Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
1898. február 13. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.) 3 met, csak azt engedd meg, hogy igaz gyönyörűséggel csókolhassam e leányt, csak rövid óráig, Istenem, a szemét, az arczát, mert megbüntettél Isten, mivelhogy ez az én szépséges első asszonyom!“ Magdus forróságot érzett a szive táján és lágyan hozzásimult Dánielhez. Szemébe könny szivárgott valami rejtett forrásából belső világának és leányosan édes fejét f ráfektette a vállára Dánielnek, ki még mindig mormogta mélységes mély hangján mert megbüntettél Isten, mivelhogy ez az én szépséges első asszonyom!“ III. És csodálatosan ágbogasak a végzet utjai. Dániel családi boldogságának koronája, második asszonya — alig egy hónap leforgása alatt e templomos nap után — meghalt. Nem kinlódott sokáig. A haldokló tél miazmás levegője ágyba döntötte s mikor az első ibolya kiütötte fejét Magdusék napos kertjében, talán ugyanekkor borult el az asszonygyilkos háza fölött. így volt ez és senkit se’lepett meg, hogy igy volt. Egyedül Magda döbbent meg a temetési menet láttára, mely előttük hullámzott el gyászos sirató asszonyaival, a Kéthalomköz-utczában. Illatos fejét bontogatta már ekkor a tavasz és mindannyian tudjuk, hogy a kikelet megnöveszti a lélek vágyát, gyerekes álmait . . . Magdus nagyot változott. Megtörtént, hogy napokon át nem hallották kaczagását, pedig soha ily érzelmesen nem sütött még le tavaszi napsugár e földre, mely zöld bársony-palástjába burkolódzva, Jta- czérul sejtette formáinak nagyszerűségét. Oh! a föld! Most, hogy eszembe jut, szörnyen bánom, hogy róla formáltam történetemet. Erről az édes leányézóról, ki ben nékem nagy kedvem telik úgy tavasz évadján, mikor hallhatom az élet lüktetését ereiben, mikor ráborulhatok leányos mellére, melyben az indulatos ős életerők heroszi küzdelmet folytatnak egymással, mikor belemerülhetek észbontó illatárjába kielégített szerelme virágfakadásának. Miket tudnék én írni rólad, pogány istenasszonyom, te föld, ha esetlegesen fönn nem akadok Magdus hajában, mely annyira hasonlatos téreidnek szőke halásztengeréhez. Bocsáss magadtól, istenasszony és légy könyörületes a leány iránt ki ime a verandán ül, hol Gyuszi, a postatiszt szokott előadásokat tartani a szerelemről és a szerelmesek köteles magatartásáról . . . E tavaszi estén csillagos volt az ég és Magdus — mivel mást nem tehetett — odaadással bámulta a csillagokat. Csend. Ilyenkor alszik a föld és csak lázas pihegése hallható. Azt sem mindenki hallja. És Magda hallott valamit a kerítés mellé ültetett mézgás orgonabokrok irányából. Neszelést. Száraz ág roppanását és dümmügő beszédet vagy ilyesfélét. Es Magda — beburkolózván kendőjébe — arra felé sietett, honnan a neszelést hallotta. De alig ment tiz lépésnyire hirtelen megállt. Dániel közeledett feléje, kinek minden lépése után hatalmas nyom maradt a vizenyős porondban. Nyomok a kertben! Ha „Tudom soknak nem tetszik, hogy ily őszintén nyilatkozom magam felől; hanem az nekem mindegy. En arról nem tehetek. Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsömbe tette pólyának és én elviszem magámmal a koporsóba szemfedőnek. A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá: de nyil- tan, őszintén, a lélek mélyéből szólani csak a nemesebb szivek tudnak és mernek. Talán magam felőli ítéletem helytelen s ekkor nevessenek ki; de azért ismét becsületet érdemiek, hogy a mit éreztem, kimond- tam szabadon, leplezetlenül.“ A mint a Hiadorról elmondott szigorú szóból f kitetszik, nem szerette a langyos költőket. Érdekes, hogy mit mond a németek nagy epikusáról, Goethéről: „Tudod barátom, vagy ha nem tudod, hát tudd meg, hogy én Goethét nem szeretem, nem szenvedhetem. Ennek az embernek gyémánt volt a szive. Goethe a legnagyobb németek egyike. Goethe óriás, de óriás szobor. A jelen mint bálványt állja körül, de a jövendő elfogja dönteni, mint minden bálványt.“ Ellenben Berarngar-rül ez a megjegyzése : „Mindenki tisztelettel említse az ő nevét, ő a világ első költője.