Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) 1898. déczember 25. villámlott a mi vidékünkön. Rögtön sietett reá meg­tenni a maga jövendölését Józsi bátyánk : „K é s ő dörgés, Uram, korai éhség.“ Egész tanulmány tárgyává tettem az öreget. Sok népies tájszólást, különféle szokásokat tudok meg lassan-lassan tőle. így ismerni meg apródonként a nép belvilágát, kedély állapotát, gondolkozási módját. A fent leirt dolgokat is csak azért vetettem e pár sorban a papirra, hogy az igy ellesett népies sajátos­ságok az olvasó közönség szórakoztató mulatozására szolgáljanak; hogy mennyiben értem el czélomat, azt a nagyérdemű olyasó közönség jóakaratu ítéletére bizom. T A N Ü G Y. Tanitóhiány. Már évek óta azon panaszkodnak, hogy nagy a tanitóhiány, a min a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úgy akart segíteni, hogy a óvónőknek alkal­mazását is megengedte a népiskolában. Ez az intéz­kedés azonban csak részben apasztotta a tanitóhiányt, mert még mindig sok község van tanító nélkül és számos helyen tanképesitetlen emberek ko.ntárkodnak a nevelés és tanítás hátrányára. A tanitóhiánynak természetes oka az, hogy mintegyre kevesebben lép­nek a tanítói rögös pályára, melynek bizony még napjainkban is sok a szúró tövise. Nem-e szégyenle­tes állapot az, hogy a népoktatási törvény megalko­tása után harmincz évre rá is akár hány tanító kénytelen a 300 frtos minimális fizetésen nyomorogni. Igaz, hogy az 1893. törvény értelmében a miniszter megadja a negyedik száz forintot a tanító fizetésének kiegészítéséül, de tényleg hatalmi féltékenységből csak ritka iskolafentartó hitfelekezet folyamodik ta­nítójának fizetéskiegészitéseért. A 4001 írt nem valami kecsegtető a tanító ré­szére, a ki 12 évi iskolázás után nyerheti csak meg a tanítói oklevelet. Uy mostoha bánásmódban — valljuk meg őszintén — semmiféle tisztviselő sem részesül, pedig mily sokat vár a haza, az egyház és a társadalom a néptanítótól, a kire hazánk lánglelkü írójának szavai szerint hazánk második meghódítása vár. Erkölcsi elismerésben részesülnek ugyan nemes missziójukért a néptanitók, de ez vajmi csekély va­rázserővel bir arra, hogy ifjaink tömegesen lépjenek a nevelés és oktatás szolgálatába. A tanitóhiány eltüntetésére csak egy mód vari és ez az, hogy rendezni kell a tanítói fizetéseket úgy, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni. Mily nagy s kiszámíthatatlan hátrány a nép erkölcsi és szellemi kimivelésére, hogy Tolnavárme­gyében és több községben betöltetlenek a tani tói állomások, mert nem akad pályázó, ki vállalkoznék a csekély fizetésért a tanítói szép, de nehéz feladatra. Jelenleg tanitóhiány van: Kis-Doraghon, Kalaznón, Agándon, Kétgen, Szakadáthon, Pál- fán, Tüske pusztán, Érténgben, Miszlán, Szemcse- Csehiben, Mászlong pusztán, Nakon, ZávodonÁ Fe!ső-Ireghen, Szálkán és Alsó-Tengelicz pusztán. IIusz község van pedig olyan, a melyekben képesítetlen tanítók működnek az iskolában. Tanítói korpótlékok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter B1 u- menstock Jakab és Klein Malvin bonyhádi izr., Vida Ferencz geijeni ev. ref. és Amtmann Já­nos györei ág. ev., Mandich Lázár és Francsich Teréz gyulajovánczai róm. kath., Gros eh Henrik és G r o I c h Ödön gyönki ág. ev. tanítók ötödéves korpótlékát államsegély czimen megadta. