Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
1898. deczember 18. 3 lyok a kívánt változtatásokkal három példányban azonnal elkészítettek és augusztus hó 18-án jóváha- I gyás végett föl terjesztettek a Nagyméltóságu bel- ! ügrminiszt'eriumhoz, hol azok jóváhagyást nyertek november hó 20-án azon megjegyzéssel, hogy külföldiek csak belügymiuiszteri jóváhagyással választhatók meg tiszteletbeli tagokul. Az alapszabályok 500 példányban kinyomattak I azok legközelebb a tagok között szét fognak osztatni. Az alakuló gyűlés határozata értelmében helyben és vidéken közel 500 taggyüjtő-iv küldetett szét s ezeken eddig 321 tág lépett be az egyesületbe, kik közül 29 alapító tagnak, 292-en pedig rendes tagnak iratkoztak be. A tagok közül 185 helybeli, 147 pedig vidéki, köztük 17 hölgy. A tag- gyüjtés még mindig folyamatban van s azok száma remélhetőleg még jelentékenyen növekedni fog. Az eddigi tagokról a betűrendes törzskönyv már elkészíttetett. Az alapitó tagdijakból már eddig 745 frt folyt be, melyből 645 frt a tolnamegyei takarék- és hitelbankban helyeztetett el gyümölcsözőleg, 100 frt pedig az illető alapitó által a vármegyei pénztárba fizettetett be, honnan annak kikérése iránt intézkedés volna teend". Az eddigi administrationális költségek, u. m. az alapszabályok bélyegei, a taggyüjtő-ivek, közgyűlési meghívók postája és szétküldése, továbbá levelezések és irásdijak eddig- összesen 19 frt 60 krt vettek igénybe, melyek egyes rendes tagok részéről eddig a folyó évre befizetett 23 frtnyi tagdíjból fö- döztettek. A titkár jelentését a közgyűlés tudomásul vette. Wosinsky Mór előterjesztést tett. az 1898. évi tagdijak hovaforditása ügyében, melynek értelmében kimondották, hogy a tagdijak az egész évre befizettessenek és hogy a tagdijak egy harmada adminisz- trális, két harmada pedig a muzeum segélyezésére fordittassék, továbbá határozatba ment, hogy az alapitó dijak kamatait az épitési díjhoz csatolják. Totth ódon indítványára elhatározták, hogy a taggyüjtést tovább folytatják és külön felhívást intéznek a főurakhoz. —4h. Néhány szó az ifjúság érdekében. | Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? | Avagy virág vagy te hazám ifjúsága? Kérdi fájó szivvel a költő. És nem ok nélkül, a kik az ifjúságok iránt érdeklődvén, annak lelki világát tanulmányozzák, életét közelebbről ismerik, azok megértik a költő aggodalmát. Mily gyakori az ifjúság soraiban — ebben a szép reményekre jogosító faiskolában, az Isten ültette virágoskertben a hervadás, vii ághullás! . . . A j szenvedélyek fagyos szelének fujdogálása hány nyiló virágot hervaszt el, mennyi gyenge. fát dönt ki napon-# kint! És e pusztító vihar, — mely már az ifjúság élte hajnalán, az iskola szent falain belül kitör, — 1 még fokozottabb erővel dühöng akkor, midőn az ifjú az élet beláthatatlan nagy küzdő terére lép. Előtte áll a nagy világ s abban egy titokzatos jövő. Nem kötik meg már többé akaratát az elhagyott iskola fegyelmi szabályai. Pirkadni látja maga előtt a korlátlan szabadság rég várt hajnalát. Egy gondolat villan meg elméjében: szabadság! E gondolatra szive feldobog. Lelkét szokatlan érzelem futja át. Öntudatra ébred. Majd az önérzet I az önállóság érzete támad fel szivében. Szédítő magaslaton érzi magát, melyre életében most lépett fel először. Ámde a magasban hevesebbek és gyakoribbak I viharok öt is megostromolják. Először a világ csábitó szirén hangjai csengenek füleibe, hogy tőrbe ejtsék romlatlan szivét. Majd a korral együtt növekvő szenvedélyek rohanják meg gyanútlan lelkét: És az utóbbi ellenség, mely igen gyakran győz a szív és lélek harczaiban, leveszi lábáról az ifjút. Letarolva már a szív lilioma. A fogékony