Tolnamegyei Közlöny, 1899 (27. évfolyam, 4-13. szám)

1899-01-22 / 4. szám

11899. január 22.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4. sz.)

3

Nikitits Imre egyesületi pénztárnok kimé ritíi jelentést tett az egyesület anyagi állapotáról, melyből kitűnt, hogy az egylet vagyonértéke 6880 "^forintot tesz ki. A jelentést a közgyűlés tudomásul vértté és a pénztárnoknak fáradozásaiért 30 forint tiöZÍ^letdijat szavazott meg.

Szükségessé vált az alapszabályok módosítása, mivel eddig minden három évben újra kellett pártoló tagokat gjtüjteni. A módosítás szerint jövőben a pártoló tagok továbbra .js köteleztetnek tagsági dijaik fizetésére, ha három év*«3rolva 1 ^’.'/-pésöket 3 hét alatt bejelenteni elmulasztják.

A tisztujitá8 eredménye a következő: Tóth Károly elnök, Grószbauer Ferencz alelnők, B o d a Vilmos főparancsnok, Vilhelm Ede, Nikitits Imre és idősb Zsigmond Ferencz alparancsnokok, Darázsy János vezénylő alparancsnok, Szekeres Lajos, Szabó Pál István, Székely József, Erdő dy Lajos, Vörös Ignácz és Végh Lajos szakaszparancsnokok, V é g e s s János jegyző, Nikitits Imre pénztárnok. Választmányi tagok lettek: dr. Kramolin Emil, Stokinger János, Fejős Károly, Nagy György Hangonyi, Ludvig Ferencz, dr. Steiner Lajos, Goldberger J Mór, lm béri Ferencz, Adler N. János, Stann István és dr. Drágíts Imre. Számvizsgálók: Tóth Andor, Lőrinczy József és B enesik Kálmán. Szertárnok : H ő d 1 Andor. Szivattyús mester : J i 1 k Károly. Zászlótartó: Csizmadia Sándor.

Tekintetes szerkesztőség!

A midőn a farsang közepette, nem báli tudósításról, hanem egy a gazdaközönség érdekében létesült humánus intézményről szándékozom egyet-mást elmondani, tán nem untatom vele, a t. olvasó közönséget, s tek. szerkesztő urat, ha ezen nemes czél érdekében kérem Tek. szerkesztőséget, alábbi tudósításomnak b. lapjába helyet szorítani szíveskedjék.

Ugyanis a szegzárdi méhészegyesületről akarok egyet-mást elmondani.

Ezen fentemlitett egyesület 6 éve ennek előtt, szép reményekkel kecsegtetve, minthogy 100 tag részvételével szerencsésen megalakult, czélul tűzvén ki a méhészetet tespedéséből fellendíteni, hogy a gazdaközönségnek, a mai mostoha anyagi viszonyai ezen nemes ügy által is némi javulással kecsegtetve, csekély befektetéssel szép hasznot hajtván a gazdaközönségnek, helyzetét egy lépéssel előbbre mozdíthatná, mert ki ne tudná, hogy nincs a gazdaságnak azon ága, mely csekély kiadások, illetve [befektetés mellett oly szép s kiadással s munkával alig járó hasznot hajtana, mint a méhészet! Azt hiszem, ezt szügségtelen továbbra fejtegetnem, mert a ki csak legparányibb felfogással bir a méhészet iránt, az tudni fogja, hogy

Nem messze volt egy zsellérház, oda bementünk, ami enni, inni volt, annak derekasan hozzáláttunk.

Az ágyuk bömböltek s mi jóizüeket kaczagtunk, azaz hogy akartunk, mert abban a minutában egy tiszt jött be, egy lovas futár.

A hunczut tudom, hogy ugyan azt a fát akarta a tűzre tenni, a mi most már minket égetni kezdett s mert tanuktól félt, hát tettetett dühében, mindjárt elszedette bajonettünket s szuronyok közt vitetett mi kettőnket a táborba.

Ott persze mindjárt vasra verték.