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Az egyházpolitikai törvények hatása. Dömötör Miklós szegzárdi állami anyakönywezető helyettéstől. A múlt év hason időszakában kimutatásba fog­laltam Szegzárd nagyközség anyakönyvi hivatala ügyforgalmát az 1897. évről, most ugyanezt teszem 1898. évről, de előbb Dr. Jékelfalussy József, a központi statisztikai hivatal igazgatójának a m. t. aka­démiában tartott előadása után, és az „Anyakönyvi közleményekében megjelent közvélemény alapján is az egyházpolitikai törvények hatását ismertetem. Az egyházpolitikai törvények életbe lépósökkor a lehető legkedvezőtlenebb fogadtatásban részesültek, úgy az azokat akkor még alig ismerő nagy közön­ségtől, mint az azokat jól ismerő, de tőle mint val­lásának, házassága szentségének ily lerombolójától félő intelligentia és papság által is. De féltek külö­nösen a vallás szabad gyakorlatáról szoló törvény életbeléptetésétől sokan azért is, hogy az ebben meg­engedett felekezeten kívüliség következtében sokan felekezeten kívüliekké lesznek s ennek következtében hogy majd a vallástalanság terjed, a mi megint majd sok más nagyobb bajnak lesz a kutforrása. ,S ime a rideg, de csalhatlan számokkal érvelő statisztika mit bi­zonyít. Elsőbbet is felemlítem,- hogy a polgári házas­ság intézményének behozatala előtt, az egyházi anya­könyvi hivatalok által, a népmozgalmi statisztika ke­retében felbontott házasság, kimutattatott évenkénti 1088—1413 folytonos emelkedésben levő számban 1 az uj törvény életbe lépése óta, az előbbi szám felé- nyinél is kevesebbre szállt. Ebből látható, hogy a polgári házasságkötés, a házassági köteléket nem hogy lázitotta, sőt a katholikus egyházjog kivételével azokat szilárdította. A vallás szabadgyakorlatáról szóló törvény pe­dig nem szakított ki az egyes felekezetekböl száz­ezreket, mint sokan jósolgatták, — hanem 1896. évben csak 3990, 1897. évben pedig 4935-en léptek ki felekezeteikböl, kik közzül azonban már több százan ismét visszatértek, mig a többiek legnagyobb részt a nazarénus és baptista szektákhoz csatlakoztak, tehát még vallásosabbakká, ugyszólva rajongókká lettek. Történtek ugyan tömeges kilépések is, — az egyházi adó tei’hessége, vagy a felekezeti lelkészek- keli viszálykodások és más hason okok miatt, — mint Baranyavármegye, siklósi járásban a 252 refor­mátus kilépése, Békésben pedig a szocziálista tanok következtében többen, — de ez mégis oly elenyé­szően kis szám, a mi országos szempontból jelentő­séggel nem bir. De nem csökkent a vallásosság az egyházi há­zasságoknak, a polgári kötések számához való viszo­nyában, sem. Statisztikai kimutatás szerint, a tisztán ugyanazon vallásuak között, tehát hol vallási akadá­lyok nem voltak, a kötött polgári kötést 1897-ben a romai katholikusoknál 98-9°/o, az unitáriusoknál 98‘6, az evangélikus reformátusoknál 98-2, a görög-katho- likusoknál 97‘4, az ágostaiaknál 93-5 és a görög keletieknél 90%-ban követte az egyházi házasság. Örvendetes tanúság e kimutatásból az is, hogy a magyar egyházakban van az egyházi házasságok legnagyobb százaléka. Az egyházpolitikai törvények alkotói, nemzeti szempontból is hasznot vártak alkotmányuktól, mert remélték, hogy az annyira tagolt magyar társadalom egyesítését is elő fogja, — a cultus disparatus meg­szüntetésével — mozdítani, és egyben megengedte kereszténynek a zsidó vállásra való áttérést is. A remény teljesülését bizonyítják a statisztika alább következő számai | erre látszik mutatni úgy a ke­resztények és zsidók között kötött házasságok nagy Iszáma, mint az ily házasságokból születendő gyer­mekek vallására vonatkozólag létre jött megegyezé­sek, és különösen azok iránya. Keresztény és zsidó között köttetett 1895. évben 270, 1896-ban 533 és 1897-ben 354 házasság s ezeknél 285 esetben jött létre megegyezés a szü­letendő gyermekek vallására nézve és pedig 246 esetben a keresztény és csak 39 esetben a zsidó fél vallása javára. Megkeresztelkedett még 1896. évben 220 és 1897-ben 261 ésidó, mig zsidóvá lett 1896-ban 123 és 1897-ben 83 keresztény, kiknek" legnagyobb részű azonban, — előbbi megkeresztélkedós után, — csak visszatért a zsidó vallásba. Az előadottakból látható, hogy az uj törvény a vallásosságra, de különösen a keresztény vallásra nézve nem volt hátrányos. De kiválóan előnyére van az egyházpolitikai törvény a római katholikus val­lásnak. Kitűnik ez a vegyes házasságoknál a gyer­mekek vallására kötött megegyezések