Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
megkezdődött a dicső szabadságharez, melyhez foghatót „a történet nem ösmér.“ Windischgrätz könnyű győzelemre számított, de csakhamar tapasztalnia kellett, hogy „csak sast nem- zenek a sasok, s nem szül gyáva nyulat Nubia pár- ducza.“ A honvédelmi kormány fegyverre szólítja a nemzetet, melynek aj) raj a és nagyja, szegénye és gazdaga siet a veszélyben forgó haza védelmére, és a magyar alig néhány hónap múlva majdnem puszta kézzel űzi a büszke császári sereget, melynek szégyenét Szolnok és Isaszeg, Hatvan és Vácz, Nagy-Sarló és Komárom örökké fogják hirdetni. Ki győzné mindazokat a fényes győzelmeket felsorolni, melyeket az iíjak és öregek, iparosok és kereskedők, földmivesek és tudósok serege a gyakorlott 1 jól felfegyverzett seregeken aratott; ki győzné azoknak a békés férfiaknak neveit felszámlálni, kiket a hazaszeretet és önfeláldozás máról holnapra hősökké avatott? Nézzétek, miként szálnak csatáról csatára a névtelen hősök; nézzétek miként csapnak az ellenségre ma a Kárpátoknál, holnap Buda falai alatt, majd pedig á Duna-Tisza rónáin ! Ki tudott volna ellenállni a nemzeti erő ily elementáris kitörésének? Futott,a ki ellenség volt és a nemzet bukását még sem kerülhette el, mert reá zúdították kelet hatalmát és a kolosszus terhe alatt összeroskadt az egész világtól elhagyatott magyar. Súlyos évek hosszú sora nehezedett a magyarra 1 dicső napok után 1 Elhulltanak legjobbjaink a hosszú harcz alatt, vérükkel festették a bitófák környékét és ették a számkivetés keserű kenyerét! Gyászba borult hazánk csillaga és a magyar — mint a halálosan megsebzett oroszlán — némán tűrte fájdalmát, melyben a bérencz idegen napról-napra részesítette. Oh, ti nemzetem vértanúi, árván maradt és .a hullámoktól vert sziget, melyen a jött-ment idegen volt az ur és . . . .! De ne folytassuk tovább, hagyjuk pihenni ezt a szomorú képet, mely keserű köny- nyeket sajtol szemünkbe és elveszi látását! Egy évtized múlik el a nélkül, hogy remény mutatkozott volna. De feltűntek a hatvanas évek és a szabadság napja újra megjelent a láthatáron. A nemzet és az uralkodó, a kik egyaránt érezték a törvénytelen állapot bénító hatását, közeledtek egymáshoz és a kiegyezés nemes munkája kezdetét vette. Deák Ferencz a haza bölcse, a 48-ki alkotások egyik megteremtője, ki lángolóan szerette hazáját, nemzetét és hódolattal tekintett uralkodójára, megtalálta az utat mindkettő szivéhez, megtalálta az érintkezési pontot a hol az uralkodó és a nemzet béke jobbot nyújthattak egymásnak. Az 1867. junius 8-án elérkezett a koronázás napja, melyen a király és nemzet fátyolt vetettek a múltakra és másnap az egész ország azon boldogító 4 _________________________ tu dattal ébredt fel, hogy birtokába jutott ősi alkotmányának, visszanyerte a 48 iki törvényeket. Ország-világra szóló volt a koronázás ünnepe és forduló pontot képezett hazánk történetében. Ötvenkét király fejét ékesítette a szent korona I. Ferencz József előtt, de a mostani koronázás fénye felülmúlta valamennyit, mert mig a régi király okát csupán a kiváltságos osztály környékezte, addig most a haza összes milliói — mint szabad polgárok — vesznek részt a lélek emelő ünnepélyben. Az 1867. évvel megnyílik a tevékenység tág mezeje és a következő évek lázas munkában találják az