Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-09-25 / 39. szám
Mely minden életviszontagságban hű marad magához, hű marad elveihez ; — önmeghazudtolásba, önárulásba nem esik; — mert hajh! gyakran felvitetik az ember (a nagy ember sokszorta gyakrabban I . . .) — mint az Írás mondja: *a megpróbáltatás templomára, — fel, a csábítás magas, seédttö bérczére, hol me ^mutatván neki a kísértő a földnek birodalmait, azt mondja : mindezeket neked adom, ha engem imádsz l S a nagy jellem azt feleli a Krisztussal; »távozz tőlem sátán!« és sem a fényes diadalkapuk, sem a szomorú Golgotha, sem a hozsánna, sem a feszítsd meg kiáltások meg nem nyerik, el nem rettentik. Örömben, fájdalomban,'életben, halálban, megtartja hűségét, szilárdságát. Feje szédülés nélkül kiállja a magasságot, szeme hunyoritás nélkül belenéz a dicsőség vakító sugaraiba ; keble panasz nélkül tűri a sors kemény csapásait. Tisztelet a jellemnek még az alacsony guny- hóban is! Mikor pedig valamely népnek nagy fiai vannak, kik annak életében vezérszerepet visznek, kik annak a népnek feilődését irányítják, sorsát intézik, — s ezeknek nagysága tiszta és erős jellemre épült: ezek előtt önkénytelen mély tisztelettel meg kell hajolnunk, ezekre méltó dicsekvéssel tekinthetünk, ha őket — mint Cátóról mondja a történelem — nehezebben lehet eltéríteni az igazságtól, mint a napot az ő útjáról. Ilyen jellem-hős, ilyen magyar Cátó volt Kossuth Lajos is, kinek aczél-szilárd jelleméből örökölheti a magyar nemzet s kell is, hogy örökölje ama nemes erkölcsi büszkeséget, mely alapja legyen azon szent óhajtásnak, szent törekvésnek : vajha én is ilyen lehetnék / . . . * És csuda-e, hogy azoknak példája, kik kebelükben hordják a nagyság, a tiszteltetés és követés okait, — mint a fénybogár magában hordja a világitó anyagot, — csuda-e, hogy azoknak példája szent lelkesedésre gyújtja a nemzet fiainak szivét ? . . . . Mint a hajdani római — isteneinek szobra előtt tanult nagy lenni: — mi is dicső nagyjaink képeinél, szobrai előtt mentünk buzgalmat és lelkesedést. Szegény nemzet az, a melynek nincs kire nézni, a melynek nincsenek nagy emberei! Hála Istennek! — hogy mi, ily szegények nem vagyunk ; — sőt ellenkezőleg, — mint a drága halott koporsóját, koporsójának fedelét tele veri az igaz szeretet a ragyogó koporsó szegek özönével: úgy rakta tele a jóságos Gondviselés a magyar haza ezredéves kék egét ama sok-sok történelmi nagy és dicső alakokkal, mint arany csillag szegekkel, mint ragyogó gyémántokkal, melyeknek legszebbje egy ezredév alatt Kossuth Lajos volt tagadhatatlanul ! 2.___________________________ Óh nagyok és dicsők, ki ne óhajtana hozzatok hasonlítani ? Ki ne járna büszkeséggel, lelkesedéssel azon az ösvényen, hol kezetek munkája, lábaitok nyoma, szellemetek diadala, fájó nagy lel- ketek borongása s kristály-tiszta szent könnyeitek látszanak, ragyognak ? 1 . . . Óh nagyok és dicsők ! a ti példátok a nagyság és magasratörés tanítómestere, mely cselekszi, hogy a múló időben hozzátok hasonlók álljanak elő 1 . . . * II. Második örökségünk nagy embereinktől s igy — legkiváltképp — Kossuth apánktól: a kitartó munkásság gazdagsága Igen, ők fáradnak, nélkülöznek, hogy a nemzet boldog és gazdag legyen; gazdag szellemi és anyagi kincsekben. S ezen nagy es szent munkában mintegy elvesz saját egyéniségük. Mint a harmat növelni, termékenyíteni, áldást eszközölni száll alá az égből magának-magáért nincs élete: úgy a nagyok és dicsők mintegy megtagadják magukban az emberi termeszét szükségeit, — egészen a nagy és magasztos eszme foglalja el őket, mely minden egyebet