“ Es hazai kartásaitól sem tagadja meg elismerést. íme, hogyan ir Arany Jánosról: „Tudod-e, miért siettem ide s miért vagyok itt már egy hét óta? Azért, mert Szalontán egy nagy ember lakik s e nagy ember jó barátom s e jó barátom, Arany János „Toldi“ szerzője. Ha e müvet nem olvastad, úgy hiába beszélnél róla, ha pedig olvastad, úgy fölösleges a beszéd. S e költeményt egy egyszerű ezt holnap észreveszik ! Magdus erre gondolt és nemde, ez kissé nevetséges ? Mert Dánielben — ki már a leány előtt állt, — megmaradt valami a régi rablóvilág erőszakosságából és kíméletlenségéből . . . — Jó estét! —S köszöntötte a leányt Dániel. Magda kezét nyújtotta, de érezvén a melegséget, mi Dániel húsos és széles kezein keresztül feléje csapódott, pár lépéssel visszaczurukkolt a veranda felé, Dániel pedig nyomon követte. És mikor Magdához ért, egész közel és leányosan sudár derekát átkapta, ismét kitört belőle a régi szenvedélyesség, mint mikor utoljára kisérte el Magdát az Alvég-utczán végig a Szentháromság-térig. Es Magda leányosan édes fejét a mellére hajtván Dánielnek, hallgatta az elfojtott szenvedély kitöréseit, mik vehemens erővel nyűgözték le a leány akaratát, mely külömben is gyenge volt, lévén tavasz, mikor olyannyira megnőnek a lélek gerincztelen vágyai, hogy elég egy taszítás és romba dől minden: szivnyugalom, reményektől terhes jövendő élet, a tiszta boldogság és a mit közönségesen erkölcsösségnek nevezünk. Magdus úgy gondolkozott, hogy a boldogságot csak ilyen férfi mellett érheti el, mint Dániel és gyerekes vágyódással kapaszkodván az asszonygyilkos karjába, nyomon követte őt, a hogy rendesen történni is szokott, ha tavaszi éjjeleken a Magdák összetalálkoznak a Dánielekkel. KÜLÖNFÉ LÉK. — Lapunk 25 éves jubileuma. A „Tolnamegyei Közlöny“, mint már megírtuk, folyó évi márczius hó 5-én tölti be fennállásának huszonöt llg e s évfordulóját. Ez alkalomból a szerkesztőség megjelenteti a lap első számát és emléklapot ád ki melyben a megye összes jelenlegi tollforgató egyéneinek munkája lát napvilágot. E czélból B o d a Vilmos, lapunk szei’kesztője, felhívást is intézett mind azokhoz, a kik hirlapirással vagy irodalommal foglalkoznak, hogy dolgozataikat folyó évi február hó közepéig szíveskedjenek a szerkesztőségbe küldeni. A kitűzött határidő már közel van, azért ez után is tisztelettel felkérjük a megye tollforgató embereit, hogy dolgozataikat ne késsenek hozzánk juttatni, mivel csak igy leszünk képesek az emléklap nagyságát előre meghatározni. — Egyházi kinevezések. Hetyey Sámuel pécsi püspök püspökbogádi plébánossá Ujváry Miklós püspöki titkárt, magyarszéki plébánossá Rathmann Boldizsár odavaló adminisztrátort, vaszari plébánossá pedig Molnár József villányi segédlelkészt nevezte ki. Püspöki irodaigazgatóvá kinevezte dr. Wurster József czimzetes kanonokot, theológiai tanárt és helyébe az egyházjog és az egyháztörténelem tanárává dr.- Hanuy Ferencz szentszéki jegyzőti püspöki titkárrá dr. Igaz Béla volt szemináriumi tanulmányi felügyelőt; szentszéki jegyzórvé Fájth Lajos pécs- belvárosi segédlelkészt nevezte ki. Virág Ferencz karkáplán kineveztetett a pécsi kathólikus legényfalusi jegyső irta egy kis szobácskábán, melynek hossza öt, szélessége pedig két lépés. A múzsák nem konservativ kisasszonyok; ök haladnak a korral s minthogy a század jelszava: „éljen a nép“, a múzsák is leszállottak az arisztokratikus Helikonról s a kunyhóban telepedtek meg. „Meg leszek elégedve, ha az én munkáim olyan sok órát szereznek másoknak, mint nekem szerzett már Gvadányi.“ Elismerés volt tehát benne a valódi tehetségek iránt. Leveleiben, melyben legkevesebb a tájrajz. Kazinczy Gábor látogatásakor például a költészetben az egyszerűség fenségéről beszél. „Föl nem érem észszel, hogy vannak a nem mindennapi emberek között olyanok, kik nem tudják, avagy nem hiszik, hogy a kiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs. Az egyszerűség, mely vissza tudta adni Shakespeare legnagyobb gondolatait, legragyogóbb költői képeit, legmélységesebb érzelmeit, bizony Kuthyét, vagy akárkiét vissza tudja adni. Legszebb lapjai Petőfi útirajzainak a Horto- bágyról való lap emlékezése, mely legszebb költemény, a mit prózában írtak, aztán a mit mátkájáról, szerelméről ir. De nagy demokratasága nem engedte, hogy eldicsekedjék azzal, hogy mézes heteit Költőn gróf Teleky Sándor kastélyában töltötte édes boldogság között, de a mely mézesheteknek ötödik fordulóján halálsejtések kínozzák. Ezt Írja Kerényihez: „Maholnap már bölcső jön a házba