Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
1898. február 27. 5 kent sokáig szelíd ragyogásban tartják a megyei irodalom egét; most pedig ime jön Kenézíj Csatár, hatalmasan jó, pompásan szép verseivel s társul szövetkezve a fentebbiekhez, hős csatárként megdöngeti szivünk falát a zaklató kérdéssel: Nos, hát ki a vivát? . • • Én a kérdésre már megadtam a feleletet a fön- tebbiekben, mikor a büszkeség gondolatát oktroyáltam magamra és Tolna vármegy éré emez öt jelesünkért!... De most — pár sorban — csak Kenézy Cs. verseivel kivánok foglalkozni. Kenézy nem városunk s megyénk szülötte, de a közel múltban hosszú időt töltött közöttünk s költői szelíd kedélye, műveltsége, nemes érzelme, igaz hazafisága, szellemes társalgása, tudományos képzettsége s irodalmi munkássága által szép emléket hagyott nálunk maga után. Ezen általam', őszintén méltányolt tulajdonok nyilatkoznak' meg »Kalászok« e?. versgyűjteményében. A tiszta, salak tálán költői érzés, a nemes barátság, az igazi lelkesedés, a lángoló honszeretet, csatlakozva a családi édes gondok kedves terhe gyönyörűséges igája kellemes hordozásának gondolatával — — minden, <Je minden meg van e szép ver sejtben. Kßnézy Cs. ifjúsága arany idejét, férfi - kora forró delét köztünk töltötte, — lelke, hogy úgy mondjam, itt nyert magasba röpítő fényes szárnyakat, — érzelme, jelleme, egyénisége, költészete köztünk domborodott ki tökéletes egésszé; ezért ő a mienk ma is,#— s ismételve mondom: nemes büszkeségünk ! . . . Verseiből már sokat ismerünk a múltból, s őszintén megvallva, azok a legjobbak, miket köztünk élve irt, de nagyon szépek, kitűnők az azóta születtek is. Ha időm volna is, terünk nincs, hogy a költeményekből ragyogó szemelvényeket produkáljak. Majd későjbb időt szakítunk, teret hasítunk erre is! (Lapunk jubiláns számában »szintén lesz közölve tőle pár igen szép mutatvány.) Most csak arra szorítkozunk, hogy ezen minden tekintetben érdemes és kitűnő versgyűjteményre felhívjuk a közfigyelmet és kérjük a pártolás nemes buzgóságát, miket dúsan visszafizet a könyv olvasása által nyerendő magas szellemi élvezet! — — Kenézy Cs. verseiről a »Magyar Hírlap« ezt írja (1898. jan. 1.): »Verses könyvek.« Ismét egy csomó verskötetről van alkalmunk beszámolni, még pedig ezúttal is olyanokról, amelyek méltán tarthatnak érdeklődésre és elismerésre számot. Kenézy Csatár a doyenje ez irodalmi társaságnak amelyről sorjában beszélni akarunk. Kalászok czimü versgyűjteményét illeti meg^ hát az elsőség e czikkben. A verskötet (mely Halassy Béla rajzaival diszitve, Singer és Wolfner bizományában jelent meg és 4 koronáért kapható) a magyar irodalom e szorgalmas és •kiváló bajnokának legszebb költeményeit foglalja magában. Kenézy Csatár vidéken él, költészete egyszerű és nemes, a szelíd örömöket énekli meg, vagy a csőn - des epedést, néha kaczagva kél dalra jóizü humora, vagy a hazafiasság komoly érzései ihletik meg. Változatos és sok hangú lírája egyaránt fogékony úgy a természet impozáns jelenségei, mint a hétköznapi élet fonákságai iránt, éppen olyan mértékben tud meleg és őszinte lenni, mint elmés és ötletes. Könyvét élvezettel fogja végigolvasni a költészet minden igaz barátja. A »Debreczen« ez. lap pedig igy ir róla: »Kalászok.