országgyűlést, mely a szellemi és anyagi fejlődés eszközeinek megszerzésében fáradozik; lázas munkában találják a társadalmat, mely nemes versenyre kél a kormánynyal. Erezte az egész nemzet, hogy a nagyfontosságu kérdéseket csak egyesült erővel lehet megoldani; tudta mindenki, hogy a kor odaadó munkát követel úgy a törvényhozási teremben, valamint a társadalmi téren. Es az ország, melynek erejét századokon át a lét és nemlét kérdése verte bilincsekbe, most szabadságának korszakába csodákat müvei. Az 1885. és 1896. évi kiállítások tanúskodnak hazánk kulturális fcjletségéről, melynek egyik fontos előmozdítója a király, a ki igazságszeretete és .a törvények tisztelete által méltán megérdemelte „a leg- alkotmányosabb király“ elnevezést. Nyűgöt müveit népei évszázadokkal előztek meg bennünket a kultúra terén és szánakozva tekintettek reánk, barbárnak, ázsiainak nevezve állapotainkat, de a nemzet és király egyesült munkája bámulatba ejtette barátainkat és elnémította ellenségeinket. Rövid ötven éve, hogy a reform törvényeket megalkották és a lefolyt ötven év alatt — pedig sokáig tétlenségre voltunk kárhoztatva — mint egyenlő ranguak, helyet foglaltunk müveit szomszédaink sorában és e helyet még ellenségeink sem vitathatják el tőlüúk a német császár elismerő szavai után, melyeket meghallott az egész világ és a melyek annál becsesebbek, mert a legilletékesebb helyről, egyik legnagyobb kultur nemzet fenkült lelkű uralkodójától eredtek. Most a reformok ötvenedik évében érte meg a magyar nemzet, hogy a világ méltányolja igyekezetünket és elismerje, hogy számottevő tényező a kultur nemzetek sorában.. Kérdem tőletek ezek után : ki-é az érdem és kit illet a hála, hogy Magyarország és a magyar nemzet a kultur országok és kultur nemzetek sorába felemelkedett | Bizonyára mindnyájan akként válaszoltok : a Széchenyiek, Kossuthok és Deákok érdeme és őket illeti a hála, a kik az 1848-iki reform törvényeket megteremtették, azoknak a névtelen és hirneves hősöknek az érdeme és azokat illeti a hála, kik e törTÖLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. sz.) vényeket életükkel és vérükkel megpecsételték | a nagy lelkű királyé az érdem és őt illeti a hála, a ki lelkesedésünket és hódolatunkat uj és fényes lángra lobbantotta, midőn maga is hódolatát fejezte ki a küzdő nemzet nagyjai iránt azon emlékszobrokkal, melyekkel nemcsak a múlt nagyságának, hanem a maga fenköltségének örök emleket állított. Azok-é az érdem, azokat illeti meg a hála! Es mi őszinte szívvel adózunk ez érdemnek és rójuk le hálánkat ez ünnepélyünkön, melyet nem fejezhetnénk be méltóbban, mintha egy szivvel-lélekke kiáltjuk : éljen a haza! éljen a király! A hazafiui lelkesedéssel és szónoki verve-vel elmondott beszéd mély benyomást, gyakorolt a jelenlevőkre, kik a szónokot valóságos ovatiókban részesítették. Es a szónok ezt, méltán megérdemelte, mert az „Arany Oroszlán“ nagytermében mióta az felépült ily gyújtó szavak még nem hangzottak el. Tudtunk- kal a „Polgári Casinó“ eddig — nem tudjuk mi okból — még soha nem ünnepelte a „márczius 15-é t“' és éppen ezért dicséret illeti a casinó' választmányát, hogy az idén a szabadságharcz félszázados vívmányok emlékére ily 'lélekemelő ünnepélyt rendezett. Ezek után B eke Andor gymn. tanár a tőle megszokott ügyességgel és lelkesedéssel elszavalta Ábrányi Emil „Márczius 15.