és -utánna koporsó. “ egylet másodelnökévé s egyúttal az egyházmegyei összes legényegyletek főelnökévé. — Kinevezés. A pénzügyi miniszter Streit Béla zsombolyai pénzügyőri biztost Szegzárdra pénzügyőri főbiztossá kinevezte. — A magyar szabadság félszazados évfordulója. Márczius 15-ikét, a magyar szabadság félszázados évfordulóját Magyarország minden igaz fia megfogja ünnepelni. Tolnavármegyében, azt hisszük, nem lesz község, melyben mog ne emlékeznének a magyar nemzet újjászületésének és a magyar szabadságharcznak 50 éves évfordulójáról. Szegzárdon is nagyobb ünnepélyekre készülnek, hogy hazafias lelkesedéssel adózzanak a nagy nap emlékének. A szegzárdi polgári olvasókörben és a* tisztviselői társaskörben az eddigi megállapodás szerint ünnepet ülnek márczius 15-én s e két egyesület példáját követésre ajánljuk több megyei kaszinóknak és társas egyesületeknek. — Plébános kinevezés. Hetyey Sámuel pécsi püspök dr. J o z'g i t s János bonyhádi adminisztrátort ugyanoda plébánosnak nevezte ki. A kinevezett plébános Bonyhádon köztiszteletben és becsülésben áll, igy kineveztetését minden körben örömmel fogadták. — Száz forinttal előléptek Miksy János duna- földvári és Ihr ing Vilmos gyönki adóhivatali ellenőröket, Szűcs József szegzárdi állami végrehajtót a pénzügyi miniszter fizetési osztályuk megfelelő magasabb fokozatába előléptette. — Véglegesítés. Trosztler Gyula tamásii adótiszt ezen állásában véglegesittetett. —; Műkedvelői előadás. A szegzárdi kathólikus legény-egylet megismétli m a az e hó 2-án nagy sikerrel előadott „Sárga csikó“-t. Ezúttal a kitűnő népszínművet leszállított helyárakkal hozzák újra színre. — Elismerés. A simontornyai önkéntes tűzoltó- egylet folyó évi január hó 16-án tartott közgyűlésében jegyzőkönyvi elismerést és köszönetét szavazott a szegzárdi róm. kath. templomi énekkarnak a múlt év augusztus hó 20-án Simontornyán végbe ment tűzoltói ünnepélyen történt abbeli közreműködéséért, hogy az ünnepélyes nagy mise alatt művészi és magasztos énekével mindenki szivét áhítatra gerjesztette és az ünnepély fényét nagyban emelte. Ezt a kitüntető határozatot a nevezett egyesület jegyző- könyvi kivonattal adta tudtára K1 i e b e r György szegzárd belvárosi kántornak, mint a róm. kath. templomi énekkar fáradhatatlan és tevékeny elnökének. — A pécsi egyházmegyéből. Hetyey Sámuel pécsi püspök bar-szentistváni plébánossá K i r s c h a- n e k Ödön eddigi adminisztrátort nagy vejkei curatussá pedig Fuchs Vilmos kisasszony fai káplánt nevezte ki. Segédlelkészi minőségben áthelyeztettek: Klein Tivadar Dagy-Vejkéről Kéméndre, Reidlinger Dezső Kéméndről Laskafalura, Nunkovics Gábor Laskafaluról Hossszu-Hentényre és Dióssy József Hosszú- Hetényről Kisasszonyfára. — Adomány al szegzárdi népkonyhára. A nép - konyhára adakozott: a tolnai polgári takarékpénztár 5 frtot, Perczel Tivadarné 1 zsák burgonya, 8 liter bab, 2 fogas fokhagyma, 3 fogás vöröshagyma. Ezen kegyes adományt számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1898. február 11. Bezerédj Pál. — Névmagyarosítás. Wessel Zzigmond, uj- dombovári illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevét „V e I z e 1 e i“-re magyarosította belügyminiszteri enge- délylyel. — A püspök adománya. H e t y e y Sámuel pécsi püspök a szakadáthi templomra 25 frtot adományozott. — Meghiúsult szocziálista gyűlés. A paksi szo- cziálista vezetők a múltkori gyűlés sikertelensége miatt nem csüggedtek el, hanem jobb ügyhez méltó buzgósággal újra hozzá fogtak a munkához, hogy létre hozzák a helyi egyesületet. E czélból folyó hó 6-án d. u. 3 órára újból összehívták városunk lakosait a piacztéren tartandó gyűlésre; azonban a várt szónok ez alkalommal sem jött meg, a miért az összegyűltek ismét szép csendben és minden eredmény nélkül szétoszlottak. — Méltányos biztosítási társulat. Meer Ferencz szegzárdi lakos Bartina-utczában fekvő nádfedeles háza folyó évi január hó 22-én kigyuladt és teljesen leégett. Nagy zavarba hozta a károsodott tulajdonost az a körülmény, hogy a háza biztosítása már a múlt évben lejárt és azt — daczára a felszólításoknak —[ megújítani elmulasztotta. A „Bécsi“ biztosítási társulat valóban méltányosan járt el akkor, midőn eltekintve a díjfizetés elmulasztásától, Steinsdörfer József szegzárdi
