Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

1898. deczemfier 11.

orvos Sásdról, stb. stb. Az ünnepelt orvos a .banketten lelkes ováczióban részesült és a dombóvári polgárság nevében meleg szavakban üdvözölte őt dr. Rolf Aladár ügyvéd, ki a jubiláns érdemeit méltatva, különösen kiemelte, bogy dr. N e i m a n n soha fáradságot nem kiméivé, hivatását mindig páratlan szorgalommal teljesítette és 25 évi ittmü- ködése alatt tiszteletet és közbecsülést tudott magának kivívni; utánna Nagy István főszolgabíró mondott igen sikerült felköszöntőt a jubilánsra. Dr. N e i m a n n könnyekig meghatva köszönte meg az őt ért nagy kitüntetést „és úgy mint eddig, mondá, pályafutásának ezentúl is egyedüli vezérlő czélja az lesz, hogy a szenvedő emberiséget, minden tekintetben, összes tehetségével, minden erejével a legjobban szolgálja.“ Sikerült felköszöntőt mondottak még dr. Kertész Lipót és Páal József az ünnepeltre, dr. Szigethy pedig Dombóvár lelkes polgáraira, kik orvosukat megbecsülni tudják és annak érdemeit méltányolják is. Döry Jenő a jubiláns nejére, .Reick Oszkár szolgabiró, dr. Rolf ügyvédre köszöntötték poharukat. Nagy hatást keltett beszédjével dr. Stein sásdi főorvos, ki a jubeliumot rendező bizottságot és Dombóvár polgárait éltette. Asztalbontás után is együttmaradt a társaság és a legjobb hangulatban reggelig mulatott, lelkesen éltetve a jubilánst, a mi közszeretetben álló orvosunkat, ki az ünnepeltetést méltán kiérdemelte és hisszük, hogy felsőbb helyről is megérdemelt kitüntetésben fog részesülni.

— Egyházmegyei hir. A pécsi megyés püspök Aschenbrenner Gyula zombai káplánt Lipovára, Kuhl József káplánt pedig Harczról Szebénybe helyezte át.

— Kinevezés. Blaskovics István, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke, ifj. Boda Vilmos végzett joghallgatót, lapunk felelős szerkesztőjének fiát, a szegzárdi kir. törvényszékhez díjas joggyakornoknak nevezte ki.

— Közigazgatási Ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 15-én tartja meg a vármegye székházában havi ülését.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Halász Gizella keszthelyi polg.-iskolai tanitó- nőt, Halászná Babits Anna szegzárdi tanitónö

leányát, a X. fizetési osztály harmadik fokozatába rendes tanítónővé nevezte ki.

— Kivételes nősiilési engedélyek. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott Németh János őcsényi, Kiss István és Kovács Pál János alsónyéki lakosoknak.

— Népies előadás. Nits István szegzárdi borászati és szőlőszeti felügyelő múlt vasárnap délután két óráig tartó igen érdekes előadást tartott Szegzár- don, a városháza nagytermében a szőlőmivelésről és a kipusztult szőlők mikénti betelepítéséről. A tanulságos előadást körülbelül 3^4 százan hallgatták végig nagy érdeklődéssel.

— Halálozás. Mély részvétet keltett nemcsak a fővárosi, de a vidéki intelligens körökben is Nagy Vincze országos tejgazdasági felügyelő hirtelen halálának hire, mivel azt lehet mondani, hogy széles Magyarországban' mindenütt ismerték őt. A rokonszenves I páratlan kedves egyéniségű férfiú testvér bátyja volt Kovácsné Nagy Lujza szegzárdi polg. iskolai igazgatónak, a kit táviratilag értesítettek a -megrendítő esetről. Nagy Vinczét hivatása közben élete legszebb évében Polgárdiban érte hirtelen a halál, a hová tej szövetkezeti egyesület megalakítása végett utazott. Az országos, tejgazdasági szövetkezetek alakításában kiváló érdemeket szerzett magának s neki köszönhető, hogy különösen Tolna- és Baranya- • megyékben annyira föllendült a tejgazdaság, hogy e két vármégyében van legtöbb tej szövetkezet, melyek ezreket és ezreket jövedelmeznek a fillokszera pusztításai által sújtott szorgalmas népnek. — Nagy Vincze azelőtt hírneves színigazgató volt Szegeden, s itt érte az a malőr, hogy a színház kétszer is leégett. Olyan társulatot, mint a milyent ő szervezett, nem is láttak azóta együtt a vidéken. A- második tűzesetnél elvesztette leltárát is, tönkre ment és visz- szatért arra a pályára, melyre eredetileg készült. Baranyamegyében levő Szent - Lőrinczen működött egy1 ideig, mint gazdatiszt, honnan a földmive- lésügyi miniszter orsz. tejgazdasági felügyelővé nevezte ki. A miniszter tanulmányútra küldötte, honnan visszatérve, szervezte nagy sikerrel az országban a tej szövetkezeteket s igy azok az 1 nevéhez is fűződnek. Halála valóban nagy veszteség az országos tejgazdai ságra, mely ügy aligha kaphat mégegyszer oly szakavatott és ügy buzgó növelőre, mint a milyen ő volt. Temetése folyó hó 7-én ment végbe Budapesten s általános nagy részvét nyilvánult a megboldogul iránt. A kerepesi-uti temető halottas házában a vég- tisztességadásra megjelentek : Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter, nemeskéri Kiss Pál állam- titkái’, Mád ay Izidor, Tormay Béla és Nagy Gábor min., tanácsosok, a földművelésügyi miniszter tisztviselői, az „0 tt hon“ irók és hirlapirók köre képviseletében Rákosi Jenő elnök, Sajó Aladár, Rákosi Viktor, dr. Kovács Dénes, Salamon