« Ez alatt a szerény czim alatt gyűjtötte össze Kenézy Csatár a maga verseinek javát, amit huszonöt esztendő alatt az élet forgataga lelkében megcsendesitett. Egy fertályszázad még a közönséges fakó polgári élet küzködéseiből is számot tesz, hát még ha egy poéta éli azt végig, a ki a benyomások iránt természetszerűleg érzékenyebb mint más közönséges halandó és a sors vihara vagy derűje, egyaránt rímeket barázdál a kedélyén. Kenézy Csatár jóleső megelégedéssel tekinthet vissza arra a huszonöt hosz- szü esztendőre. Temperamentumának üdeségét, lelkének ruganyosságát megtudta őrizni mindig, jó és rossz napokban és az élet apróbb viharain a humor pajzán paripájával tudott átusztatni. Versei, dalai nem hivatosak, de a hetvenes évek hangulatos líráján csendülnek meg és e zengő dalok rithmusában jól esik fülünknek visszasóhajtani az igazi magyaros versformák muzsikáját, aminek a mi ujságkereső poétáink olyan kemény hadat üzentek. Kenézy Csatár : magyar poéta, nem a legnagyobbak közül való, de nem is egyszerű rímelő. Dalolni valója elég van, és nem látjuk a versein, hogy sokat törődnék vele: hallgatja-e valaki, vagy nem; dalol, mert dalolni kíván. Könyvében öt részre osztja 25 évi verselésének válogatott darabjait, melyek közt legkiválóbbak a harTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.) madik fejezetbe osztott hazafias versek azzal a naiv becsületes lelkesedéssel, mely bennök formát ölt s a mi a vidéken maradt igazi poétáink verseit oly kedvesekké teszi. A „Kalászok“ fűzött példánya 2 írért kötött példánya 3 írtért megrendelhető a szerzőnél Nyitrán, vagy a Singer és Wolfner könyvkereskedésében Budapestem VI. Andrássy-ut 10. szám alatt Mindakét kiadása a könyvnek csinos, takaros, ízléses. Mi ezekhez és a már fentebb mondottakhoz csak azt tesszük, csak azt mondjuk, hogy Kenézy Cs., habár rég eltávozott is körünkből, szive örökre a mienk maradt, hajoljon felé a mi szivünk is, ne csak a szellemi és erkölcsi méltáhylással, hanem az anyagi pártolással is, mert ő is, könyve is megérdemli mindakettőt! . . Borzsák Endre. * A „Magyar biztosító“ czimü biztositysi, pénzügyi és közgazdasági lap, az egyetlen komoly szak- organnu a biztosítási intézménynea, mely különös gondot fordít a vidéki ügynökök érdekeinek előmoz- ditésára is. „Az ügynökökhöz“ czimü rovat alatt, minden számban gyakorlati útmutatásokat ad a biztosítási ügynökség kezelésére, úgy hogy ma már minden ügynöknek nélkülözhetetlen tanács adója. — A „Szerkesztői üzenetek“ czimü rovatában, minden szak- kimeritően válaszol, útbaigazítást ad. Felelős szerkesztő: Herczeg Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. Nefelejts-utcza 45. sz. Előfizetési ára: egész évre 6 frt, félévre 3 fr.t, negyedévre 1 frt 50 kr., egy hóra 50 kr. * „Magyar Fakereskedő“. A szakkörökön kívül csak kevesen tudják, hogy fakereskedelmünk az utóbbi években mennyire kifejlődött és hogy ma már a fran- czia, olasz és keleti, sőt az afrikai és a kis-ázsiai piaczokon is sikerre! versenyez a svéd-norvégországi, orosz és amerikai fakereskedelemmel. Ezen fontos kereskedelmi ágnak egyetlen magyar szakközlönye a a „Magyar Fakereskedő“, mely most lép az ötödik évfolyamába és egyszersmint a „Magyar Fakereskedők és Faiparosok Országos Egyesületének“ is hivatalos közlönyül szolgál. Most vettük e lapnak legutóbb megjelent mutatványszámát, mely meglepően gazdag, époly szakszerű, mint tanulságos tartalma által méltán megérdemli az érdekelt körök: fakereskedők, faiparosok, erdőhivatalnokok és erdőbirtokosok támogatását. A lap előfizetési ára egész évre 7 frt, félévre 4 frt. Mutatványszámot kívánatra bárkinek ingyen