“- ■ czimű ez alkalomra irt szép költeményét, melyet az ünneplő közönség lelkesedéssel és tapssal fogadott. Végül az „Alkalmi dalárda“ elénekelte a „Szózatot,“ melylyel az ünnepély befejeződött. Méltán dicséret illeti Müller József kántor-tanitót, ki önzetlen buzgalommal és fáradsággal tanította be az „Alkalmi dalárdával“ a „Hymnust és Szózatot.“ Mily kár, hogy a tetszhalott „Bonyhádi dalárdát“ nem lehet felébreszteni és működésre serkenteni. Kár annál is inkább, mert van szép hanganyag/ melyet fejleszteni és ápolni kellene, , s akkor lehetne reményünk, hogy a pályakoszoruzott „Dalárda“ régi dicsősége ismét feléledne. Fel tehát, tömörüljünk a „Bonyhádi dalárda“ zászlója alá, saját magunk örömére és a nagyközönség gyönyörködtetésére,! Egy kis jó akarat és a nemes .ügy termő talajra találna, fejlesztve || ápolva uj életre fog ébredni. Adja az ég, , hogy úgy legyen. .Az ünneplő közönség ekkor vissza vonult a „Polgári Casinó “-egylet helyiségébe, s várakozó álláspontot foglalt el addig, mig a vendéglős a nagyteremben a bankéira nézve a szükséges intézkedéseket megtette. Este 8 órakor 120-an ültek a patkóalaku hosszú asztalokhoz és a „Társas vacsora“ elköltéséhez csakhamar hozzáláttak. Az első fogásnál Perez el Béla főszolgabiró mondott tósztot a királyra, melyet az ünneplő közönség felállva hallgatott meg. A második tósztot dr. Pát Radé járási orvos casinói igazgató mondotta, kellőleg méltatván a dicső múltat, a köz1898. márczius 20. franczia papok, akik silány állami fizetésből élnek, semmivel sincsenek rosszabbul, mint mi otthon félredugott falvainkban. A franczia nem megy pénz nélkül templomába soha. A pap részére, a szónok részére, a székekért, jótékonyczélra legalább elviszi majdnem naponkint a francját; ez pedig egy megtelt templom után szép pénz. A pap itt élhet hivatásának, a magyar papot a szántásra utalják. Azt vettem észre, hogy az utasok és üdülők nagy ambitióval szeretnek angoloknak látszani. Ezt már a nép tudja is, és szívesen elégíti ki ezen olcsó hiúságot. A magyar urak a világért nem beszélnének a nyilvánosság előtt magyarul, ők is angolok szeretnek lenni. Olyan gyengeség, mely midőn megbocsátható, ugyan annyi erővel megvetésre méltó. Azok, akik magyar pénzzel verik itt a port, nem szabad, hogy szégyeljék itt hazájukat repraesentálni. Ezért nem tudnak rólunk semmit, daczára, hogy uraink mindig külföldön bolyongnak, mert a határt átlépve, rögtön vedlünk. Az angol senkivel sem beszél más nyelven, a franczia még kevésbbé, minket is megértenének haszonlesésből legalább, ha nem rejtenök zsebre Dévénynél a tricolort. Tisztelet e tekintetben a zsidóknak, akik bár otthon németül beszélnek, külföldön mindig igyekszenek a magyart használni. A motivumot nem keresem, de a tényt constatálnom kell. — A coupé- ban ültem, hölgyek egymásközt magyarul beszéltek. Két magyar fiú szintén beült hozzánk, szivarozni akartak, de a hölgyektől engedelmet óhajtottak kérni. Gyengén ment a franczia beszéd nálunk, a hölgyek engedtek, hogy dadogva összeállítják francziául a constructiót és akkor is csak németül egyeztek bele a szivarzásba. Mi ez, mint gyengeségből eredő bűn szegény anyanyelvűnk iránt! — Nem szeretjük saját fajunkat megbecsülni, ki becsülne akkor meg külföldi I! — Igaz, hogy nem jó a közlékenység a riviczai