagyon jól tudom, hogy vannak, de azt is tudom, hogy mindamaz adatok, melyekkel a bizottsági tag urak rendelkeznek, feljelentés alakjában már panasz tárgyává tétettek, úgy a megyei hatóságnál, mint ennek az elkerülésével, a legfőbb hatóságnál is; s annak | eredménye rám nézve vizsgálat, de egyszersmind annak a megállapítása volt, hogy a felhozott vádak alaptalanok. Ha a feljelentőknek csak az igazság kiderítése állt volna szándékukban, a vizsgálat eredményével beérhették volna. — De hát ő nekik még egyéb czéljaik is vannak, melyeknek megvalósítására teljes erőből igyekeznek. En ismerem embereimet, tudom hogy kitartó, szívós ellenfelekkel állok szemben és el vagyok készülve arra, hogy hivataloskodásom alatt a hajsza ellenem szűnni nem fog és a támadások időközönként megújulnak. Ily támadásokra ürügyet keresni egy kis rossz akarattal soha sem lesz nehéz. Egy nagy s népes község ügyei szétágazók s sokszor érintenek magán érdekeket és sajnos nem ritkán fordul elő, hogy egyesek az ő külön érdekeiket a község rovására akarják érvényesíteni. Nekem, aki a község szolgálatára szentelem életemet csakis annak javát szabad szem előtt tartanom; erre kötelez esküm és sohasem fog hiányozni erélyem és bátorságom, hogy azt minden illetéktelen befolyástól tisztán tartsam. Mint eddig, úgy ezentúl is feladatomnak ismerem, ha szabad magamat egy hasonlattal kifejeznem, hogy abból a villamos áramból, mely kizárólag a község szolgálatára van hivatva, titkos mellék vezetékekkel senki a legkisebb erőt el ne vonhassa. Hogy e működésemben haragosaim támadnak, abban mint elkerülhetetlenben meg kell nyugodnom. Nem mondom, hogy a támadások hidegen hagynak, de megnyugvást ad lelkemnek az a tudat, hogy vádlóim sorában nincsenek méltóbb férfiak. A «vezér szónok* ur a legnagyobb hatást beszédének azon fordulatában várta, melyben felhívja vármegyénk köztiszteletben álló első tisztviselőjét, hogy valósítsa meg a hivatalvizsgálatokban a közvetlenség nagy elvét, szálljon ki a helyszínre s akkor majd stb. stb. Úgy akart ezzel hatni, mint a kétségbeesettnek könyörgő szózatával, aki még utolszor fordul mentőjéhez sejtetve, hogy a személyes vizsgálat még rettenetesebb állapotokat tár fel, mint amit tollal leírni, szóval elmondani lehet' és hogy a hurt tovább feszíteni nem szabad. Az alispán ur bölcsessége fogja eldönteni, hogy e kérelmet teljesiti-e, vagy sem. Én a vizsgálatot nyugodt lelki ismerettel várom, mert biztos vagyok abban, hogy akár hivatalom vitelének vizsgálatából, akár községünk jellemes, önzetlen, tekintélyes polgáraitól bekivánt informácziójából csak azt a benyomást merítheti, hogy a vádasko- dóknak nincs igazuk. Ez az én válaszom is. Kelt Dunaföldváron, 1902. évi okt. hó 26-án. Niefergall Nándor, • községi jegyző. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 44. sz. Iparosaink bajai. Iparosaink minden évben egyszer össze szoktak jönni, hogy elpanaszolják bajaikat és azok orvoslásáról tanácskozzanak. Nem kongresszust játszani gyűlnek egybe, hanem, fájdalom, nagyon is komoly és aggasztó ügyek alapos megbeszélése alkotja főfeladatukat. Helyén való is ez, mert a válságok egész sora fenyegeti őket. A zsenge ifjúkorát elő iparunk tesped, sorvad, rabbilincsen sinylik, a kormány gyér támogatásán kívül nincs, aki felsegítse, a közönség meg nem igen akar hozzászokni s legfeljebb egy aranymondással, hogy »Pártoljuk a hazai ipart!