küld a kiadóhivatal (VII. Dávid-utcza 15.) KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL” Tekintetes Szerkesztő ur! Kézem, kegyeskedjék becses lapjában alábbi nyilaik ozatomnak, helyt adni: Pecsét János ur által — a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 2. számában „Szocziálizmus Bátán“ czim alatt megjelent közleményre a „Tolnamegyei Közlöny“ és a „Szegzárd Vidéke“ folyó évi 7. szá- I mában — adott válaszában, az egyik helyen azt mondja „hogy munkás-egyesületet óhajtok alakítani, nem titkoltam, sőt abbeli szándékomat Purth Adolf ur községi főjegyzővel korábban alaposan megbeszéltem“, a másik helyen pedig arra hivatkozik, hogy a munkás-egylet létesítése ügyében Purth községi jegyzővel hosszasan értekezett. Az igazság érdekében kijelentem, hogy Pecsét János urnák mindkét állítása való és igaz. De ugyanakkor, mikor Pecsét János ur szándékát velem közölte, azt a kijelentést is tettem, hogy a „munkás-egylet“ eszméjét jónak és üdvösnek tartom azon esetben, ha megvalósulván, hivatása magaslatán áll és nemes feladatainak törvényes korlátok között, törvényes eszközökkel képes megfelelni. Arra figyelmeztettem Pecsét Jáuos urat, hogy az általa tervezete „munk;ls-egylet“-nek tiszta-, czél- tudátos működése csak nagy erkölcsi erővel biztosítható. Erre Pecsét János ur kijelentette, hogy az ő szándéka tiszta, jó és hogy érez magában annyi erkölcsi erőt, melylyel az általa tervezett ^munkás-egyletnek alapszabályszerü czéltudatos működését biztosítja. Pecsét János ur szándékának kiviteli módozatairól nem nyilatkozott és erről köztünk szó nem voltj Végül jegyzői tisztemből kifolyólag kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy Pecsét János ur válaszában egy, Bátán székelő csendőrörs szükségességéről nagyon felületes és könnyelmű véleményt nyilvánított. Báfa, 1898. február hó 18-án. Purth Adolf, jegyző. A „Tolnamegyei Közlöny“ folyó hó 13-án megjelent 7. számának „Közönség köréből“ czimü rovatában s | „Szegzárd Vidéke“ folyó hó 12-én megjelent 7. számának „Nyilttér“ rovatában Pecsét János aláírásával ellátott közleményekre vonatkozólag a következőkben válaszolok: 1. Az, hogy Pecsét J. ur által alakítani szándékolt „munkás-egylet“ alapszabályai a tek. kir. törvényszéki vizsgálóbíró ur által múlt évi deczember hó 12-én megejtett vizsgálat alkalmával csak munkában voltak, részemről sem nem otromba, sem pedig rosszlelkü hazugság, hanem igenis jóhiszemű tévedés volt, a mennyiben nem a tek. kir. törvényszék vizsgálóbíró ur, hanem Báta község elöljárósága által múlt évi deczember hó 11-én — tehát egy nappal előbb — megtartott vizsgálaton kitűnt, hogy azon időben a kérdéses alapszabályok még nem voltak elkészítve, s hogy P. ur ennek dáczára tagokat gyűjtött s beiratési dij czimen 15 krokat szedett. 2. „A munkás-egylet tagjaitól szedett 15 kr. az alapszabályok 2 pontja szerint beiratás czimen szedetett“ — mondja P. ur. De hisz P. ur deczember 11-e előtt gyűjtötte már az „egyleti tagokat11 s szedte a 15 kros dijakat, pedig ezen időben az alapszabá- , lyok még nem voltak készek s ha készek lettek volna is, nem voltak az alakuló közgyűlés áltak elfogadva, minélfogva Bátán ezen időben munkás-egylet nem létezett s igy munkás-egyleti tagok sem lehettek; hä pedig egyleti tagok nem voltak: úgy jogtalanul szedettek a 15 krokat a szegény munkás néptől. 