De ha valaki megfigyelt volna bennünket, észrevehette volna, hogy kurta beszéd után olyan vigak lettünk, mint egy hivatalnok, ha előleget vesz fel.

Másnap raportra mentünk.

Kérdi tőlem a százados, hogy történt. Mire én

igy szóltam:

Kapitány urnák jelentem alássan, mikor a ku- koriczás tövén az ellenség patrulját megláttam, meghúztam magam, hogy kilessem, mi a tervök. De azt vettem észre, hogy ezek körben állnak s a földön fekszik egy önkéntes.

Gondolván, hogy ez csak csel, hát óvatosan körülvéve foglyul ejtettem, illetve akartam őket, de már mikor észrevétlenül melléjük jutottam, láttam hogy igen megrémültek, s az egyik baka jelentette,

hogy az önkéntes összeesett.

Erre, mivelhogy harczképtelenné vált ellenséggel a genfi egyezmény határozmánya szerint úgy kell bánni, mint saját embereinkkel, ennél fogva az ellenséges csapathoz tartozó legényekkel a legközelebbi zsellérházba vitettem a harczképtelenné vált ellenséges patrulftihrert s ott vagy két és félórai ápolás után sikerült magához térítenem.

A százados egyet mosolygott, aztán katonai hidegséggel mondotta: „Gut ist — abtretten.“

csekély fáradtsága bőven jutalmaztatik, ezen kis szorgalmas, örökké mozgó, fáradó állatkák által.

Hogy ebbeli állításom a ténynek megfelel, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy a Nmlt. földm. Ministerium országos méhészegyesületek felállítása és ezeknek anyagi támogatásával, ezen nemes czél fellendülése érdekében mindent megtett már.

De nem akarom a t. olvasó közönséget további fejtegetéseimmel untatni, áttérek tudósításomnak tulajdonképpeni tárgyára, a helybeli méhészegyesületre.

A mint már előzőleg ecseteltem, a szép reményekkel kecsegtető, s mintegy 100 taggal megalakult egyesület, a tisztelt tag urak bámulatos egykedvűsége vagy jobban mondva hanyagsága által, oda jutott, hogy I czélul tűzött nemes czélt szolgálni alig képes,

— miután a tisztelt tag urak nemcsak hogy erkölcsileg nem támogatják ezen egyesületet, de sőt hátralékos tagdijukat sem fizetik le, miáltal az egyesületet anyagilag is a tönk szélére hozzák.

Igazán bámulatos a tag uraknak elveikhez való csökönyös ragaszkodásuk, mert mint tudom, a tag urak majd kivétel nélkül, jó módú kaputos emberek, kiknek alig hiszem, hogy nehezükre esne a havi 2 frt tagsági dij lefizetése, melyet ha pontosan eszközölnének, megmenthetnék az egyesületet a végrontástól s azon szomorú állapotoktól, hogy ne lenne kénytelen beszerzett kis vagyonára fölvett összeg után kamatot fizetni, mely felemészti ily állapotok mellett, az egyesület kis vagyonkáját is, ha az állapotok továbbra is igy folytatódnak.

Hogy fenntebbi állitásamról a t. olvasó közönséget meggyőzzem, álljon itt a következő komikus eset.

Ugyanis az itteni egyesület folyó hó 18-ára gyűlést hivott össze, hogy a teendő intézkedések, ujjitá- sok s több efféle, az egyesület felvirágzására irányuló dolgok megbeszéltessenek. Ámde a tisztelt tag urak közzül, kik külön-külön meghívókkal értesittettek a gyűlés ideje és helyéről, szomorú, de való, hogy akkora tag sem jelent meg, mint egy dolgozó méhecske, így a gyűlés egyedül az egyesület tisztviselői jelenlétükben tartatott meg, mely alkalommal tudtommal azon üdvös intézkedés hozatott, hogy a tag urak hátralevő tagdijuknak, ha kell birói utón is, lefizetésre szorittassanak, a mi az egyesület érdekében igen kívánatos is volna, mert ki csekély évi járulékával nem segít ily humánus intézményt, az ha lefizette hátralékát, lépjen ki az egyesületből, had tisztuljon meg az egyesület salakjától, mint a herék eltávolíttatnak a dolgozó méhek köréből, hogy azok fáradsággal szerzett mézét ne fecséreljék továbbra, mint éppen szükséges, úgy a here tag urak is jól tennék, ha az egyesület tovább fejlődésének utjából elpusztulnának.'