« teszünk eleget ez irányban hazafias felbuzdulásának, de jó magunk nem igen támogatjuk agyon sanyargatott, csenevész iparunkat. S mennyi rákfene 'keseríti meg iparunk életét. Szerencsétlen törvények gátolják erőteljes, hatalmas kibontakozását, lelkiismeretlen szédelgők tisztességtelen versenynyel tönkreteszik hírnevét; könnyelmű adósok megfosztják az iparosokat verejtékes munkájok jutalmától s mindezeket a szerencsétlenségeket betekézi az osztrák sógor, aki közösen . tartván» iparunkkal vámot, élősködik rajta és vérét veszi. Iparunknak ez fojtja vissza lélekzetét; ez teszi, lehetetlenné önállósítását, a magyar viszonyokhoz való alkalmazhatását, az egészséges vérkeringést és megvonja tőle a nagy forgalomból származóelőnyöket. Bús és elszomorító képét nyújtja a nagyváradi gyűlés iparunk mai helyzetének. Az iparosok kisebb-nagyobb bajai mind háttérbe szorulnak ama nagy kérdés mellett, vájjon lesz-e önálló vámterületünk? Lesz-e valahára, annyi válságos év után,, szabad útja az előrehaladásban s nem fogja-e tovább is zaklatni az osztrák ipari invázió, melynek csak az önálló vámterülettel járó magyar vámtarifa szeghetné útját ? Az iparosok boldogulásától függ nagy rész. ben középosztályunk sorsa. Régen felpanaszoljuk már, hogy nincsen életerős középosztályunk, pedig a középosztály az ország testének úgyszólván dereka; az erős középosztály legbiztosabb támasza az államnak. Rámutathatnánk külföldi példákra, különösen a francziára, hol az állam hatalmasságát első sorban jót szituált középosztályának köszönheti. Az iparosgyülés az önálló vámterületet és ezzel önálló gazdasági berendezésünk mielőbbi létesítését elengedhetetlen és legsürgősebb nemzeti követelménynek tartja s ily értelemben felterjesz- tést is intézett a kormányhoz, melynek egyik képviselője a nagygyűlésen résztvett. Sajnos, az iparosok e kívánsága, mely egyúttal majdnem mindannyiónk kívánsága, belátható időn belül alig fog teljesülni s iparunk kénytelen lesz a közös vámterület kibővített keretén belül keresni boldogulását. De még a vámterület közösségének fentartása mellett is gondoskodni kell iparunkról. Ebben az esetben, amellett, hogy törvény- hozásunk mielőbb módosítaná törvényeinket és mindenféle megkönnyítésekkel segítene az ipar kétségbeejtő helyzetén, mindenekelőtt a hazafias közönségnek kellene felkarolni iparunk ügyét és nem annyira hangoztatni a jelszavakat, hanem kö nyörtelenül visszavetni minden nélkülözhető külföldi gyártmányt és iparczikket s csak hazait vásárolni. Hazánkat, önmagunkat segítjük, ha véreinket támogatjuk s drága, sokszor selejtes külföldi holmi helyett megvesszük iparosaink idehaza készült olcsóbb és értékesebb czikkeit. Aki hazáját szereti, üzenjen háborút minden külföldi czikknek. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hír. Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő e hó 24-én az 1006/1904. sz. I1 vonatokkal Budapestről megyénkén keresztül Bara- nyavármonostorra utaztak kíséreteikkel együtt, honnan 30-án térnek vissza. — Uj kir. közjegyző. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Sirsich György szegedi kir. törvény- széki birót, volt szegzárdi alügyészt, Topolyára kir. közjegyzővé nevezte ki. — Eljegyzés. Reich Ármin bajai gazdatiszt eljegyezte Szegzárdról Inzelt Gyula bérlő leányát, Rózsa kisasszonyt. — Rátkay László függetlenségi és 48-as országgyűlési képviselő tiszteletére a dunaföldvári kaszinó azon alkalomból, hogy őt a képviselőház jegyzőjévé választották, folyó hó 18-án társas- j vacsorát rendezett. Vacsora alatt az ünnepeltet dr. Spitzer Károly ügyvéd, a kaszinó alelnöke szép ,j beszédben üdvözölte. Rátkay László meghatva a. j szeretet ezen megnyilvánulásától, megköszönte a I ragaszkodást és az ebből folyó ünnepeltetést, kéri I a jelenlevőket, hogy továbbra is tartsák meg jó- I indulatukban és igyekezzenek vele együtt a szere- I tetet és barátságot minél nagyobb körben terjesz- I teni, hogy összetartva, valami szépet és nemeset I is alkothassanak. Felköszöntőt mondottak még:dr, f Lévai Dezső, Sirausz Zsigmond és Rotter Lajos. | úri- női-divat és rövid-áruk raktára. SZEGZÁRD, Fő-utcza báró AUGUSZ-féle ház. November elsejétől kezdve minden szombaton zárva. Kézimunka kellékek óriási választékban. Legújabb ruha* diszek az őszi idényre. — Gyapjú és berlini kendők. — Posztó czipők, férfi- es gyermek kalapok. — Ruhakelmék és bélésáruk. — Kész parget es szövet Blouseok. Szepessegi damasztáruk. — Úri- és női fehérnemüek vala*^ mint téli ingek, nadrágok, harisnyak és keztyük a legolcsóbb árakon/*
