Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-02 / 40. szám
40s szám. XXX. évfolyam. Szegzárd, 1902. október 2. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre..........................12 — fii. Fél évre..........................6 „ — ,, Negyed évre ..... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig .....................3 kor. 74 fii. 10 0—200 .............................5 „ 74 „ 20 0—300 .................... . 7 „ 74 „ min den további 100 szó 2 koronával több delmével egyenes arányban száll vagy emelkedik,— már úgy szeptember utolsó napjaiElőfizetőink figyelmébe. 1902. évi október 1-én uj előfizetést nyitunk a „Tolnamegyei Közlöny “ -re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, bogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési d[jak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre ... 6 „ .Negyed évre . 3 „ A „Tolnamegyei Közlönya-t, mely 1902. jan. 1-én a XXX. évfolyamába lépett, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak; és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „ Tolnámé- gyei Közlöny“ a „ To1v amegyei Állalá- *'ío$ ariit’-i-ypsüht“-nek, valamint a „Köriül anitő-egyesület“-nek is hivatalos közlönye. Hazafias tiszteletei: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Késő szüret. Ha az időjárás kedvezőbb, az ilyen nagyobb bortermelő helyen, mint Szegzárd, hol most már körülbelül 3000 hold terület ismét hozamképes állapotban van s hol a vagyoni jólét ennek a földterületnek jöveban a szüreti előkészületek zajától volt hangos a város; most azonban néma és csendes minden; de nem azért, mintha szőllőink valami vigasztalan képet adnának, hanem az idő szeszélyes játékának folyományaként. Rendes időiárásu években a nyári érlelő meleg julius hónapban szokta elérni tetőpontját, mig az idén esős, hideg voltával keltett feltűnést, úgy, hogy majdnem valóságnak tűnt fel azon népmonda, hogy volt már júliusban olyan hideg is, hogy a munkások bundában arattak. De az idei hűvös nyár, — hála Istennek, — jó gabona termést eredményezett, tán majd egyszer valamennyi terményágon végig vonul az ég áldása s az elegendő mennyiségű kenyérhez csatlakozik a jó minőségű bortermés is. Csakhogy azt tartja & szegzárdi bortermelő, hogy csak akkor van jó bor, há szeptember hónapban bekövetkezik a szüret ideje; hát erről már le kell mondanunk, — nem a jó borról, hanem a szeptember hóban való szüretelésről — meit bizony az érés ideje, a kedvezőtlen időjárás folytán 10—14 nappal később következik be, mint rendesen szokott s igy az idei szüret október első felében fog lezajlani. A késő szüret azonban, mely most kétségtelenül előttünk áll, nem okvetlen jár ^együtt a bor rossz minőségével; a szüretig lefolyó két hét kedvező időjárása még alaposan ráczáfolhat a közhitre s a mutatkozó jó középterméshez csatlakozhatik az érték emelő jó minőség is. De szüretről és borról lévén szó, okvetlen kell foglalkoznunk az értékesítési viszonyok jelen állapotával is ; mert annyi bizonyos, hogy a múlt évi termésnek körülbelül fele még a pinczékben hever s nincs és nem lehet az iránt már semmi kétség, hogy az új termés ott is fogja találni, mert teljesen szünetel mindennemű kereslet. Már most minő őrült állapot és helyzet ez a mienk. Egy állam, melynek bortermése korántsem fedezi a saját szükségletét, nem képes termésén túladni azért, mert egy idegen állammal kötött kereskedelmi szerződés megengedi, hogy az lényegesen kedvezőbb viszonyai folytán sokkal olcsóbban előállított termését alacsony vám mellett, tetszés szerinti mennyiségben behozhatja s igy a hazai termelést agyonnyomhatja. Mert állíthat valaki bármi oknál fogva más egyebet, annyi bizonyos, hogy a mostani üzletpangásnak a borértékesítés terén, egyedüli és legfőbb oka az olasz borok nagy mennyiségű beözönlése; talán most már nem annyira hozzánk, mint a korábbi időkben legjobban ránkszorult Ausztriába. Belátta ezen állítás igazságát a magyar kormány is és Széli Kálmán miniszterelnök az egész kormány nevében a képviselőház összeségének zúgó helyeslése között jelentette ki, hogy az olasz borvám záradék nem fog megmaradni. Hát igy is legyen, mert még nem látott Magyarország olyan felzúdulást és harczot, TÁRCZA. Temetés. Szivünkbe ért a fájdalom ; Jer kedves,' édes angyalom Egymást ölelve sírni — jer, Könnyebb lesz majd a két kebel. . . . Meghalt a tiszta ideál S halála oly csúf, rut halál 1 .. . . Hogy éppen téged hívtalak Temetni szép halottamat. Ne bánd, hisz oly jól ismeréd, Miattad érte őt e vég! Hullasd óh könyid harmatát, ő minden ékit adta fád. S most halva fekszik csendesen; Jer nézd meg édes kedvesem! Arczának édes kelletne Hozzád hasonlít mindene . . . A fény, poézis nyugszik itt, Letörted égi szárnyait; Meghalt az eszmény általad S megtört szivünk e súly alatt. Pár szó Sárköz népköltészetéről. Jövel sirassuk csendesen, Ne lássa búnkat senkisem. Legyen szemednek éke köny, Hullasd szivére égetőn. S ha benne lelked lángja ég, A holt feléled újra még! S remegve nézeget körül . . . Hogy benned élhet úgy örül. Orczádra jő a régi báj, Nem halt meg — él az ideál; Eszmény, poézis újra él Szerelmed égi fényinél! _____ Illyés Kálmán. Da laimból. Azt álmodtam, hogy szellő lett belőlem S beröpültem a világot székiben; Beröpültem én az egész világot, De nem láttam tenálad szebb virágot. Hej, belőlem lusta szellő vált volna; A világ tán felőlem nem is tudna ... Nem járnám én székiben a világot, Folyton nézném a legszebbik virágot. Zsuffa Ödön. Azon gondolattal veszem kezembe a tollat, hogy kétségtelenül lesznek megyénk határai közt, olyanok, kiket soraim érdekelni fognak. Nincs szándékom verset, vagy novellát írni, nem akarom félig- sikerült munkával untatni a komoly olvasót; egészen más az, a miről szólni akarok, tudniillik Sárköz népköltészetéről. Nem említem a népdal költészetet, csak egy balladára akarom felhívni az érdeklődők figyelmét, melynek részei Sárköz négy falujában még ma is közszájon forognak. Mindig csodálkoztam, hogy abban a Sárközben, mely keresztül ment a török pusztítás minden fokozatán, melynek fiai részt vettek Rákóczy küzdelmében, egyetlenegy népies elbeszélő költemény, vagy ballada sincs, holott annyi anyagot nyújtott a közel és — régmúlt. Ismerek több elbeszélést, melyek rejtenek némi költőiességet magukban, vagy valamikor népies költemények voltak, de melyeknek csak tartalmát őrizte meg az emlékézet; ezek legtöbbje a törökökről, tatárokról szól. Szintén a török időkből való az a verses ballada töredék is, melyből négy versszak véletlenül tudomásomra jutott. Nálunk, — Alsó-Nyéken, nem tudják végig versben, csak töredékekben és a hiányzó részek tartalmát, pedig állításuk szerint végig verses volt.