ifjúi szív a szenvedélyek szeszélyes játékainak lapdájává lesz, érzelemvilága félszeg irányt vesz s a vélt önállóság magaslatáról az erkölcsök sírjába, az elzüllés fertőjébe bukik. Az elmaradhatatlan következmények a szükségképeni okozatok csakhamar jelentkeznek. A lélekölő szenvedélyek elhatalmasodása nyomban érezteti gyilkos hatásait. A fonnyadt arcz, a hervadó ajkak a szív forradalmának kiütései, a lélek salakjainak kórjelei csakmar feltűnnek. Az üde életvidorságot a kedély lehangoltsága, az életuntság váltja fel. Lassan beáll a szív és lélek teljes meghasonlása .... De nem festem tovább az erkölcsi pusztulás szomorú procssusát, melyet a mindennapi köztapasztalat elég sötét színekben rajzol a megfigyelők szemei elé. Inkább keresem e sivár tapasztalati ténynek, mint okozatnak okát. Mi lehet szülőoka annak, hogy az ifjúság meglehetős százaléka az iskola szentélyének elhagyása után hamarosan a tékozló fiú sorsára jut ? Ennek oka szerény véleményem szerint az, hogy az ifjúság nem szerzi meg ifjú éveiben azt az erkölcsi erőt, azt az erős akaratot, mely minden csábitás ingerének ellen tud állani; nem szerzi meg azt a védő pajzsot, melyről az ellenség fegyverének minden golyója tehetetlenül visszapattan; mert nem ver gyökeret az ifjúság szivében az a hit aczélával bevont akaratszilárdság, melyet egy szóval: jellemnek nevezünk. E jellemfejlesztés nagyszerű munkáját az iskolák, a tanfértíak a kétségbevonhatlan buzgalom egész odaadásával teljesitik. Ezeket tehát vád nem érheti. Nem is a vádaskodás czélja e soroknak. Csupán szerény nézeteimet óhajtom előadni a jellemfejlesztésre vonatkozólag. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (51. fggjg A jellemfejlesztésnek, — mely a péda*gogia elsőrangú feladata — egyik számottevő és nélkülözhetetlen eszköze: a példa. Ismert közmondás, hogy „u példa vonz.‘f A példa a lege.gyene.-cbb ut az ifjúság szivéhez, leikéhez. A többi pedagógiai elv csak kerülő ut. Ha igazi aczéljellemeket, tiszta jellemeket akarunk az ifjúság lelkében kifejleszteni, akkor példát kell adni az ifjúságnak ! Eléje kell állítani a jót, a szépet és az igazat, e magasztos erkölcsi háromságot konkrét, élő példában ! És ez nem is oly nehéz felad. t. Készen áll a talaj az ifjúság szivében; maga a Teremtő készité azt elő. Ott ég az a kiolthatatlan szent vágy, melyet az Örök Jóság, Örök Szépség, Örök Igazság gyújtott fel a szívben, ott ég — mondom — e vágy az ember kebelében, mely kielégítést keres, és ez az eszményi utáni vágy. E vágy különféle az eszmények különfélesége szerint. Abban egyenlők, hogy mindegyik tárgyat kíván, istápolást igényel, különben tárgytalan, meddő érzelem marad. Hogyan ápoljuk ez eszményi utáni vágyakat az ifjúság szivében? A tudomány és művészetek eszményei utáni vágyat ápoljuk, ha a nevezett téreken kitűnt halhatatlanjainak életét ismertetjük, ha érdemeiket az idővel daczoló szobormüvekben megörökítjük s azok vonásaiban jeles tulajdonaikat szemléltetőlég és követendő példákként állítjuk az ifjúság szemei elé. Ez napjainkban az eszmények utáni vágy ébrentartásának és ápolásának legszokásosabb módja. És igen helyesen. Minden egyes szobor elismerés a múltnak és leczke a jövőnek. Emlitém, hogy a tudomány és művészetek utáni eszményi vágy ápolásra szorul. Még inkább szorul ily ápolásra az erkölcsi eszmények utáni vágy. Ennek is tápot kell nyújtani! A mint szobrot emelünk az ész halhatatlanjainak, úgy méltó és illő, hogy szobrot emeljünk a szív hőseinek, az erények, a tiszta erkölcs példány - képeinek is. Az ifjúságról lévén szó nem soká kell keresgélnem, hogy megtaláljam azt az erkölcsi ideált, kiben minden nemes ifjú lélek követésre méltó mintaképére