De minek fejtegessem tovább ezen állapotokat, hiszen eléggé tapasztaltuk már, hogy midőn ily humánus, a gazdaközönség javára szolgáló intézmény létesül, az nem képes magát fentartani, mert nem talál elég pártolókra, nálunk sajnos, csak oly intézmények képesek felvirágozni, melyek alapja vagy szélhámosságra alapitattak, vagy csak papiron létező 50°/0 haszonnal kecsegtetik a nagy közönséget.

Ha már akaratom ellenére is ily mélyen belemártottam toliamat, hogy tán többet fogott volna, mint akartam, mégis megbocsájt a tek. szerkesztőség, ha még néhány sorral azt megtoldani s megtoldani kötelességemnek vélem, hogy az elhangzott sok panasz helyett már dicséretet és köszönetét mondjak, nem ugyan a tagtárs urakra, hanem az egyesület derék és fáradhatlan tisztviselőire, kiknek bámulatos kitartása önfeláldozó és határt nem ismerő buzgalmuknak köszönhető, hogy említett egyesület habár szomorú viszonyok között is, de fenn áll s tevékeny működést fejt ki, a kitűnő czél érdekében.

Ezen tisztviselők méltán megérdemlik, hogy nekik a nagy közönség köszöneté nyilvánittassék, meg- érdemlett fáradságuk fejében.

A tisztviselők között, kik annyian feláldozással működnek közre ezen egyesületben, habár mindnyájukat egyformán illeti a dicséret, mégis ki kell hogy emeljem Abaffy József vándor méhész-tanár urat, kinek bölcs alelnöksége alatt az egyesület hasznos tevékenységet fejt ki s kinek érdeme, hogy az egyesület már is részesült kormány segélyben s befolyásával oda hatott, hogy kilátásba helyeztetett, miszerint az egyesület az idén ujjólag fog a Nagymélt. földm. Minisztérium által 100 frt rendkívüli segélyben ré- szesittetni.

Másik jeles férfiú, ki ezen a téren szintén fáradhatatlan s határt nem ismerő tevékenységével az egyesület felvirágoztatásán fáradozik Berényi Jőzsef helybeli állomás főnök, ki mint szakszerű kitűnő méhész, nem azon czélt tűzte ki maga elé, hogy az egyesület pénz nélküli pénztárát kezelje, hanem úgy erkölcsi, mint anyagi támogatásával, az egyesület egyik oszlopos tagja, hogy nevezett ur mennyire szivén viseli a méhészet fellendülését, eléggé tanulságos, hogy hosszas fáradságos kutatás után, sikerült egy oly remek viasz olvasztót feltalálnia, mely ez idő szerint nem csak a hazai, de az összes külföldi viaszolvasztók felett elnyerte a pálmát, legutóbb tartott országos méh e. gyűlésekor az első dijat nyervén el. így nem tartom szükségesnek nevezett urnák fáradhatatlan buzgalmát s önfeláldozását továbbra is külön méltatni s ki nem kíméli fáradságát, tanácslom tekintse meg nevezett ur gyönyörű mintaszerű méhészetét, mely elég ékesen bizonyítja állításom valódiságát.

Midőn a fentmondottaknak szives közzétételére tek. szerkesztő urat felkérném, egyszersmind bocsánatot kérek, hogy fejtegetéseim tán kissé hosszúiba nyúlt k. Kiváló tisztelettel----------- Egy méhész.