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.)

Ödön és Őrzi Kornél vélasztmányi tagok; továbbá P ó I a Lajos, E v v a Lajos, Kassai Vidor, Kondi József, Vidor Pál, S p á n y i Béla, Rónaszéki Gusztáv, 1 az iró és művészvilág számos tagja. A beszentelést Tóthfalussy Béla plébános végezte. Szertartás után Magyar Kázmér, a földmivelésügyi minisztérium titkára, Strausz Adolf, az „Otthon“ irók és hirlapirók köre s Szillassy Zoltán az országos gazdasági egyesület nevében búcsúztatta el a halottat, mig a sírnál P ó s a Lajos mondott költői lendületű gyászbeszédet. A mélyen lesújtott család haláláról a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak úgy a maguk, valamint az egész kiterjedt rokonság nevében is' a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy szeretett fia, illetőleg testvérük ifi. lo- sonczi Nagy Vincze országos tejgazdasági felügyelő, folyó hó 4-én délután 5 órakor, munkás éle-, tének 42-ik évében, Polgárdiban szivhűdés következtében váratlanul elhunyt. A megboldogult hült tetemei Budapestre szállíttatván, folyó hó 7-én délután 3 órakor fognak a kerepesi úti temető halottas házában a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és ugyanezen temetőben őrök nyugalomra helyeztetni. Budapesten, 1898. deczember 6-án. Nyugodjék békében! Áldott legyen emléke! Edesatyja: Idősb L. Nagy Vincze. Testvérei: L. Nagy Elek és neje Kiss Ilona gyermekeikkel, L. Nagy Mariska és férje Vetter Ambrus gyermekeikkel, L. Nagy Lujza és félje Kovács Dávid gyermekeikkel, L. Nagy Lajos és neje Kiss Emma gyermekeikkel, L. Nagy Ilona és félje Aczél Ferenoz, L. Nagy Gyula.“

— Az „Országos Központi Hitelszövetkezet“

múlt vasárnap tartotta meg a fővárosban alakuló közgyűlését, melynek elnökévé tudvalevőleg 0 Felsége a király gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsost, vármegyénk főispánját nevezte ki. Gróf Széchenyi Sándor a közgyűlésen kijelentette, hogy hódolattal fogadja 0 Felsége legmagasabb kegyét, s nem ! tagadja — úgymond, — hogy mint uj ember némi aggálylyal van. Reményű azonban, hogy az ügyszeretet I a szakférfiak támogatása meg fogja hozni az óhajtott sikert: a lakosság boldogulásának s ezzel a haza üdvének előmozdítását,

— Orvosválasztás. Bonyhád nagyközség kép- viselő-testülete folyó hó 5-én tartott ülésében töltötte be a' dr. ,D i c z e n ty Gyula leköszönése folytán megi üresedett községi orvosi állást. A pályázók közül a képviselő-testület egyhangúlag dr. Berde Mózes • bonyhádi betegsegélyző pénztári orvost választotta meg.

— Uj Ügyvéd- Dr. Simon Rudolf, ki csak né hány héttel ezelőtt tette le szép sikerrel az ügyvédi vizsgálatot, a Győrvármegyében fekvő Győr-Szent- Már,ionban nyit ügyvédi irodát.

—- Jegyzői állás. Bölcskén a Il-od jegyzői állás üresedésbe jött, melylyel 475 frt készpénz, 2 öl tűzifa, 200 kéve rozsé és a magánmunkálatokért szabály | rendeletileg szedhető dij javadalmazás van egybe3_

. S most, hogy megint csak végig néztem őt, Az a jött ment volt, a ki előbb,

S bosszankodva tűnődtem e felett:

Bolondnak tart-e, vagy mi ? Engemet | Kidobjam-e, de mégis gondolám, Megkérdezem ki vagy mi ? És talán Ha elzüllött zseni, megmenthetem —

Sz beszede egy világtörténelem.