feleslegessé és nélkülözhetővé tesz. Nem haboznak teendőikben, nem rettennek vissza a veszélytől, nem lankadnak munkáikban ; vetnek, — és nem gondolnak arra, vájjon megérik-e ők maguk az aratást ? A közjóért, a hazáért vetik. Semmi ár nem drága, semmi áldozat nem nagy, semmi küzdés nem nehéz ! Egész életüket egy szent tőkéül fektetik be, hogy áldott munkásságuk édes gyümölcsei az imádott haza és nemzet javára kamatozzanak ; nagy lelkűk megmozdít minden követ, fölkeres minden zugot, hol anyagi és szellemi gazdagság forrását sejtik véreik számára; csudát művelnek, teremtnek a semmiből, paradicsommá varázsolják a pusztaságot, eszméket honosítanak meg, melyek tágítják a nemzet látókörét s létesítik azt, miről az emberek pár évvel előbb még álmodni sem mertek! A hazáért való im ezen önzetlen munkásság nemes gyümölcse : Kossuth apánk szent öröksége ! « És mi lehetne mindezek mellé a valódi nagy emberek méltóbb ékessége, mint a tiszta vallásosság f — a tőlük öröklött hagyományok közt drágább kincs, mint a tiszta erkölcs 1 (mely minden ország támasza, talpköve 1) Történelmileg beigazolt tény, hogy a legnagyobb emberek, a legbölcsebb elmék igazán vallásosak valának. Isten félelme: á ibölcsesség kezdete 1 (mond : B. Salamon !) Minden földi nagyság hiányos vallásosság nélkül. Ha Memnon-szobor épül is érdemeinkből: az csak a tiszta erkölcs meleg sugarában szólal meg és lesz fénylővé! A legTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 39. sz. tökéletesebb kép is hiányos a két alapvonás nélkül: »szeretet és jótékonyság.« A vallásosság azon benső becs és égi Öröm mellett, melyet ad: megőriz az emberek uralkodó bűneitől; a vallásosság nem engedi hitünket veszíteni az emberiségben és annak jövőjében. Az élet fájó oldalainak ismerete, a szenvedőkkel való társalgás, a felebaráti' szeretet és jótékonyság gyakorlása nélkül nem lehet senki ember, nagy ember legkevésbé / Eiőt, kitartást a nagynak, a vallásosság lelke ád, — ez teszi neki könnyűvé a. terhet, gyönyörűségessé az igát, ebben töltetik ki a nemes küzdőre — világ boldogító munkájában — a segítő sz. lélek, mint hajdan az apostolokra. Óh ti hatalmasak és nagyok! járjatok elől fényes példával a vallásos világosságban ! — kiknek gyengeségeit oly könnyen eltanuljuk s oly örömest követjük, — hadd kövessünk titeket leg- kiváltképp a jóban! a ti példátok hathatós lesz, mint hajdan a Péter tanítása, mint Kossuth-apánk erős vallásos érzelme, tiszta erkölcse, feddhetlen — majdnem szentnek mondható — dicső élete! — — — Építsétek ti nagyok és dicsők itt alant folytonosan az Istennek országát, „ az erős vallásossággal, a tiszta erkölcsiséggel, mely égbe szállt szellemeitektől — mint Elizeusnak az Illyés palástja — drága örökségül marad az utódokra s e szent örökségben ti magatok is örökké éltek! (Tompa M. el nem mondott halotti emlékbeszédéből Gr. Teleky József felett. 1855 ) * * * íme m. t. közönség! Ezekben próbáltam meg — gyarló tehetségem szerint, kellő rövidséggel — lefesteni előttetek szellem-alakját a hagynak és dicsőnek, kinek 100-ik születési napját ünnepelni igaz örömmel és Isten iránti hálával, hogy őt nekünk ajándékozta — összesereglettünk! — Ünnepli őt ma az egész Haza, sőt ünnepli a küllőidnek sok ezer igazi magyarja. Igen, mert oly nagy emberünk, oly méltó örök büszkeségünk 0 minekünk nki mikor szemeit (testileg) örök álomra lehunyta: megdicsőülve támadt fel azonnal a nemzet szentjeinek sorában /« S nekem úgy tetszik, m. t. közönség! mintha ez a mostani 100 ik születési ünnep megint egy uj szellemi születés magasztos napja volna, urna legdrágább bölcsőben — hontszerető forró sziveinkben ! Óh legyen is igy!