kimutatásából. Ilyen megegyezés köttetett Magyarországon és Fiúméban 1896. évben 2158, 1897. évben pedig 2808 esetben I abból 1896. évben 68’3°/o, 1897-ben pedig 63'4°/o esik a rom. kath. vallás javára. Szám­szerűleg pedig nyert: a romai katholikus vallás 2323 hivet, a görög katholikus i pedig: ri 4 ,97 a görög keleti vallás 207 hivet, az ágostai n 207 97 az evangélikus ref. n 1098 97 aó unitárius n 34 97 az izraelita n 207 971 ismeretlen 77 1 i áttérések következtében szintén nyert: a romai katholikus vallás 1566 hívet, a görög katholikus „ 2230 | az unitárius „ 338 „ vesztett: a görög keleti vallás 2658 hivet az ágostai „ 733 „ a református „ 444 „ az izraelita 1 275 | az egyéb vallásuak 23 § A statisztikának igen érdekes és . nemzeti tekin­tetből igen is fontos kimutatása az, hogy mely egy­házakban mily nyelven mondják a szent beszédeket. Tisztán magyar nyeven csak is az unitáriusoknál, a reformátusoknál már 8 helyen kizárólag németül és 1 helyen tótul, mig több helyen a magyar nyelv mellett, mint mellékes nyelvet, mást is használnak. A romai katholikusoknál 150 plébánia van, hol a magyar nyelvet még mint mellékeset sem használják, daczára, hogy 100—1000, sőt még többre is rug a magyar katholikusok száma ezen plébániák né­melyikének területén. A görög katholikus és görög keleti egyházak pedig nemzetiségi nyelvüket hasz­nálják. De aránylag legrosszabbul áll a magyar nyelv az izraelita hitközségek használatában, mert 477 izraelita hitközségben csak 85 helyen tartják a szó­noklatokat magyarul. (Folytatása következik.) i— Közgyűlés. A szegzárdi polg. olvasókör deczember hó 26-án és január 1-én délután 2 órakor közgyűlést tart. Az első közgyűlésnek tárgyai: A hírlapok megrendelése és elárverezése, továbbá folyó ügyek, a második közgyűlésnek pedig egyedüli tárgya a tisztujitás. — A szegzárdi róm. kath. olvasókör 1899. január 6-án, délután 4 órakor évi rendes közgyűlést tart, melynek, tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése. 3. A kör volt tisztikarának beszámolása és lemon­dása. 4. Tisztujitás. 5. Törzskönyv bejegyzés. 6. Indítványok. — Rendkívüli közgyűlés. A »Szegzárdi‘Tiszt­viselő Társaskör« folyó évi deczember hó 26-án (hétfőn) délután 2 órakor saját helyiségében rendkí­vüli közgyűlést tart. Tárgy: 1. A helyiség felmon­dása és uj helyiség bérlése. 2. Hirlapok megrendelése és elárverezése. 3. Előterjesztések, indítványok. ______KÜLÖNFÉLÉK. Na gyrabecsült olvasóinknak és munkatársainknak boldog ünnepeket kívánunk. — Kinevezés. A közös hadügyminiszter Ferdinánd Lajost, Ferdinánd József szegzárdi nagykereskedő' és kereskedelmi ül­nök fiát, a haditengerészethez ösztöndijas mérnökjelöltté nevezte ki. — Adományozás. A szegzárdi községi mene­dékházak karácsonyfájára a »Szegzárdi takarék és hitelbank« igazgatósága 10 frtot, az »Eggesült szeg­zár d-tolnameggei nöegylet« 15 frtot, a »Szegzárdi takarékpénztár« igazgatósága pedig 10 frtot ado­mányozott. — Karácsonyi ünnepélyek az óvodákban. Lélekemelő' karácsonyi ünnepély volt múlt kedden délután 3 órakor a szegzárdi róm. kath. óvodában. Az ovoda termét a szülők és az érdekló' közönség annyira megtöltötték, hogy sokan be sem fértek. Ott láttuk Döry Pálné alispánnét, mint az egyesület elnökét, W o s i n s k y Mór esperes-plébánost, T r i e fi­ler Ilma alelnököt és a jótékony-egyesület számos ügybuzgó tagját. A mennyezetig érő s gazdagon megrakott karácsonyfa csak úgy ragyogott, villogott a sok csecse-becsétől. A kedves kicsikék örömtől repesve a karácsonyfa előtt üdvözölték énekekkel és versekkel a bethlehemi Jézuskát, a ki annyi sok jót és szépet hozott nekik ajándékul. Befejezésül Horváth Iduska kis óvódás köszönetét mon­dott a nemesszivű jótevőknek. Wosinsky Mór esperes-plébános végül beszédet intézett a kedves gyermekekhez, mire a jótékony úr­nők kiosztották az' ajándékokat. A fiúcskák

Next

/
Thumbnails
Contents