A hány nagy ember, lám mind ismeri S barátja, tisztelője mind neki.

Aztán szóltam :

Ugyan mond hát ki vagy ?

E szóra lett még pajzán kedve nagy.

»Rabszolgáim a nagy lángszellemek,

Első művök nevem illeti meg,

Engem imádnak a dicsők, a nagyok, -4-,

Ki volnék ? Hát a dicsőség vagyok.«

»Egy szó szaladt ki erre ajkamon:

Szegény dicsőség; rongyos vagy nagyon.«

JBátky Lajos.

Ig'az törtézaet.

Irta: Gyüszll Dénes.

— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. —

Zord kinnt az idő; a szél szórja a havat I a vizét már régen jég borítja j csupaszok már a fák | régen elhullatták leveleiket. A természet megváltozott. Az erdőkben már nem hallatszik a madarak danája s nem hallatszik a kakukmadár kiáltása; a filemüle éneklése ; csend borul az erdőkre. A virágok már régen elviritották ; a gabona már régen a csűrben van összehalmozva: a szőlőt már résren leszedték.

A télnek legzordonabb napjai elérkeztek, í Minden család otthon tartózkodik fészkében; mindenki fedél alá húzódik; az apa mesél, az anya varrogat, a gyermekek pedig hallgatják a mesét csendesen, csak a szél dühöng odakinnt.

* *

*

Állt hajdanában egy falucska, a Sosványos pár- viz közelében, nem messze azon várostól, a mely sok szerencsétlenségnek volt kitéve a Rákoczy-féle mozgalom alatt.

E falucska közelében harczoltak őseink nagy vitézséggel; e falucska közelében állt s áll még most is egy fa, a melyet az idő vasfoga már félig elemésztett ugyan, de derekán még’ most is látható egy dicsőítő tábla, mely egy elesett dandárparancsnok vitézségét tünteti fel. Ezen fa az, mely már akkori időben is fennállott — bár ifjan! — s szemlélője volt a hosszú ideig tartó harczoknak ! Ez azon fa, mely még most is hirdeti az utókornak ősei vitéz tetteit 1 tanu- jelét adja az elmúlt harcznak, a mi e falucska közelében történt.

E falucska lakósai jámborok voltak s egymás között szeretetben töltötték napjaikat. Vallásosak voltak, Isten házába szorgalmasan jártak, jámborul éltek. Nem volt e falunak birája, ügyvédje, mert éhen halt volna, hanem csakis egy jó lelkipásztora, kit az egész lakosság rajongásig szeretett.

Szerethették is ! Áldott jó ember volt! Mintha most látnám szálas termetét, kék nagy szemeit, melyekből csak a jóság sugárzott elő, magas, nyilt homlokát s őszbevegyülö haját, mely gyéren borította áldott fejét.

Tisztelendő bácsinak hivta mindenki, úgy a lakosság apraja, mint nagyja, ő volt tanácsadója, oktatója, egy szóval mindene híveinek. Háza nyitva állott a szegények részére, a kiket tehetőségéhez képest segített. Híveinek mindent szívesen tett meg; úgy ólt velők, mint a testvérek szoktak élni egymás között. Ha összejött a lakosság estenkint, ott első volt megjelenésével a tisztelendő bácsi. Az idősebbek kezet szorítottak egy „dicsértessék“-kel, a gyermekek pedig kezet csókoltak.

A gyermekek ilyenkor mindig körülötte voltak. O volt mulattatójuk, mert senkisem tudott oly szépet mesélni mondá mindenik -r- mint a mi «tisztelendő bácsink. Kívánságukat mindenkor megtette. Az egyik gyermeket bal térdére, másikat jobb térdére ültette, ő maga pedig egy alacsony helyen ült, körötte pedig az apró-cseprök telepedtek le. A mesének sem hossza, sem vége nem volt, mert ha bevégezte meséjét, újra kérték őt. „Möséjen valami másikat tisztelendő bácsink“ | ha a Tisztelendő bácsinak mésr volt elég- ideje, úgy újra mesélt, a melyet „szájtáiva“ hallgatták.

Szerették a gyermekek is! Szerette az egész lakosság. Szükséget sohasem szenvedett, mert hívei mindennel elárasztották, mindennel ellátták, rniré szüksége volt; dédelgették, óvták mindentől. Egyszóval szerették.

Azonban később minden megváltozott.

Az országban szigorú rendelet adatott ki, mely szerint, minden fegyverfogható ember katonának jelentkezzék ! Ezen rendelet ellen való kihágás elkövetőire pedig halálbüntetés hozatott.

ü falucska lakósai is ielentkeztek. de nemesak