--------A büszke főváros di sztemetőjében csak hadd ékeskedjék, hadd ra- gyogjon az a szép Mauzóleum, az a pompás sírbolt, melynek alapkövét épp most teszi le a nemzeti kegyelet; a távol Amerikában, a derék 1902. szeptember 25. Kossuth Lajos emlékezete.* Tisztelt ünneplő közönség! Mint mikor elhangzott: »a haza veszélyben van« és a »megadjuk, megadjuk« minden íegyver- fogható oldalára kötötte a kardot s ment — az édes haza védelmére, félre téve minden személyes gyülölséget: úgy mi is összegyűltünk ma itten rang, osztály, párt és vallás különbség nélkül, hogy ünnepeljünk. Hiszen mindnyájunknak van szive és az megmondja, megsúgja, hogy mikor kell félre tenni mindent, hogy egyesülve megtehesse a százezer azt, amire külön-külön az egyesek nem képesek. Avagy tavaszt jelent-e egy fecskének a meg érkezte ? Ugy-e bár nem ? Csak a rét, meg mező virágainak kinyílása, a fáknak rügyezése, a pillangóknak a verőfényben való játszi kergetőzése, meg a madárdal felujulása — az egész természet ébredése — hozza meg azt. Ép úgy az egyesek ünneplése nem oly magasztos mint az összességé . . . * Elmondta írója Kötesd község Kossuth ünnepén szeptember 19-én. Egyesültünk, hogy ünneplésünk magasztos legyen; a nagy naphoz méltó! Mert nagy nap emlékét ünnepeljük: Édesapánk a magyar nemzet Atyja születésének századik évfordulóját . . . Azt a napot ünnepeljük, amelyen Kossuth Lajos adatott nékünk!! Kossuth Lajos . . . . Érezzük e mindnyájan, hogy feldobban szivünk e szent név hallatára . . . s mint duzzadnak az erek karjainkban?! Erezzük e azt a felemelő, magasztos érzést, mely e szent névre eltölti szivünket, lelkünket. . . Igen, e szent név hallatára! Mert ez a név nekünk szent; imádság az nékünk; könyörgő és hálaadó imádság. Hálaadó a múltra — könyörgő a jövőre! Ez a szent név az, melyet egyenlő ihlet- séggel ejt ki a nádfödeles gunvhójában lakó szegény ember és hatalmas, magas paloták gazdag ura! ... Ez a név szent mindnyájunk előtt! . . . De vájjon valóban ünnepelni jöttünk e ide, vagy hogy csak lássunk, halljunk valamit ? A kíváncsiság hozott e ide bennünket, vagy egy a szivünkben lakó mély érzés? A ruha, az ünnepi köntös azt- árulja el, hogy ünnepelni gyűltünk össze, de nem csak ez, az arczok vonásaiból, a szemek ragyogásából is kiolvasható, hogy csupán csak a szivünkben rejlő ‘mély érzés, Kossuth apánk emléke iránt érzett- igaz tisztelet sugalmára jöttünk el, hogy ünnepelhessünk. Ki is ünnepelné, ha nem éppen mi, akik ugyan annak a hazának, az édes magyar hazának gyermekei vagyunk, amely haza Neki is édesanyja volt. Idegen népek, idegen országok, ahol nem ringott bölcső fája, amelynek földje nem fedi el a porában is halhatatlant, amely népnek nem volt — édes Atyja — mind-mind ünnepet ülnek . . . Ünnepük a Nagy magyar áldott emlékét! Ünnepeljük is meg e napot nagy nevéhez méltóan: mert hiszen az volt Ő nekünk, ami a keresztyénségnek Jézus urunk. Megváltója Ő a magyar nemzetnek. Avagy nem mondható-e megváltásnak a jobbágyság felszabadítása ? Igen a jobbágyság felszabadítása ! Halljátok oh polgárok ti, kiknek apái még jobbágyok voltak? ... . Ti, kik ma már polgárok úri- női-divat és r vid-áruk raktára. Fő-utcza báró AUGUSZ-féle ház. Kézimunka keliekek óriási választékban. Legújabb i*uha-~ díszek az őszi idényre. — Gyapjú és berlini kendők. — Posztó czipők, férfi- és gyermek kalapok. — Ruhakelmék és bélésáruk. — Kész parget és szövet Blouseok. Szepessegi damasztáruk. —- Úri- és női fehérnemüek valamint téli ingek, nadrágok, harisnyák és keztyük a legolcsóbb árakon.