ismer. Ezen erkölcsi ideál: Szt. Alajos. ö az ifjúság erkölcsi ideálja. Az ö liliomtisztaságu lelkének vonásai oly magasztosak, oly tündöklők, hogy nálánál fenségesebb utánzásra méltóbb eszményképet — szerény nézetem szerint — az ifjúság elé nem állíthatunk. És ezzel elérkeztem jelen soraim czélpontjához. Előadván a jellemfejlesztésről nézeteimet e lap t. olvasóközönségéhez, a szülőkhöz és az ifjúság nemes- szivü barátaihoz egy szerény inditványnyal avagy alázatos kérelemmel járulok. Mint az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésének egyik igénytelen munkása, — kinek gondjaira Isten kegyelSzinte látta a jó pára, hogy őt várjuk, — úgy sietett az álláshoz. Nosza az én virtikli kutyamosó komám sem rest oda nyomja a markomba azt a zupás szagu csajkát, ő meg be mén a gazdához a házba megalkudni egy pár rodhadt kürtére. Én meg már láttam, hogy kacsingat felém Bori az állásból s oda mentem hát és megfejtem ót. Épp hogy elkészültem, jön ki az én virtikli kutyamosó komám. Sietős lehetett a dolga, mert hitt a kazal másik oldalára. Amint ott idogáljuk a tejet, hát hallom, hogy az én házi gazdám éppen szerelmeskedik szegény Borikával. Váltig mondogatja: Borikám édes jó tehénkém, mért nincs tejed? De minek utána Borika szerelme csak egyszer vehető meg, s annak csekély része már a csajkámba van, gazduram jót sózott Borikára — mire Borika mennyei hangokba tört ki — biztosan engem emlegetett. * * * Szent almák. Egy alkalommal meg jó öreg nénikéküz kovár- télyoztak, aki mán én, az én tanulságos fejemmel csak úgy emeltem ki, hogy legalább is a pápa fő-fő gazdaasszonynak akar kitanulni, mert annyit még az esztergomi egész káptalanban sem' imádkoznak, mint ő. Már hajnali két órakor kezdi morzsolgatni olvasóját, és már a napsugarak végig sütik portáját, mikor abban hagyja. Ehhez ugyan semmi közöm, de hát térjünk a dolog velejére. Amint este leültünk, elkezdette a néni mesélni, hogy merre mindenfelé .járt ő, hogy megjárta a svábok, a taliánok földjét, hogy látta Lorettót, Lourdest. Hát én csak tátottám a számat, mire a néni azt hitte, hogy tán nem hiszem, pedig hát éhes voltam szörnyen a kevés krumplitól, a mit az én bakagyomromnak csinált, s hogy nagyobb bizonyságot adjon szavának, hát amúgy kezdi. Nézzen csak a mester gerendára uramöcsém, ezek az almák mind szent helyekről valók. Még többet is beszélt rólok, de már akkor az én gyomrom örömdalokat korgott. Türelmetlenül vártam az urangyalát. Végre megkondult a harang, az én néném átment a hátsó házba, magával vitt vagy 3 verdung olvasót. Alig tette ki lábát, nosza neki álltam a szentalmáknak. Attól tartottam, hogy majd megszólal még vala- j melyik, de azok mind megannyian számszerint 8-an | keresztényi és szenthez illő megadással tűrték mártiromságot. Az nap misem történt. Az én gyomrom is megbékült, s bevetettem magam az ágyba. Másnap’ 1/i-í órakor elkellett masírozni. Felöltözök, s éppen ki akarok osonni, mikor az én nénikém utánam kiállt, hogy jöjjek vissza. En úgy éreztem, hogy valamennyi szent alma hálazsolozsmát énekel a hasamban, mert ijjédtemben majd hogy kővé vált a bornyu a hátamon, és az ajtó helyett neki mentem a néninek. Végre bejutottam a szobába, ott a néni elkezdett búcsúzni. . . . . . és aztán, —; mondja ő — ha hazamén uramöcsém, mondja a húgának, hogy az Isten áldja meg és küldök nehi emlékezés képpen egy szent almát de ....... . Biztosan azt akarta mondani, meg ne egye . . • hanem elsikoltotta magát, én meg rohantam kifelé még utánam hallottam . . . Uram bocsásd meg az elvakult bűnét- . . . No mán abban igaza volt, hogy elvakult, mért úgy neki vágódtam hadnagy ur Lőcsláby-nak, hogy az menten kurtavasra veretett.