— Közgyűlés. Múlt vasárnap volt a bátai kath. olzasókör évi rendes közgyűlése. Szalczer Sándor plébános, a kör elnöke, tartalomdus elnöki megnyitójában a kör nemes czéljait ismerteté s méltatá. —

K r e s k a y István titkár jelentésében, a mily örömmel adja a tagok tudomására, hogy a megyés püspök a kör fővédnökségét elfogadta, ép oly sajnálattal emlékezik meg ama körülményről, hogy ennek daczára a kör beléletében nagymérvű visszaesés történt, a mennyiben mig az 1897. év utolsó évnegyedében 8 felolvasás tartatott s 3 hazafias ünnepély rendeztetett, addig az elmúlt egész évben is csak 8 felolvasást és 4 hazafias ünnepélyt tartottak. E nagy visszaesés okát a körnek a nyár folyamán történt építkezésében, az elnök huzamos betegségében s különösen a tagok páratlan közönyében véli megtalálni.

A felolvasásokat tartók névsorát közli s a felolvasóknak az egylet nevében köszönetét mond. A tagok száma 68-ról 105-re emelkedett s eme szép számú tagok közt haláleset nem fordult elő. A múlt évben választott békebizottságnak nem akadt tenni valója. A kimeritő s igazán mintaszerűnek nevezhető titkári jelentés befejező része a tagokat önképzésre s összetartásra hívja fel. A közgyűlés Kiss István s. lelkész, tiszteletbeli elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a köri élet fejlesztése körül szerzett érdemeiért. Szabó Mihály pénztáros jelentése elején Garay János köszörűs költőnknek a pénz jellemzésére irt találó s szép versét idézve, panaszosan mondja el, hogy a kör annyit nyújt a csekély évi 2 frtnyi tagsági díjért, melynél többet ki- vánni sem lehet, mégis sokakat ezen csekély összeg fizetése tart vissza attól, hogy a kath. kör tagjává legyenek. A pénztári jelentés szerint a körnek fennállása óta 180 frt 05 kr. bevétele s ezzel szemben 161 frt 42 kr. kiadása volt. Készpénz maradt 18 frt 63 kr. Tagsági dijakban 127 frt hátralék mutatkozik. A legnagyobb rendben talált számadásra a közgyűlés megadta a derék pénztárosnak a felmentvényt a szokásos óvésok fentartása mellett. Ezután Stigler Péter könyvtáros tette meg évi jelentését, mely szerint a körnek 3 drb napi lapja s 8 drb heti lapja van, ezek közül azonban csak 3 heti lapra fizet elő, mert a többi 8 újságot egyes jótevők adják. A köri tagoknak minden dij nélkül rendelkezésükre áll a 464 drb jobbnál jobb könyvet tartalmazó könyvtár, mely csaknem teljesen Szalczer Sándor plébános, a köri elnökének nagylelkű adománya fely- tán jutott a kör birtokába. Hetenkint kétszer kapnak a tagok könyvet, de jobban vigyázzanak a könyvekre mint az elmúlt évben, ne rongyolják s ne piszkitsák el .s a mi a legfőbb, hozzák vissza, mert ez ideig 40 drb könyv veszett már el! Jelentését a jó olvasmányok nagy hatásának ismertetésével s a tagoknak olvasásra való buzdításával fejezte be. Szép jelentés volt ez, csak két fontos dolgot nélkülözött, hogy hányán olvastak s mennyit olvastak a tagok ? — Most Ki s s István s. lelkész, a kör tiszteletbeli elnöke köszönetét mondott a közgyűlésnek a bizalom ama előlegezéséért, melylyel őt megtisztelték akkor, midőn első megjelenése alkalmával a nélkül, hogy arra érdemeket szerzett volna — tiszteletbeli elnökké választották. ígéri, hogy a bizalmat kiérdemelni igyekszik működésével s hogy mindig azon lesz, hogy a kör jó hirnevét megőrizze. Ezután társulásra, önképzésre s arra buzdítja a tagokat, hogy csak azt ereszszék be a kath. körbe, kik a kath. ügyet önzetlenül s lelkűk meggyőződéséből szolgálják. Végül jegyzőkönyvi köszönetét szavaztat a közgyűléssel az