vasúton, mert sok a csaló és a legelegánsabb öltözék néha rablót takar. Különösen Monte Carlóban nagyon ajánlatos vigyázni, mert itt együtt I van a nemzetközi rablók egész csapalja. A múltkor egy nőt a coupéban kirabolták és a gyorsvonatról ledobták. A fiakkerok sokszor összeköttetésben állanak az ilyen bandával, ós a nagy pénzt nyerőket kiszolgáltatják a támadóknak. Sok detektív őrködik a visszaélések ellen, de azért nem lehet senki pénzzel biztonságban. Aki beteszi a lábát a monacói határba, az már megfigyelés alatt áll. Egy előkelő nő anyját kereste a vasúton, .aki előző vonattal távozott. A detektívek a legrészletesebben tudtak róla felvilégositást adni. Szolgákat nem is igen eresztelek a casinó felé. Aki belép, igazolni tartozik magát és a legkisebb gyanú elég, hogy a határra szállítsák. 50 évről megvan azok lakása, foglalkozása, akik játszottak ; azért ez a név megörökítésének a legbiztosabb módja. Az a hir azonban, hogy a napokban egy amerikai torkon ragadta az igazgatót, amint ezt hazai lapjaink hozták, nem való. Itt nagyon gyorsan kint van a határon az, aki nem viseli magát tisztességesen. Nizzának, meiy óhditás utján került Franczia- országhoz, évi jövedelme csak vendégek után 30,000,000 fr. Ugyanennyit szerez virágból, olajból és fából. Mindent klímájának köszön, mert Európa legenyhébb és legegészségesebb vidéke: Hanem az első napokban azért itt is lázas lesz az északibb tar- tózkodásu utas, azonban egy napi kis gyengélkedés után teljesen atclimat izálva van legtöbb ember. Talán nem volna ez igy, ha a tisztaságra olyan nagy gondöt nem fordítanának, úgy hogy semmi ragály itt a tengeri kikötő ellenére sem kaphat lábra. — A kikötőben sok magánhajó áll; Rotschild báró is itt állt néhány hétig és noha palotája is van, azért állandóan hajóján lakott. Hajója fejedelmi kényelmü. Könyvtár, salon, hálótermek, vendégszobák, konyha, pipázó, minden van rajta. A legkisebb hely ügyesen kihasznált, sőt az edények, bútorok is a hajó helyiségéhez vannak alkalmazva. Villefrancheban .több napon keresztül gyönyörű hadihajók állottak; kitűnő berendezésű valamennyi. A tisztek tiszteletére az előkelőség nagy tánezmulatságot rendezett. Itt sokszor lehetett látni a magyar mágnás világot. Fesztetichjj Taszilló és Kálmán gróf, Csekonics Endréné grófnő, Andrássy Gézáné, Schönborn volt osztrák igazságügyi miniszter, Báró Fehérváry miniszter, Gr. Andrássy Manóné, Br. Aczél Béla, Eszterházy Mihály herczeg, Herczeg Odeszkalkyné, Károlyi grófok, Thun grófné stb. gyakran voltak láthatók. — Fesztetich Taszilló gróf a gyönyörű Villa Cedresben lakik egész háztartásával és magyar fogataival; gyakran lehet a délezeg főurat lóháton körüllovagolva látni. Számos ebédet adott fejedelmi vendégeknek. Cannesben lakik Mihály orosz főherczeg, aki itt éli számkivettetésének napjait. Ót nem vigasztalja meg ez a szép \idék elvesztett zordon hazájáért. — Az angul királyné is nagyon szereti Nizzát. Ha itt van, akkor a Hotel Reginában lakik, a mely a legszebb nizzai vendégfogadó. Victoria királyné igen sokat tett e város felvirágzására; azonban a koldusok nagy számát ő sem tudta redu- cálni. Annyi itt a koldus, hogy minden vendégre esik egy. A Monte Carlói utón minden kőpirámoson ül egy nyomorék. Az a babona, hogy aki koldussal találkozik és ad valami alamizsnát, az nyer. Ezt a