3. Purth községi jegyző urnák ez ügyben kiadott „Nyilatkozata“ igenis igazolja, hogy P. ur már régebben megbeszélte tervét nevezett jegyző úrral, de egyben arról is tanúságot tesz ezen nyilatkozat, hogy P. ur az illető jegyző urat is mellőzte tervének kivitelében, tehát P. ur az úgynevezett munkás-egyletet a gondolkodó elemek kizárásával s nem az üdvös czélu intézményekhez illő nyilvánossággal, hanem úgy szólván titokban akarta megalkotni s ezt oly alakban tette, hogy éppen Purth községi jegyző ur indíttatta meg P. ur ellen a vizsgálatot. Ha úgy tetszik P. urnák, ezt is hajlandó kinyilatkoztatni Purth Adolf jegyző ur 1 4. Érdekes, hogy mily óriási „pech“-je volt P. urnák a „Földtnivelők Szaklapja“ czimü szoczial- demokratikus újsággal! Egy hátai földmunkásnak járt ezen lap, de rendetlenül, a miért is P. ur, a munkás kérésére, megreklamálta az elmaradt számokat s igy történt, hogy a szerkesztőség az elmaradt lapok helyett több (18—20), de teljesen azonos lapot küldött P. ur czimére. Ezen lapszámokat P. ur érintetlenül hagyta, át sem olvasta s igy tartalmát nem is ismerj hette!. Dicséretre nem szoruló eljárás, bár — mint maga P. ur is beismeri — „hihetetlennek hangzik!“ Igazán szép, hogy elismeri, hogy mindez hihetetlenül hangzik, de az már még sem szép, hogy azt meg elhallgatja, hogy ezen lázitó röpiratokat nem a tulajdonos földmunkás, hanem P. ur háznépéhez tartozó egyéniség árusította 3 krjával. Hogy ez P. ur részéről nagy „pech“,, azt elismerem, de a P. ur által erre vonatkozólag elmondottakat csekélységemnél, de még P. urnái is tapasztaltabb emberek I sokasága, csak hangzatos mesének tartja. Ezek válaszaim a dolog lényegére. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül ama — minden alapot nélkülöző — gyanúsításokat sem, melyekkel csekélységemet s nem tudom még kit, vagy kiket illet P. ur csak azért, hogy — a szerinte is hihetetlennek látszó — állításait elhigyjék. Mindennek előtt tessék tudomásul venni, hogy tudósításaimat önmagam s mindig a jó ügy szolgálatában — nem pedig egyes személyek pellengére állítása czéljából — irom, s hogy ezek mindig a tiszta valóságon alapulnak, illetve hiteles források nyomán készülnek. A „Szocziálizmus Bátán“ czimü czikkelyt sem azért Írtam, hogy P. urat meghurczoljam, hanem csakis azért, hogy a bizony-bizony sok csapástól sújtott, hihetetlenül elszegényedett s immár nyomorral küzdő népünket — csekély tehetségemhez képest — ez utón is megóvjam korunk legnagyobb veszedelmétől, a szoczial-demokratizmustól, mely kiölni igyekszik az emberből az embert, az Isten, a haza s embertársaink iránti szeretetet. Hogy községünkben állandó csendőrörs létesit- tessék, azt községünk érdekében igen is óhajtom; hogy pedig ennek létesítése községünkre nézve nem luxus, hanem égetően szükséges intézmény lenne, azt a község képviselő testületének több évi — alaposan indokolt — kérelmezésén kívül a „Tolnamegyei Közlönyben megjelent bátai hirek, melyek ugyancsak a jó ügy érdekében írattak s melyek ugyancsak valóságon alapulnak — is igazolják. Hogy P. ur egy hivatalnok ellen intézett tárna dást mily alapon meri „otromba hazugság“-nak nevezni, azt el sem tudom képzelni. Tán csak nem ál- litja azt, hogy Bátán minden gyilkolási szándék az ő tudtával történik ?! Megjegyzem még, hogy én sohasem dicsekedtem érdemeimről, — mint P. ur, — miért is a személyem kisebbítésére irányuló sületlenséget, az „érdemekben gazdad hivatalnok“ czimet egyszerűen visszautasitom, egyéb szellemi erőlködéseire pedig egyáltalán nem reflektálok.
